2022.12.16.
Bernát:
„6:00 óra! Hét alvó! Halihó! Talpra fel! Rögtön bundacipőt
húzz, mert irtó hideg van odakint! Lassan felébred Fill és meglátja az árnyékát!”
/Idétlen időkig c. film/
Minden reggel vidáman ébredek, hátra hagyva a tegnapi hisztiket, gondokat,
problémákat, és csak a sikerekre gondolva, az örömteli pillanatokra.
Kelek, csinálom a kávét, a teát, készítem a vitamint, a gyógyszert, persze a sajátomat nem veszem be.
Intézem az öltözködést, vécézést, fenék törlést, megy a napi rutin.
Mindig megbeszéljük, mert anya még alszik, irány vissza az ágyba, csinálom a
reggelit, és mindig kiabálás, veszekedés lesz a vége.
Juliska mindig megigéri, hogy jól fog viselkedni, és mindig megigéri hogy nem
hazudik többet, és hogy nem pisil be. De
sajnos minden reggel ezzel kezdünk, bepisil, majd győzköd, hogy nem pisilt be. Az
öccse már néha nap nem pisil be, aminek nagyon örülünk.
A gyereknevelés sok ideggel jár, nehéz munka, és nagyon figyelni kell, hogy az
ember elég gyorsan váltson morgós vén maciból vidám apává, ha bármi vidámság
csurran-cseppen, mert vannak vidám pillanatok, csak el kell kapni, meg kell
éllni, és vissza kell rá emlékezni, hogy vannak. Én a tegnapi napról pl. egyre
se emlékszek, ez szomorú. De ma ügyesebb leszek és megpróbálom ide gyűjteni a
maiakat:
-1. Juliska megköszönte
a reggelit. Persze azért hiszti is volt.
-2. Juliska kirakta egyedül a 20 darabos kirakót, és addig
is csendbe volt meg Jancsi is
-3. Szépen, rendben ültek az asztalukhoz és várták az
ebédet. De most tényleg :)
-4. Nézik össze bújva a mesét eddig, nyugodtan, békésen
csendben.
Délután elvitte a gyerekeket anyám és azt hittem, hogy ez az
erőltetett lista meg is állt. DE este felhívtuk anyámat, lévén hogy ott alszanak
a gyerekek és Juliska nyávogósan, hisztisen, (tehát olyan hangon, amit nem
szeretünk és rá szoktunk szólni) bele szólt a telefonba, és ahogy meghallottam
a hangját, mosolyogtam és boldog voltam!!!
tehát -5. Hallottam a
gyerekem hangját!
Lett két süket gyerekünk. Bár orvosilag nincs probléma, de
mostanába bejött a minden mondat meg kérdőjelezése, illetve a megcáfolása,
példáúl a pakoljatok össze. –Miért? -Mert
rendnek kell lennie. – De nem kell rendnek lennie.
A gyerekek szépen fejlődnek… vissza. Eddig szépen
öltözködtek, ettek-ittak, most meg ezek egyre kevésbé mennek. Gondolom, ez,is
egy fejlődési szakasz.
Az ősök hiánya…
Bár mind a két mama és még két dédi boldogan él és segít nekünk. És bár Bianka
édesapja is él, igaz árkon bokron túl, de valahogy hiány érzetem van. Apám
elvesztésével elég kevés lehetőségem van megbeszélni a gyerekneveléses
kérdéseket. Bár régen sokat beszégettünk, de utóbb belegondolva szinte csak
szakmai kérdésekről. Nem is merült fel, hogy figyi fater, ha majd lesz gyerekem
és te nem leszel akkor mit csináljak??? És a „mit tenne most fater” gondolat se
igazán működik, ő a pofonok híve volt és ezt sajnos úgy látom, én is megkaptam
tőle, integrálta az életembe. Ezért inkább azon vagyok, hogy ne úgy mint fater,
keressünk más megoldást. Mindig mikor felmerül, hogy valakit kérdezzünk meg, az
az egy szempont, hogy ugye legyen gyereke, ne legyen idióta, és jólnevelt
gyerekei legyenek.
Így viszonylag kevés emberre redukálódik
az ismertség. Hál’ Istennek, van egy két barát, akivel ,beszélhetek, és
legalább a gondolataimat rendbe rakhatom.
Le kell győznöm önmagam…
Amíg ezt írom Jancsi rosszalkodik, elveszi a testvére kirakóját és
veszekszenek, rászólok üvöltve: JANCSI, AZONNAL LETESZED A KIRAKÓT ÉS KERESEL
MÁSIKAT, MERT KÜLÖMBEN POFON VÁGLAK!
Majd egy perc múlva papucs nélkül szaladgál a folyosón: JANCSI, TÜNÉS BEFELÉ,
MERT MEG FÁZOL ÉS AKKOR TUTI AGYON VERLEK!
És basszus ez belőlem jön, én mondom, ez a rutin: rosszat teszel, pofont kapsz.
Biankával megbeszéltük, hogy ha lesz gyerekünk, és rosszat csinál, akkor igen
is egy pofon többet ér a megfelelő pillanatban, mint fél napig dumálni, de az,
hogy mindenre zsigerből ez a reakcióm, és látom magam, ahogy Shrek módjára,
repüplő nyállal ordítok eltorzult arccal és ezt a gyerek látja, megtanulja,
természetessé válik neki, és ő is ezt fogja csinálni. ……. valahogy sürgősen változtani kell.
Átmodosulnak a tapasztalásaim miatt, alkoholista apám képe, és a verések, más
köntöst kapnak. Érzem én is magamon, hogy sok a feszültség és kompenzálok
éjjel-nappal, jönnek elő a függőségek, Cóla, csoki, édesség, zugevés, késő esti
evés. Mivel nem iszok alkoholt, nem leszek alkesz, és talán nem leszek olyan,
mint apám, de a jeleket látom magamon…
Meg van az az érzés, hogy a gyerekek végre alszanak, most kimegyek a konyhába
és azt eszek és annyit, amennyit akarok, hol egy csoki, hol van valami édes???!!!
Hihetelen, milyen gyenge vagyok.
Az is nagy probléma, hogy az élet mindig arra nevelt, hogy iskolába én legyek
az erősebb, a parti arc.
A cégeknél csicskaként kezded és csak nagypofával lehet kivívni a helyedet az
öregek között. A táborokban is szinte csak ez a lényeg, leghangosabb, legerősebb.
De a gyereknevelés nem erről szól, szeretet, nyugalom, biztonság, tanítás.
(És már megint Julis… neki megy a székemnek és meglök: JULIS, HA MÉG EGYSZER
MEG LÖKÖD A SZÉKET, MEG VERLEK. te barom, hát most írod, hogy változnod kell!!!!
Tanuld már meg, mert megverlek!!! )
Nagyravágyó tervek…
Rengeteg dolog, ötlet kavarog a fejemben, mennék már erdőbe, rétre, a
gyerekekkel. Mutogatni állatokat, madarakat, építeni bunkert, sátrat, kint
aludni. De még kicsik, tél van és még most másokat kell tanulniuk, itt a házon
belül. De ezt nehéz megértenem, mindig megszalajt az agyam és indul a tervezés.
Eltávolodás…
Délután anyám ugye elvitte a gyerekeket egy ott alvós pizsipartira, és este
rájuk csörögtünk.
Meghallottam a lányom hangját és azonnal önkéntelenül mosolyogtam, boldog
voltam. És erre ráeszméltem, ami sajnos, ha nincs ez az eltávolodás, lehet, sőt
biztos, hogy meg se történik. És bízom benne, hogy ez velük is megtörténik és
hiányozni fogunk nekik és nagyon boldogok lesznek mikor értük megyünk.
Azt érzem, hogy tartunk két kis gyereket, ez most a feladat, tanítjuk, neveljük
őket a legjobb tudásunk szerint. Csúnyát mondok, mint egy kutyát, etetem,
nevelem, fűtök rá, az agyam tudja, hogy én felelek érte, és gyönyörködöm benne,
szeretgetem. De még nem az én gyerekeim, még.. bár megvédem őket, de nem érzem
még azt az érzelmi kirobbanást. És egy telefon és olyan dolgok törnek elő két
három óra külön levéstől, amin még én is meglepődök… Meglepődök, hogy vannak
érzéseim, és hogy jó és boldog érzések!!! Tehát azért belül valami már van,
csak még kell egy kis idő amíg utat tör magának. Nesze bádog ember itt a
szived!!! :)