2022.12.17.
Bernát:
Én mindig mindent elrontok (Süsü)…
Csodaszép reggelre ébredt a százholdas pagony, vagyis csak én. Halkan kilopóztam
és … majd telt-múlt az idő, készítettem a megszokott kávét drága első
feleségemnek, minden jól alakul, rakom a port, rakom a cukrot, kevergetem, és
akkor hirtelen bevittem neki és oda raktam az ágy mellé, mivel még mindig
zöngicsélt. Bekapcsoltam a gépet és elindítottam Edvard
Grieg: "Peer Gynt - Morning Mood"
számát a reggeli kávés listámról. Halkan kezd majd bele húz és már kb
lassan vége is, de az asszony még mindig szuszog, na újra indítottam kicsit hangosabban,
de semmi, hiába döngette a fülét a zaj sereg, mint apóka anyókát a répa mesében
vagymi (vigyázat képzavar!) ekkor feladtam és átkapcsoltam egy szebb jövőre,
induljon a karácsonyi mappa, és ezzel ki is mentem a konyhába reggelit
készíteni.
Telt-múlt a múlt, és jött a jövő, kész lett a tojat, kistálcán viszem be a
fincsit ÉSSS !!!
DAN DAN DÁNNN az asszony sír! :D
Issza a kávét és sír, rossz a kávé? Nem raktam bele cukrot? Nem volt tiszta a
pohár? Fáj a feje? Fáj a foga? Sír! De miért sír? Eddig annyira szép volt
minden! Hát minek kel fel az ilyen?!
Lepakolom a tálcát, odalépek megölelem, simogatom a hátát és nézek bután, hogy
mi a ló*asz van? Nem értem én mindig mindent el rontok…
Bianka
Az úgy volt….
Eszti mama nagyon kedves felajánlásával örömmel éltünk, így a gyerekeknek egy
izgalmas kiruccanás lett a hétvégén, nekünk meg egy nyugodt kb 1 napunk.
Péntek délután fontos dolgokat szereztem be, és nagyon nagyon a véghajrában
vagyok a karácsonyi nagy hajtásban. Amikor kiszúrok egy dátumot hogy akkor
kiküldöm az összes csomagot, az szent és sérthetetlen és ahogy mondani szokás,
ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is kiküldöm. Ez a nap a hétfő lesz
és nekem péntek este még 8 rendelésem állt sorban. Szűk az idő. Ezért például
szívesen kiegészítettem volna Bernát tegnapi írását is, de inkább festettem.
És akkor a ma reggel…
Békésen alszom, lágy zenére ébredek, résnyire nyitott szemeimmel is érzékelem,
hogy a kévém már a polcon vár, közben illatok szállingóznak befelé. A Morning
mood végét még épp elkaptam félálomban, majd a kedvenc karácsonyi zenéim
indulnak. Kómásan ülök az ágyon, a meleg kávémat kortyolgatom és megcsap az
érzés, hogy pár hónappal ezelőtt, vagy akár tavaly, vagy tavaly előtt ez pont
így ment, és én imádtam ezt, hogy mi csak így ketten, csendben, békésen
elvoltunk. Aztán megcsap az érzés, hogy a gyerek utáni vágyunk, harcunk,
reményeink, majd kudarcaink mennyi ilyen reggelt csesztek el, és hány karácsony
romlott el amiatt, hogy nekünk nincs gyerekünk. Hány családi fotón állunk
keserédes mosollyal, örülve a családi hangulatnak, a közös vacsorának, miközben
a szívünk belefacsarodik ebbe a hiányérzetbe… Hogy hány karácsony telt el
számomra abban a kettősségben, hogy egész évben vártam, mert ez egy csodás
időszak, jön a hideg, ami nekem a meleg teás, ágybabújós, forrócsokis,
filmnézős, összebújós időszak, hogy készítettem a szívem, a lelkem a
karácsonyra, de aztán mégsem állítottunk fát, mégsem díszítettünk, mégsem lett
olyan igazi karácsonyunk, mert valami, valaki hiányzott. Mindig az volt, hogy
felöltöztünk, elmentünk vendégségbe, és itthon meg minden ugyanúgy állt, mint
egy hagyományos hétköznap. Se díszítés, se fa, de még sokszor felmosva sem
volt, mintha az ünnepi hangulatot szándékosan kerültük volna.
Bár korábban mindig voltak filmek, amiket ilyenkor megnéztünk, egy-két éve már
ezeket sem erőltetjük.. minek?? Úgy sem lesz jó karácsonyunk… Volt olyan
szentesténk, hogy előtte pár héttel inszemináción voltam. Eljátszottam a
gondolattal, milyen csodás karácsonyi ajándék lenne, ha az a pici élet
elkezdődne bennem… aztán december 23-án megjött. És ugyanúgy összegyűltünk a
családdal, néztük, ahogy a gyerekek az ajándékaikat bontogatják, és tudtam,
nekünk ez még nem lesz egy ideig… Ezek a gondolatok, érzések a pillanat
törtrésze alatt futottak át az agyamon, és naná, hogy azon vettem észre magam,
hogy potyognak a könnyeim.
És persze, nem terhelem rá a boldogságunk kulcsát a gyerekre, én korábban is
azon a véleményen voltam, hogy az az igazi, ha valaki a saját helyzetében tudja
megtalálni a boldogságát, és ha az nekünk gyerek nélkül van, akkor úgy. Na de a
lényeg, hogy most aztán már itt kukorékol a nyakunkban két „kölök” – ahogy mostanában
viccesen mondom nekik – most aztán már semmi nem áll egy boldog karácsony
útjába. Most aztán már ne mondja nekem senki, hogy nem állítunk fát… - mármint
az angyalkák ugyebár, mire felébredünk…. És igen, megnézzük a Snowmant, meg a
Polár expresszt, és egész decemberben bizony, hogy hallgatunk karácsonyi zenét,
és bizony, hogy sütök beiglit, meg kimegyünk a karácsonyi vásárba és megnézzük
a kivilágított várost, meg iszunk forralt bort – kavarognak bennem a
gondolatok, érzések, végyak, örömök…
És szól a zene, a csodálatos férjem a konyhában, és itt van a szabad napunk, és
annyira, de annyira jó a csend, hogy nyugodtan megihatom a kávém és nincs
MINDEN megkérdezve, hogy ez mi, az mi, ez miért, az miért…. hogy kimehetek úgy
wc-re, hogy nem kérdezi meg senki, hogy hova megyek és miért, és végre
gondolkodhatok… de egyébként meg annyira szuperjó, hogy már VANNAK
GYEREKEINK!!!! VÉGRE!! és olyan jó bizonyos helyzetekben azt mondani, hogy oké,
elrendezem a gyerekeket és intézem… vagy, hogy akkor tudok jobban intézkedni,
ha a gyerekek alszanak. Már tudok ilyeneket mondani és ez meg csúcsszuper! De
most meg olyan jó a csend… Atyaég… És a zene még mindig szól, Bernát tálcán
hozza a reggelit, az ágyba, mint régen :) Hát hogy a viharba ne bőgnék??? :D
Ugrunk az időben, este 23:41…
jól telt a nap, nem volt vita, a gyerekek örömmel fogadtak és örömmel jöttek
haza, és furcsamód, mire hazaértünk, vagy az angyalkák, vagy a manók elkezdték
a lakást kidekorálni… Felkerültek girlandok, egy kis karácsonyi dísz. Még nem a
fa, az majd szigorúan csak december 24-én…. de mi is meglepődtünk, hogy ezt ki
csinálhatta :D A gyerekeknek nagyon tetszett :)
Én azóta csaknem az összes
rendelésemet elkészítettem, holnap még lesz egy húzós napom a csomagolásokkal
és az utolsó simításokkal, de jól állok, nagyon hálás vagyok Eszti mamának a
mai csendért.