2022.12.26-27-28
Bernát:
Karácsony 3.
Tudom, én vagyok a diszlexiás, de nekem a karácsony első
napja az 24., tehát most van a harmadik napja ami 26…
Ma a Keresztfiamnál voltunk egész nap, buliztunk, ettünk, ittunk és táncoltak!
Borzalmasan táncoltak! :D
Megint egy jó napot zártunk, a gyerekek szépen játszottak, szinte egy hangos
szó nélkül. Volt egy kis gyerekzsivaj, de ha hat gyerek összeszalad, ott lenni
is kell!
A keresztszülő párunk egy nagyon jófej házaspár! Imádjuk őket, és ezt nem azért
írom, mert olvassák ezt a blogot! :) Jókat beszélgettünk, eléggé sokat a
gyerekekről, a gyerek nevelésről, sztorizgattunk. Uncsitesóm - na jó, nem uncsi
- egy hatalmas üstben fözött kb 100 liter levest, meg egy hatalmas pulyka
felét, (mert csak ennyi fért be a sütőjükbe), sütötte meg. Mondanám, hogy bezabáltam,
de sajnos tegnap este ettem egy kis hagymakrémlevest, ami úgy felpiszkálta az
epémet, hogy kisgatyában ki kellett
mennem az udvarra Japán Szamurájos filmet szinkronizálni… Meg valami természetfilmet…
az üvöltő Boa c, filmet! Szóval hánytam, és másnapra se lett jobb a helyzet,
reggelire csak egy pirítóst ettem, még a kávém se tudtam meginni. De azért a
zselés sütiből be nyomtam két diszkrét darabot!
Bianka
Kiegészítem a címet: Karácsony 3., és ami utána van.
A harmadik napunk is fantasztikus volt, béke, jókedv,
szeretet, sok beszélgetés, finom ételek, italok, a gyerekeknek sok ajándék,
mindenki örült!! Kell ennél több? Én nagyon szerettem ezt a karácsonyt, így,
ahogy volt! Az „Uncsitesó” levese számomra annyira szenzációsan jó lett, hogy
csakúgy, mint az előző két nap, azt éreztem, hogy ha csak leves lenne, én azzal
is töéletesen megvolnék. És akkora sütik…. Jajj :D
Aztán Bernát meg nem lett jól… Azt gondoltam, az előző esti
róka-buli elég volt, de nem… folytatta még következő este is, ami kicsit
aggasztó volt. A gyerekekkel hála Istennek nem volt gond, az egész napos
buliban úgy elfáradtak, hogy gyors tusolás után kb fejest ugrottak az ágyba.
Nagyon jó volt végre úgy megélni három napot, hogy nem
kellett magas C-n üvölteni és nem éreztem azt, hogy az idegeimen táncolnak.
Még előző naporól elmaradt, hogy Julissal Eszti mamánál
alvósat játszottunk. Részemről az nem annyira volt játék, nagyon szívesen
bevágtam volna a szunyát. Juliska meg engem altatott. „Jó, most már forduljál
el és alvás van...” – mondta, ahogy tőlünk tanulta. Térdelt mellettem az ágyon,
figyelt mindenkit, de fél szeme rajtam. Én meg mint a tipikus gyerek,
tekeregtem jobbra balra, ahogy Tőle tanultam :D Kölcsönkenyér visszajár,
gondoltam, nehogy már könnyű dolga legyen :) Ahogy nyitottam a szemem, mondta
megint: „Nem-nem, csukjad be a szemedet, aludjál” Persze nem hagytam magam, még
futottunk pár kört, mire egyszercsak előkapta a reggel kapott lézerfegyvert és
lelőtt :D Hát én úgy felnevettem, hogy olyat még! Szenzációs volt :)
Viszont ami miatt ezt leírtam, hogy mikor altatott, és már a második, harmadik
kört futotta, akkor kicsit gépiesen bár, de mindig megsimogatta egy simítással
az arcomat és egy simítással az alkaromat. És ebben annyi szeretet és
gondoskodás volt, olyan kis édes volt, hogy akkor én is megsimogattam az arcát
és mondtam, hogy ez nagyon kedves dolog volt :)
Bernát:
A gulág 120-ik napja…
Mondhatom, hogy lassan így három hónap után kialakult a napi rutin. Felkelés 8-kor,
pisi, kaki, reggeli, 10 órai, ebéd, pisi, kaki, alvás, 3-kor kelés pisi, kaki,
4-kor uzsi, játék, hiszti, veszekedés, esti fürdés, talán mese, altatás 8-kor,
alvás 10-kor, mi meg éjfélkor.
Kb. minden nap mosni kell egy szenyest, és ugye akkor szárítani is, a mosogató
gép is naponta betelik, ezek szinte folyamat mennek. Régen a gyerekek előtt is
ettünk, de valahogy nem volt ekkora probléma, hogy mit, most meg naponta 3x ételt
tenni az asztalra, változatosan, mindigvalami fincsiséget, nem árt, ha van főtt
kaja is legalább egyszer, de inkább kétszer…. ez is egy plusz meló. És ez mind, ha osztod kettővel, még szinte vállalható
is. DE! Sajnos tegnap, ill. már két napja el rontottam a hasam a nagy
karácsonyi zabállással, és tegnapra már halmozottan voltak problémáim.
Fejfájás, hasnyálmirígy vagy vastagbél fájdalom, has puffadás, és egy kis megfázás
bónuszban.
Szegény Biankám küzdött egész nap hármónkkal, hősiesen.
Mára javult a helyzet, ezért Bianka elment egy messzi rokon látógatóba, én meg
maradtam itthon a két kölökkel. Eddig minden jól ment, bár Juliskáról 10 óra után
könyörögtem le a pisis pelenkát, addig benne pácolódott, és egy kicsit félek,
mert viszket a mellkasom, lehet, hogy lesz egy kis tüdő gyulladásom, de még
küzdök ellene.
Bianka
Számomra nehezebb segítséget elfogadni. Borzasztóan rosszul
tudom érezni magam, mikor kidőlök, és most ebből is kijutott az elmúlt
időszakban. Ilyenkor még joabban szeretem Bernátot, hogy mennyire jól helyt tud
állni és még engem is istápol, de közben meg nagyon bánt, hogy nem elég a ét
gyerek, még én is itt vagyok a nyakán.
Most nemörülök a betegségének, mert látom, mennyire szenved, de az, hogy most
én segíthetek Neki, az meg jó. Mármint az a jó része, hogy elfogadja a
segítséget, mert van olyan is (nekem is),amikor csak szimplán hagyjanak békén.
Szóval a hetem második fele, a rokonlátogatás és egy faldekoráció igencsak
képlékeny volt, hogy mikorra tudom időzíteni… Mikor ma felkeltünk, láttam
Bernáton, hogy egészen fel van pörögve, akkor gyorsan kaptam is magam, hogy
akkor viszont én dobbantok. Megvolt a rokonlátogatás, majd megirányoztam néhány
gyógyszertárat. Félelmetes hírek terjengenek a gyógyszerárakról, és
gyógyszerhiányról, így Bernát rendszeres gyógyszereit azonnal kiváltottam, +
igyekeztem miden jót még beszerezni, ami hatékony lehet. Elég későn értem haza
és igyekeztem is átvenni az irányítást. Nem kerülhettem el egy kis
szobapakolást sem, mert nagyon sok játékot kaptak most és nem igazán szeretem,
ha kupi van, de az meg nagyon nem hatékony, ha én pakolok mindig. De most még
én sem tudtam, mert konkrétan nem volt hely.
Egy-két alkalommal morrantam csak rá a gyerekekre, de a pakolás végeredménye
csodálatos: Rend van! :)
Juliska pelenkájával kapcsolatban még mindig rejtély, hogy
mennyire véletlen és mennyire direkt a dolog. Az biztos, hogy a figyelemért
elég sokat dolgozik, még be is pisil, ez nem kérdés. Viszont számomra kicsit
aggasztó, hogy a pelenkája túl jó…. Az, hogy 10-11 óra körül még nem zavarja a
pelenka, az azt jelenti, hogy nem elég diszkomfortos neki az a helyzet. Pár
alkalommal egyébként, mikor beszélgettünk vele erről, akkor az jön le, hogy direkt
is szokott bepisilni, pedig Bernát már lámpát szerelt neki és már elég sok
mindent kipróbáltunk.
Most karácsony előtt az egyik dédimama zengte be neki azt, hogy csak az kap
ajándékot, aki nem pisil be… És bár minden este ígéretet kaptunk erre, reggelre
mindig tele volt a pelenka. Már csak egy éjszaka volt karácsony előtt, mikor
felhívtam a dédit, hogy a terv nem jött be, és akkor még most kezden agyalni,
hogy hogyan magyarázza ki a dolgot, mert azt mindenki sejtheti, hogy olyan
nálunk nem történik, hogy az egész családból mindenkit megajándékoznak, csak
Julist nem…. Bármennyire is dobnám bele Julist a napba néha, ilyet soha nem
tennék vele, el sem tudom képzelni, mekkora trauma lenne ez. De így meg, ha
mégis kap ajándékot, akkor hova lesz a felnőttek szavahihetősége? Na mindegy,
Juliska végül kapott ajándékot, és megbeszéltük, hogy nem fogjuk emlegetni ezt
a bepisilés dolgot, mert ha ezt is csak a figyelem miatt csinálja, akkor ez nem
jó irány és ez ne legyen erre eszköz. Szóval összességében a pisi-kérdés
kevesebb figyelmet kap már, illetve az is van még, hogy kicsit visszább veszünk
a komfort fokozatból és nem támogatjuk Julist abban, hogy szeressen pisis pelenkában
lenni. Tudjuk, hogy az éjszakai bepisilés lelki eredetű, és szorosan összefügg
a biztonságérzettel, de itt nagy részben az van, hogy Juliska felébred reggel,
már világos van, kimehetne, de nem megy ki, mert kényelmesebb neki a pelenkába
pisilni. Ez már nem lelki dolog.
És most, hogy begyógyszereztem Bernátot, és én is megittam a
kis teámat, megyek és rápihenek a holnapi faldekorálásra :)