2022.12.31.-2023.01.01
Bernát:
Azért kell elvinni a gyereket, hogy érezzem a hiányát, hogy
kell!
Drága anyám elvitte a gyerekeket, és végre van egy csendes szabadnapunk.
Kezd a betegségem is múlni, bár még köhögök és folyik az orrom, de már jobb a
közérzetem. Reggel csináltam a drágámnak egy fincsi hambit, narancslével.
Kávéztunk és videókat nézegettünk, ment a lazulás ezerrel. De azért érzem, hogy
a kölkök nincsenek itthon, és kicsit hiányoznak is.
Bianka
Egy kis dilemma…
Már tegnap volt egy ilyen villanás, (flash, ahogy a mai fiatalok
mondják) hogy elmentek a gyerekek, csend és béke volt, majd jött Bernát, és egy
szóvicc erejéig idéztük az egyik gyerekünk mondatát, mire Bernát átölelt, és
nem akarok árulkodni, meg nem is feszegettem, hogy most csak simán taknyos, és
azért csillogós a szeme, vagy, meghatódott, de szerintem a második is játszik….
szóval a nyakamba borult és csak ennyit kérdeztem: „Hiányoznak?” „Aham…”
hangzott a rövid válasz, amit a fentiek miatt nem is boncolgattam tovább.
„Héééé….. vannak gyerekeid!! Kettő is! Csak most Eszti elvitte őket kicsit…”
Próbáltam kicsit oldani a helyzetet.
(Bernát: TILTAKOZOM! meg vagyok fázva)
És ez az egész most kicsit fura nekem is…
Örülök, hogy nyugi van, örülök, hogy van pár óra, amikor nem kell ugyanarra a
kérdésre tizenötször elmondanom ugyanazt a választ, örülök, hogy megehetek, megihatok
valamit úgy, hogy nem vájkál senki a torkomig, hogy „az miiiiiiiiii???” Miért,
iszol? Miért eszel? Miért mész a mosdóba? Miért mentél ide? Miért mentél oda? Kaphatunk
csokit? Kaphatunk nyalókát? Én megérdemelem… És nincs folyamatosan Hátyütyü*,
meg Mikaka**, meg hurkacsecsemő***
A hétköznapokban nagyon sokszor mérgelnek fel észrevétlenül, de a jó hír az,
hogy most, hogy nincsenek itt, üresnek érezzük a lakást. Látom, Bernáton, hogy
nem érzi teljesnek most ezt a helyzetet, de emlékeztettem rá, hogy kell nekünk
is egy kis üresjárat és nem elég az ebéd utáni alvásnyi idő. És most, hogy
Bernát ledőlt egy kicsit (tényleg beteg, jót is tesz neki) emlékeztettem rá,
hogy ezt nem tehette volna meg, ha a gyerekek itthon vannak. Szóval kell egy
kis tudatosság is, ne legyünk magunk ellenségei, mert az senkinek nem lesz jó.
Viszont annak örülök, hogy ilyen érzések indultak el Bernátban. Kicsit a
kutyasuli jutott eszembe, hogy ott is a kötődés kialakulásának az egyik fő
eszköze pont a hiányérzet keltése a kutyában. És a sok kis ilyen inger
kialakítja a kötődést. Most nálunk is hasonlót gondolok, hogy ez a kis
elszakadás pont arra jó és arra elég, hogy feljebb jönnek a jó érzések, és a
másik, hogy tudunk kicsit normálisan is beszélgetni róluk. Kicsit hosszabban,
kicsit bővebben, mélyebben. Ki tudunk mondani nehézségeket, bizonytalanságokat,
és azt is, amikor és amiben mi vagyunk a hibásak, vagy amit tehetnénk, vagy
tehettünk volna másképp, és legfőképp tervezni,hogy mit tehetünk annak
érdekében, hogy mindannyiunknak jobb legyen.
Ezzel kapcsolatban beszéltünk tegnap este még, hogy ez a
kicsi élettér mindannyiunknak szívás, de a legnagyobb kitolás az, amikor
délután 6 körül Bernát ledőlne egy kicsit. Pihenni nem tud, mert ég a villany,
le nem kapcsolhatom, mert sötétben azért még sem ülhetünk, a gyerekek még
pörögnének, - jogosan, de Bernátnak meg szüksége van pihenésre, - jogosan, és
akkor vagy azt mondom, hogy olyan zaj van, amilyen, és ha tud, alszik, vagy
elkezdem csitítani a gyerekeket, aminek meg tuti vita lesz a vége.
Bernát:
BULI VAN!!!!
A gyerekek mamánál, mi meg itthon, igazából barátokkal akartunk szilveszterezni,
de közbeszólt a covid :( , mi meg úgy döntötünk, hogy itthon, kettesben elleszünk.
Nem csillog a ház, a gyerekek ágya vetetlen, némi játék is van még benne. A hűtő
tele kajával, a konyha tele mindenféle kajával, felhalmozot árkorlátos… őőő…
kólával meg piákkal, sok csoki, sütik, közben készült madártej és miegymás. A
fürdőb kb oké, de az udvaron még halmokban áll a karácsonyi dobozcsata, és
csomagolás szeméthalmai.
De nem pakolunk, nem rendezkedünk, szól a zene, Bianka sütöget, már kész az őzgerinc
leves, és a sült őz comb, és iszogatunk. Buli van, ma már nem csinálunk semmit,
elengedtük, nem vagyunk babonásak, jövőre is ez lesz, persze, akinek két gyerek
segíti az életét, annak töb fronton kell mókuskerék harcot vívni, és van, amit
el kell engedni. Tojok a mintaanyákra, bár drága Anyám pont az, nála tuti, hogy
rend van, nincs mosatlan, ő perciziós műszer! El kell dönteni, milyen életet
szeretnénk élni, dolgozom 24 órát és utána hazamegyek és morogva alszom, vagy
kevesebb meló, kevesebb pénz, de a gyerekekkel vagyok és bár szenvedősen, de
együtt vagyunk. Én, lehet lustaságból, de nem vagyok hajlandó megszakadni,
kényelmesen szeretek élni, és ha valamiért megszakadok az legyen értékes. Például
a két ünnep között ketten is kerestek munkával kapcsolatban de megbeszéltem
velük, hogy majd januárban beszéljünk, én már nem dolgozom az idén.
Persze jövőre még van szabad napom, és ott szívesen bármit, de nekem is kell a
pihenés! És persze drága Biankámnak, is bár ő néha még bevállal jólfizető ovi
festéseket, az ünnepekre, de az is csak baráti szivességből.
Bianka
Való igaz, a szilvesztert nem így terveztük, nagyon
készültünk arra, hogy ketten, felnőtt társaságba megyünk, de talán jobb is,
hogy így alakult, Bernát egészsége sem 100%-os, és én is szívesen pihenek. Egyáltalán
nem vagyok babonás, de fordulópontoknál szeretek lezárni dolgokat, és tiszta
lelkiismerettel, felkészülten indulni a következő körre. Szeretem, ha az év
utolsó napján tele a hűtő, és ha nincs is akkora tisztaság, hogy seggen
csússzon a légy, de azért ne legyen káosz. Szóval rendezkedtem a konyhában is
kicsit, de nem vagyok rabszolgája ezeknek sem, ami elkészül, elkészül, ami nem,
az „Jóvanazúgy”… Elkészült a leves, a sült, és foglaltam jegyet egy holnap
délelőtti mozira, ahová ritkán járunk, de most az Avatar 2. részét muszáj lesz
ott nézni.
Most szól a zene, három kutya bent, a durrogásokra Tangó kutyánk ijedten ugat
és gerjeszti a többit is, amit inkább megelőzünk, filmezünk, de előtte még
készítettem egy kis madártejet :)
Az egyetlen zavaró tényező a szomszédból szóló dübögés, amit nem tudok
megérteni, miért kell így hallgatni zenét… rendkívül bosszantó…
Most már másnap van, szóval BOLDOG ÚJ ÉVET!! :)
Az év utolsó óráiban filmeztünk, az éjfélt kb a durrogásokból tudtuk :D
Az év legelső napján pedig egy virslis reggeli után moziba indultunk és meg is
néztük az Avatar 2. részét. Nem tudom, maga a film, vagy a moziélmény, vagy a
3D, vagy a Bernáttal való különprogram varázsolt el jobban, de nagyon szerettem
az egészet.
Ezek után Eszti mamához indultunk, a gyerekeinkért! :)
Eszti mama részéről ez egy fantasztikus ajándék volt
számunkra, jól elvoltak Nála, játszótereztek, sétáltak, délután bent játszottak,
meséztek. Jancsi picit kezdett lázasodni, de nem volt nagyobb gond, az alvással
voltak nehézségek, talán a kezdődő betegség miatt, ellenben nem pisilt be egyik
sem, aminek szívből örültünk mindannyian.
Kíváncsi lennék utólag egy visszajátszásra, hogy mi hogy ment, mert ahogy
bekerültünk a képbe (legalábbis én) Julis részéről elkezdődött a nyávogás, a
műsor,és kíváncsi lennék, hogy ez Eszti mamával is ugyanígy volt, csak Eszti
mama nem foglalkozik vele, vagy Neki nem voltak ilyen előadások, és csak engem
tüntet ki vele. És tudom, hogy lazulni kellene, de az zavar, hogy ebédelni nem
akarunk, az egy merőkanálnyi leves épp csak nehezen elfogy, és akkor már
kellene a csoki,a nyalóka, de az újévköszöntő kis cukrászsütemény kismalac nem
fogy, megy a nyávogás, hogy ő azt nem kéri, de a másiknak a kalapját le akarná
szedni, akkor azért nyávog, és nem érti meg, hogy a fekete kalap ugyanaz az
anyag, mint a malac rózsaszín külseje, csak más a festék benne…. és ha a malac
külseje nem jó, akkor a kalap sem lesz jó, ellenben ja összecsócsálja, akkor
már más nem akarja majd megenni… mindezek után kinyitnak egy pudingot, aminek
fele sem fogy el, majd a szaloncukor kell, abból meg már a negyediket bontja….
Ezt most csak mondhatni kívülállóként néztem, Eszti mamánál voltunk még és
olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy mire odanéztem, nyitva volt a puding,
mire odanéztem, lent volt a szaloncukros tál. Meglepő módon egyébként nem az
zavart, hogy ez az édességdömping már ránézésre is sokkoló volt, hanem az, hogy
ment a nyávogás Julis részéről, hogy ennyi minden van, és fene nagy jódolgában
egyik sem jó…
Hazafelé meglátogattuk az egyik deédimamát, majd beugrottunk
a másik dédimamához és déditatához is, de ott Jancsi már olyan kómásvolt, hogy
hamar távoztunk is, hogy mihamarabb lefürdessük és átöltöltöztessük őket, hogy
ha aludni kell, akkor aludhassanak.
Feszültségek
A mindennapi körforgásunkban benne van az öröm, a nevetés, a
babusgatás, az együtt dolgozás, a közös játék, a dicséret, a lelkesedés, a
tanítás, az inspirálás, ahogy a rászólás, az elmagyarázás, a határozott nemet
mondás, a viták, feszültségek is, amikor beledobnánk őket a napba… Ezek néha
percek, vagy akár másodpercek alatt váltják egymást. A mi képünk egy napról
mindezek összességének vetülete. És van, amikor mindebbe valamikor betoppan
valaki, és ha ez épp egy feszült pillanat, akkor annak a valakinek az lesz a
benyomása, hogy mi abban a feszültségben vagyunk egész nap, pdeig nagyon nem…
Ilyenkor mi is kapunk hideget-meleget és elhiszem, hogy külső szemmel könnyebb
objektív véleményt mondani, de egy éppen feszült embernek mondani, hogy „higgaggyá
má le” nem túl szerencsés, az minden, csak nem segítség. Amellett, hogy
elhiszem, elfogadom, hogy kívülről nézve erős lehet egy rászólásunk, vagy
érthetetlen, hogy hogyan tudjuk magunkat olyan szinten felcseszni egy három,
meg egy négyéves gyereken, de akkor, mikor a feszültségben benne vagyunk, elég
nagy küzdelmet vívunk magunkkal is, és ha ebbe még jön egy beszólás felénk, az
csak ront a helyzeten, mert akkor már arra is külön köröket kell futnunk, hogy
nem elég a feszkó a gyerekekkel kapcsolatban, még a plusz feszültséget is
kezelni kell.
Bernát:
A Túl közeli rokon…!
Nagyon jó volt a mozi, jó volt újra találkozni a gyerekekkel, imádtam, hogy
mind a kettő azonnal megölelt, és bújt hozzánk. Azt kevésbé imádtam, hogy anyám
most morog rám, mert azt gondolja hogy egy tömeggyilkos vagyok. Nem ordítok a
gyerekekkel 0/24-ben! De ha baromságot csinál, muszáj valahogy jelezni, hogy
ezt nem lehet, és sajnos az nem működik, hogy légyszives ne csináld, és el
mondom negyvenszer és újra kezdem. Nem vagyok tökéletes apa, tudom, de küzdök
és az leszek ha bele döglenek is a gyerekek! :)
Egy vicc: A troli telepen egy digitális troli kiírta a
diagnosztikába, hogy két hónapja semmi hiba nincs vele, én is két napja egy
hangos szót nem mondtam a gyerekeknek! Persze, mert a troli 2 hónapja nem mozdult
a parkolóból! És én két napja nem beszéltem a gyerekekkel!
Ez egy lavina, eleven gyerekek (HÁL ISTENNEK!) majd egy kicsit hangoskodnak, rosszalkodnak,
kiborítanak valamit, aztán össze vesznek, és én csak tűrök, max rájuk szólok, de
aztán jön még valami kicsi kiváltó ok és indul az üvöltés, és ezt sokkal
nehezebb megállítani.
Bianka
Annyit teszek hozzá, hogy nyilván mi sem vagyunk robotok,
van, hogy rosszabbul ébredünk, fáradtabbak vagyunk, front van, ami mindenkire
hat, de ezek mellett isén állandóan figyelem magam. És a lavina beindulását
próbálom mnden erőmmel, taktikámmal kikerülni. Volt, hogy nem szóltam egy csomó
mindenért…. Hát csak gyerekek, mondtam… csinálják csak. Futkározzanak,
hangoskodjanak, stbés nem akadtam fenn minden hülyeségen. (Nem akadtam fenn =
nem szóltam érte, ami ugye nem azt jelenti, hogy nem is vettem észre, vagy netán
nem is zavart.) Tisztában vagyok azzal, hogy nem foglalkozni valamivel, nem csak
azt jelenti, hogy nem szólok érte, hanem azt, hogy tényleg nem is zavar. De ami
zavar, az zavar,azzal nehéz mit kezdeni, az”engedd el”-hez több idő kell… Na
mindegy, a lényeg, hogy próbáltam azt is, hogy nem szólok, nem szólok, de attól
nem maradok nyugodt. Aztán amikor meg már szólok, addigra felment a pumpa, ami
meg ugye nem jó.
A másik verzió, hogy de, szólok, már csak kiindulva egyik kedvenc mondásomból,
miszerint „Ha valaki folyamatosan a
lábadra lép és Te nem szólsz érte, azt fogja hinni, hogy szabad” Szóval ha
valamit nem látok jóak, szólok, már csak azért is, mert ugye következetesek
vagyunk és annak pont az az egyik pillére, hogy amit nem szabad, azt nem szabad
holnap sem, meg akkor sem, ha vendégek vannak, stb…. És tényleg, szívemre
teszem a kezem, mindig szépen, türelmesen kezdjük. Mindig tiszta lappal indulunk.
Aztán valahogy indul a lavina.
Bernát
Ahhoz, hogy ez a folyamat megszakadjon, kell valami, egy
esti alvás, egy nap a mamánál, vagy elmenni külön egy kicsit pihenni.
Drága anyósommal 3 évig éltünk egy lakásban, és már a végefelé mindenen összevesztünk!
De aztán az esküvőnk után külön költöztünk, és megszűntek a viták, és szépen
lassan lehiggadtunk. Persze rendszeresen be tudunk szólni egymásnak, amit
sokszor észre sem veszünk! CUPP.
Túl közel éltünk, és ez nem volt egésséges, túl közeli rokon. És ez van a
gyerekekkel is, túl közel vagyunk, a feszültségek lappanganak, de nincsenek
levezetve, és ha ez kisül, ott sírás van!
Bianka
Ezért vártammár nagyon a januárt. Ez az egy miatt, hogy
beindulnak újra a kereskedések, és tudjuk folytatni az életterünk
megváltoztatását, amitól sokat remélek… :)
*A hátyütyü az egyik gyerekdal maradványa náluk, amit ők
angolul hallgattak és jobb híján Jancsi bekamuzta az egész dalszövegét. a „How
do you do” lett a hátyütyütyű, az összes többi részt pedig a mikaka szóval
egészítették ki. Rendesen így szólna:
Daddy finger daddy finger
where are you?
Here I am, here I am
How do yo do.
Helyett:
Mikaka, mikaka
hátyütyütyű
mikaka, mikaka
hátyütyütyű.
Mikor hozzánk kerültek, nem sok mondókát mondtak, de gyorsan
megtanultak párat, és ezek fényében egyre jobban kezdett idegesíteni a
hátyütyü-zés, mert volt helyette jónéhány szép mondóka, dal. És az, hogy egész
nap az „apart alatt megy”, számomra nem olyan zavaró, mint a – számomra –
értelmetlen hülyeség hajtogatása egész nap.
**mikaka – lásd egyel feljebb…
***Hurkacsecsemő – ezt valahogy ők kombinálták össze, legutóbb Eszti mamánál
volt valami mesekönyv, amiben volt hurka is, a csecsemőt meg valahonnan eszükbe
jutott, és mindkettő először meg volt győződve arról, hogy most ők csúnyát
mondanak. És akkor egyik alkalommal visszafordultam, mint Columbo, atán
megszólaltam, mint Grétsy László, hogy álljunk meg egy szóra,és akkor
letisztáztuk, hogy mi is az a csecsemő, meg azt is, hogy szerintük ez csúnya
szó-e? Mert ha csúnya, akkor meg miért is mondogatjuk??? De így, hogy kiderült,
hogy nem is csúnya, meg nem is gond, képesek órákon keresztül azt mondogatni
egymásnak, hogy Te vagay a hurkacsecsemő…. és ezen kacarásznak. Ezekért nem
szoktam szólni, jól elvannak és szerintem, szerintünk ez a gyerekkor egyik
szerves része, hogy ilyeneken bolondoznak, de azt azért nem mondom, hogy mindig
minden alkalommal szívesen hallgatom órákig….