2023.01.13.
Bernát:
A szegény árvák…
Drága feleségem kapott a barinőjétől, meg a baribácsijától egy kis husit.
És olyan vacsorát rittyentett, hogy megszopkodtam mind a tíz ujjam, meg még
kölcsön kértem vagy kettőt, és azt is megszopkodtam! Nyami!!!! Finom grillen sült
krumpikarikák (tallérok), hozzá saját szöllőből készült otelló lekvár, és egy
kis fűszeres vajmártás, és a tallérokra vágot fűszerezett steak husi!!! És
sajnos a gyerekeknek is csinált*, pedig ők kb mindent megesznek, ha romlott,
akkor is.
Kedves beles Julisom ette meg a gránátalma erjedt részét is, meg a maradék
habos tortát a komposztos vödörből, a kávézacc és zöldség nyesedékek alól**.
Jancsi úgy evett meg mindent - ja friss kenyérrel!! Szóval betömte és még kért
volna repetát is, de sajnos apa bezabált mindent is! Viszont Juli… Jaj Istenkém,
ez a lány,…. tehát, egy hústallérba harapott bele és azt mondta hogy nem
finom!!!!! ????? §§§§§ Ezzel kétszeresen
is elásta magát.
Egy, amit az anyád eléd rak, azt betömöd és kuss! Kettő, hogy ilyen drága és
értékes és finom husit garantálom, hogy még életében nem evett!!! És ezt úgy
értem, hogy 100% hogy életében nem kapott még enni ennyire extra és finom husit!
Drága Biankám és én is többszőr sütöttünk steakeket, szüz husikat, és általában
finom volt, de most olyan finomra sikerült a fűszerezés és a többi, hogy én ki
emelkedő 11 500 28 és fél pontot adok a maximum 10 pontból. Na szóval nagyon
fasza lett!
Ja Juliska vajas parizeres kenyeret kapott. Mert azt szereti.
Bianka
Bernátom olyan édes ezzel a dicsérettel! Annyira, de annyira
odavolt ezért a kajáért, hogy régen láttam már ilyennek! Mondtam is a
kicsiknek, hogy Gyerekek, figyeljétek meg aput, ilyen az, ammikor nagyon nagyon
elégedett! Akkor ilyen hangokat ad ki :)
Komolyan annyit hümmögött, hogy nekem meg ettől hízott a májam rendesen. :)
Valóban finom volt, és igazán tiszta szívből örültem, hogy
ennyire megörvendeztettem Bernátot vele!
*Biztos furán hangzik, de ez dilemma volt bennem.
Egyik oldalról ott volt az, hogy úgy sem értékelik, nem is tudják, mi ez, nem
is tudják, hogy ez különlegesség. De aztán meg ott van az, hogy mikor és ki
tanítsa meg ezeket velük? Mikor és ki mutassa meg nekik, hogy van az ételeknek
egy ilyen verziója is? Hogy lehet így tálalni? Szóval úgy voltam vele, hogy ha
nem is sokat, de adok nekik, bizony, szépen tálalva!
Hát… Jancsi betolta mindenestől az adagot. És ha így nézzük,
az már a négy hónapunk fényében is látszik, hogy Jancsi sokkal nagyobb kajás.
Szereti az ízeket, nem riad meg, ha valami csípős, bátran kóstol, meg meri
mondani, ha valami nem oké, ragyog a szeme, ha valami tetszik neki, és most
bizony csak annyi maradt, hogy két oldalt a szájáról le kellett törölni egy kis
szaftos lekváros maszatot :D
Julis meg… hozta a formáját. Kitunkolta kenyérrel a mártást
és a lekvárt, megette a krumplikat, majd ott tologatta a husikat, a négy
karikából beleharapott az egyikbe. Mentségére szolgáljon, hogy nem nagy húsos, kevés
husi az, amiből többet eszik, nagy korára még simán vega is lehet, ha így
halad. Nem erőltetjük… Szóval most, mikor elmondta kétszer, hogy nem finom a
husi (MI VAAAAAAAN??????) vettem is el előle, hogy akkor ne túrkálja tovább,
mert Bernát meg ott sorakozott, hogy ha bárki meghagyja, Ő vállalja a
tisztogatást… Szóval Bernáté lett az a három és fél falat. Juliska ezután még
kb húsz alkalommal mondta el, hogy nem finom a husi, az már nem esett túl jól,
még úgy sem, hogy tudom, hogy egy négyéves mondta, akinek nem annyira adok a
szavára.
De ott azért megbeszétük, hogy elfogadom, hogy neki nem jött be, megértem, nem
is kötelező megenni, de ezt ne mondogassa, mert egyrészt bántó, másrészt nem
illendő, (bár ezt még nem feltétlen érti, de mikor kezdjük az illemet ha nem
most,) harmadrészt meg mi hárman jóízűt ettünk belőle és ne rontsa el az
élményünket ezzel. De az, ahogy Bernát örömködött és odavolt, feledtetett
mindent :)
**A „Julis mindent megesz a komposztos vödörből” margójára….
Azt itt szeretném jelezni, hogy van kommentlehetőség, és ha
valakinek valami nem tiszta, vagy félreérthető, vagy nem tetszik, vagy pont
hogy de, vagy felháborítja, elszomorítja, vagy épp csak egy virtuális ölelést
küldene – „és ezek végtelen permutációja” /– by Rekop György/ - akkor írjon!
Akkor van esély arra, hogy adjunk még infót és esetleg kiderüljön, hogy nem
írtunk le valamit, amit mi egyértelműnek gondolunk, de másnak nem az.
Szóval… mivel érkezett személyes visszajelzés a
komposztosvödrös dologgal kapcsolatban, hogy miket eszik Juliska… és, hogy ezt
mi hagyjuk. Nem, nem hagyom az ilyeneket. TERMÉSZETESEN ha ilyet látnék, rászólnék…
De nem látok ilyet, mert mikor jelen vagyok, ilyen soha nem fordul elő. A
titkos, tiltott, susmus dolgok mindig akkor történnek, mikor nem látom, vagy
azt gondolja, nem látom.
Ez a komposztos eset is annyi volt, hogy késő ősszel egyszer
nagyon szép idő volt és úgy döntöttem, hátra megyünk, kitakarítom a kis
veteményes kertet, meg a környékét. A gyerekek a dömperrel hordták a gazt a
hátsó komposztra. Egyszercsak szomjasak lettek, kihoztu a kulacsokat. Majd kis
idő múlva Juliska nagyon lelkesen felajánlotta, hogy be is viszi őket.
Gondoltam is magamban, milyen kedves, okos kislány, vigye csak be. Bementek
mindketten. Eltelik egy perc, kettő… de nem hallom az ajtó csukódást. Elindulok
befelé, mire már jönnek kifelé. És Juliska mondja, hogy ettem tortát.
Hirtelen néztem nagyot, mert a hűtőbe nem nyúlhatnak és reméltem, nem is tették…
de akkor honnan jutott tortához? Kérdezte is, mire azt válaszolta, hogy a
vödörből… Milyen vödörből? (Nincs is bent vödröm….) Erre lelkesen visszavonult
és mutatta a komposztos vödröt, ami egy nagy sütis vödör… Néztem bután… Mondom
neki hogy az ott a komposztos vödör… nem baj – mondja… De mondom ott van rajta
a hagymahéj, a kávézacc…. – Nem baj….
Alapvetően nincs lent semmi olyan, ami veszélyes lehetne rájuk. Eszközök fent,
nagy késeket nem érik el, vegyszerek, gyógyszerek a hűtők tetején… de azt nem
gondoltam, hogy nem nézek oda és felzabálja a komposztos vödrömet…
Mást most nem részletezek. Hallgatok Vekerdy Tamás
előadásokat, hangos könyveket és nagyon remélem, hogy gyorsan okosodom, Juliska,
és mindannyiunk legnagyobb örömére! :)