2023.01.14.
Bernát:
Party nap…
Ma reggel gyors ébredés és készülődés után elmentünk kicsit
csavarogni.
Egy gyors bevásárlás, majd a belvárosba indultunk, egy nagy játszótérre, ahol a
gyerekek játszottak egy nagyot. Majd kiültünk a folyó partra egy kicsit eszegetni.
Egész délelőtt játszottak, még egy-két ismerőssel is összefutottunk. Dél körül
elmentünk egy étterembe, ahol jól bevált protokoll szerint minden asztalra kirakták
a foglalt táblát, bár egy csomó asztal üres volt… Ide se jövünk többet.
Átmentünk a közeli plázába és ott ettünk egy jót, hazaérve
abban bíztam, hogy a gyerekek álmosak lesznek, de inkább csak felpörögtek és őrjöngtek.
Én próbáltam képet, meg hangot rakni a nagy tévénkre, de nem igazán sikerült..
addig a gyerekek viháncoltak, és rohangáltak, amúgy is ideges voltam, de ez ég
rátett a dologra. Végre összeált a rendszer és elindítottuk a Csillagok
háborúját.
Julis kb 3 perc után aludt el.. ez az! De Jancsi nem adta
fel és végig nézte az egész filmet. A fim végére Julis is felébred és újult
erővel indult a játék és a kupi gyártás..
Lassan vacsi, tészta, husi, egy kis szaft, aztán fürdés és alvás. Kérdés, hogy Julis
mikor fog elaludni, hogy kb. két órát aludt délután.
Bianka
Tegnapi blogot úgy akartam befejezni, hogy megint
panaszkodom. Sajnos tegnap is voltak dolgok, amik nem estek jól, dühítő, vagy
bántó volt. Keresem ennek mindig az okát. És az van, hogy vannak dolgok, amire
már egy csomóan mondták, hogy ne vegyük fel, engedjük el, ignoráljuk, ne várjuk
el, ne fogyeljünk rá… De nem tudom, hogy technikailag hogyan kell úgy
ignorálni, hogy közben egyre dühösebb vagyok és Julis mászik az arcomba és
huszonhetedszer is elmondja ugyanazt.
És egy elég hosszú részt megírtam, majd ki is töröltem, mert
nem akarom ismételni magam és nyalogatni a sebeimet. Helyette Vekerdy Tamás-t
indítottam. Elégsok hangzó anyaga elérhető, és kedves barátnőmtől is kaptam,
amiért rendkívül hálás vagyok.
És döbbenet, már elég késő volt, így nem hallgattam belőle sokat, de volt egy
nagyon fontos mondata:
„mi tartok fontosnak egy kisgyerek körül?
Hogy az emberek azt mondják körülöttem, hogy hu, hát ez aztán milyen elegáns,
tökéletes kisgyerek, remek ruhákban, stb, vagy tudom, hogy a gyerek örökmozgó
és a normális kisgyerek a nap végére mocskos és szakadt. És ez a minimum...”
És pont a tegnapi napon extrán kicsúcsosodott az, hogy semmit nem
értékelnek, semmire nem vigyáznak, sem játék, sem ruha nincs biztonságban és ez
nagyon rosszul esik. Nyilvánvaló, hogy nem ismerem a három és négyévesek
gondolatmenetét és ebből adódik ez a konfliktus is. Felnőtt fejjel gondolkodom.
Tudom, mennyi pénzbe kerülnek ezek. És tovább megyek, nem csak az a rossz, hogy
ezért mennyit dolgozunk, mert azt mi döntöttük el, hogy mi nem
szerencsejátékozni fogunk, hanem ezt a két kis pénznyelőautomatát üzemeltetjük
stabilan mostmár az ifők végezetéig, hanem az, hogy mikor ügy döntök, hogy
veszek egy csini ruhát a kis HP-nak, akkor a rendelkezésemre álló keretet Őrá
költöm és nem magamra, Bernátra. Nem végtelen a keret és minden nem fér bele,
ezért dönteni kell, hogy az alap kaja, benzin, számlák és kötelező körök
mellett mire megy az a kis plusz, amiért elég sokat dolgozunk: extra kajára?
Nasira? Üdítőre? Játékra? Ruhára?
Cipőre? Étteremre? Szórakozásra? Pihenésre? Netán egy masszázsra? Egy fürdőre?
Minden nem fér bele, választani kell, és ha tudatos, ha nem, a gyerekek
kerültek előtérbe mindkettőnknél, nekik veszünk dolgokat, olyan helyekre
megyünk, amik nekik is jók, olyan dolgokat veszünk, amit ők is szeretnek… stb. Legtöbbször
magunktól vonjuk el mindezt. Tudatosan kell figyelnünk arra, hogy magunkkal is
foglalkozzunk, magunkra is figyeljünk, magunkra is költsünk.
És felnőtt fejjel gondolkodom, és vártam volna egy kis hálát ezekért… legalább
annyit, hogy látom vigyáz rá.
De Vekerdy rávilágított nagyon egyszerűen arra, hogy a gyerek kb leszarja ezt
és nem azért, mert direkt bunkó paraszt, hanem azért, mert gyerek és neki más a
fontos.
Szóval este a lefekvés után, míg el nem aludtam, illetve hajnalban, mikor
kimentem orrot tisztogatni, mert alig kaptam levegőt, meg aztán mikor 5:45-kor
a tus alatt áztattam magam, hogy végre a felső légúti rendszerem tisztuljon…
volt időm gondolkodni. És megállapodtam magammal, hogy nincs más hátra, mint
tudomásul venni, hogy Julis nem fog vigyázni a dolgaira, hogy Jancsi is esik
kel, és minden sáros és szakadt lesz, és hiába csinosak az új cipők, bizony egy
pillanat alatt fogják lerúgni az elejét oldalát, hogy hiába szép a kis
unikornisos felső, amíg meg nem tanulja, bizony a takony ott fog landolni… Max
majd kicsúfolják az oviban érte a többiek… hacsak nem lesz a többiek felősje is
ugyanolyan taknyos… Szóval tudomásul vettem és elengedtem a dolgokat. És hálát
adtam, hogy az akciós felsőket vettem a hármas szettben, nem pedig Gucci-t
vagyonokért. És azzal a tudattal adtam rá Julisra a felsőt, hogy tudom hogy
leevett, koszos, taknyos, szakadt lesz. Ez van.
És visszaadtam a játékokat is, amiket mérgemben elkoboztam, mert ütötték,
taposták… mert nincs benne ennyi, hogy minden nap ezzel teljen. A gyerekjátékoknak
ez a sorsa, hogy eltörnek, bírják, ameddig bírják.
Nyilván ez nem azt jelenti, hogy innentől szabad állatkodás van, csak nem
leszek a plafonon mindentől. „Ez a tervem” - /Will Graham – Hannibal sorozat/
Szóval a reggelünk ezzel az elengedéssel indult, és azzal,
hogy Jancsi már egy huzamban már több, mint 10-szer, pedig már 2-szer, de
előtte is már voltak tiszta napok. Szóval örömködés, kávé mindenkinek, csokika
a kávé mellé, jutalom nyalóka a tiszta pelenkákért.
És ez a nyugalom, jókedv, egység, egész nap megmaradt! Imádtam :)
Bernát:
Nyelvújítók…
Vannak ugye az Elfek. Meg az Alfok. És az utakon vannak a Balfok*.
És láttunk egy Villamost, én tegnap láttam egy villamultkort, de ha holnap bejövünk
a városba akkor láthatunk egy villaholnapot, vagy akár trolit is! :P Ennyi.
*Balf: az a bácsi, vagy néni, aki nem tud vezetni, és apa
előtt töketlenkedik 48-cal.
Mert apa mindig a megengedett sebességgel megyt és betart minden szabályt!. :)
Bianka
Hát igen.
Mikor anyából kitörne egy csúnya szó, de ott vannak a gyerekek, akkor hirtelen
nyelvújítóvá válik, mert nem mondhatom ki nettóban, hogy balfasz… :D
Bernát:
A gyerekek és a 4D mozi…
Anya számítógépes asztala TABU!!! A gyerekek nem nyúlhatnak hozzá és nem is
ülhetnek a székbe!
De néha, amikor ideülök és indítok valami videót, valami mese zenét, akkor
előbb megjelennek a szurikáták, akik elkezdenek bekúszni a képbe, hogy ide
ülhetnek az ölembe?, és apa persze, hogy felveszi a csontosseggűt, meg a nehéz
gyereket is, és lovagoltatja őket a zenére. ÉÉÉÉsss itt jön a 4D, hogy mozog
apa lába a zene ütemére, hogy bármi történik a videóban, azt apa leköveti,
rángatom őket jobra-balra, fel-le. Tiszta hightech. Persze ők viháncolnak és
élvezik a riszát, csak apa döglik ki, és zsibbad le mindene 10 perc után.
Bianka
Kívülről látva is jó látvány ez. Tanulási folyamatok ezek
is. Egyelőre azt látni hogy szeretik a jó zenét, Bernát renszeresen tiktokozik,
és ha a gyerekek csak úgy elvannak, játszanak, akkor nem fülhallgatóval
hallgatja, és Jancsi egy-egy videó alláfestő zenéjére felkapja a fejét, hogy ez
mi??? És anya meg azonnal kéri a videót, keresi a zenét, és mutatja is, és
gyűjti külön Youtube-mappába… A zene szeretet megvan, a ritmusérzék is ott
lesz, de az ütemre dobolás még nem annyira, de majd teszünk erről is. Viszont
arra, hogy a zenét, a ritmusát, az egésznek a dinamikáját érezzék, arra az,
amit Bernát is (és amikor az én ölemben vannak, akkor én is) alkalmaz, az
szerintem kiváló.
Én figyelek arra, hogy azok a zenék irányzatok, amik nekünk
is kedvesek, fontosak, azokat velük is megismertessük. Amikor egy ikonikus zene
felcsendül, felkészítem őket, hogyan érdemes hallgatni, mit lehet/kell benne
figyelni. Ma pl, mikor indítottuk a Star Wars-t, akkor direkt megvártam, míg
mindent elintéznek, megnyugszanak, tényleg figyelnek, mert ha utána mással
foglalkoznak, játszanak, alszanak, az sem baj, de a Star Wars zenéjét ismerni
KÖTELEZŐ!!! Szóval odajöttek és csillogó szemmel figyeltek, lement a 20th
Century Fox intrója, aztán „Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban….” és kis
szünet…. és jön A ZENE! és erre
felkészítettem őket és olyan jó volt, hogy tényleg odafigyeltek :)
Bernát:
Vannak esetek…
Hát ha eddigi írásaink alapján ez kérdés lenne, akkor mondom, mi igazi Mordori
CIGÁNY gyerekeket fogadtunk örökbe, szurtos képű (Bianka – ma meg aztán tényleg
az volt Jancsi) fekete szemű, fekete hajú, két vigyori arany falatot.
És lehet, hogy ezt nem hangsúlyoztuk ki, de mi ezt tudtuk az első irategyeztetés
után.
Amikor valakinek mesélem, hogy örökbe fogadtunk, és honnan, és mikor kérdik,
hogy „akkor feketék?”, vagy „akkor van bennük?” és más egyéb hasonló kérdés,
akkor én fanyalogva mondom, „ja, nem”, és ha nem is büszkén, de mindenesetre határozottan
mondom, hogy igen cigányok! Legalább is van bennük cigány vér.
És ami érdekes, ha valakinek mutatom a képeiket, akkor két verzió van, a
kedvesebb legalább is számomra, a vak, aki azt mondja, hogy nem látszik rajtuk,
ilyenkor nem tudom, hogy csak rendes próbál lenni, vagy tényleg nem látja a
jellegzetes tipik vonásokat.
A másik a tulok, aki ránéz a képre és azt mondja, fanyalogva, hogy ja látszik
rajtuk…
Én csak azt nem értem, hogy ugyanarra a képre hogy lehet ennyire mást mondani?
A másik, hogy egyes buta embereknek, hogy lehet ennyire csökött agyuk, hogy így
néznek egy 3, és egy 4 éves gyerekre.
Még az életbe nem követtek el semmit, az összes sztereotípiát próbáljuk elkerülni.
Származásukból adódóan (Mert hogy CIGÁNYOK) vannak előitéletek, ezért nagyon
oda figyelünk, hogy mindennap fürdenek, hogy véletlen se legyenek büdösek.
Bianka
Múltkor a fodrásznál összefutottam egy nővel, akivel régen
egy környéken laktunk, nem sokszor beszéltünk, de látásból ismertük egymást.
Semmi negatív. És ahogy meséltem a fodrászomnak az aktuális élményemet, a csaj,
aki maga is vérbeli cigány, megkérdezte, hogy mostohagyerekek? Mondom neki,
hogy most fogadtuk örökbe őket nem rég. Erre Ő: Cigányok? – Igen! - válaszolom. Honnan? – Kérdi. Mondom, hogy
honnan… Erre Ő: Jaaaaaj, az a legalja :D Hidd el, én már csak tudom!
Nekem az egyetlen félelmem az a gyerekekkel kapcsolatban,
mármint a cigányságukkal kapcsolatban, hogy többet kell majd bizonyítaniuk
szerintem. Mert előítéletekk vannak és lesznek. És szerintem kell egy bizonyos
intelligenciaszint (meg talán tudás, tapasztalat is) ahhoz, hogy az ember ne
legyen előítéletes valakivel szemben csak azért mert cigány. És ez különösen
bántó tud lenni, mikor egy kisgyerekkel szemben előítéletes valaki. És nekünk
persze már van négy hónapnyi tapasztalatunk velük, másnak meg nincs, de akkor
is felmerül, hogy hogyan tud elítélni valaki egy olyan kis tündért, mint
Jancsi? Vagy hogy hogyan nem tudja valaki észrevenni Juliskában a hercegnőt?
Azt a szépséget, ami a kisujja utolsó percét is áthatja? És persze egy tank, de
akkor is egy hercegnő!
Bernát
Egyébként szagok… én az ismerkedés alatt megszaglásztam
őket, a hajukat… és őszintén volt egy olyan fura, kellemetlen szaguk, amit
nehezen viseltem, de hála az égnek, mikor már hozzánk költöztek és minden
ruhájukat kimostunk a mi megszokot öblitőnkkel, minden rendbejött. :)
Bianka
Én nem mertem őket megszagolni sokáig!
Emlékeim szerint a második héten, mikor már sokat voltunk a szálláson, akkor szagoltam
meg egy nagyon picit Juliska fejét, majd a nyakánál. De nem mertem nagyon. Rettegtem
attól, hogy mi van, ha kellemetlennek érzem őket? Vártam arra, hogy legyen
közös élmény, csak egy minimális kötődés, akkor ha kellemetlen is, de
könnyebben elfogadom.
Én viszont nem éreztem semmi kellemetlent és ez azóta is így van :)
Bernát
A másik, hogy bár van szakadt, lyukas, ruhájuk, amiben
itthon eljátszanak és szétcseszhetik, és igen, a turkálóból is veszünk ruhákat,
de arra figyelünk, hogy igénytelen ruhában nem megyünk az utcára! Vigyázni kell,
hogy ne nézzenek ki putrisnak.
És az udvar…, meg a putris…, háááttt na jó, az az én hibám, építkezünk, fut
egyszerre több projekt, egy csomót pakoltunk, és csomó minden szanaszét van. És
hát kicsit putrisan néz most ki a ház környéke, és az se tett jót, hogy a
legutóbbi kukásautó eliszkolt, mire kiraktam volna a szemetet, és van némi
kartonpapír az udvaron. De eskü, hogy
lassan, de biztosan haladunk, és pakolunk, csak ebbe a borzadvány időben nincs
kedvem kint pakolni, de lassan itt a tavasz, és helyre áll minden.
A kertet felrotátorozom a füvet felül vetem, és az építkezést rövid időn belül
befejezem.
Eskü.
Bianka
A ruhákhoz annyit, hogy ugye írtam az elején a Vekerdy-s
részt… igen, legyenek gyerekek is, de kell a szép ruha is, pont azért, mert mit
szólnak az emberek. Értsd jól! Ma pl elmentünk a játszótérre, tudtam, hogy a
belvárosba megyünk, ahol ott lesz szegény, gazdag, mindenféle szülő és
mindenféle gyerek, és ott volt a gondolatomban, hogy azért csak a városba megyünk,
lehet hogy egy étteremben is kikötünk… Előttem volt, hogy biztosan vagányabbak,
csinosabbak lennének egy farmerben… de… biztos az a legkényelmesebb? Nagyon
szépek az új cipők, de biztosan abban kell csúszdázni, meg esni kelni a földön,
- anya meg közben idegbajt kap? Szóval harisnya, egy nem szakadt melegítő, és
egy nem agyonhordott, de játszós cipő, és fontosabbnak tartottam olyan felsőt,
nadrágot rájuk adni, amiből nincs kint a derekuk. Aki meg ezt megszólná, azzal
nagyon szívesen megbeszélem az élet nagy dolgait, ha fizet egy full extrás
kávét is mellé :D Egyszóval: hullára nem érdekel. Fontosbbnak tartottam, hogy
ma olyan fotók készültek a gyerekekről, hogy öröm utólag is rájuk nézni, mert
tényleg sugárzik a boldogság az arcukról. És ez pont elég.
Jaaa. és egy vicces a végére… :D
Ma reggeli készülődés, már mindenkifelöltözve, hajam is
kész, gyerekek már a kabátot vennék, közben Kati uncsitesóval cseverészek telón.
Jancsi venné a kabátot, mondom, ne vegyed még, Apa sehogy nem áll… Erre Jancsi
lelkesen, ki-be szaladgálva, apának mondja elég hangosan:
„Apu! Apuciii! Apukám!!! Ötözzé, menni kejj bóóba! Astán jácsótéjje!”
Meg a trollok… :D
Egyre többször vannak „olyan” pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy na… ez most
AZ.
Ahogy az ikonikus idézetben: „Szó bennszakad, hang fennakad,. Lehellet megszegik”
– de nem a döbbenet miatt, hanem mert annyira meghitt, fennkölt az egész,
annyira szeretteljes, hogy azt érzem, olyan óriási karjaim vannak, hogy a szoba
másik felében álló Julist is meg tudnám ölelni ott helyben, és már indul felém,
jön AZ az ölelés, amire mindketten vágyunk, szinte könnycsepp csordul a szemünk
sarkában, mikor Julis megszólal: Kaphatunk csokit? Erre a másik troll: Onnan a
zöld zacskóból!
Ennyit a romantikáról :D