2022.12.06.

Bernát:

Kényes téma de, intimitás…
Gondolom, hogy természetes gyerekbeszerzés során valószínűleg fel se merülnek ezek a dolgok, de nálunk ugye más a helyzet. Még az ismerkedésünk elején, mármint Julissal valahogy mindig úgy intézte, hogy amikor Bianka elment valamit intézni, akkor kellett Julisnak pisilni, kakilni, vagy bármi. Ezért elég gyorsan belerázódtam a pisiltatásba, fenék törlésbe.
Az együttélés azonban más témákat is felvet, ha egy szobában élünk, akkor a gyerek bizony látni fog dolgokat. Fel is tűnt, hogy mikor elmentem fürdeni, Jancsinak is és Julisnak is akkor kellett vécére jönnie, és hát gyanús volt, hogy igazából engem akartak megnézni.
Kérdeztem is öcsémet, hogy hogy mennek ezek a dolgok, mert ugye ha bújkálsz, a gyerek is ezt tanulja meg, ha meg kóbászt lógatsz az arcába, az se biztos hogy egészséges. Meg ugye a gyerek, ha kiváncsi, valahogy úgy is megoldja, hogy meg tudja a dolgokat. Ehhez hozzájött, hogy Biankától is sokszor kérdezte, hogy mikor fog már levetkőzni, ami Biankának kicsit sok volt de idővel alakultak a dolgok.

Bianka:

Én az elején rémesen éreztem magam emiatt. Persze ésszel tudom, hogy egyrészt ott a gyermeki kíváncsiság, másrészt meg itt vagyunk már, egy család vagyunk, ők napi szinten anyaszült meztelenre vetkőznek előttünk, Ők meg minket mindig csak ruhában látnak. Mikor az első pár nap volt még, és persze Julisnak azonnal pisilnie kellett, mikor é fürödni mentem,az brutál kellemetlen és idegesítő volt számomra. Mit tátja itt a száját??? – ezt éreztem. Aztán persze ezen felül kellett emelkednem, tudomásul kellett vennem, hogy nem kerülhetem el a kíváncsi szemeket, így pár alkalommal úgy öltöztem át a szobában, hogy a két gyerek végig mozizta az egészet, én meg úgy csináltam mindent, kb mint a nőgyógyásznál, hogy kellemetlen ugyan, zavarban van az ember, de hát ez van, hisztinek most nincs helye, túl kell esni rajta.
Azóta van néha, mikor lazább vagyok, akkor már öltözöm előttük,de néha nincs kedvem, olyankor már a reggeli mosdókörhöz viszem is a ruháimat és eleve úgy érkezem.
Meg hát én ugye festek, és a festéshez mindig átöltözöm itthoni ruhába, és Julis rendszeresen kérdi, hogy Bianka, átöltözöööööl? És a pólódat is leveszeeeeed????
Azt, hogy a cicim hol van, Jancsival kb minden alkalommal megbeszéljük :)

Bermát

A fürdetés sokszor az én dolgom, ami igazából abból áll, hogy megnyitom a vizet, mondom nekik, hogy mit csináljanak, adom a fogkefét, meg a türcsit, és a gyerekek mosnak intéznek mindent.
Öltöztetés: általában Bianka öltözteti Jancsit, mert a kicsi pelusát valószínűleg nők tervezték és nem raktak rá semmi értelmes igazodási pontot, ezért én nemigazán tudom rendesen felrakni.
Viszont Julisnak ez a bugyis verzió van, azt meg tök mindegy, hogy veszi fel.
Igen ám, de nőknél előfordulnak bizonyos higiéniai helyzetek, amikor extra tisztogatást és krémezést igényelnek.

Bianka

…például, mikor Julis rendszeresen, büszkén jön a wc-ről pisilés után, hogy „És nem töröltem meg a nuncimat!” Az elején még pár alkalommal elmondtam neki, hogy miért jó, miért fontos, hogy minden pisilés után megtörölje, de persze egyik fülén be, a másikon ki. Tudom, én is voltam gyerek, nekem is volt sok eset, mikor annyira feleslegesen sok idő volt megtörölni magam, mikor várt a játék…. aztán meg ugye kicsípi a pisi, ami meg fáj… Hát igen. És hiába a jó tanács, a kedves intés, itt jön be az, hogy oké, akkor menjél szépen fejjel a falnak, majd mikor szenvedsz kicsit, majd máskor kitörlöd… Szóval ilyen higiéniai helyzetekre gondol Bernát, mikor aztán este, fürdés után be kell ugye kenni, hogy tudjon aludni ez a kis lökött…

Bernát

No itt jön be a természetesen nem kialakult közeli intimitás, legalábbis részemről. Juliska szerintem még semmit nem fog fel ezekből a dolgokból, ami egyrészt természetes, és normális, másrészt ez a faramuci helyzet kicsit megakasztja az agyamat, beindul egy érzés, hogy ez itt kényes dolog, ezt én nem biztos, hogy megtehetem, Szabad ezt nekem ezzel a kislánnyall?! De egyből kapcsolok és azt mondom, igen, ezt most muszáj és kész, másnak a gyerekével is meg kéne csinálni. és ez van.
Fura mikor fürdés után puncit krémezek, meg popsit, de újjabban egész testes krémezés is kell, ami már nem egy újjal kb. oda kentem dolog. Itt már át kell simogatni krémmel az egész testét alaposan. Ez egy normál szülő-gyerek kapcsolatban nem merül fel, és szerintem mi is gyorsan átlépünk rajta és kész, de ezt még szokni kell.

Bianka

Igen, Ők még ezt abszolút nem érzik, úgy dobják hanyatt magukat széttárt lábakkal előttünk, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, és nekik nyilván az is, csak mi akadunk fenn ezen. Nekem nőként is fura volt Julist először krémezni, de Jancsit is… Tudván, hogy milyen intim és érzékeny részeket érintek. Főleg, hogy még az ismerkedés idején Lilla mesélte, hogy amikor Jancsit pelenkázza, akkor meg szokta enni a kukacát. Hm.. Nyilván ez a mókázásra ment, az önfeledt, csikizős kacagás volt a cél, és Nekik ez természetesebben jött, hiszen ezek a kicsik születésüktől fogva Lilléknál voltak. Elhiszem, hogy Náluk a szájrapuszi is természetesen jött, de nálam ez nincs így. Az egyetlen ember, akit én rendszeresen szájon csókolok, az Bernát, és az az igazság, hogy nem is nagyon tetszett ez a mindent agyonpuszilgatós téma, mert én már kicsinek sem voltam puszizkodós, és ez most is így van. Szóval nálunk nincs szájrapuszi, ezt meg is beszéltük velük, hogy azt aszerelmesek szokták.
Ami pedig az intim érintéseket illeti, én nagyon figyelek arra, hogy mindig nagyon kedvesen, szeretettel érjek hozzájuk, és ha felmerül ez beszélgetésben is velük, akkor is mindig szeretettel, tisztelettel beszélek róluk. Jancsi pl egyik nap a kukacával játszott, majd azt megemelve jó csattanósakat csapott a zacsijára, nem sokkal később, mikor pelenkáztam, bekrémeztem és akkor mondtam neki, hogy a kukaca és a zacsija nagyon jó és nagyon érzékeny, nem bántjuk, nem csapkodjuk, hanem szeretjük, és kedvesen megsimítottam.  
Azt gondolom, hogy ezek amomentumok rendkívül fontosak saját intimitásuk kapcsán, az, hogy mi hogyan beszélünk erről, hogy érintjük meg őket, az ki fog hatni arra, ahogy majd ők látják magukat, amit majd ők engednek, vagy épp nem engednek a partnerüknek felnőtt korban. Nagy felelősségünk van ebben.  

Bernát

És hát a szerelem ugye… normál apák fülig szerelmesek a kis hercegnőjükbe, de hát én…
A továbbiakat kéretik értelmesen értelmezni! Amikor fürdés után törölközünk és meglátom a nyakát ami szép kecses, az nagyon tetszik, szívem szerint lefotóznám, olyan szép, művészi!
Vagy amikor úgy kicsit elgondolkodva elmosolyodik és szinte ragyog a szeme, hát megzabálnám.
Mikor krémezem a hátát és a gerincénél ott vannak azok a kis pihék, az is cuki.
És kis gyerek lévén még nem igazán érti, hogy mi az a puszi, és hogy azt hova is kell adni, volt is erről egy netes vita ahol egy kamasz lány az apját szájon csókolta, és ezen sokan kiakadtak.
Mi azon vagyunk, most kicsik, tanítjuk, hogy mit és hova lehet adni, és nem is szeretnénk szájra puszit adni, a mi családunkban ez nem divat.
Van bennem egy +erkölcsi félelem, hogy nehogy szóvá tegye valaki. Még ha ez kb, mindig olyankor történik, amikor otthon vagyunk csak mi a kis családunkban.

Másban is próbálunk jó irányt adni. Még nem nagyon gondolunk bele, a gyerekek származásából származó előitéletekbe, bár már kaptam! De arra figyelünk, hogy nagyon kihagsúlyozzuk, hogy pl lopni nem szabad, mindent kifizetünk, és fürdünk minden nap, hogy ne legyen rossz szaguk, nehogy valaki fogást találjon rajtuk.
Ez ebben a korban még szinte kizárt, de azért az iskolában már tuti elő fog fordulni. Ezért is akadtam ki a minap, mikor Juliska elkezdett énekelni egy mondókát, amiben fél perc alatt kétszer is benne volt, hogy elmegyünk lopni, és nem csókot. Meg is kérdeztem, ki tanította ezt a dalt???? A választ gyorsan rávágta: Lilla anyu mondta. Hát szikrázott az agyam és szerencséje, hogy nem szoktunk beszélgetni mert gyűlik már a számlája!

Bianka

Azt hiszem egyébként megint egy határhoz értünk. Juliska kezdi kevergetni a dolgokat. Régi dolgokat mesél úgy, hogy Bernát-apuval voltak erre-arra, miközben Károly-apura gondol… Jancsinál meg előjött párszor, hogy menni akar „Kámoly”-apuhoz, majd mikor mondjuk, hogy nem megyünk, mert már itt lakunk, akkor mondja hogy nem. De aztán rá két másodpercre már megint nevet valamin, ennyi volt a nagy témázgatás, nem is erőltetjük ezt, nem is kell.
Viszont Julisnál is egyre nagyobb kavar van. Szerintem egyre jobban otthon érzi magát nálunk, néha olyan hangnemeket pedzeget, amiket eddig még nem, és olyan szófordulatok jönnek elő, főleg a játékoknál, amiket tutira nem túlünk hallottak, és mivel oviba meg még nem járnak, tv meg nem megy, így csak az a tippünk, hogy ezt még Lilláéktól hozták. Előjönnek csúnya szavak, szidások, megszólítások, büntetés verziók, amiket tőlünk biztosan nem hallhattak, mert mi nem is beszélünk így… És számomra azért az továbbra is kérdés, hogy egy ekkora gyereknek miért is kell tudnia, ki az a Chucky, és nézni közben az ágy alá???? Hogy ilyenkor úgy jól megkérdezgetném Lillát, meg mindenkit, hogy bocs már, de egy Bogyó és Babóca, vagy Bing nyuszi nem lett volna elég??? Tuti, hogy 4 évesen az ágy alól kell várni egy horrorfilm szereplőt??? Agyrém… A csúnya szavak meg…

Na mindegy is váltsunk témát.

Bernát:

Mik kulás…
Ma hajnali 5:10 kor  valaki egyszál gatyában motoszkált az dvaron és pakolta ki a balkonládákat, meg leszerelte a szúnyoghálót hogy a mikulás az ablakba tudja pakolni a csomagokat. Reggel kiabálásra ébredtem, hogy valami mikulás, A gyerekek viháncoltak, beszedték az ajándékokat csináltunk is videót róla. Nagyon élvezték, Jancsi ki is bontott egy csoki mikit meg egy nápoji szeletett és két kézzel felváltva ette. Közbe kérdezgette, hogy ez is enyém, az is enyém?
Jókat nevettünk de rá kellett szólni, mert már bontani kezdett egy nyalókát is.
Juliska sorra pakolta ki a csomag tartalmát, nézegette a szerzeményt, az ügyes mikulás a csomagokat az ablakba rakta, de az ajándékokat a fogasra rakta a kabátok alá, hogy ne egyszerre legyen minden megtalálva. A boldog napba becsusszant egy déli bepisilés, délben már nem szoktunk pelenkázni senkit, mert nem kell, de sajnos Julis addig lőtyölt hogy be pisilt. Amit nevelési célzattal kézzel ki is moshatott a lavorban.
Most megyek vacsorát csinálni még az asszony benzint vadászik a kutakon.

Bianka:

Jelentem, tank tele, csak 7 kutat jártam meg, mire a nyolcadikban kaptam üzemanyagot… Rémálom…

Na mindegy.

A napokban a megfázásomnak torokfájásomnak köszönhetően kellően visszafogtam magam, így mikor eszeme jutott a barátunk szava, hogy simán csak ignorálni kell egy csomó mindent, akkorezt most így könnyű volt megtenni, mert annyira fájt a torkom ma reggel is, hogy azt modtam, én ma tutira nem beszélek egy szót sem.

A gyerekek erre a Mikulás témára nagyon rápörögtek, Juliskát már tegnap este is alig lehetett lelőni, szó szrint ugrált, pattogott az ágyban, annyi energia volt benne, hogy attól féltem, felrobban. Futni nyilván nem küldhettem ki, így pár kör guggolásból felugrást csinált, amit rendkívül élvezett. 50 felugrás után mondta azt, hogy most már tud nyugodtan feküdni, de addigminden tizedik után újabb kört kezdett, én meg számoltam :D

Ma is sok inger volt, szerintem lelkileg, agyilag elfáradt, szóltam neki valamit, ami nem tetszett neki, és rám csapott. Én meg reflexből vissza. Nem nagyot, sőt, nem is csapás volt a részemről, de annyira meglepődött, hogy elsírta magát, bement, hogy Ő most nagyon mérges…. Visszajött, és megbeszéltük, hogy ez mi volt és mi ezzel a gond, de akkor is elsírta magát, amin éreztem, hogy ez most nem színház volt… Odahívtam, megöleltem, hozzám bújt. Megbeszéltük, hogy ez ma egy nehéz, fárasztó nap volt, most menjünk pihenni, holnap újult erővel folytatjuk a matrica ragasztgatást. Igencsak örültem annak, hogy azért nem veszett ki belőlem minden anyai ösztön, és sikerült felismernem, hogy most szükség volt egy ölelésre.

És ma is megállapítottam, hogy Bernát annyira csodálatos férj, és apa, hogy arra nincsenek szavak. A betegségem alatt ellátta a gyerekeket, kaját intézett, mosást indított, mosogatógépet pakolt ki, nekem hozta a gyógyszereket, a teát, és még kellemes zenékről is gondoskodott. Annyira, de annyira hálás vagyok Neki!!!