2022.12.22
Bernát:
Beindult a karácsony…
Ma azt terveztük, hogy reggeli után gyorsan elvisszük a kocsit mosatni, addig
csavargunk a plázában, és eszünk egy kis ebédet. Minden jól is ment* és még a
szerencse is ránk ragyogott! A gyerekek véletlen belefutottak egy mozgó
kisautóba, ami ugye pénzért billeg. De a Jó Isten ránk mosolygott sanyarú
sorsunk miatt, 200 forintot dobtam be és legalább 10 perc - negyedórát ment a
kis kocsi, a gyerekek már szinte megunták. :D Addig drága szerelmem, és életem
párja, koporsóm szögelője, bement az egyik üzletbe egy szép ruhát nézni
Juliskának, mert az ünnepekre szükség van egy csini rucira is. Meg kb. mindent
is kinőtt. Boldog voltam, mert bár én álldogáltam az izgi kisautó mellett, de
legalább nem abba a rohadvány ruhaboltban kellett álldogálni. Megúsztam! He he,
csak azt hittem merthogy a kiválogatott 50 ruhát fel is kell próbálni! Ekkor
megkaptam az asszony vackos táskáját, és kabátját, hogy addig tartsam. Na azt a
ciki helyzetett… ott maradtam egy rózsaszín táskával, meg egy nagy kabáttal a
próba fülkék előtt, még az asszony próbálkozott. Én meg ott állok a női bugyi
osztályon és hát bárhova nézek, csak nők nézegetik a bugyit, de ha nem oda
nézek, akkor bugyit látok, az se jobb. Alapvetően nem vagyok szégyellős, de mikor
kislányok anyucival párosúlnak, (már mint nem úgy) tehát együtt vásárolnak,
akkor nem úgy kacsingat az ember. Meg az se jó szöveg, hogy neked vagy
anyukádnak segitsek felpróbálni? No szóval inkább sétáltam a pullóverek között
egy harminc kört, míg végre kijött az asszony és elkezdi mesélni az
érdekfeszítőt, hogy nem jó a méret, mert itt ennyi, meg annyi, máshol meg…, mi
a tökömnek vagyok én itt???? Na kisebb morcogás után az asszony kizavart a
gyerekekkel a padra, hogy ott várjak.
Bianka
*minden jól is ment….
Na… szóval reggeli ébredés, béke van, jön a karácsony,
különben is nyugodt vagyok egy ideje. Vagy valaki imádkozik értem és ez
megbékít, vagy lement a karácsony előtti nagy hajtás és végre van egy kis időm
magamra, magunkra, vagy Bernát is többet van itthon és így kevesebb teher jut
rám, vagy már kezdek immunis lenni a gyerekek hülyeségeire, vagy a gyerekek
tanulnak meg lassan egyre jobban szótfogadni… vagy ezek mindegyike… Szóval
békés reggel, Bernát még fordul egyet,magára húzza a takarót, na mondom, akkor
enyém a pálya, készítek kávét, indítok zenét, sütök egy fincsi reggelit, és
indulás előtt összekészítek még egy csomagot. Minden jól alakul, ágyban
reggelizünk, miden király, megyek csomagolni, mikor ránézek az órára…. Baszki,
9:43, 10:30-ra kell menni, ami azt jelenti, hogy 10-kor indulnunk kell(ene) A
gyerekek még pizsiben, én is még pizsiben, a csomag nincs kész, a hajam sehogy
nem áll, Juliska tegnapi fodrászos fonata egy szénakazal, wc-n még nem voltam,
és akkor eszembe jut, hova megyünk… „Kipakoltad a kocsit?????????????” Bernát
ugrik, öltözik, pakol ezerrel, mert persze, hogy mostanában azzal a kocsival
ment dolgozni, amivel most mennénk… Én meg 10 perc alatt megpróbálom megváltani
a világot, gyereket öltöztetek, mosdó, Juliska haja, szerencsére Ő a
villamosozás ötletére úgy felpörög, hogy pillanatok alatt felöltözik, így vele
nincs gond, Jancsira cipő, hozd a kabátot, ügyes vagy, futás ki az udvarra,
táska, telefon, pénz, kulcs, hajam sehogy, nem baj, kis lakk megoldja, cipő,
basszus, elkésünk, ajtózárás… Odaszóltam, hogy késünk, nem lett gond, de ezt a
rohanást nagyon nem szeretem, és azt sem, hogy én vagyokaz utolsó, én zárom az
ajtót, és mégis az én hajam nem áll sehogy. De végeredményben *„minden jól is
ment” :D
Bernát:
Ja reggeli ébredés…
Kicsit el is felejtettem a reggeli kévés-zenés ébresztőt. Reggel az asszony
valahogy hamarabb kelt és ő csinált kávét, kapcsolt kari zenét, és közben beszélgetett
Julissal. Hát volt egy észrevétlen, hirtelen felidulásból előtörő lepárásodásom…
Amikor a kedvenc dalomra iszom a kávém, és azt látom, hogy a feleségem ölelgeti
a kislányom… hát én kész voltam, meg volt az ÉN MÁR MINDENT IS EL ÉRTEM, MEGVAGYOK érzés !!! :)
(Bianka: #párásszem, #szeretlek)
Jancsi még aludt, ezért Julist felhívtam a magas ágyra, hogy
bújjon oda mellém, be is takartam és simogattam a kezét, és beszélgettünk, Tucsi
a legkisebb kutyánk is segített nekünk, hogy legyen mit simogatni.
Egy gyors reggeli öltözés és na így mentüntk csavarogni.
Bianka:
A gyerekek elkezdtek az egyik gépen autózni, én meg ott
ültem a padon, mint egy rakás szerencsétlenség. Ott volt mellettünk az egyik
ruhaüzlet bejárata, nagy kiárusítás plakátok lógtak mindenhol, bementem
körbenézni. Julisnak tényleg fogyóban a ruhája, van, ami szűk, van ami rövid,
ki van a dereka, van, ami meg olyan állapotban van, hogy max pizsinek lesz már
jó, de ha el akarunk menni valamerre, vagy netán vendégségbe, azért nem ártana,
ha kinézne valahogy. Szóval kicsit „megruháztam” a kiscsajt :D
Az a próbafülkés szitu azért… hárman a két gyerekkel bent a próbafülében… Izgi
volt :D
Bernát:
Míg a család villamosozik, apa kocsit hajt…
Míg a család elment egy kis villamosozásra, addig én elvittem az idei, szinte
utólsó csomagot.
Szinte utólsó, mert holnap a legfiatalab ügyfelének személyesen viszi ki az
asszony az ajándékot! :)
Én végre megvettem a lámpát a szobába, de természetesen elfelejtettem a
kapcsolót a panelos barátomnak, de eskü viszem.
Vettem kis meglepiket a gyerekeknek, de sajnos a hozzá való elemeket elkevertem
valahova, és így nincs ma meglepi.
Bianka
Ehhez csak annyiban szólok hozzá, hogy nálam is már átalakul
a dolog gyerekirányba. Egyik nap kaptam Bernáttól egy kis „muníciót”, hogy magamat
is megruházam kicsit, és beérve a nagy bevásárlóközpontba hova vezetett az utam
elsőre? Naná, hogy a gyerekeknek venni ezt-azt. :D
Bernát
Azt kezdem észre venni, hogy lassan, de biztosan kezdenek a
gyerekek lenyugodni, egyre kevesebb a veszekedés és a feszültség. Egyre több
nap telik el, hogy nincs egetrengető baromság! Végre egy kis lazítás. Már két
napja nem tudtak délben csak egy órát aludni, és ez által estére már elfáradnak
és sírásba törnek ki. Jancsi pl. ahhoz ragaszkodott, hogy én öltöztessem, és
sírva mondta, hogy neki nem kell body, (body azért van rajta, mert fixálja a
pelust és nincs szivárgás, de sajnos már lassan kinövi.)
Nem akartok elkiabálni semmit, de napról napra egyre több időnk van a
gyerekekre, és ők egyre jobban viselkednek, lassan megtanulják a szabályokat.
Összeszokunk.
Bianka
Nem beszéltünk össze. Bernát hamarabb írt, és én meg
folyamatában ahogy „lektorálom” a dolgokat (néha elég gázul, bocsi…) írok
hozzá, ami eszembe jut. És nagyon örülök hogy ezt így látju mindketten.
A mai nap, a délután, az este egyszerűen csodás volt! Ahogy a nagykönyvben!
Beszereztünk mindent, voltunk pár üzletben, villamosoztunk, ahol Jancsi addig
udvarolt egy csajnak a hosszú szempilláival, hogy a csaj adott nekik egy szaloncukrot
(amit persze megkérdezett tőlem előtte) A gyerekek mindenhol ügyesek, jófejek,
szófogadók, mindenki odavan értük, az eladók ránk is még kedvesebben
mosolyognak, mikor belépnek a képbe a kis sztárjaink, akik mindig elviszik a
showt :D Vettünk ezt-azt és hazaérve nekiálltunk „karácsonyi készülődni”,
gyártottuk a fincsiségeket. A gyerekek meg kaptak egy-egy gyerek ollót. Ezzel
kapcsolatban volt egy szösszenetnyi vita Julissal, mert én azt mmondtam Neki,
hogy kijöhetnek vagdosni, de nem egyeztettem Beráttal, aki meg nemet mondott.
És igaza volt, ezt beláttam, de Julisnak meg nyilván nem tetszett a dolog. És
igazán jó érzés volt, hogy odahívtam és elmondtam neki, hogy ez a
kellemetlenség az én hibám, mert nem egyeztettem Bernáttal, és elnézést kértem
Tőle, de cserébe kijöhettek a nagy asztalhoz nézni, ahogy készül az egyik
meglepi. Boldogan csatlakoztak, főleg, hogy gyakorlatilag minden hozzávalót és
díszítő anyagot megvámoltak. :D
És mikor az én alkotásom jött, akkor tényleg kijöhettek ollóval vagdosni… Ami
papírt odaadtam nekik, gyakorlatilag mindent miszlikre vágtak. Egész este
minden gond nélkül alkotta mindenki a magáét, közben beszélgettünk, szólt a
karácsonyi zene. Évekkel ezelőtt, mikor elképzeltem a gyerekes létünket, pont
ilyet láttam a lelki szemeim előtt és ez így igazán nagy boldogság számomra.
Mire mindent befejeztünk fél 9 volt, és így, hogy a déli alvás is kimaradt, nem
is gondolkodtunk sokat, pizsi fel, irány az ágy… Igen, átugrottuk ma a fürdést (#rosszanya)
de Jancsi is már esett-kelt, ellenben még jó kedvük volt, így egy gyors öltözés
után, kedvesen, még énekelgetve, jókdevűen, kb 4 perc alatt aludt el mindkettő –
ez most nekünk többet ért.
Ennyit a mai napról. Holnap még vár rám egy gyors pár órás kör,
és utána már csak az éjszakai ajándékcsomagolás és fadíszítés vár ránk :D
Hurrá! Végre Karácsony!!!!! :)))))