2023.01.24.
Bernát
ÉNEKELJÜNK A FURULYÁBA ÉS ÉNEKELJÜK A FURULYÁBA ÉS MINDJÁRT
JÖN A MANÓ ÉS EL IS DOBBANTJA A MÁSIKAT….
És ki is mentünk a műsorból…
MENJÜNK EL KUTYUSKA, MENJÜNK EL KUTYUSKA, MENJÜNK EL KUKÁS AUTÓ…
Bernát: na ez megy meg a bárányfelhők. Az asszony valami szarral tömi a kölkök
fejét és most ezt éneklik, kb kiabálva. Én meg hallgatnám a Hadházi műsorát, de
le se szarnak.
Bianka
A tegnapi zenei műveltség szélesítése folytatódott, azzal
fűszerezve, hogy ma Karika mama is csatlakozott a bandához, aki szintén –
akárcsak én, - oda, meg vissza van a Lord of the dance produkcióért. Nem tudom,
mikor lehetett ez, de emlékszem, hogy egy borfesztiválon voltunk, mikor egy
nagy kivetítőn láttuk ezt a műsort. Először megálltunk, hogy biztos csak egy
zene lesz, aztán ott ragadtnk egy órára, és onnantól ez elvarázsolt
mindkettőnket.
Aki nem tudja, (van ilyen?) ez a produkció Michael Flatley
nevéhez fűződik, aki az ír step táncot ismertette meg kb a fél világgal, mert
egy olyan showműsort kreált, amiben fülbemászó zenék, fantasztikus tánccsapat
csodálatos összhangja látható egy történet köré fűzve.
A műsorban van jó csapat, élén a tánc urával, és van rossz csapat, és van egy
manó, a Kis Lélek, akinek van egy furulyája, és varázsport tud szórni. És miután
bemutatkozik a jó csapat, meg jönnek a hatalmasat ugró nénik is, egyszer csak
jön a rossz csapat, akik „dobognak, meg kopog a cipőjük, és nagyon mérgesek,
van maszkjuk is”. A táncuk végeztével mikor kifelé vonulnak, a manó utánuk megy
és kifigurázza őket, mire a színpadot utolsónak elhagyó táncos visszafordul és
dobbant egyet a manónak.
És aztán sok tánc, meg ének, meg hegedű után a rossz csapat elkapja a manót,
elveszik a furulyáját és a rossz bácsi el is töri. A csapat körbeveszi, megijesztik,
de jön jó bácsi, aki megmenti, és még a furulyáját is megjavítja.
Ma ismét ezt néztük, azzal kiegészítve, hogy már egyszer
láttak belőle jó sokat és most ár volt kérdésük, tudták, hogy kb mire számítsanak,
így már bele tudtuk vinni azt is, hogy valójában ez egy történet. Kicsit
szinkronizáltuk néha, hogy mit is látunk, vagy hogy a zene mit sugall, mennyire
finom, könnyed, légies, vagy mennyire erőteljes, harcias, hogy ritmus hogy
változik.
Azt, hogy a rossz, gonosz, félelmetes miért vonzza Jancsit,
nem tudom, de a rossz bácsis táncot, (ami egyébként elég jó zene és nagyon látványos
rész) vagy 5-ször vissza kellett tekerni. Ma… És tegnap is… De nem csak ebben a
produkcióban szerette a rossz bácsis részt, szinte minden történetben a nagy, a
félelmetes, a fekete, az ijesztő arcú dolgokat szúrja ki, a könyvben is a
boszorkányt kell megkeresni, a kisgidás farkasos mesében is a farkast kell
eljátszani, hogy hogy dörömböl az ajtón, még csak véletlenül sem az ártatlan gidák
az érdekesek. Mikor voltunk egy üzletben, ahol játékok, jelmezek, és mindenféle
ruha volt, az összes gonosz arcú jelmezt, vámpírt, farkasembert, mindent
kiszúrt: az mi? az mi? és aztán kinézett egy nagy női felsőt, amin fehér alapon
piros minták voltak, messziről mintha virágok lettek volna, de közelebbről
kiderült, hogy azok is halálfejek… Az eladó meg is jegyezte, hogy Te minden
ilyen félelmetes dolgot kiszúrsz? Nem tudom, miért van ez, de hallottam valami
olyat, hogy ahogy kezdik a jót és a rosszat megérteni és megkülönböztetni,
akkor kezdenek érdeklődni a gonoszabb szereplők, figurák iránt.
Na a lényeg, hogy miután Karika mama elment, a gyerekek még vacsi előtt újrajátszották
a műsort. Szaladgáltak fel-alá, ugrottak nagyokat, és mindkettőnek volt egy
botja, ami a furulyája volt, ami állandóan eltört, de jött a hős jó bácsi – a másik
gyerek személyében, - aki megjavította a furulyát. És közben harsogták, amit
Bernát fent írt :D Juliska néha a manó szerepében élte ki magát, hogy bezárták,
de kiszabadult, néha meg Jancsit zárta be, de az ének folyamatos volt, extra
hangerőn.
Én meg mindeközben a mosogatógépet pakoltam befelé és igyekeztem vagy háttal
lenni nekik és nagyon pakolni valamit az asztalon, vagy nagyon mélyen behajolni
a mosogatógépbe, hogy ne lássák, hogy patakokban folyik a könnyem a nevetéstől
:D Nagyon nehéz volt nem hangosan kacagni mert írtó vicces volt az az óbégatás,
ahogy egymásra kontráztak mind dallam, mind szöveg tekintetében, de semmi
pénzért nem akartam volna megakasztai őket saját produkciójukban. :D
Karika mamának hála ma végre haladtam a munkámmal is, és
mikor befejeztem egy nagyobb részt, kinyújtóztam az ágyon és aludtam egyet.
Kellett. Nagyon. Szerintem az is megnyugtató volt, hogy amit terveztem,
megcsináltam és nem nyomasztott az elmaradás.
Bernátnak mondtam, hogy nem tudom, hogy hogy fejezzem be ezt
a mai írást, azt mondta frappánsan… de nem jut eszembe most semmi :D
Jóóóó éééjt gyerekeeek, búúcsúúzik a füles mááááááááááraaaaaaaaaaaa :D