2023.01.18.
Bernát:
Ma én vagyok a gyerekes, reggel a nagy lilaköd úgy indult, hogy gyorsan lebasztam
mindenkit, kit ezért, kit azért. Juliska félmeztelen, papucs nélkül járkál az
előszobábam, ami, mivel esett az eső tiszta sár az ajtónál, de őt nem zavarja.
Jancsi két percenként szól, hogy apuci, és mikor visszakérdezek, nem tud
mondani semmit, csak az ezzel a baj, hogy reggeliznék, beszélgetnék Biankával a
mai napról, és ez közbe szövegel minden baromságot. (Bianka – szerintem ez
nettóban annak a tesztelgetése, hogy valóban nem szabad-e dumálni, mikor
telefonon beszélünk)
No… már tegnap is észrevettem, hogy nem igazán van rendbe, a
mosógépben a ruha, de estére nem akartam kivenni és átrakni a szárítóba. Ma
reggel pakolni szerettem volna, mikor látom, hogy tiszta víz, és hogy áll benne
még a víz. A programkapcsoló is be van kapcsolva, de semmi nem világít.
Kipakol, lepakol, szárító levesz, és szétszed, persze elektronikai gond, tehát
nem javítható általam, szerelő hív, 18 ezer, péntek, addig ránk rohad a ruha,
és addig nem tudunk mosni, ami azért gáz.
Nnnna… most állok neki felrakni a lámpát, mert utána ebédet
kell intézni, és délután még dolgoznom is kell.
Kész a lámpa! Decemberben vettem, és már fel is raktam! Van rajta egy kis
éjszakai mód, gyerek vadászathoz. Kész van, felesleges volt hetente hisztizni
miatta, mondjuk az se segített, hogy valaki az összes tiplimet elhasználta, de
már pótoltam.
Én még mindig feszült vagyok, mondjuk idegesít a rossz
mosógép, de az se tett jót, hogy Jancsi egy 30 centis műanyag kulccsal veri a
tesóját. Szemléltetés képpen én is rá ütöttem vele, és megkérdeztem, hogy ez jó
e? Annyira érzéketlen barbárok, hogy gyakorlatilag fellökik egymást, a másik elvágódik,
nekiesik valaminek és sír, erre a másik mondja, hogy menjünk játszani a
szobába. Fel se fogja, hogy mitt tett, és hogy bocsánatot kéne kérni, vagy odafigyelni,
hogy ne tankaranka módba szaladgáljanak, a kutyákat letaposva.
Végre alszanak, most csend van, és nyugalom. Pakolni kéne,
de sajnos most nem zöröghetek!!! :)
Bianka
Én most abban látom a megoldást, hogy tanulnunk kell
gyerekül. Ahogy a kutyasuliban kutyául tanultunk, most gyerekül kell tanulnunk.
Nekem most az egy kicsit segít, hogy már van tapasztalatunk, már tanultunk
valamit, és ezeket igyekszünk beépíteni folyamatosan.
És amikor azt mondom, hogy könnyebben veszem a gyerekek dolgait, akkor az nem
azt jelenti, hogy ezek nem idegesítőek egyáltalán, és ha százszor csinálja,
akkor kicsit sem leszek ideges, de könnyebben értem meg ezeket. Legalább is
most azt mondom, hogy szerda van, az elmúlt szombaton voltunk a játszótéren,
aholmár kicsivel megértőbben álltam a dolgokhoz és ez hozott némi nyugalmat. És
ez azóta is azért tart, még ha nem is folyamatosan 0-24-ben, de az biztos, hogy
nem csak egy délelőttre szólt és ezért remélem, hogy ez már egy új irány lehet.
Most egyedül vagyok itthon, és az előbb volt egy mini vitánk
a kaja körül Julissal. Nem modom, hogy egyáltalán semmilyen hatása nem volt
rám, egy pillanatra felment a pulzusom, de lényegesen gyorsabban visszanyerte
mindenki az eredeti hangulatát.
Ma csak egyszer emeltem fel a hangom, azt is a magam
védelmében, meg kicsit azért is, hogy talán jobban megmarad Jancsinak….
Megégettem a kezem. Kegyetlenül fájt. Nyomtam rá azonnal hideget, 5 perc múlva
piros volt és egy fehér csík jelezte, hogy ott az égés… Julis nagyon
érdeklődött az esemény iránt, szerintem ha tehette volna, most zsiráfnyakat
növesztett volna, hogy a szobából az asztalig tolhassa a kíváncsiskodó fejét.
Én még a második körrel hűtöttem magam és épp az ablakokban lévő virágokra
bambultam, konstatálva, hogy rájuk férne egy locsolás, mikor Julis megjelent
mellettem. Mutattam neki a pirosló foltomat. Kérdezi: „Fáj?” – „Eszméletlenül nagyon”
– válaszolom. Julis ilyenkor óvatos. Ilyenkor nem tank. Messziről nézte a
foltomat, majd az arcomat, majd megint a foltomat. „Miért égetted meg?” – „Mert
figyelmetlen voltam. Nem gondoltam, hogy az a perzselő még mindig ennyire forró…”
Erre megjelenik a képben Jancsi, Ő is kíváncsi, hogy fáj-e, meg, hogy hol van?
Mutatom neki, erre telibe rányúl, hogy ott? Fáj?? Kb egy milliméteren múlt,
hogy nem ért hozzá. Na akkor hirtelen reflexből elég hangosan szóltam rá, hogy „Nem
nyúlsz hozzá!!!” Majd egy fokkal higgadtabban elmondtam neki, hogy ha valakinek
sebe van, vagy így megsüti, nem piszkáljuk, mert nagyon fáj! A higiéniai részbe
nem mentem bele :D
…
Nagyon örülök, hogy Bernát feltette a lámpát. Nagyon szép és
szerintem nagyon jó a fénye is!
Julis kérdezte, hogy miért szereltte fel Apa a lámpát? Mondtam neki, hogy
azért, mert Apa nagyon szereti Őt, meg Jancsit, meg engem és vett nekünk egy
ilyen szép lámpát, és még azért is, mert Apa nagyon nagyon nagyon okos és
ügyes, és tud ilyeneket szerelni.
Mai Julis:
Előszőban annyit, hogy megnéztünk a gyerekekkel a Star Wars
sorozatból két részt. A katonák, meg a robotok, és a fura szereplők nagyon
tetszettek Jancsinak, szóval azóta mit nekünk mese…. A piusat szeretné :D
Szóval ma is elkezdett itt mellettem pattogni (szó szerint) és közben
tapsikolva magas hangon mondta, hogy a piusat szeretné! Én meg mosolyogva,
felhúzott szemöldökkel nézem, hogy ennek elmentek otthonról :D erre kettőnk
közé – mint a Shrekben a hintós jelenetnél Szamár feje – beúszik egy Julis fej,
és azt mondja:
Hát komolyan mondom… Istenem áldjon meg!