2023.01.23.
Bernát:
Tegnapi:
buli van…
Tegnap egy jó buli volt a családdal, volt kaja, pia, torta, játszottunk
egy hatalmasat a kedvenc játékunkkal. Voltak meghitt pillanatok, előbb Tomi ült
az ölembe és nyeglet nyaglott, Tomi nagyon férfias, Boxol :) Jót játszottunk.
Közben öcsémen ugrált Jancsi, ők is elvoltak. Julis is felmászott rám és odavettem
az ölembe, mint egy pici babát, és ringattam, beszéltem hozzá, adtam neki
puszit, mondanám, hogy nagyot beszélgettünk, de csak néha mondott valamit, és
csak bújt oda hozzám. Valahogy ritkán ül az ölembe, inkább az anyát szereti, de
ha nincs itt a szamara, jó a lova is vagy mi. :)
Bianka
Jelentem, én elfáradtam… vagy mi. Na nem a hétvégében, bár
elég sokat sütöttem, főztem, előkészítettem, hogy gördülékenyen menjen minden a
helyszínen, de ez azért már kevés ahhoz, hogy ennyire elfáradjak. Agyilag,
lelkileg, nem tudom… Nem tudom, mi adta azt a pár napos felüdülést, amikor
annyira, de annyira értettem őket, értettem a motivációjukat, értettem, hogy
gyerekek, értettem, hogy ezt még nem értik… nem vártam el dolgokat, csak
elfogadtam, hogy ez van. De ami a fontosabb volt, - most így utólag látva, hogy
mindezt a legnagyobb szeretettel tettem, miközben ők bolondok, szertelenek,
lükék voltak, én boldogan mosolyogtam.
És most is tudom, hogy gyerekek, meg mit nem lehet tőlük elvárni, és igazából
most is kb ugyanaz van, nem veszekszem, elviselem, elfogadom, hogy ez van, csak
most belül mindez nagyon idegesít. Nem mosolygok annyit, de támogatom,
elmagyarázom, válaszolok, odaadom, mesét olvasok, csak ez most megint feladat.
Megvááltásnak érzem, mikor Bernát hazaér.
De mindent egybevéve egyébként még így is nyugodtabb vagyok.
Péntek délután dobódott el az agyam, és ebben nem az volt a
fontos, ami kiváltotta, mert az nem olyan hatalmas ügy, hogy nem fogadott szót
Julis, mert ez elég gyakran megesik, és nem is az a kiemelkedő, amit csinált,
mert az sem akkora ügy, hogy a tiltásom ellenére bement a konyhába. Inkább a
mögöttes dolgok akasztottak ki, hogy ismerve Julist, hogy mennyire szertelen,
mennyire tulok tud lenni, hogy Ő is képes a saját lábában felbukni, beleláttam
ebbe az egészbe, hogy magára ránt a gázról valamit a nagy táncikálásban… És
persze most azt, hogy mi lett volna ha… nem történt meg, szóval ezen idegelni
magam, kár utólag… De ha megtörténik???? Bele sem merek gondolni, és persze,
hogy az én felelősségem lenne.
Lassan álltam helyre legalább annyira, hogy elfogadjam a
közelségét. Naiv voltam, mikor azt gondoltam, hogy az a pár napos idill
megmarad, és a csalódottság óriási lett bennem, hogy ez az álomkép összetört.
Haragudtam ez a csalódottságom miatt és bár tudtam, hogy én voltam a legnagyobb
hülye ebben a sztoriban, felelőssé tettem Julist is, és nehezteltem rá. És
visszaestem az érzelmi skálámon egy jó pár héttel ezelőtti állapotra, mikor
kezdtem egy-egy pillanatra felfedezni, meglátni Julisban a 4 éves ártatlan
kislányt, és úgy magamhoz húzni néhány önfeledt pillanatra, de egyébként
feladat volt elég sok minden.
Szomorú vagyok emiatt, de most megint feladatnak érzek sok
mindent, és amiatt gondolom, hogy ebben fáradtság is van rendesen, mert most
nem Julis a közellenség nekem, hanem összességében a két gyerek a sok.
Visszagondolva már megint az van, hogy hetek óta egyfolytában velük vagyok, Január
1. óta egy délelőtt volt, amikor el kellett mennem megbeszélésre, illetve
voltam 2-2 órát körmösnél és fodrásznál, és egyszer elmentem bevásárolni, de
valljuk be, kicsivel több, mint három hétre számítva ez az összesen kb 8-10 óra
gyereknélküli lét… Őőőő… kevés… Szóval villámgyorsan be kell iktatnom valamit,
amikor külön vagyok tőlük, mert ez így senkinek sem jó. Komolyan, azon
gondolkodtam, hogy elhívom Karika mamát, és ha Bernát velem tart, akkor Vele,
ha nem tart velem, akkor egyedül elmegyek egy fürdőbe.
Szóval a tegnapi napon már több jó pillanatunk volt, és
amikor Julis odajött, akkor próbáltam ott jelen lenni neki, ha akarta, az
ölembe vettem, többször nevetgéltünk, csiklandoztam, de összességében kicsit jó
lett volna, ha pihenhet az agyam.
Bernát
Ma…
Tegnap este majd kiugrottam az ágyból és csinálni akartam Jancsinak
a kislámpát, mert már a második este ébreszt fel minket, hogy pisilnie kell, és
sötét van kimenni a vécére, mert ugye a bili az megszűnt.
Ma sokat dolgoztam és ügyet intéztem, és kicsit szar a közérzetem. Leszedtem a
régi kislámpát, de nem találtam itthon se kapcsolót se lámpának valót, ezen
kicsit megakadtam és nem lett kész semmi.
A gyerekek viháncolnak, játszanak, énekelnek, tök jól el
vannak, mi meg kicsit kész vagyunk.
Uzsonnánál sültcsirke volt a menü rizibizivel, és mivel nem ültem mellettük,
beindult a baromkodás, néha odaszóltam, hogy ugye esztek, de úgy gondoltam,
minden rendben van.
Mikor vége lett az evésnek, Julis (tipikusan) mondja, hogy Jancsi odadobálta a
husikat a tacsinak.
1- Nálunk szabály, hogy az asztalról nem etetjük a kutyákat, se gyerek, se
felnőt!
2- A gyerekek semmit nem adhatnak az álatoknak, mert nem tudják, ki mit ehet!
3- Julis lemondott a vacsoráról, mert ugye aki annyira nem éhes, hogy a kutyának
dobálja a húst, az nem éhes!
Persze Jancsi kapott még csokit is, de Julis azt gondolta,
hogy kenyéren és vizen lesz, de szembesült hogy csak víz van! Nem nagyon hatja
meg, jó húsban van, szinte sose éhes, és valahogy leszarja, hogy ha valami szankciót
kap, mert rosszalkodik, ez se érdekli.
Kedves Jancsi a szülinapi ajándékokból, amit tegnap kapott, az egyik autót eltörte,
majd még nézegetem, hogy mit lehetne vele csinálni, már reccsen is a következő
játék. Jól felbaszott!
Kidobtam a kukába mind a kettőt, és lebasztam, egymás után töri a játékokat,
borít le mindent, áll rá mindenre, a kulacsuk percenként esik a földre, mert lelökik.
A lepedőt a tegnap kapott fekete filcel már össze kenték….
Szóval jó káros nap volt, de már fekszenek és némi határozottabb odaszólás után
lassan alszanak is.
Szép estét mindenkinek!
Bianka
Ma
Visszatértünk a normál kerékvágásba, Bernát reggel dolgozni
megy, enyém a gyerekezős délelőtt, érdemi munkát nem tudok végezni, majd várom,
hogy Bernát hazaérjen, de próbálom ezt nem nyomásként rátenni. Tegnap is, mikor
átszaladt a haverhoz, elvinni még késődélután valamit, akkor felmerült bennem,
hogy rátelefonáljak-e, de úgy voltam vele, Neki is kell egy kis dumálás, így
rábíztam, mikor jön.
Ma nem volt túl sok extra, azon kívül, hogy kicsit kedvetlen
voltam, nem lelkesítettem pket annyira, nem örömködtem, ha valami jó volt, de
ezen kívül minden oké volt, csak pár alkalommal kellett megbeszélni, hogy
hogyan vigyázunk a játékokra, csak párszor kellett elismételni, hogy hogy
átszunk velük és mit nem csinálunk egy játékkal…. Ezek után kiváltképp szmorúan
olvastam, hogy a legújabb játékok is törnek. Oké, lehet, hogy nem arra van
kitalálva, hogy vasbetonból legyen és örök élet, meg egy nap legyen az
élettartama, de azt nagyon szomorú látnom, hogy ilyen szinten nem érdekli őket
ez. És oké, gyerekek, oké, más a fontos. Rendben. De akkor sem értem, hogy
lehet ilyen vadállatnak lenni. Katiétól kapott kkásautó, ami emeli a puttonyát,
meg nyílik a hátulja, csipog, meg mindent csinál, még ott a helyszínen
eltört!!! A tegnapi autók meg ma. Ezeknek kb vasból kell ató, meg akácfából
faragva, mozgó alkatrész nélkól. Kb ez való nekik. Én komolyan ott tartok, hogy
ott van ennyi játék és egyelőre ne legyen több. Ha jön ünnep, akkor sem. Ennyi
elég. Kapjanak csokit, nyalókát, az úgy is fogyóeszköz,m vagy gyümölcsöt, meg
vitamint, a többit meg költsük ruhára. Minden pénzünk rájuk megy kb, szóval nem
irreális ötlet. De ennek így ebben a formában mi értelme? Más gondot fordít
arra, hogy legyen ajándék. Legyen jó, tetszen neki, leyen árban is olyan, mi
oké. Aztán elmegy, megveszi, teszi ezt azon a pénzen, amit magára, vagy a saját
gyerekeire is költhetne, de nem azokra költi, hanem a mi gyerekeinkre. De
ezért???? Na az ilyenre mondom, hogy kár beléjük… felesleges. És beszéltem ma
anyával, hogy hát meg kell tanulniuk valamin, hogy vigyázzanak a játékokra….
oké, erre itt vannak ezek a játékok. Nem kell új, drága pénzért.
Na egy szó, mint száz… ma nem voltam mintaanya. Ebédre ettük
egy jó adag levest, sok zöldséggel, majd egy-egy szelet tortát…. Bőven elég
volt. Délelőtt a zenei ízlés formálása történt, a Lord of the dance 1996-os
verzióját néztük, majd délután is ez volt a műsor. Jancsit kifejezetten
érdeklik a rossz, gonosz szereplők. Ugye itt ebben a produkcióban is van a jó
csapat, meg a rossz… és a rossz bácsis, maszkos bácsikat háromszor meg kellett
nézni. Mindeközben a gyerekek 90%-ban a karjaimban, ölemben voltak, szóval nem
voltam távolságtartó, de lelkleg nem tudtam úgy kapcsolódni és kifejezetten
örültem, hogy postára kellett vinnem pár levelet, így elszaladtam a közeli
Auchanba, intézkedtem majd megvettem letem első olvasó szemüvegét, abban a
reményben, hogy azzal jól fogok tudni dolgozni. :)