2023.01.15
Bernát:
Érdekességek a blogról…
-A legkevesebbet olvasott írásunk: 11 olvasó olvasta, ez nem azt jelenti, hogy ez
egy rossz írás, csak aznap valahogy kevesebben értek rá, vagy nem dobta fel a
rendszer…
-A legolvasottabb írásunk: a bevezető, amit 76-an olvastak, én általában sose
olvasom el a bevezetőket .
-Eddig 4 hónap alatt 85 írást írtunk.
-Itt a blogon egy publikus visszajelzést kaptunk, persze privátba rengeteget…
-És ha jól számolom, 15 szereplőt neveztün álnevén.
-5 nap volt a leghosszabb idő, amikor nem tudtunk semmit írni.
-Ma volt az első alkalom, hogy egy írásunkat le kellett vennünk, mert téves
infók voltak benne. Infó lentetbb.
Börnát:
Az meg van, hogy Jancsi majdnem Bernát Tivadar lett?
Ezzel a névvel sokat viccelődtünk és némiképp meg is tetszet, (Bianka – nekem a
Bernát nagyon, a Tivadar nem annyira, de együtt nagyon jól hangzott volna) de
attól féltem, hogy annyit baromkodtunk ezzel a névvel hogy csak azért tetszik. (Bianka
– Te baromkodtál, hogy Tivííííí!)
És igazából a kapott neve is tetszik a … J
De a múltkor felmerült bennem, hogy de kár, hogy nem Bernát lett. Hülye
szülők..
Bernát: a negyedik a rangsorban…
Nem gondoltam, hogy ha gyerekünk lesz, ő/ők lesznek a legfontosabbak,
ma sem gondolom így.
Én vagyok az alfa, Bianka a másik és csak utána a gyerekek…
De csinálom a kajcsit, megkenem a két gyerek kenyerét, oké, megkenem az asszony
kenyerét, mindenki viszi tányéron, és akkor jövök rá, hogy magamnak még egy
tányért se vettem le.
Szomjas vagyok, kimegyek a konyhába, és látom üresek a kulacsok, akkor vagy
gyorsan vízzel fel töltöm és kész, vagy főzök egy teát, beízesítem, töltöm a
kulacsokat, be is viszem a hisztizsákoknak. Meg öntök egy pohárba, és beviszem
a drágámnak is, és kisétálok a konyhába és rájövök hogy már 20 perce szomjazom,
és a tea elfogyott.
De a wc is fura, nem is értem. Felkelünk reggel, nekem pisilni kell és ha egy
férfinak menni kell, akkor ott na… haladni kell. Erre megyek ki, valamit kiviszek
a konyhába, az asszony véletlen megelőz, oké várok, pakolok, rendezkedek, az
asszony végez, erre a kölök, hogy neki pisilni kell és szalad is a wc-re ahol
el kezd énekelni és papírmasét hajtogatni, és én csak várok, megyek kitörlöm a
fenekét, és rendbe teszem a fürdőt, és akkor jövök rá, hogy nekem már a hasam
is fáj, MERT ANNYIRA KELL PISILNI!!!!
Az agyam és a logika azt diktálja, hogy én vagyok az első, mert ez a célszerű,
de mégis valahogy a gondoskodás miatt perifériára kerülök. És ez igazából nem
jó, de valahogy ez van mégis.
Bianka
Szerintem ez átrendeződik, mert a logika azt diktálja, hogy
gondoskodjunk magunkról is, de ott van két kisgyerek, akik meg még korukból
adódóan is kiszolgáltatottabbak, mint mi. Kevesebbet bírnak elviselni is,
persze tanítani kell, edzeni kell őket arra is, hogy nem mindent kaphatnak meg
azonnal, nem biztos, hogy mindig mindenhol a fenekük alá kerül egy wc, szóval abból
sincs gond, ha netán beelőzi ket valamelyikünk.
De alapvetően már erről én is írtam, hogy ha én készítem a
kaját, én tálalok, de bármiben ha én koordinálok, nálam is én vagyok az utolsó.
Nekik adom a szépet, az egészet, én eszem a maradékot, a darabokat. Ha
indulunk, mindenkinek összeválogatom, hogy jó legyen, kényelmes, összegondolom
hogy ahova megyünk hideg van, meleg van, kell-e váltóruha? Jancsi vagány
legyen, Julis csinos, a haját megcsinálom, ha olyan helyre megyünk, akkor nem
csak egy sima copf hanem fonás, meg kisgumik, meg „fiszem-faszom”, ahogy
mondani szoktam… Mindenkire ráadok mindent, Bernát már a kocsiban ül, mikor
rádöbbenek, hogy a hajam még sehogy nem áll, de már esély sincs javítani rajta,
a felső amit fel akartam venni, még a mosásban van, a kardigánomat meg csak ki
akartam mosni, de elmaradt… Szóval igen, átérzem. Utolsók lettünk.
És szerintem vannak helyzetek, amikor teljesen jó és normális ez így, csak meg
kell találni azokat a dolgokat, témákat, amikben meg nem vagyunk utolsók, vagy
hogyan kompenzálhatjuk ezt. Mert az viszont biztos, hogy ha csak simán így marad,
az hosszú távon nem jó.
Bernát:
péztárca hogy a jó kur… életbe….
Julis pénztárcát kért karácsonyra, de annyira rengeteg ajándékot kaptak, hogy
igazából már nem adtuk oda neki, úgy sem értékelte volna akkor. De most ezzel a
pisi témával kapcsolatban elő került, mint jutalom, és mivel ha anyámtól kapok
pénztárcát, mindig van benne egy kis pénz, én is raktam bele egy 200-ast mivel
ezzel megy a vonat, és egy ruha papír cimkét, valami akciós kupont, papír pénz
gyanánt. Gondoltam, ekkora pénz már nem kerül a szájukba, és szépen lassan elkezdhetjük
az élet legnagyob átverésére nevelni a gyereket. No ebből az lett, hogy a
pénztárca mindenhol van, a földön, az ágy alatt, a szennyesbe, a polcon a
játékok közt, és tuti, hogy sosincs meg. És ha épp meg is van, akkor tuti, hogy
a pénz ki van véve és csak azt hallom, hogy itt csörög, ott gurul és már megint
elvette Jancsi…
Már ott tartok, hogy agyon verek mindenkit, és ki dobom a picsába azt a kurva
pénztárcát, mert eddig csak a veszekedés van vele. Hatszor oktattuk ki Julist, hogy
mire való, mit lehet vele csinálni, és hogy hová tegye, mire figyeljen – mert hát
a pénztárca ugye komoly dolog…. De hát tök fölösleg, ehhez még kicsi, még nem érti,
és nagyon nem tud vele semmit se csinálni…
Bianka
Egyébként de, folyamatosan megy a játék, hogy mennek vásárolni
és Julis fizet. Mondja az összegeket, kb ilyeneket, hogy tizenszázhetven, és
fizet a hűtőnél.
Én arra gondolok, hogy a kétszázast iktatni kellene, eltenni biztos helyre és
még egy pár blokkot, meg kupont összeszedni, aztán pakolja.
De való igaz, nem tud rá vigyázni (erre sem… nem meglepő)
amibe már lassan beleszkom, csak a nyávogás is megy közben, hogy Jancsi meg
elveszi tőle. Amit persze nem tudna megtenni, ha Julis vigyázna rá, ahogy
mondjuk…. de az túl egyszerű lenne. És a gyerekek mindenek, csak nem
egyszerűek, erre már kezdek rájönni így 4 hónap után :D
Bernát:
Nagyon örülünk, hogy az egyik csoportban meg osztotta valaki
a blogunkat! Igazából már másodjára. Az első alkalomnál csak azért, mert erről
írunk blogot, de most ma az itt leírt információkra kérdeztek rá.
És hát szerencsére a kommentelők közt volt valaki, aki más infót tudott az
örökbefogadói díjról, ami számunkra nem kis fejtörést okozott az elmúlt
hetekben. De ennek hála, kiderült, hogy van esély arra, hogy minket tájékoztattak
rosszul, szóval holnap Bianka intézkedik, rákérdez erre.
És ezért le is vettük azt a bérszámfejtős írást, ami igazából erről szólt, mert
ugye valótlant, vagy butaságot ne terjesszünk, majd javítjuk és visszakerül.
Bianka
Már egy ideje készültem megírni az ügyintézős résszel
kapcsolatos tapasztalataimat, amit végre ma fel is tettem, de ezek szerint nem
volt benne jó minden. Mondjuk az a rész, ami elvileg nem jó, az annyiból
érdekes, hogy azzal kapcsolatban kétszer is visszatelefonáltam a hivatalba,
hogy jól értelmezem-e, hogy….? és azt mondták, igen, jól értelmezem. Szóval
most holna újra próbálkozom, aztán ha megtudom a tutit, megírom :)
Mai esetem:
Kint a konyhában teszek-veszek, épp az ebédet készítem,
mikor a gyerekek kijönnek hozzám a konyhába. Julis valamit megint csinált, nem
szidtam le, csak rászóltam, és magyaráztam neki, közben az arcomon az
értetlenség és a sajnálat keveréke ült ki, szemöldökeim felhőzva, mint mikor az
embernem ért valamit és olyan lemondóan csóválja a fejét, kezeimmel meg
gesztikulálok, amolyan olaszosan összecsippentve az ujjaim, és mondom Julisnak
a tudományt. És mivel egy szépen ülnek, nem nagyon kell félre néznem, hogy
lássam Jancsit, aki átérezve a helyzet súlyosságát, azonosult velem és teljesen
egy az egyben felvette az arcmimikámat. Szemöldökei ugyanúgy felhúzva, értetlenkedve,
sajnálkozva néz, és kezével ugyanúgy gesztikulál.
Mint aki teljes mértékben befejezte a mondandóját és sürgős dolga van,
elfordultam és nagyon gyorsan panírozni kezdtem, és közben arra figyeltem
egyedül, hogy ne nevessem el magam hangosan :D