2023.01.20.

Bernát:

Hát a tegnap estét jól szét kúrta a szomszéd az este 11-ig tartó dübörgő zenehallgatással, egész éjjel roszakat álmodtam, és szarul is keltem. Ez a nap már el van baszva…
Reggel csináltam egy kávét, visszafeküdtem egy kicsit pihenni az ágyba, megettem a reggelit. Mire összeszedtem magam*, az asszony készülődni kezdett húst venni a hentesünknél, így én maradtam itthon addig a gyerekkel, Julcsát vitte magával.
Mire haza értek, jött az ebéd, a gyerekek altatása, és énnagyon úgy látszik hogy itthon maradtam.
Bocss fiúk, akik nagyon vártak rám, majd Hétfőn tali..
Fáradt vayok, nagy erőlködések árán játszottam a fiammal, nagyon nyúzottvagyok.

De van jó is a napban esett egy kicsi hó, igazábola tavaji második hó vagy mi, vagy az idei első, gyorsan ki szaladtunk az udvarra, bele álltunk a kutyaszaroshóba és boldogan csináltunk pár képet, a nagy érdeműnek. Aztán ki mentünk az utcára és szaladgáltak a gyerekek a bokáig álló tócsákban, kb. 3 percig mert fel csapták a vizet és át ázotta nadrágjuk, de mivel ez így vólt tervezvenem is volt semmi rosszallásom. Be szaladtunk és gyorsan vetköztünk öltöztünk és kész. Juliska sajnos kicsit megint köhög, hurutosan válik le neki valami, kapott gyógyszert és szeb jövőt.
Tele a has mindenki boldog, és alszik, drágám készíti holnapra a husit a buliba..

Bianka

*„Összeszedtem magam” = addig titktokoztam, de letettem a telefont és az oldalamra fordultam az ágyban :D
Így rákérdeztem, hogy akkor ezek szerint nem nagyon mész dolgozni…? –mert akkor gyorsan elrohannék a henteshez megvenni a cuccokat, amiket rendeltem hétvgére. Nagy a család, két körben ünneplünk, nyáron még meg tudjuk tenni, hogy a kertbe összehívunk egy hadsereget, de ilyenkor sajnos szűkös a hely, de legalább Jancsi is kiélvezi, hogy két nap is Ő lesz a középpont.
De alapvetően hagytam, hogy pihenjen, mert mindig szem előtt tartom, hogy Bernát villanyszerelőként nem veszélytelen dolgokat csinál, emellett vezet elég sokat. Így ha fáradt és ront valamit, az a kisebbik baj, ha a szerelt dolog nem működik, de rosszabb esetben baleset lehet belőle, és azt nem jó kockáztatni. Szóval ha látom, hogy nyúlik, nyaglik össze-vissza, ha mód van rá, hagyom pihenni.

Kaptam hát magam és mivel Julis tegnap egész délután bizonygatta, hogy Ő az igaziboltbais el tud menni és venni tud dolgokat és nem hitte el, hogy ez itthon működik, de a nagy boltban nem, elvittem hát a hentesünkhöz, aki egyébként általános iskolai osztálytársam volt, mára egy kétajtós szekrény, olyan igazi naaagy hentes legény, aki mikor meghallotta, hogy megérkeztünk, kijött és beállt Juliska elé :D Kezében hatalmas kés, a lábához ütögette és óriásként magasodott a lányom elé, aki viszont állta a sarat, egy tapodtat sem mozdult hátra, bizonytalanságnak nyoma sem volt.
A boltban odáig voltak érte, a cukiságfaktor rendesen verte a biztosítékot. Mutatta a pénzét, amiért sajnos nem kapott kekszet, de jó fej voltam és kifizettem helyette.
Hazafel még útbeejtettük a zöldségest, ahol szintén nem tudott fizetni Julis a játékpénzzel, de ott is jó fej voltam :) Még nem volt olyan bolt, ahol ne lettek volna odáig a gyerekeinkért, mert nem rendetlenkednek, köszönnek, segítenek, érdeklődnek.

Kicsit úgy érzem egyébként, hogy most Bernáttal nagyon jól kiegészítjük egymást. Bernát tegnap a plafonon volt, mert az a hátsó barom szomszéd nem tudja, mimlyen hangerővel kell zenét hallgatni. Bernát így rendkívül morcos, és türelmetlen volt. Nem tudom, ez mennyire volt érzékelhető, de igyekeztem többet játszani, kommunikálni a gyerekekkel és hagyni Bernátot békén. Fura is volt ez, hogy estére én vagyok a türelmesebb, én viselem jobban a hangzavart és a szaladgálást.

Ma meg estére én lettem ingerült. Holnapra készítettem mindent, hogy ne kelljen reggel nagyon korán kelni és menni, ugyanis a buli érdekes lesz, Kati uncsitesóéknál leszünk, de ugye a buli a mi bulink, mi álljuk. És vagy az lett volna, hogy nagyon korán megyünk és ott sütünk, főzünk meg mindent, vagy ma előre elkészítek mindent annyira, hogy holnap csak összesütni kelljen. A másodikat választottam, így ma elkészítettem egy nagyobb kondér levest, és megsütöttem egy nagy tespiben a húsokat, két sor tarja, egy sor csirkecomb és egy sor bőrös császár.
Szóval minden kész, hűteni kell, külön a húsok szaftja, a húsok, a leves. Alakul, de még minden meleg. Bár indítottunk pius filmet, félúton sok volt a gyerekeknek, mondtam, hogy akkor menjenek ki az előtérbe, csak a konyhába ne. Meg is beszéltük, egyik az a vonal, aminél tovább nem mehetnek, de persze Julis azért addig addig csellengél, hogy eggggészen véletlenül már a konyhapultnál volt. Magamhoz hívtam és megkérdeztem tőle, hogy melyik része nem volt érthető annak, hogy ne menjenek a konyhába. Letisztáztuk. Szóval nyomatékosan megkértem, hogy ne menjenek oda, mert összeveszünk. Nem telt bele egy perc, Julis már megint ott táncikált a konyhában. Hát összevesztünk.
Borzasztóan dühös lettem, mert az egész délutáni munkámat és gyakorlatilag a holnapi teljes ebédünket kockáztatta. Nem bízom benne, olyan, mint egy tank, esik-kel, semmire nem figyel, és ha meg baj történik, akkor meg csak néz. Nyilván nulla felelősségérzete van, és én meg most nem tudtam még úgy pakolni, hogy semmi ne sérülhessen. Annyira dühös lettem, hogy bezártam itt is minden ablakot és bár épp írunk egy másik bejegyzést, hogy miért jó mégis örökbefogadni, hát most képtelen voltam folytatni, és képtelen voltam most azért örömködni, hogy velünk vannak.
BERNÁT: ÉS ITT GYORSAN MENTENI PRÓBÁLTAM MINDENKI ÉLETÉT ÉS GYORSAN MONDTAM, HOGY IRÁNY FÜRDENI.
Bianka nagyon elfáradt szerintem, fel is lett bosszantva, és láttam, hogy Julis egy hangosab levegővételéért is meg fogja tépni, tehát futás!!!!
A fürdés rendben zajlott, mostunk hajat is, játszottak is a vízben. Mindig kérdés, hogy kit küldjek be előbb a szobába szárazon, mert akkor ő anyával öltözik, a másik meg velem. Hát most nem volt kérdés! A kis cukit küldtem be, gondoltam, ha a másikat, akkor hajbakapás lesz.
Nem is volt gond, Jancsi kapott pelust és várta, hogy krémezzem, mert anyuci nem igazán szereti a krémeket a kezén. Julcsának próbáltam betekerni a haját turbánba, de bár láttam, az asszony hogyan csinálja, nekem nem akart sikerülni. Bebugyoláltam és felhúztuk rá a köntös kapucniját az megtartja az ágyig, ott meg majd intézem.
Egyet baszcsiztam el! Sajnos Julissal nem beszéltem meg, hogy amikor bejövünk, akkor anyát most kerülje el, mert anyaépp izzik, ő meg a benzin, és apának kicsi a fecskendője, hogy ezt a nagy lángot eloltsa! :) És hát sajnos bejövés közben oda bújt anyához a székhez, és mondta, hogy szeretlek, de anya épp nagyon nem akarta ezt és elküldte. Gyors öltözés, meg minden, irány vissza a fürdőbe és hajszárítás, na ott már mondtam neki, hogy kérjen anyától bocsánatot, de ugye ő ezt még nem igazán érti, anya meg még nem volt vevő hangulatban és megint elküldte. Julis kérdezte is tőlem, hogy anya mért nem kéri a bocsánatot, (mért nem fogadja el) de mondtam neki, hogy most mérges.

Fura, ahogy Biankának fogy az ereje, vagy a türelme, én lángra kapok és gond nélkül ugrok a tettek mezejére, itt épp a két lány közé, hogy megússzam a temetési és a bírósági költségeket.
Lefektettem a gyerekeket, anya leült a konyhába, én maszíroztam a vállát, simogattam, adogattam a zsepiket, és próbáltam vígasztalni. Vártam hadd adja ki a feszültséget, mondogattam, hogy igazából nem történt baj, nyugi, még csak gyerek, nem érti, hogy mit nem szabad. Közbe köhögés bentről Julis megint köhög néha, roham be, még nem alszik, itt a gyógyszer, itt a spray, na most már alvás, reggelre meg gyógyulni…
Vissza anyához, vígasztalni. Mondtam neki, hogy ha úgy érzi, hogy baj van, mondjuk egy percel az „addig ordítok a gyerekkel, míg elmegy a hangom”, előtt szóljon, és megyek, intézem. Én megértem a feszkót a fáradtságot, de félek! Nehogy a gyerekek emlékezzenek anya eltorzúlt arcára a vérben forgó szemeire, és erre az egész szitura mert ez nem egy szép látvány, nem egy szép emlék, ez egy pillanatnyi fellrobanás. Emlékezzenek az egész napos szép dolgokra, (ide most írni kéne egy csomó szép példát) No tuti volt, hisz ide írtam két szót is, amin nagyon nevettünk:
pudington: már egyszer látták a Peddington c. mesét és ugye a meglepi puding ma délben fogyott el
kaszkadadőr: Ez meg asszem úgy volt, hogy én mondtam Jancsinak a huszadik pofára esése után, hogy öcsém te kaszkadőr leszel, mert enyit esel. Erre azt talán Julis mondhatta hogy kaszkadadőr…

Bianka:

Az eszemmel bármennyire is azt gondolom, hogy jó az örökbefogadás, ilyen alkalmakkor azt hiszem, nem vagyok normális, hogy kellett a nyakamba venni két kölköt, akik lehet, hogy hálásak lesznek majd egyszer valamikor, négyezer év múlva, mikor minden hajam szála ősz lesz már miattuk, de most egyelőre minden erejükkel azon vannak, hogy az agyamra menjenek, hogy a kurva határokat feszegessék, és ilyenkor rohadtul nem érdekel Vekerdy sem, meg az, hogy gyerekek, csak az, hogy a rohadt határfeszegetéssel olyan szinten veszik ki az összes energiámat, veszik el a lelkesedésem, hogy arra nincsenek szavak. És ilyenkor azért elgondolkodom, hogy fél évvel ezelőtt bontottam egy chipset, és nekiültünk egy sorozatnak, és, hogy mennyivel nyugodtabb volt úgy. Csak kutyát, macskát kellett etetni, aztán meg tiktokozni, amíg bele nem unok. Most meg egész nap EGÉSZ NAP megy az anyu, Bianka, anyu, Bianka, anyu, Bernát, apu, Bernát, Bianka, anyu, Bernát apu, Bianka, anyu , apu, apu… Meg a kérdések, amiket megválaszolok, majd újra felteszi, mert kurvára nem érdekli, mi a válasz, csak, hogy a hangja hallatszódjon, aztán megint megkérdezi ugyanazt, amit harmadjára modunk el, majd a biztonság kedvéért megint egy sor anyu, Bianka, anyu, Bianka, anyu, Bernát, apu, Bernát, Bianka, anyu, Bernát apu, Bianka, anyu , apu, apu… És bárhogy próbálom, bármilyen türelmes vagyok, bármilyen jófej is akarok lenni, mindig baromkodnak, mindig nyávognak, mindig megy a türelmem próbálgatása.

És persze, alakulunk, és amit írtam, hogy jobb a hangulat, az tényleg így van és igazak az pszinte nevetések, meg őszinte ölelések is, de most olyan szinten dühített fel, most látnisem akarom.

Bernát:

Igen jól bele húztunk nagypofával, hogy egyszerre kettő gyerek, és igazából semmi nem szól ellene a mai napig sem! Csak ugye kétgyerek, két száj, kettő eszik, kettő szarik, kettő dumál. És ez sok tud lenni, de egy gyerek is sok tud lenni, tehát szerintem nem nagy a külömbség, csak még nagyon az elején vagyunk!!! Négy hónap, házátalakítás, évvégi hajtás, gyerekek elrablása, közös élet kialakítása, apává, és anyává válás egyik pillnatról a másikra. Szerintem ezek egyenként is megterhelők, de néha egyszerre ömlik a szar a fossal a nyakadba, és te csak állsz és nyeled! :)

De most mindenki megint szépen alszik, és nagyon várom a reggelt, hogy Julis hátha nem pisílne be, van már, hogy hajnalban kikel az ágyból és ráül a bilire, én meg se mozdulok, csak hallgatom. Oké csurog, oké ez a bili hangja nem a parkettára megy félre, oké felkel, most papírt keres, oké lecsukja a bili fedelét, akkor nem lesz büdös reggelre, és nem isszák meg a kutyák, és szupi csendbe vissza az ágyba, most takarózik, ez az csend van, nem keltett fel senkit, rendesen lefeküdt, BASSZUS MOST NEKEM IS PISILNI KELL.
És a nagy fiam János, aki már vagy tizenegy napja nem pisilt be, csak egyszer egy kicsit, amikor nem volt rajta pelus próbából. Rá meg kicsit kicsi a pelus már, de lassan el is fogy és talán nem is kell már több, szóval férfiak ezt tudják, hogy ha a Ginny (dzsini, mint dzseniferke) szóval mikor kiszabadul a palackból, akkor ugye meg nő! No hát édes fiam indián nevén csak hossssszúúúúúpuska, reggelente így szokott járni, az én pici fiam kemény kuki, űl az ágy szélén gatya nélkül, és jó esetben tojózza brum brum macit farkat! Kemény cölöp még nem tudja, hogy ez így normális, mondogatja hogy fáj, ami igazis lehet ugye, gyerek-anatómiát most nem magyarázom, de az esőkabát még megvan tapadva a kis kopaszon – de ezen dolgozunk minden fürdésnél.
Szóval cölöp még ismerkedik a helyzettel, de azon kívül, hogy elmondom, hogy nyugi ez később még nagyon jól fog jönni, és hogy apának is van, csak neki nagyobb kaliber, és bár járkálok néha gatya nélkül, azért az mégis kicsit durva lenne, ha Kroll a harc-izom épp ágaskodna én meg így sétálgatnék a lakásban. Á…. Verném le a poharakat a pultról, meg bele lógna a kajába,… á nem, inkább nem flangálok rombolóval a lakásban, úgy a jobb.

Bianka

Már késő este van, valamennyire lenyugodtam, de nem is írok most már többet. Még dühös vagyok. Rohadt igazságtalan ez az egész élet. Amikor gyerek voltam, akkor el kellett foglalnom magam, ha a felnőttek beszélgettek, nem lehetett akármit megcsinálnom, és persze, nem emlékszem mindenre, állítólag én is feszegettem a határokat, de azt nyilván rendezte, akinek éppen kellett. De én arra emlékszem gyerekkoromról, hogy megvolt a rendje a dolgoknak, és csak nagyon néha veszekedtünk, egyébként béke volt. De ehhez nekem is alkalmazkodnom kellett. Nem tudom, hány éves kori elékek ezek. De most meg, hogy felőtt vagyok, oké, irányítom, megmondom ennek a két kis békának, hogy mit, meg hogy,de ha valami nem úgy megy, ahogy én azt elképzelem, akkor mindig az a válasz, hogy de hát gyerekek. És rohadt igazságtalannak érzem most ezt az egészet, hogy amikor gyerek voltam azért nem lehetett bármit, mert a felnőttek megmondták, hogy mit hogyan kell, most meg megint be vagyok rendszabályozva, mert ez a két troll mindig ki tudja játszani a gyerek kártyát. És bármit megtehetnek, bármit mondhatnak, bármi hülyeséget csinálnak, a felnőtt csak akkor csinálja jól, ha felülemelkedik, masszívan tartja a zen hangulatot és lazán legyint: áá, csak gyerekek.

KURVA IGAZSÁGTALAN.

Rohadt nagy szerencsém van, és a gyerekek szerencséje is, hogy így vagyunk ketten Bernáttal, hogy ennyire tudjuk segíteni egymást, és átvesszük az irányítást, ha szükséges. Nem tudom, holnapra mennyire száll el a haragom, egyelőre nem nagyon vágyom a közelségére.