2022.11.20.
Bernát:
Tegnap névnapoztunk meg családtagokkal ismerkedtünk. Nálunk
a Dec. 24. a Karácsony :)
És ilyenkor irány a dédi, ahol a gyerekei, az unokái, és a dédunokái
találkoznak. Ez már mondhatni hagyomány. Ezen a bulin kb már 30-an vagyunk, nagy
zajjal, nagy tumultussal. És ugye idén mi is viszünk két porontyot a fa alá, végre.
Bár megkaptuk kedves déditől, hogy nektek már úgy se lesz gyereketek. Mi meg
épp a legnagyobb orvosi vizsgálatok közepette voltunk, úgyhogy jól telibe vert kedves
mami.
Szóval ismerkedtünk a család távolabbi tagjaival, készülve a Karácsonyi bulira,
hogy a gyerekek ne egyszerre kapják a nagy forgatagot, a sok ismeretlen embert,
akik mint az ufóra, úgy fognak nézni.
Majd irány névnapozni, szülinapozni, öcsém gyerekeinek Timinek és Tominak van
most ünneplése, ajándékkal, meg tortával, fincsi ételeket készített anyám, zabáltunk
is rendesen.
Vártam az esti lefekvést mert olyankor szoktak kibukni a napi feszültségek,
némi sírással.
Bianka
Mindig izgalmasak ezek az új találkozások. A gyerekek egyre
gyorsabban nyitnak, de azt vettem észre, hogy egyre nagyobb a kettő közti
távolság: érkezéskor még zárkózottabbak, főleg ha valaki elsőre számunkra
ijesztőbb, akkor sokkal jobban bújnak hozzám és sokkal egyértelműbben fejezik
ki azt, hogy ők azt nem akarják, Jancsi pl tegnap, mikor meglátta a nagybácsit,
aki méretileg is magas termetű szélesvállú férfi, mély hanggal, ráadásul még
bajusza és szakálla is van…. Jancsi egyből mondta, hogy neki wc-zni kell, és
ahogy mentünk ki, mondta, hogy „Fétem”…. A wc-n megbeszéltük a gyerekekkel,
hogy félni nem kell, Ők is itt a rokonaink, és nagyon szeretik őket.
Nem kellett sok idő, hogy kicsit, aztán pedig nagyon oldódjanak.
A vendégség mindkét helyen nagyon jó volt, ettünk, ittunk mindenfélét, a
gyerekek is jól elvoltak, játszottak, nevettek sokat, emlékeim szerint egyetlen
hiszti nélkül ment le az egész délután. (vagy már olyan rutinosan kezelem, hogy fel sem tűnik?)
Ilyenkor tisztában vagyok azzal, hogy más a környezet, más a rend, nem feltétlen fognak annyit és úgy enni, több lesz az édesség, kevesebb a kaja, de ez benne van. Én ezen nem akadok fenn, sőt, nyilván be kell kalkulálni, hogy ez a viselkedésbe is okozhat némi anomáliát.
Egyszer a kedvenc Sógornőm játszott a
gyerekekkel, felválta csikizte őket agyon, és Juliska tartott ettől, mindig fél
odamenni… Akkor ölbe vettem, de nem csak úgy ülve, hanem mint a picibabákat… Na
akkor azt éreztem, hogy pár percre megszűnt körülöttünk a világ, hiába ment a
beszélgetés, meg a másik telefonból a tiktok zaja, és a gyerekek hangos kacagása,
ott csak mi voltunk Juliskával, én voltam az anyukája, Ő pedig az én kis
picibabám, akit egészen összecsomagoltam és magamhoz szorítva ringattam. Valami
Őbenne is elindult, mert a szemeit lassan kezdte el lecsukni, és bár éreztem,
hogy nem fáradt, szerintem el tudtam volna ringatni, hogy elaludjon, és közben
megkérdezte, hogy nincs-e itt egy cumisüveg? Valami mélyebb, ösztönös dolgot
műveltünk ezzel a ringatással úgy, hogy közben szinte semmit nem
beszéltünk.
Mikor mondtam, hogy összecsomagolom picire, akkor megkérdezte, hogy „és odaadsz
a futárnak?” (én megrendelésre festek és ezeket szoktam rendszeresen
csomagolni, majd hívom a futárt és adom neki a csomagot) erre mondtam, hogy
nem, szó sem lehet róla, nem adom oda senkinek, nagyon vigyázok rá és nagyon
szeretem...
És mikor már majd’ leszakadt a kezem a kis huszonpár kilós picibabámtól, akkor
szerencsére valami érdekeset hallott és mennie kellett… :D
Jókedvűen mentünk haza, de persze este azért még kellett pár kör, amin lehet veszekedni.
Bernát:
Napi ütemterv: Juliska reggel angyal, és ha van déli alvás,
ha nincs, délutánra indul a véletlen pont azt csinálom, amit nagyon nem szabad
és elindul a hiszti és a veszekedés. És ott állunk, hogy egy fantasztikus nap
után most mért kell kötözödni, hisztizni, oltári baromságokat csinálni, amitől
szikrázik a szemünk. Bianka meg is kérdezte, hogy nem mi vagyunk túl érzékenyek
estére?, de én mondtam, hogy amiket csinál az se reggel se este nem
elfogadható. Kérdés, hogy miket csinál, amik annyira borzasztók. Írok pár
példát, hogy legyen mit nevetni:
Tegnap este elvette Jancsi nyalókáját a szájából, gyorsan szétrágta
és kidobta a pálcikáját a kukába, és utána dicsekedve jön és meséli, mit
csinált, a kicsi meg kb. tiszta ideg, hogy mi lett a nyalókájával. Ezen én nem
tudtam nevetni, Julis nagyon önző, nagyon potyaleső, ami azt jelenti, hogy az
öccsétől mindent kicsal, kikönyörög, és ott veri át, ahol nem szégyelli, és ő
nem szégyelli…
Bianka:
…tette mindezt azután, hogy délután is nyalókáztak a mamánál
és ott, vagy háromszor mondtuk, hogy ne rágja szét, meg is indokltuk
százféleképpen, hogy miért nem kell szétrágni. Tovább tart, eltörik a foga,
fájni fog a foga, nyalni kell a nyalókát, hiszen NYALóka… de semmi haszna,
hazaérve már azzal dicsekedett, hogy amit reggel félbehagytak nyalókát, azt ő
már szét is harapta… mutatja a felét, mondom neki, hogy ne rágd, nyaljad… de
hallom fél perc múlva, hogy ropogtatja. És miután Ő az övét így villámgyorsan
megeszi, nem is, hogy elkéri, hanem elveszi Jancsitól a nyalókát, gyorsan
szétrágja és már rohan is a kukához eltűntetni a bizonyítékot, de a kis lüke
eldicsekszik, hogy megette Jancsi nyalókáját… Kérdezem, hogy mi vaaaan? Erre –
még ropog a szájában a nyalóka, a lehellete nyalóka illatú, és azt hazdja, hogy
nem ette meg… Hát hirtelen nem tudtam, hogy a hazugságért legyek mérgesebb,
vagy azért, mert elvette Jancsi nyalókáját.
Bernát:
Bekapcsolom a kis melegítőt a fürdőbe, hogy ott meleg legyen,
mert estére már az egész házat nem akarom felfűteni, 22 fok fölé! De azért a
fürdőben legyen már 26 pl. Szóval pöszörög a fűtés, egész jó az idő és ő be
rongyol és fel kapcsolja az elszívó ventillátort, ami kb. tízpercig fog most
menni és csak a meleget kiszívni. Tudom ez se egetrengető bűn, de már szinte
minden este elmondjuk hogy azt a kapcsolót meg se nyomjuk. De ő ebből sportot
űz.
Bianka:
Ez sem a semmiből jön, hogy ez elvárjuk. A villanykapcsolók
egy részét már eléri, gond nélkül kapcsolja. Még az sem lenne baj, hogy az
elszívót felkapcsolja a wc-ben, ha utána a lámpával együtt le is kapcsolná. De
a lámpár lekapcsolja, az elszívót nem, majd rácsukja az ajtót, és ha úgy jön
ki, hogy nem megyünk egy darabig wc-re, akkor órákig megy az elszívó. Már ezt
is nem egyféleképpen elmagyaráztam, megbeszéltük, megmutattam, megértette, mit
hogy kell. De aztán rövidre zártuk a dolgot, megmondtuk, hogy az elszívót
inkább soha ne kapcsolja fel, abból biztos nem lesz gond… Hát de biztos, hogy
direkt mindig felkapcsolja, és persze úgy hagyja…
Bernát
Ha este leszidjuk valamiért, vagy büntetésbe kerül, akkor
várható, hogy ő azt rövid időn belül tovább adja Jancsinak. Van, hogy ellöki,
vagy ököllel megüti. És én ezeket nehezen tűröm, ha meglátom, hogy veri a
testvérét, én odaugrok és én is csapok, legalábbis az asztalra… azonnal előtőr
belöllem Hulk, ami persze hisztit generál, mi az ágyába zavarjuk, és onnal hallgatjuk,
hogy ő nem akar ott lenni, ő nem akarta, hogy leszidjuk, ő nem akar büntetésben
lenni, vagy más egyéb kántálás.
Bianka:
Egy ideje már rövidebb szabályokat fogalmazok meg. A túl sok
rizsa nem jó, mert elvesz a lényeg, nem érti. Szóval rövid, érthető, világos
szabályok vannak és nincsenek kiskapura lehetőségek. Pl: van ez a karácsonyi
hangulatot előkészítő díszünk az asztalon. Karika mama hagyott kiskaput, mert
az eredetileg „Nem nyúlunk hozzá, csak nézzük” szabályt Ő kitolta arra, hogy „de
ha mégis arrébb kell tolni, akkor is csak a szélét szabad….” Nem… Nincs ilyen.
Nem nyúlunk hozzá, egyáltalán, sehol, a széléhez sem, meg sehova. Ne
rendezkedjen három, meg négyévesen az asztalon, mert alkalmatlan még erre. Mert
aztán ha baj lesz, akkor meg csak néz nagy szemekkel, hogy ő csak ezt csinálta,
meg azt… Nem. Ha nincsenek kiskapuk, akkor nincs hibalehetőség sem. Nincs az,
hogy Ő csak a széléhez akart nyúlni, de valahogy beljebb sikerült, aztán csak
letört róla valami. Nem. Nem nyúlunk hozzá és pont.
Az asztalom is ilyen. Nincs az asztalomon kotorászás, a széléhez sem
nyúlhatnak, nem vehetnek el onnan semmit és oda sem tehetnek semmit. Nincs a
székemben ülés sem, mert abból lesz a „csak megtámaszkodtam az asztal szélénél”
– aztán hopp levertem valamit. Nem. A sékem, asztalom, tiltott zóna, be is
tartják, nincs is belőle vita.
Ilyen szabályokat hozok mostanában. Tiszta és egyértelmű, rövid, érthető.
Vissza is kérdezek. Érthető-e? Mi történik, ha nem tartja
be?
Juliska pontosan tudja, mik ezek a szabályok, de időnként ezt szándékosan nem tartja be, majd zokon veszi, ha ennek következménye van.
Egyik este pl ülnek az ölemben, beszélgetünk, béke van, erre Juliska belemarkol
Jancsi hajába és jól meghúzza… Erre én is meghúztam az övét kicsit… és akkor jön a
sírás. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy ez ilyen érzés, igen, fáj, nem jó… Nem
húzogatjuk a másik haját, mert fáj neki.
Lehet, hogy pár dolog ismeretlen is nekik, de Juliskának nagyon sok mindenről
nincs fogalma, vagy legalábbis a dolgok nincsenek a helyükön, és ezeket mostanában rendezgetjük.
Bernát:
És a sok okoskodása Julisnak. Mindig a legrosszab
időpontban, a legrosszab kérdéseket teszi fel, vagy felhívja a figyelmét az öccsének,
hogy pl. Hol van a nyunyó? amit este elraktunk a szekrénybe, hogy mivel úgy se
keresei, eltesszük dobozba. Erre ő kezdi mondogatni az öccsének, hogy hol a
nyunyód?!
De amikor azt hazudja Bianka, hogy kint vagyok az udvaron és hogy majd visszahívom
azt a kedves ügyfelet, aki este hatkor hív a nagyon sürgős dolgával…. Erre Julis
annak ellenére, hogy üvőltünk, hogy ha telefonálunk, nem szól bele a
beszélgetésbe! Erre megszólal valamit, hogy Bernát idehozod azt, vagy kérek inni,
vagy egyéb.
Ezek a nagy problémák persze más egyéb mellett, de elég a
panaszkodásból.
Ma jól indult a reggel és messze még az est, ráérünk majd akkor izgulni, hogy
mi jöhet még.
… Jól indult a reggel! Julis hozza a formáját, rántottát
ettünk, és Bianka szórt a saját tányérjára pirospaprikát, erre Julis is kért,
és az első falat után elkezd nyavajogni, hogy minek szórt rá Bianka a
tányérjára, mert ő nem kérte! Na ezen elborult az agyunk, és kishíján bezavartuk
a szobába…, de lehiggadtunk, és ettünk tovább, pár perc múlva Julis meg is ette
a tojását és kért még. Elmondtuk, hogy nincs több tojás, mindenki ugyan annyit
kapot, és bár neki ízlett és gyorsan befalta már nincs több. Erre ő akkor megeszi
a Jancsi tojását is, mondtuk neki, ha Jancsi esetleg nem tudja megenni, akkor
majd megeheti, és erre indult is az „ugye nem kéred?” és már rángatná el a
tányért. Amire megint rá kellet szólni. Akkor bemegyek! – mondta, és be is ment
játszani, a lyukas nagy kockával, nem is figyeltünk rá mert közben pakoltam el
a mosatlan. Erre büszkén rohan ki, hogy ő evett gyurmát! Ki bányásztuk a
szájából Bianka nagyon leszidta, hogy nem eszünk gyurmát és be lett zavarva az
ágyába, hogy legyen ideje gondolkodni. És persze figyelni kell, mert a nagy
eszű Lilla csak addig volt következetes, míg büntibe küldte a gyereket, de hogy
meddig volt ott, azt már nem nézte, vagy hogy játszik-e közben valamit. De most
mi odafigyelünk, és ilyenkor hatszor megkérdezzük, hogy tudja-e miért van büntetésben,
szabad-e máskor ilyet csinálni?? Hogy közben lehazudja az eget is, azzal már
nem is foglalkozunk, mert nem fogja fel. Nem látja át, hogy ötmásodpercenként
mond ellent magának, Nem tud még ilyen rendszerben gondolkodni. Nem tudja, nem érti,
mi az a hazgság, Persze egy perc múlva törlődik a memória és ha a következő
percben me kérdem, hogy azért vagy büntetésben, mert láncfűrésszel le vágtad a
Jancsi kezét? akkor rávágja, hogy igen, és hogy nem csinál többet ilyet. És
ekkor jövök rá, hogy fogalma sincs, hogy mi ez a kérdezgetés, és miért fekszik
az ágyban. ÉS EZ MÉG CSAK EGY VIDÁM
REGGELI!!!
Bianka
Nekem tiszta sor, hogy ez miért történt. Mérges volt rám és
bosszút akart állni. Tudta, hogy gyurmát enni tilos, ezt múltkor Jancsival már
elég szépen letisztáztuk mikor a fogai közül szedtem ki az ott pirosló
gyurmadarabot, akkor Jancsi is zokon vette a szidást, sírtis rendesen, azóta
jól megtanulta, hogy nem eszünk gyurmát… Elvileg Juliska is tudta, és úgy
gondolom, maximálisan tisztában volt ezzel, ez
most a bosszú volt…
Miután a bünti megvolt és a művésznő is befejezte a kiváló színielőadást,
kihívtam és megbeszéltük, hogy mi volt a gond. Azt is letisztáztuk, hogy amikor
szidást kap, tiszta sor, hogy mérges, dühös. És ilyenkor jó, ha le tudja ezt
vezetni valahogy… Ha kint van, vihet flakont, megverheti a hinta lábát, ha meg
bent van, bokszolhat a levegőbe, rúghat az ágyon a levegőbe nagyokat, vagy
flakonnal pófölheti az asztalukat, de ami tiltott, az akkor is tiltott, ha Ő mérges,
dühös.
Azt gondolom, talán szépen lassan beáll majd a rend, amitpl szerintem ők nem lesznek kevésbé trollok, vagy nem lesz Juliska kevésbé nagy színész, de ha már jobban fogjuk tudni egymás határait, talán könnyebb lesz.
Bernát:
Ez most a durva csiszolódás időszaka, hatalmas darabok törnek le mindenkiből,
mély sebeket okozva a másiknak, csorbul a privát szféra, ütközik az akarat.
Látom a gyerekeken a fejlődést, egész nap papucsba járkáltak végre, már az
ajtót is néha becsukják, még ha lassan is.
Még ha alig észrevehetően is, de változik a viszonyunk, egyre töbször kérdés
nélkül jönnek és ölelkeznek, másznak ránk, BÚJNAK oda! Ez már nem az a „gyere ide hogy meg öleljelek”,
ez már közös bújás, közös érdek, közös élmény, közös érzés. Végre jönnek azok a
pillanatok, amikor töltődik az ember, egy összenézős mosolygás, egy puszi, vagy
egy odabújás ami bizsergető érzés. Már reggel nem azt hallom, hogy idegesítően
motyog Julis, hanem halkan duruzsol, ébren van és várja a reggeli kávét. Hallom,
fel kel, ráül a bilire, csorog, papírt tép, és csendbe visszafekszik.
Kelek is fel, itt az én időm, mármint nem az „Énidőm’ csak
az „Apa szükség van rád, haladjál kávét csinálni mindenkinek”. Tej berak
melegíteni mindenkinek, közben indítom a reggeli zenét, és lassan…, ja még
horkolnak, …. akkor még egy zene addig írok.
Bianka
Félálomban Enya – Only time remixére ébredek, hallom a mikró
csilingelését, poharak csörrenését, Bernát lépteit. Hálás vagyok, fantasztikus
ez az ember! Annyira csodálom a kitartását, szeretetét, imádom ezt a
gondoskodást, amivel mindig meglep minket. Nem utálok felkelni, ez egy új nap, új lehetőség arra, hogy jobban csináljuk. Kicsit az Idétlen időkig című film jut az eszembe, mikor a főszereplő fazon minden reggel ugyanarra ébred, minden nap ugyanaz megy végig, és Ő napról napra, hétről hétre egyre profibban állja ki a próbáat, veszi az akadályokat.
És igen, tényleg változunk :)
Tegnap a vendégségből úgy jöttünk haza, hogy örültem, hogy
négyen vagyunk a kocsiban, és a gyerekeinkkel megyünk hazafelé, családként. A
fentebb írtak ellenére a gyerekeink cukik, viccesek, szerethetők,
szeretnivalók, jókedvűek, és nagyon nagyon szeretjük őket, és tényleg egyre
erősebb a ragaszkodásuk felénk és a mi érzelmeink is feléjük. Jó lesz ez,
tényleg, már most én is nyugodtabb vagyok, érezhetően, ami a rend felállásának
és az összecsiszolódásunknak köszönhető.
Bernát
Ma vendégségbe megyünk a barátainkhoz, amit már egyszer elfelejtettünk, már
mint elmenni :) De ma figyelem az órát és tuti megyünk.