2023.01.19.
Bernát:
Az az Jancsi!!! Pom pom….
Ma van a szülinapom-pom! Jancsi ma lett három egész éves. A
nagy fiam!! (Olyan gyorsan felnőnek, alig pár hónapnak tünik, hogy megismertem
és máris három éves.) :D Van egy fiam!
Reggel kicsit korán kellett ébreszteni, mert a jól bevált napirendünk, hogy
este tízig hisztiznek, és reggel nyolcokr kelnek, ma módosult, mert hétkor
már kelni kellet,t fürdeni és irány a védőnénike.
Szép nadrág, szép póló, szép póló vissza le, reggeli kávéj megisz, szép póló
fel.
Egyszer használt szép cipő keres, a fele nincs meg, basszus, akkor hol az új? sárga kabát, az elromlot mosógépben! Basszameg, akkor cipő meg van, vegyed a
másik kabátot, hány éves vagy? -Egy! -Nem, már három! Milyen színű a cipőd,
sárga, oké, ezt az egy színt üzembisztosan tudod, mert ez a kedvenc színed. Itt a
sárga esernyőd, mert esik az eső. –Miért? (Anyádé) –Mert esik az eső! 😀
Na végre elmentek, már csak egy butaságot beszélő és
feleslegesen kérdező, gyerek maradt.
- Ihatok?
-Nem! (ott a kulacsod, egész nap abból iszol, most mi a redvás kis f.-ért nem tudsz
inni belőle?)
- Miért mentek el?
- Mert dolguk van. (az öcsédnek itt ebbe a hatalmas hangárba (szoba) itt mondtunk
el előtted, hogy hova és minek kell menni, akkor mi a fasz… nem érted, hogy hova
mentek??.)
- Játszhatok ezzel?
- Nem (egész nap ezzel játszol és ott van most is a kezedbe, akkor mért kell
ezt megkérdezni?).
Természetesen minden kérdésére válaszolok türelmesen, és nem, a zárojeles
szövegek még a fejembe se jtszódnak le üvöltve.
Várom a további értelmes kérdéseket…
Közben azért pakolok, gyorsan főztem egy SÁRGA pudingot, hogy mire a nagy fiam
hazaér legyen egy kis megleoetés.
Bianka kérdezte, hogy hazafelé be ugorjanak-e egy ki sütiért, de mondtam neki, hogy
szombaton is és vasárnap is lesz süti is, meg csoki is, meg torta is. Ma nem
kell, csinálok puccsingot, meg van ithon egy kiló csoki ,az pont elég lesz.
Na jól felbasztak agyilag, végre hangulatba vagyok, néha
komolyan megértem az alkeszokat, ezt már józanul nem lehet kibírni.
Hazaérve azt mondja az asszony, hogy a cápa barátnője meg akarja
osztani a blogunkat valakinek, aki szeretne örökbefogadni. Írni kéne egy
posztot, vagy blogbejegyzést, hogy ne csak a rideg valóságot írjuk le, hanem kicsit összegezzünk. És akkor elé tettem a laptopot, tessék, lehet olvasni, az én részem
asszem kész. :)
Most mindenki alszik, elég későn ebédeltek és alvásidő alatt jöttek haza,
ezért gyorsan ágyba parancsoltam mindenkit és alvás.
Most szól az ébresztő zene, lassan felébrednek, és akkor megtalálják a meglepiket,
Jancsi egy gépfegyveres rendőr szettet kapott, ha már drága anyósom jól lebuktatott
miket!!!!!
A kocsi hátulja az egyetlen olyan hely, ahova a gyerekek nem látnak be, és mivel
a hétvégén ünnepelünk, a megvett ajándékokat (és azt is ami nem a mi gyerekeinké), oda dugtuk, ami azért is jó, mert
nem felejtjük itthon.
Jalisnak is vettünk egy kis apróságot, játék pénzeket a pénztárcájába.
Ébredeznek, Jancsi már ficeg… :)
Bianka
A mai napunk elég aktívra sikeredett. Jancsival
státuszvizsgáltra mentünk reggel 8-ra, ahol annyira, de annyira ügyes volt,
hogy imádtam!
Tudom, ez sem píszí, de az egyik első kérdés az volt, hogy Jancsi, fiú, vagy
vagy lány? – Igen! – Melyik? Kislány vagy?
- Neem! Kisfiú!
A szeme kiváló, minden szuper, színekben a 4 évesek szintjét is teljesítette!
Alig értünk haza, megreggeliztünk, épp játszani kezdtek volna, mikor Karika
mamával gondoltunk egyet, hogy meglátogatjuk az én Tatámat. Szóval öltözés,
irány a kocsi, húzás két faluval arrébb.
A programot annyira nem is részletezem, de amit én
észrevettem, hogy sokkal oldottabb a hangulatunk, ami egyszerre változott
nálunk. Persze a szűk keresztmetszet most is Julis.
Julis nem akaszkodik annyira rám, amit a biztonságérzet növekedésének tudok be.
Lehet is, hiszen azrért egyre több mindent ismer meg, egyre többször megyünk
azokra a helyekre, ahol már jártunk. Ismeri az utcákat, ma is pl Eszti mama
háza előtt mentünk el, és nem is beszéltünk róla, de azonnal mondta, hogy ott
van Eszti mama háza. Gondolom, ezek a biztonságérzetnek azért adnak egy
lapáttal, hogy egyre több minden lesz ismerős.
De valami emberileg is változott. Azt nem mondom, hogy az a negyedórányi
Vekerdy előadás hozott nálam Pálfordulást, de valahogy mégis akaratlanul is
ahhoz kötöm. Olyan, mintha a korábbi jó tanácsok mellett, amiből pl a barátunk
tanácsa, hogy semmiképp nem irányíthat (ezt ki is írtam ide az asztalomhoz egy
sárga cetlire pirossal és az azóta is itt van) szóval ezek a jótanácsok mellett
az a Vekerdy-s mondat, hogy „….vagy TUDOM, hogy egy egészséges gyerek a nap
végére mocskos, szakadt… és ez a minimum.” ez volt az utolsó csepp, hogy
elengedjek dolgokat és lelazuljak.
Egyik fürdésnél – ott tudok még elmélkedni – azt gondoltam
végig, hogy hívő emmberként hényszor imádkoztam a gyerekünkért / gyerekeinkért.
Emlékeim szerint soha nem konkretizáltam, hogy milyen hajú, milyen szemű
gyereket szeretnék. Szépet. De ez soha nem volt az első helyen. Amikor
imádkoztam a leendő gyerekeinkért a legelső mindig az volt, hogy legyen
egészséges – testileg, lelkileg és szellemileg is. Legyen okos, és nem árt, ha
szép is :D csak, hogy ne legyek telhetetlen :) És persze aztán mindig elkezdtem
belemenni a részletekbe, de ahogy a Bernátos – férjes – imádkozós körömet
zártuk, abban maradtam, hogy ha nem részletezem túl, csak a fő paramétereket
adom meg, akkor mindenki jobban jár. Szóval ott tartunk, hogy egészséges. És
akkor jön Vekerdy, aki meg azt mondja, hogy egy egészséges gyerek a nap végére
ilyen meg olyan. Hát basszus… az ezen akadok ki? Egészséges gyereket kértem,
jól megkapom, azt azon mérgelődöm, hogy azt csinálja, amire programozva van. Jó
hülye az ilyen nem?
És akkor ahogy ezek a helyére kerülnek, jön a lazulás, az oldottabb hangulat,
több mosoly, mit mosoly??? nevetés!! Őszinte nevetés!! És így tud megtörténni
az, hogy szorongatja a két tündéri, jólnevelt gyerekem a hatalmas tábla Milka
csokit, és mivel jól neveltek, engedelmesek és nem bontják ki, mert
megbeszéltük, hogy ebéd után kibonthatjuk és kaphatnak belőle… és ahogy
szorongatják, Karika mama mondja, hogy nem kell szorongatni, mert megoldvad. Én
meg: Azt? Majd lehül…
Lazaság van… :D
Lazaság lenne, ha az a barom, paraszt, köcsög seggfej
szomszédunk este 10-kor nem hallgatná olyan hangerővel a zenét, hogy a basszus a
mellkasunkban dübög. Eddig sem volt vicces a dolog, de az, hogy most már két
gyereket próbálnánk 8 körül altatni, de nem lehet, mert megy a dum-dum,
illetve, hogy lehet itt Vekerdy, meg világbéke zen hangulat, ha Bernát
felcseszi magát ezen, és a gyereket ordítja le, mert akkor már nehezen lehet
elviselni, hogy szaladnak még két kört.
És ez meg rohadtul gáz, mert ráadásul ma is szinte egész nap esett az eső, a
tócsázás nem mindig opció, bent ragadtunk, kicsi a hely és a gyerekek csak
simán gyerekek, amit egyáb esetben jókedvvel is el lehetne viselni és
borzasztóan dühös vagyok, amikor valami ilyen külső hatás bonyolítja az
egyébként sem mindig egyszerű életünket.
Szóval bármennyire is nem akarok, megint én fogok konfrontálódni, és átmenni,
hogy megbeszéljem egy kétajtós szekrény ostoba paraszttal, hogy ESTE 10 UTÁN
NEM HALLGATUNK HANGOSAN ZENÉT, CSESZD MEG!
Helyzetjelentés: Jancsi kb két hete nem pisilt be éjszaka
sem :)
Julisnál is alakul azért a dolog, egy-két reggel tiszta a pelenka, majd egy-két
reggel nem, majd megint tiszta. Jó lesz ez.
Amin ma jót nevettem… :)
Alapvetően nem engedjük, hogy csúnyán beszéljenek.
Igyekszünk nem csúnyán beszélni előttük, de ha ki is szalad ilyen, elmondjuk,
hogy a felnőttektől sem szép dolog ez, de gyerekektől meg még csúnyább és nem
szabad csúnyán beszélni.
Juliska néha kérdez, hogy ez vagy az, csúnya szó? Pl kérdezte, hogy a „takarodj
innen”, az csúnya? Megbeszéltük, hogy mi vele a helyzet. Majd ma, amikor vezettem,
átjött a sávunkba egy barom, én meg rádudáltam. És akkor mondtam, hogy na erre
mondjuk, hogy paraszt. És ezt is megbeszéltük, hogy alapjában véve a paraszt az
nem csúnya szó, de nem mondunk ilyet egymásra. Elhaladunk, csend van, állunk a
vasúti sorompónál, mikor a négy éves Juliska csilingelő hangon, csodálatosan
szép, tiszta kiejtéssel, szépen, nyugodtan, lassan mondja: menjél innen te
paraszt!
Hát nem tudtam nem nevetni :D