2022.12.04.
Bernát:
Egy, csak egy ember van talpon a vidéken…
Jancsi kicsit taknyos… Egyik nap zokni
nélkül rohangált, mert „melege volt” Persze gyorsan meggyőztük, hogy ez nem jó
ötlet, de ez elég volt arra, hogy megfázzon kicsit.
Hogy az hatott-e anyára, hogy Jancsi párszor telibe arcon köhögte,
vagy anya maga intézte magának, nem tudni, de ma reggelre anya is kiütötte
magát…. estére szépen belázasodott. Ma reggelre már csak egy csak egy embör van
talpon a vidéken, meg talán Julis. Elmondtam mindenkinek, hogy nem puszizunk,
nem ölelgetünk, és nincs közös kulacsból ivás!!! De persze Julis adott az
öccsének a nyalókájából… Bár Jancsinak pont ugyan olyan nyalókája van…. Szóval
csináltam teát, reggelit, osztottam a vitamint, lázat mértem. És ez a kurva
kölök már sétál is át a nővére ágyába adni a nyalókájából, mikor most ordítottam
le a fejét, hogy nem lehet, de nem megy bele a fejébe.
Hú de elegem van!!! Látom, hogy nehéz napunk lesz.
Most megy valami mese, hogy nyugton legyenek végre.
Bianka
Na igen… tegnap még volt egy szabadnapunk, talán az is
behatott, hogy tartottam magam eddig, nagyon fontos volt, hogy ezt a napot
tegnap megengedjük magunknak. Barátainkhoz mentünk, játszós napot tartottunk,
amit korábban, a gyerekek előtt nagyon szerettünk. Bármilyen hajtós volt is az
időszak, bármennyire is voltunk leharcolva, egy ilyen játszós nap egyben volt
fárasztó,de annyira jó élmény, hogy nagyon feltöltött minket.
Az „Énidő”, „Miidőnk” azóta van benne a teendő listában,
mióta a gyerekek megérkeztek hozzánk, és ezt a pszichológus is megerősítette,
hogy nagyon nagy szükség van rá. Akkor le is egyeztettük ezt a napot, amit
nagyon vártunk. Ez volt tagnap. Reggel jött Karika mama, aki a gyerekekre
vigyázott, mi meg azonnal indultunk, amint lehetett. Irány a bolt, hét gyerek
Mikuláscsomagját öszeválogattuk, majd rohantunk tovább.
Intenzív nap volt, imádtam minden percét :) A barátainkat, a
játékokat, a fincsi ebédet, a forralt bort, a kiskutyát!
Hazaérve már csak fürdetés, mese, alvás volt, nem is nagyon
kellett senkivel összevesznünk.
Bianka
Ma is vendégségbe mentünk volna. Nagyon készültünk rá… Este
11-kor még a csomagokat csomagoltuk az ottani gyerkőcöknek, bekészítve a táskába,
mert majd ott egyszercsak jön a Mikulás… Helyett: reggel telefonáltam,
repedtfazék hanggal, hogy akkor most így nem mennénk, ki tudja, mi ez a nyavalya…
Ma nem nagyon volt erőm semmihez, és Bernát is rám parancsolt, hogy irány az
ágy, így elindítottam a Bűbáj című filmet és közben kapcsokat hajlítgattam.
Így pár liter mézes, gyömbéres, citromos tea után sem vagyok sokkal jobban. A
gyerekek orrszívóját már nem tudom, hányszor használtam, halljátok, állat jó
egy cucc! Minden háztartásba kellene, gyerektől függetlenül. Igaz, néha nem
tudtam eldönteni, hogy a dobhártyámat, vagy a szememet szívja be, de az a
tisztogatás, amit végez, azt John Wick is megirigyelhetné, az ectoplazmákat úgy
szippantotta be, mint a Szellemirtók a szellemeket…
Bernát:
a hirtelen jött hívás…
Napok hetek óta kétségek közt vagyunk, Juliskával sok a probléma, küzdünk is
vele rendesen. Nincs tapasztalatunk a gyerekneveléssel és tele vagyunk
kérdéssel, hogy vajon ezt miért teszi, mi jár a fejében, mi lenne nekik a
legjobb? És hát keressük is a választ, voltunk pszihómókusnál, meg más családoknál,
beszéltünk ovónénivel is, hogy mit hogyan csináljunk? És hát kavarognak az
érzések, a gondolatok, és a kételyek.
Délután egy kis pihenést intéztünk, mert szinte mindenki
beteg, vagy kimerült és akkor csörrent meg a telefon, az egyik barátunk
keresett, aki rendszeresen olvassa szenvedéseinket, és feltűnt neki, hogy már
vagy négy napja nem írtunk semmit. És felhívott, hogy megkérdezze, mi van
velünk. Nagyon meg lepődtem, hogy ezért keres, de nagyon örültem is, mivel
családapa, és szakmai végzetsége is van, jobban ért a gyermeklélekez, mint mi :)
Végre elpanaszkodhattam magam, és megnyugtatott és adott pár jó tanácsot is. A
lehető legjobbkor jött ez a hívás, helyre állt a világbékém és új erőre kaptam.
Bianka
Ez a beszélgetés most gyógyír volt megfáradt lelkünknek. A
nagyon sarkos dolgokat tudom, láttam korábban, tapasztalta sok dolgot és ezek
alapján van / volt egy elképzelésem a gyereknevelésről. A jó hír, hogy az
alapok nem változtak, és ennek igazán örülök. Ugyanakkor kevés ráérő időmben
próbálok ismereteket szerezni mindenhonnan, hogy még jobb legyek, mert az elég
jó nem jó, mert nekem mindenben nagyon jónak kell lennem. Mindenféle cikkbe
belefutok, amik csak irreális terheket tesznek rám, mert a lehetetlent állítják
fel célnak: hogyan legyek tökéletes anya. Nem csinálok mindent jól, de a léc,
amit irreálisan magasra teszek a facebookon hasító szuperanyák, és az okos
irományok 5+1 tanácsai miatt, még elérhetetlenebbé teszik a lehetetlent és
mégnagyobb tükröt nyomnak az arcomba és akaratlanus sorolom magamnak is, mit
nem csinálok jól.
És akkor jön egy barát, aki megnyugtat, nem magas lóról beszél, és a szakmai
tudását a személyes tapasztalataival ötvözve mesél. Mikor Bernát pár szóval vázolta,
miről ment a diskurzus, akaratlanul is elsírtam magam olyan volt, mikor
megsimizik a buksimat.
Nagy részben ennek a beszélgetésnek köszönhetően idilli
hangulat van, karácsonyi zene szól, Bernát karácsonyfát, Mikulást, rénszarvast
rajzol a gyerekeknek, úgy néz ki, valaki művészbabérokra tör.
Összegezve: az nem kérdés, hogy nekem nagyon sokat kell változnom,
tanulnom magamról, a gyerekekről általánosan és a mieinkről meg még többet.