2023.01.12.

 

Bernát:

Fürdetés után öltöztetés és krémezés van. Ilyenkor a gyerekeket végig simogatom krémes kézzel, és hát speciállis krémmel körbe kenem az intim részeket is. Ez azért na, szükséges! És tökmindegy, hogy Jancsinak, vagy Julisnak kell krémezni, és persze, hogy Jancsinak is piros a kukija, de alol is, meg felül is, gondolom, meggyűrte, megcsapkodta, ilyen szado-mazo fan, „nem bánik jól a műszerrel”.*
Julisnak meg ugye a vécézés utáni törlés nem szokott sikerülni* és vagy a nuncija, vagy a feneke néha piros. De gondos apaként, mert ezt legtöbbször én csinálom, mert anya nem bírja, ha krémes a keze…

A másik, tegnap este Jancsi fürdés után ül az ágyon meztelen és tök szexisen oda fogta az ölébe a nagy macit :D gondoltam, lefotózom, de ugye lassan már fejbe lövés jár egy két jó képért.
No nevettünk erre Jancsi mondja, hogy fáj a jancsija, (nem fáj, felállt) van ez így, és mondja, hogy a maci farka megsimizte a kukiját… édes fiam elkezdte a fedező mozdulatokat, amit kommentelt is, hogy simizi a maci, vagy valami ilyesmi, mi az anyjával egy ideig nevettünk, de kezdett beindulni a buli úgyhogy finoman leállítottuk a dolgot, és próbáltuk a gondolatokat – meg Jancsit is – mes témára  terelni. Most még sikerült időben témát váltani, de már itt tartunk, hogy indul az élvezkedés.

Juliskával is volt egy pillanat, nyugi-nyugi ő nem macizott! :)
Ugyanígy, esti krémezés, öltözés, és a magas ágyon állva, kb egy magasak vagyunk, mármint én a földön állok, és úgy! :D És jó volt a hangulat, és Juliska megsimította az arcom, a szakállam, bele nézett a szemembe, és úgy elbambulva mondta, hogy ez a szakáll, és láttam rajta, hogy most volt az a pillanat, amikor a lányom agyába beégett ez alső „férfi”-kép, hogy mi az etalon, tehát csak a a szakállas pasikat fogja imádni.

Fura, mert egy apa nem feltétlenül szokta tüzetesen átnézni a gyerekeit, legalább is én úgy gondoltam, de ez a sok fürdetés, krémezés. És látom, hogy Jancsinak már van egy kis pofa szakálla, persze csak pihe, de tökre aranyos hogy pejhedzik a kiss toll. Juliskának meg a gerincén végig van egy kis liba toll és ha fázik nagyon cuki ahogy áll. :D Hát hiába apa szemefényei, imádom őket.

Jancsi délután megkérdezte, hogy az egyik fiu uncsi tesóját megpuszilhatja e a száján? Mondtam neki, hogy nem. Egy, hogy mocskos konzervatív vagyok, és így is nevelem, kettő, nem hagyok neki semmi olyat, ami később ciki lehetne. Maradjon meg a szájra puszi csak apaával!! Na jó csak vicceltem!!! Már a kezdetek óta nem puszizunk szájra, mi nem szeretjük. Nem vagyok finnyás, megeszem én a maradék kajájukat. De a szájra puszi maradjon a csajoknak!
Julissal is ugyanígy, apát nem kell csókólgatni, adjon az arcomra egy puszit, én is adok, és örülök is neki, de itt a vége.
Én azt se szeretem, mikor apuci, vagy anyuci „megeszi a gyerek kukiját”, igen van ilyen. Én megpuszilom a hasát, vagy mittom én… a vállát, de majd a felnőtt fiamnak egy családi összeröffenéssen, kezdjem el sztorizni, hogy amikor én a kukacodat rágtam… Elég lesz azt meg emésztenije, hogy apa kenegette a lompost.
De azt is elmagyaráztam, hogy mi férfiak! Kezetfogunk és úgy köszönünk. Majd Juliskának is kezdtem mesélni, hogy igazából a lányok nem kezelnek, de ha ő szeretne, akkor lehet – így illik, ugye. És Juliska megkérdezte hogy „eszünk csokit?”… no itt futott zátonyra a nagy beszélgetés. :)

Bianka

*Jancsi nem bánik jól a műszerrel…
Hát igen, Ő még nem úgy kezeli az alsó fertályt, ahogyan mi felnőttek, szerintem még soha nem volt olyan igazi tökönrúgása sem, miért és hogyan is lett volna? Szóval gőze sincs, mennyire érzékeny ott neki az a rész. Mikor durván csapkodni kezdte egyik este, sőt…. felemelte a kukiját és a zacsit kezdte el csapkodni, és elmondta, hogy az a puncija, akkor tisztáztuk, hogy ááááácsi, egyrészt az nem punci, hanem zacsi, és a fiúknak kukijuk, meg zacsijuk van. (Igen, ez nem nagyon volt píszí, én is egy szemétláda konzervatív vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik mások, mert így születtek, meg vannak, akik mások, mert mások akarnak lenni, de számomra ez az alap, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk, ( Bernát: A fiúknak kukijuk van,a lányoknak meg kuki hiányuk!) és ezt is adom tovább a gyerekeknek, amellett, hogy nem fogom őket kirekesztésre nevelni, szóval minden erőmmel azon leszek, hogy bárki, bármilyen módon más, azt elfogadják és szeressék úgy, ahogy van.)

*Julisnak meg ugye a vécézés utáni törlés nem szokott sikerülni
Ez egy enyhe kifejezés hogy nem sikerül… A nem sikerül az az, amikor nagydolog után még nekem is van mit törölni. De az, hogy kijön a wc-ről és büszkén mondja, hogy „Nem töröltem meg a nuncimat!” az nem egészen az a kategória, hogy nem sikerült, mert ahhoz próbálni kellett volna. De ráadásul mikor mondom hogy, ez nem lesz jó, mert piros lesz, fájni fog, akkor a válasz: Nem baj, majd Bernát bekeni….
(Bernát: Mert apa egy hős, mafla de hős. )

 

Bianka

A nap végére….

Szerintem front is van. Nemhogy kettős, hanem kb tizenkettős…. De a délelőtti lelkesedésem, türelmem, szuperanyás törekvéseim, (melyben –félreértés ne essék – nem arra törekszem, hogy valódi, ikonikus szuperanya legyek, hanem csak szimplán legalább türelmes… És törekszem, igyekszem, teszem a dolgom, észre sem veszem már, hogy közben el is mosogatok, hogy közben le is jár a mosás, hogy közben letakarítom a gáztűzhelyet, kitörlöm a sütőt, felteszem az ételt…. és mindeközben az energiám kb zuhanórepülésbe kezd. És mikor Bernát hazaér, addigra elfogy az egész, és ilyenkor, délután már mindent rosszul veszek, idegesít az összes visszakérdezés, az összes kérdés, az összes rászólás, amit most már egyre jobban kezdek szélmalomharcnak érezni, mert oké, három, meg négy évesek, ne várjunk sokat tőlük, meg új hely, új környezet, meg család, (Dominik Torettó: CSALÁDDD!!!) meg minden, de négy, azaz NÉGY hónapja vagyunk itt, együtt már, és vannak dolgok, amik még mindig nem mennek, pedig nem agysebészet pl felvenni azt a kurva papucsot, (Bernát: Papucs probléma meg oldva!) vagy megjegyezni a kettő, azaz KETTŐ!!!! macskánk nevét, amiből az egyik szürke, a másik fekete, de képesek még ezt is rosszul mondani.

Már mindennel volt próbákozás papucs-témában: megkértük, majd nyomatékosan megkértük. Megkértük viccesen, megkértük határozottan. Elmagyaráztuk, hogy ha nem megy a padlófűtés, hidegebb a padló, megfázhatnak. Elmondtuk, ogy koszos lesz a zokni. Volt már jutalmazás, volt már nagy örömködés, ha valaki felvette a papucsot, de volt már szidás is, sőt lábra csapás a papuccsal is.
Volt már verseny, volt már büszkeség-kkérdés belőle, kaptak új papucsot, hátha majd a hiúság, vagy az újdonság varázsa… és nem. NÉGY HÓNAP UTÁN még minden nap legalább 10-szer kell szólnunk, hogy PAPUCS!!!!!!
Szóval ma meguntam, hogy papagájkodom minden nap, meguntam, hogy nettóban szarnak arra, amit kérünk, és megint az van, hogy Jancsin egész nap szinte rajta van a papucs, Juliska az, akivel már megint több a gond… Szóval elmondtam neki, hogy ha még egyszer szólnom kell, hogy vegye fel a papucsot, akkor oda fogom ragasztani… Nem telt bele sok idő… (bevallom őszintén, ennyi szólás után már előjött belölem a genyó énem és alig vártam, hogy hibázzon.) De nem kellett sokáig várnom, máris papucs nélkül glasszált, így felültettem a székre szépen, majd feltette a lábára a papucsát, fogtam egy széles ragasztószalagot és zoknistól körberagasztottam a lábát… Ennek kb 2 órája. És azóta nem kellett szólnom! :D Probléma megoldva.

A macska nevek.

Négy hónap után szerintem nem nagy elvárás, hogy az 5 állatunk nevét megjegyezzék. A kutyák kb mennek, bár a két németjuhászt Juliska rendszeresen keveri. És egyik nap, mikor megint összekeverte a macskák nevét, mondtam neki, hogy ha nem mondja jól, akkor én is máshogy fogom hívni. Lesz Editke, meg Krisztina….

Apropó nevek.

Juliska a troll, Juliska a tulok, Juliska a tank.
Bernát mondta jól, kb, mint egy flippergolyó, faltól falig megy, mindennek nekiütközik, mindent lelök, ellök, ha megy valahova, akkor mint egy tank, gázol át mindenen, aki az útjában áll, löki félre, semmire nem figyel. Az öccsét is arrébb tolja, ami azért gáz mert Jancsi meg nem is tudom, mihez hasonlítsam, rongyláb-Jani kb… Esik-kel, álltó helyében, saját lábában is képes elesni, szóval neki nem kell túl nagy lökés, hogy a földön legyen. De nem ez a durva, hanem Juliska megy, löki el a kutyát, gázol át a macskán, de simán arréb tol engem is… Ez így, hogy én kilóban rendesen 100 felett vagyok, Ő meg csak 25, még akár viccesen is hangozhatna, de az a gáz, hogy ez később simán bunkóság lesz, szóval nem…. nem vicces, nem engedjük, rászólunk, hogy ezt nem illik, és figyeljen oda.  
Egyelőre kicsit viccesen, kedvesen, mókásan kezeljük a dolgot, legalábbis Vele szemben, (én néha csak szimplán az égre emelem a szemeimet és csak nézek, hogy hogy lehet egy kislány ilyen tulok… Szóval néha Kistuloknak, néha TankArankának hívjuk, de ezt is olyankor, mikor az ölemben van, és egyébként is jó a kedv, szeretés van, mert nem megbántani akarjuk, csak kicsit rávilágítani arra, hogy figyeljen oda jobban.

Játékok.

Kezdettől fogva probléma, hogy a játékokat nem becsülik, nem vigyáznak semmire. Nincs gyerekszobájuk, rendesen szem előtt vannak, így viszonylag hamar elcsípjük azokat a folyamatokat, amikor valami rongálás indulna. Így még épek a könyvek és általában a legtöbb játék még bírja, de az nagyon bántja a szemem, ha valami nem dobálnivalót dobálnak, püfölnek, indokolatlanul a földön van, szétszóródik és nem szedik fel. Szóval időnként rákérdezünk, hogy amik a földön vannak és taposnak rajta, az már nem kell? És néha, mikor valami extrán csúnyát látok, mint pl a tegnap kibontott játékot (hal forma alapon egy kerek tányér forog, benne halacskák nyitogatják a szájukat és ki kell őket horgászni.) Juliska a múanyag szerelős kalapáccsal pöfölte a halakat… No comment… Szóval halkan odamentem, fölé álltam és kérdőn néztem pár másodpercig, mire észrevette, hogy ott vagyok… Lassan letette a kalapácsot,  és felvette a vékonyka horgászbotot.
Nem is mérges voltam, hanem szomorú. Minek ezeknek játék? Pláne új? Tényleg az egyetlen dolog, amiben és amivel nem tudnak komolyabb kárt tenni, az a plüss… Emlékszem, mikor ismerkedtünk, még az utazás előtt beszéltem Lillával, kérdeztem a kedvenc meséket, színeket, hogy milyen irányba induljunk a kedveskedős ajándékokkal… És Lilla egyből rávágta, hogy a plüssöket mindketten imádják… A nagy lószart…. Nem imádták a plüssöket, hanem nem volt másuk, de amilyen állatok most is néha (és ez már szuper ahhoz képest, amilyen szinten voltak akkor) meg is értem, hogy nem nagyon lehetett más játékuk, mert konkrétan törtek-zúztak. Károly elmesélte, hogy simán neidobták a tévének az egyik jétákot, hopp, be is tört a képernyő, hát vettek másikat…. Akkor azért megállt bennem az ütő.
Na a lényeg, hogy ma (is) úgy voltam vele, hogy egy kis hiányérzet jót tehet, fogtak a partvis, összesöpörtem mindent és minden játék, ami akkor a földön volt koszolódott és tapostak rajta, ment egy nagy zsákba.
Csak ezzel az a baj, hogy ha elteszem, három perc alatt elfelejti, hogy voltak ilyen játékai és nincs is értelme az elpakolásnak. Szóval Bernáttal azt találtuk ki, hogy felteszünk a szoba másik oldalába egy polcot, és oda fogjuk áttenni azokat a játékokat, amiket nem becsültek… És ha ott lesz a polcon, talán jobban felmerül, hogy de jó lenne játszani vele, de ugye nem lehet, mert nem vigyáztunk rá.

A ruha dettó…

Karika mama rendszeresen hoz mindkettejüknek valami kis apróságot, ruhát, sapit, cipőt, kesztyűt, aminek örülnek, de nekem is nagyon jó érzés volt karácsony előtt beszabadulni a gyerekosztályra és összekapkodni pár darabot a lányomnak. Megnéztük, próbáltuk, tervezgettem, mit mihez lesz jó ráadni, elképzeltem, milyen csini lesz… És akkor egyik nap, mondom, új pulcsi, csini lesz benne… ráadom, és kb 5 percre rá beletörli az orrát a pulcsi ujjába!!!!!!!!!! És ez is már hetek óta megy, már a betegség előtt is csinált ilyet, akkor is már egy csomószor megbeszéltük, hogy nem is célravezető, mert ettől az orra nem ürül ki, nem is szép, ott is marad a nyoma… de most a betegség alatt meg aztán pláne volt erre alkalom, hogy orrot fújjunk, és tanuljuk, hogy NEM TÖRÖLJÜK A PULCSIBA A TAKNYOT!!! Mondtam is párszor Julisnak, hogy jó lenne, ha azért az új ruhákra figyelne… De kb mintha a falnak beszélnék. Szóval eldöntöttem, hogy nem fogok ebből a továbbiakban ügyet csinálni, majd amiket feltesznek a Facebookon a marketplace-re, hogy „játszósnak” 500 Ft-ért elvihető két szatyornyi ruha, mert foltos, szakad, lyukas, kopott, majd azokat megveszem, és abban járhat…

Nyilván nem így lesz, de annyira brutálisan kiábrándító – még mindig ugyanaz a lemez – hogy mennyit dolgozunk, mások is mennyit dolgoznak azért, hogy nekik legyen ruha, játék, kaja, nasi…. de ezért??? Hogy minden törik, szakad, és még csak nem is zavarja őket. És tudom, nem az Ő hibájuk, ezt tanulták, ebben nevelkedtek eddig… Csak akkor is kiábrándító.

Egyébként Juliska részlről megy a kökemény határfeszegetés, pedig azt gondolom, ennél pontosabb határokat nem tudok kihelyezni Amit nem szabad, azt sosem viccelem el, em modok el valamit húsz alkalommal. Mindig van valami retorzió, amiben persze széles a skála, van, hogy csak nagyon csúnyán nézek majd a fejét elfordítva elindítom finoman, hogy na indulás befelé... aztán van, hogy keményebben szólok, vagy van, hogy Hulk vagyok, de az biztos, hogy mindig van következménye a dolgoknak. És a mai kiakasztott. 
Eleve mostanában téma, hogy Juliska okoskodik... Irreálisan sokat. AMi önmagában még nem lenne baj, de Jancsit terelgeti, ide menjél, oda menjél, ezt csináld, azt csináld... Juliska eleve nem próbál dolgokat, szóval mikor nagy mellénnyel a sötétbe akart kimenni és azt gondolta, hiába erősködik, úgy sem engedem ki, én meg azt mondtam, hogy oké, akkor vegyétek a kabátot, irány kifelé... akkor is tolta maga előtt Jancsit, hogy menjél csak nyugodtan....Szóval Jancsit viszi bele minden hülyeségbe, ez a kis lökött meg csinálja, amit Julis mond. És amikor játszanak, szerintem akkor sem mindig feltétlen jó ez, de amikor már valami komolyabb dologról van szó, akkor meg pláne baj... Jancsi most szokik át a wc-re, Lilláéknál is wc-zett, csak nálunk az elején praktikusabb lett a benti bili. De most megbeszéltük, hogy most már wc van. Jancsi örömmel megy oda. Erre egyik nap Bernát bent szerelget a szobában, papírok dobozok szanaszét, Jancsi mondja, pisilni kell, erre Bernát küldi a wc-re, hogy mehet oda... Erre Julis a wc-ről visszaküldi Jancsit, hogy a bilire menjél... Jancsi meg letolt gatyával, egy ide-oda, majd behugyizik már, mert ez a HP okoskodik. Akkor jól letoltuk ezért. És elégé határozottan megbeszéltük mindkettővel a tényállást, hogy ki udhat engedélyt bármire is és ki utasíthat kit. Ezt elmondtuk Julisnak is, hogy ezt felejtse el, hogy felülbírálja a mi dolgainkat, meg Jancsival is megbeszéltük, hogy ha kkérdés van, akkor nem Julist kérdezi, hanem minket. 
Szóval elégg figyelünk mostanában erre és mivel a wc-n megy a hülyeség, de semmiképp nincs szükség arra, hogy bármit is összeszarozzanak, így megkértem Julist, hogy amíg Jancsi wc-n van, ne enjen oda, nem kell Jancsinak asszisztálni... Julis szót fogad, eljön, majd térül-fordul, már megint ott van... Rászóltam és megkérdeztem hogy ugyan beszéljük már meg, hogy "hányszor is kell nekem szólnom, hogy azt csinálja, amit kérek?" "Egyszer" - mondja... "Nagyon jó... És akkor miért is mentél vissza Jancsihoz a wc-re????"- kérdem..."Nem hallottad, amit modtam?" - "De...", "Akkor nem értetted, amit mondtam?" - "De" - akkor légyszíves azt csinálni amit kérek... "Jó, nem megyek vissza..." - modja...
Én épp a rakott krumpli összerakásával szórakoztam, addig az asztalnál ültem, vele szemben pucolásztam a dolgokat... Kész voltam egy adaggal, felállok, egy lépés a gáztűzhely, elfordulok. Fél szemmel látom, hogy Julis pattan le a székről. Én kis naiv azt gondoltam, milyen jó kislány, csak megértette a dolgokat, indul befelé... De nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Visszamegy Jancsihoz!!!!!!!!!!!! Közvetlen aztán, hogy megbeszéltük. Na... eldobtam mindent, utána mentem, egfogtam a copfját, és kicsit közelebbről megkérdeztem, hogy mi nem volt érthető abban, amit az előbb beszéltünk????????   
És ilyenkor ne jöjjön elő a Hulk, meg hagyjam rá... meg az anyja p*csáját.... Na ilyenkor gondolok olyanokat, amiket most nem írok le.... Hogy lőném a Holdra, csessze meg... És akkor néz rám olyan szemekkel, hogy majdnem elhiszem, hogy nem akar többet felmérgelni. És már volt ilyen ötlet, de komolyam kezdem azt gondolni hogy kell neki a káosz. Ebben érzi otthon magát. Mint egy bántalmazó kapcsolatban, amitől meszabadul végre az illető, majd összeáll egy ugyanolyannal... mert ezt ismeri, ebben van otthon. 
Próbálok minél nagyobb súllyal mutatni a másik oldalból is, azt is ismerje meg, hátha egyszer végre úgy döntene, hogy szeretgetve lenni, mosolyogni, békében lenni, örömködni sokkal jobb, mint háborúzni. 

 Bernát:

Csak ülök és nézek..
A konfliktusok általában úgy végződnek, mármint anya és a kölkök között, hogy anya mérges és nagyon leszidja a delikvenst, és általában jönnek a szankciók, hogy ezt vagy azt nem csinálhatja, és leül az ágyára és elgondolkozik. És Hulk üvölt, és kicsit már kegyetlen, és közbe lépnék, hogy hagyd már a fenébe, nem ér annyit. DE!! többször elmondunk mindent, vedd fel a papucsot, mert… ne kalimpálj az ollóval, mert ez, meg ez, és ezt naponta akár 5-ször, 10-szer. És mikor nem sikerült meg érteni, persze felbassza magát, és nem látok más megoldást. Sajnos jön a feszkós üvöltés, a lebaszás, a kérdőre vonás.
És megy a biznisz, ha holnap nem pisilnek be, akkor ezt kapnak, azt kapnak, kint a falon az ajándék, hogy ne a levegőbe beszéljünk. Számolom a napokat, amikor mehetnek oviba, pedig nem is nekem van nehéz dolgom, mert én dolgozom. Bianka küzd velük és továbbra is próbál dolgozni.

Jár az agyam, várom, hogy tudjam folytatni a tetőt, hogy alakuljon az új szoba és legyen már egy kis hellyel több. Ha kész az előtér, akkor van hely átrendezni a szobát és akkor tudom a félig kész padlás szobát befejezni. Akkor már lenne egy pihenőszoba, ahova valaki el tud bújni a gyerekek elől.
És a nyárra már készülhet is a gyerek szoba is. Igazából a padlás vastagon tele van téli-nyári holmikkal, az most a kamra is, a sok befőtt, lekvár, és a száraz dolgok. Meg némi cucc, sátor, bogrács, szalonnázó cuccok, és minden más..
Elméletben pik-pak kész a szoba, gyakorlatban még egy kicsit dolgozni, és pakolni kell.
És amit még Biankám is elfelejt, hogy négy hónapnál vagyunk, és hat hónapnál jön újra az ellenörzés!
Addigra valamit villantani kell, és villantunk is. (Bianka – baszki….)

Nem tudom, hogy mi lesz a további életünk menete, a gyerekek nevelődnek be, vagy mi törünk be, esetleg megnyugszunk és bevesszük a leszarom tablettát és lesz ami lesz. Most nagyon küzdünk, görcsölünk, és nagyon próbálunk jók lenni, de lehet, hogy egy nagy lazulás jót tenne a családnak!
No Szombat!!!