2022.12.23.
Bernát:
Baljós árnyak…
Reggel még kb. minden jó volt, kicsit későn keltünk, bár este Bianka azt mondta,
hogy korán kel, mert sok a dolga vásárol még pár apróságot. Felkeltem, szokásos
pisi-kaki, kávé, halk karácsonyi zene és gyerek csitítás. Be is vittem a kávét
és keltegettem Biankát, hogy már kilenc óra, ideje felkelni. De láttam rajta,
hogy zombi módban pöszörög. Jó, akkor csinálok reggelit gyorsan, addigra bebútól,
de nem. Panaszkodik, hogy fáj mindene, válla, dereka, maszírozzam meg. Lassan
felkelt, és hát egy valamire való vadász megkímélte volna és ott helyben le is
lövi. De nekem nincs pussskám, a szomszéd meg pont nincs itthon, tehát
szenvedhet tovább. Sajnos hiába minden vitamin és kávé, nem lett sokkal jobb a
helyzet. Ilyen borzalmas állapotban ment el vásárolni. És én semmit nem
tehettem, a fele vinnivalóért vissza jött, a másik felét el se vitte. Nagyon
nem volt észnél és sajnos így vezetett. Attól félek, hogy vagy még az úton
össze töri magát, vagy ha haza is ér, befekszik az ágyba és haldoklik. A nagy
hajtás sok energiáját kivette, és a gyerekek se kímélik. De most, hogy kezd
fogyni a feladat, előtör rajta a betegség és ágyhoz vágja. Csak az a baj, hogy
pont karácsonykor az nem lesz túl jó buli.
És sajnos olyan feladatok vannak itthon, amikben nem tudom kiváltani. Jelenleg
a másodikat mosom, megy a szárító és a mosogató gép, főzöm a pörköltet, amit
még utolsó erejével elindított, etetem, altatom a gyerekeket, írok ide is, bár
ezt alvás idő alatt, közbe fúrom fel a lámpát, csak nem találok tiplit, mert
öcsémnek adtam mindet. És pakolom ki a konyhát, mert jön az új szekrény.
Bianka
Azt kell mondjam, hogy a kimerültség, a betegségből épp
felgyógyulás, és a „csak elrohanok 100 métert kabát nélkül” nem jó kombó.
Tényleg szedem a vitamint, de nem gyógyultam még fel és az előző napi hajtós
nap, amikor csak kiszálltam gyorsan, csak ide berohantam, csak oda berohantam,
pont elég volt arra, hogy már este úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek….
Már akkor fájt mindenem, de azt gondoltam, csak a nap fáradtság.
De mikor reggel is így keltem, és még 9-kor is azt éreztem, hogy egész nap
tudnék ágyban lenni, majd elbőgtem magam a tudattól, hogy nekem most indulnom
kell…
Nyakamba vettem hát a várost, valóban a fele otthon maradt annak, amit
terveztem, ellenben viszonylag jó időt futottam és beszereztem mindent, amit
kellett.
Bernát
Ma evés közben Jancsi kezdett bolondozni, eszi az ételt,
kanalazza, fél szemmel rásandítok, Julis is eszik, igaz lassan, én meg eszem a
nagy tányérral, Julis a felét, Jancsi nem halad. Csak nézek, hogy van az, hogy
lapátol egyfolytába és nem fogy az étel??? Hát úgy, hogy játszik, pakolja a
kanalat oda-vissza, csak étel nem kerül rá szinte semmi, kb. egy rizsre
gondoljatok kanalanként, hát nagyon le basztam, és mikor Julis megevett mindent,
akkor őtőle is elvettem, lehet menni pisilni, kakilni, és alvás. Nem fogok én
itt hisztizni, hogy jaj nem eszik, majd délután éhesebb lesz és eszik, vagy
vacsorára.
Majd ha a doki azt mondja, hogy kórosan sovány a jelenleg két tokás malac, majd
akkor elkezdem tömni, addig ezen nem izgatom magam. Amikor valami probléma van
az evéssel, akkor utána se csoki se cukor, de még tea sincs. Lehet kicsit
gonosznak tűnik, de én/mi nem adunk üdítót a gyereknek. Nem úgy mint az a barom,
aki sörrel itatta! Holnap buli, ott majd iszik valami üdítőt, amit a többi
gyerek is, de a hétköznapokban legyen elég a tea, de leginkább a víz. Nem kell
hozzászokni, hogy üdítőn élünk.
Ezért adunk nekik mindent enni, zöldség, fokhagyma, zsíros kenyér almával, az
alma nem hámozzva! Borsozzuk a levesüket, ha kérik, csak kicsit kapnak de
ismerjék csak az ízeket. Tegnap egy kis kínait ettünk, holnap egy kis indiait
vagy négert. :D Tanulják meg, minek milyen íze van.
Eddig a spenót nem ízlett Jancsinak, Julisnak meg a mákos tészta nem jött be.
Ezeket egy idejig nem is fogjuk erőltetni, aztán majd újra próbáljuk, ha el
felejtette.
Bernát:
Idén végre boldog karácsonyunk lesz!!! Meg van hozzá minden
hozzávaló. Csak az asszony be ne mondja az unalmast. Megvettük az ajándékokat,
mindenki azt kap amit szeretne. Én új munkás ruhát kértem, mert a régi már
nagyon viseltes és egy jólmenő válalkozó adjon magára. Drágám egy új sarok szekrényt
kap a konyhába, hogy legyen neki hova pakolni. Eddig két régi alsó szekrényünk
volt és apránként, veszünk hozzá egy darabot. A sarkokban eddig sok
kihasználatlan hely volt, de most berakjuk ezt a sarkot és alakul a konyha is. A
két gyerekkel csal kb 6 tányérral lett több, meg kb 4 pohárral. De kevés a
hely, mivel nincs kamra, és itt tárolunk minden tartós élelmiszert is. És ugye mondanom
se kell, hogy menyi helyet foglal ennyi hatósági áras olaj, liszt, és cukor.
Bernát:
A HIPERARMAGEDDONAPOKALIPSZISVILÁGVÉGE…..
Egész nap keringett a dögkesejű a fejünk felett a levegőben. És várható is volt,
hogy lecsap.
Az egész napos hajtásom, amiket ott fent írtam, még a végére kipakoltam a
konyhát és elkezdtem a sarokszekrényt összerakni, de Bianka azt gondolta, hogy
elviszem a gyerekeket a mamához és addig ő főz, mos, csomagol. Ebből lett egy kis
feszültség, amit szinte pik-pak meg is oldottunk, mivel én már kipakoltam a
szekrényt és amíg nem rakom a helyére a másikat, szinte nem lehet elférni a
konyhában. Ezért ő elvitte a gyerekeket,…. vitte volna vala! De Jancsi a tiltás
ellenére ráment egy fóliára ami egyébként is tilos, de ráadásul most tele volt
vízzel és mire a kocsihoz értek volna, elázott a nadrágja. Persze ezen az
asszony kiakadt, Jancsit bezavarta, Julist meg kivitte a kocsiba és be kötötte
a székbe.
Nem tudom pontosan hogy volt, de Julis a gyerekzár ellenére
ki szált és az utcán kiabált mert a kapun már nem tudott bejönni vissza. Közben
az asszony tépte a ruhát meg a gyereket.
Na végre elmentek és a mamánál már jól érezték magukat, csak ez a közjáték
nagyon nem hiányzott.
Bianka
Hazaérve kicsit meglepett a szerepcsere, hogy én viszem a
gyerekeket a dédimamáékhoz, de gondoltam, nem lesz gond. Felöltöztettem,
mindenkit, én is elkészültem, jókedvűen indulok kifelé, Juliska meg azzal
fogad, hogy „a testvéremnek vizes a nadrágja” Első sokk: nem tán bepisilt????
De nem. Aztán nézem, mennyire vizes, mert ha csak egy diónyi folt, akkor nem
érdekel… de nem!!!!!!!!! A fél nadrágja csurom víz… Nem sok verzió volt az
udvaron, kérdezem, hol lett vizes? Mondják, hogy a fólián… Ahova tilos menni.
Dupla gáz. Annnnnnnyira mérges lettem, hogy arra nincsenek szavak.
Visszazavartam, hogy oké, akkor itt marad…. Persze nem akartam otthagyni, mert
azzal Bernátnak csináltam volna plusz munkát. Betettem Julist az autóba,
mondtam neki, várjon itt, mindjárt hozom az öccsét…. Épp tombolok, szedem le
Jancsiról az atomvizes ruhát, mikor meglátom, hogy Julis kint a kapu előtt bőg
és járkál oda-vissza…. Na erre is mérges lettem, nem érdekelt abban a
pillanatban, hogy szegény, biztos megijedt, nem tudta, miért hagytam ott, stb…
nem gondoltam erre akkor, csak arra, hogy megmondtam nei, hogy ott marad és nem
maradt ott…. Ebben a hangulatban indultunk a mamához. És nem tudtam arra
gondolni, hogy még kicsik, meg, hogy ne várjak tőlük sokat, hanem csak arra
tudtam gondolni, hogy ha szót fogad és nem megy rá a kurva fóliára, amiért már
nem egyszer szóltunk, akkor ez az egész nincs.
Az úton tomboltam… két gyerek bent hátul, megnyikkanni sem
mertek. Le kellett állnom egy parkolóban, hogy lenyugodjak… Bántott ez az
egész, nagyon rossz volt, hogy a nyugodt hetünk után, amiről az előző nap
írtam, az huss, elröppent… Itt van december 23., este még ajándékokat kell
csomagolni, még fát kellene díszíteni – ugyebár titokban, mert az angyalkák
díszítik fel…. – és az egészhez hogy legyen kedvem ebben a hangulatban? Nesze
neked… karácsony…
Bernát:
Na jól felbasztak, mind! És csak fortyogtam a konyhában,
miközben szereltem a szekrényt.
Azon agyaltam, kinek mondjam el a dühömet, és drága öcsém lett az áldozat. Próbált
nyugtatni, mint Godzillát a Kamilla tea! Lassan lehiggadtam és helyreállt a
lelkibékém, tudtam haladni.
Ekkor még nem számoltam az estével. Hátra volt még a konyha visszapakolása,
amiben még tudott segíteni az asszony, de aztán viszonylag gyorsan magába roskadt,
és dugába dőlt. Bezavartam aludni és nyakamba vettem a házat. Hordtam ki a
kocsiba a másoknak szánt ajándékot, és hordtam be az eddig a kocsiba
rejtegetett ajándékokat. Előkerült a fa,
a poros gömbök, amiket még el is kellett törölgetni. Közben a sok gyógyszer, a
vitamin, és az alvás megtette a hatását, és drágám felébredt és nekiállt
csomagolni. Lassan haladtunk, de hajnali
egyre mindent megcsináltunk. Irány az ágy!
Bianka
A mamáéknál lenyugodtam, így normális hangulatban értünk
haza, az erőm viszont fogytán volt, és éreztem, hogy indul felfelé a lázam is. Ittam
gyorsan egy rubophent, és irány az ágy… éreztem a forróságot, majd kivert a
víz, aztán egyszercsak az is huss…. elröppent, lement a lázam, és visszatért az
erőm. Álltam neki díszíteni, csomagolni. A fa díszítésénél már kezdtem
hangulatba kerülni, de igazán akkor lett karácsonyi érzésem, mikor előkerültek
a még otthonról hozott ezer éves díszek. Mindent le kellett törölgetnünk, mert évek
óta nem állítottunk fát, de végre most olyan lett a lakás a díszítéssel, a
fényekkel, amilyenről éve óta álmodtunk.