2023.01.27.
Bernát:
Egy kis pihi…
Tegnap végre volt egy kis pihi, el tudtunk menni fürdőbe,
egy kis gyerekmentes lazulásra.
(Ja 3:27 hajnal. :) )
Karika mama vigyázott a gyerekekre. Kedves Juliskám szivatja a népet rendesen,
reggel volt némi hurutos köhögése, de már több napja egy köhintés se volt. De
mivel a legutóbbi mamás találkozónál is be jött, most is elkezdet köhécselni.
Meg is kapta a gyógytetát, meg a töródést, egyből. És, hogy miből lehet tudni
hogy ez csak műsor? Hát abból, hogy bár este még valami letapad a torkán, és
hallatszik, hogy van ott valami, de két köhhentés után már csak ez az eröltetett,
száraz köhögés van. És nem is nagyon jön elő, csak ha unatkozik, vagy ha pont a
tesójával foglakoznak. És szinte az egész nap köhögés nélkül telik, nagy színész
a kislányom.
Bianka
Elég hosszú idő volt, mire elkezdtem rájönni, hogy Juliska szinte
mindenben „műsorozik”, „szenzációzik”, „színészkedik”.
Az a szeretet-puttonya, ami normál esetben pici gyerekkorban feltöltődik az
anyai szeretet, törődés, az odaadó- és értő figyelem, és a csak neki szentelt
idő által, ez neki szerintem bazi nagy lehet, de bazi üres. Még mindig. Nem
tudom, mennyi idő alatt lehet ezt feltölteni, nem tudom, mennyi energia,
figyelem, foglalkozás kell neki, de szerintem napokig, hetekig, hónapokig
kellene a nap 24 órájában csak őt szeretgetni, simogatni, ölelgetni, csak vele
beszélgetni, csak vele játszani, csak őt vinni, csak őt fürdetni, csak őt
altatni, csak neki mesélni, csak őt ölbe venni. És ha ezt hónapokig így
csinálnánk, talán – nagyon talán – feltöltődne ez a pttony… Csak az van, hogy
ennyi időnk összesen nincs, meg ott van Jancsi is, meg néha aludni, dolgozni,
meg minden mást is csinálni kellene és akkor még a mi puttonyunkról nem esett
szó, amit szintén vissza kell töltögetni. Szóval nem egyszerű a helyzet vele.
És ezt a figyelmet Juliska megszerzi.
Bárhogy, bármi áron.
Ha kell, lebetegszik, csak figyeljenek rá. Ez a köhögős cucc bejött, hiszen
kapott gyógyszert is, meg befújót is a torkába, meg néha még köhögős nyalókát
is, meg finom teákat… és ez tökéletesen megmutatta neki azt, hogy ez egy jó
lehetőség a figyelemre. És azt kell mondjam, brutál jól csinálja. A műsírás is
igazi könnyekkel megy ám, és a köhögés is jól hangzik, egész hihető… Csak ott a
gond, hogy amíg ezzel párhuzamosan az megy, hogy jaaaaj, szegény, hát beteg ez
a lány… hogy köhög!! Jajj, adjunk már neki valami gyógyszert! Jajj, főzzünk
gyorsan teát… addig teljes erőbedobással megy a köhögés. Amint a figyelme
elterelődik, és elkezdünk valamit játszani, akkor a köhögés azonnal abbamarad,
és egészen addig nem is jön elő, amíg ő a figyelem középpontjában van. És azért
annyira hihető ez az egész, mert valóban maradt még neki egy kis reggeli
köhögés, amire meg is kapja a gyógyszert, de az két köhögésre letisztul és
elvileg egész nap nincs semmi jele betegségnek. – Hacsak rá nem játszunk, ugye…
De minden mással is így van. Bejön, nyávogva mondja, hogy fáj, és mutatja a
szája szegletét. Majd kérdem tőle pár másodperc múlva, hogy na mutasd, hol fáj,
akkor már az orra mellé mutat, aztán megint pár másoderc múlva a szeme alá
mutat. Érdekes vándorfájdalmak vannak nálunk.
Egyik nap, mikor majdnem kiverte Jancsi szemét, mert olyan
tank a drágám, hogy neki mindegy, mit ver le, minek/kinek megy neki, Ő megy….
akkor nagyon leszidtam, hogy figyeljen már jobban oda, ez nagyon veszélyes.
Ennek pár napja. Azóta arra játszik, hogy Jancsit is szidjam le ugyanennyire.
Lépten nyomon odajön, hogy Jancsi megütötte itt… - és mutat valahova, majd pár
perc múlva már teljesen máshova mutat, aztán következő alkalommal jön, a
vigyort alig bírja visszafojtani és mondja, hogy Jancsi majdnem kiverte a
szemét… és minden nap van valami, amit kitalál, hogy Jancsit ugyanannyira
szidjam le, mint őt.
Szóval színészet van kérem szépen, de nagyon. És volt lehetősége ezt tökélyre fejleszteni,
mert Lilla ennyire nem volt szemfüles. Aki beveszi, hogy a zsepibe mondott
„FFFF” hang az orrfújás, az nem hiszem, hogy kiszúrja ezeket a színházi
eőadásokat.
Én igen.
A tiktokon van egy csaj, valami marketinges, de nagyon sok viselkedéssel
kapcsolatos videója van. AZ egyik az volt, ogy úgy szúrhatod ki, ha valaki
hazudik, hogy amikor elmondja a kiselőadását, akkor csak hallgatsz és nézel a
szemébe. És mivel nem cáfolod meg azonnal, hirtelen az jön le a hazudósnak,
hogy bevetted a hazugságát, amire felszabadul egy pillanatra. Ilyenkor szokták
elvigyorogni magukat, akik hazudnak…. Na Juliskával ez pont királyul bejön.
Bármit csinál, amikor csak színészet van, akkor a hallgatásomra szinte mindig
vigyor a válasz… Igyekszik persze visszafojtani, de nem annyira megy. Egyébként
ez meg valahol nagyon szomorú, hogy egy ngyévesnek ekora eszköztára van a
színészkedésre.
Volt már igazán szomorú, volt már igazán kétségbeesett, volt
már tényleg beteg… Na az teljesen más.
Ugyanígy színészet már a bepisilés is. Bernát felébreszti
éjjel akár kétszer is, mikor nyüszögés van… elvileg reggelre már nem kellene
bepisilni, meg ha kell is, mehetne, hisz világos van, de mindig tele van a
pelenka. És már nem egyszer mondta, hogy azért, mert be akar pisilni. Erre nem
tudok mit mondani.
Minden színészet neki, mert minden áron, bármilyen figyelem
kell neki.
Én annyit próbálok tenni, hogy más úton adok neki figyelmet.
Nem támogatom, hogy a betegséget válassza eszközül, mert ez nem jó irány.
Nem támogatom, hogy az öccséről való árulkodást, az öccse bántását használja
eszközül, mert az sem jó irány.
Igyekszem sokat foglalkozni vele, sokat beszélgetni vele, ha üresjárat van,
akkor odajön, átkarolom, átölelem, ölembe jön, játszunk együtt, kirakózunk
együtt, zenét halllgatunk együtt – ezeket az irányokat próbálom erősíteni,
hátha jobban átállna erre és kevésbé érezné szükségét annak, hogy állandóan
kamuzzon valamit.
Csak ez meg nehéz, mert ahogy írtam fentebb, nem csak ő van.
És pl beszélek Jancsihoz és simán beáll kettőnk közé. Megkérem nagyon szépen,
kedvesen, hogy picit álljon arrébb, mert Jancsival beszélek és szeretném látni.
Egyik esetben azonnal sírni kezd. Másik esetben csak ott áll… Akkor megfogom és
nagyon fonoman kicsit arrébb tolom. Nem bántón, nem lököm, nem durván, csak a
vállát megfogom és 10 centivel arrébb tolom. És ekkor kezdődik a sírás. (ja,
persze a műsírás) Már többször elmagyaráztam neki, hogy ez miért van. Miért
kérem meg, hogy menjen arrébb. Megmutattam Jancsival, ma reggel megmutattuk
Bernáttal, hogy ez miért van így. Nem tudom, még hány alkalommal fogja ezt is
eljátszani. (ma is többször is volt ilyen) De ez is persze szinészet. Pontosan
tudja, hogy nem kellene odaállnia, de odaáll, csak azért, hogy valamin
nyávoghasson, mert addig is az övé a figyelem.
Egyem azt az érzékeny lelkét…
Néha mondunk csúnya szavakat. Ezt ők néha akkor megismétlik.
(ami egyébként állati vicces, mikor a négyéves azt mondja a szavakat
ízlelgetve, hogy „Húzzunk a picsába?”) És ilyenkor elmondom neki, hogy ez
csúnya szó, ezt nem szabadna mondania senkinek. És akkor elkezdi kérdezgetni,
hogy a „paraszt” az csúnya szó? meg a „takarodj innen” ez csúnya?
Ma épp az utóbbira kérdezett rá. És elmondtam, hogy nem csúnya, hanem inkább
durva, indulatos. És ha nem vagyunk mérgesek, nem ezt használjuk. És hoztam a
példát: „Ha például itt vagyunk most és beszélgetünk és aranyos, kedves
mindenki, jó a hangulat, de én szeretném megkérni, hogy menjen kicsit arrébb,
akkor nem azt mondom, hogy takarodj innen, hanem azt, hogy menj picit arrébb,
légy szíves, vagy, hogy kérlek, menj arrébb… de semmiképp sem azt, hogy
takarodj innen…” erre rám nézett, és elbőgte magát… Én meg ott ültem az ágy
szélén értetlenül, hogy most mi a baj??? Lehet, hogy az egészből ennyit értett
ki, hogy „blabla bla bla blaaa… bla bla… takarodj innen … bla bla blaaa….”
komolyan passz… és akkor jött, hogy meg akarlak ölelni… hát bammeg- gondoltam
magamban – öleljé…. az eszem eláll.
Bernát
Mi a fürdőben jól elvoltunk, szinte aludni tudtam volna a
vízben, (Bianka: dettó) rengeteg nyugger volt, és szinte egy középkorú, vagy
fiatal se. De nem is érdekelt, csak így nem legeltethettem a szemeim, bár cici az
vólt bőven, csak szőrős papáké. Biankával jókat beszélgettünk, ilyenkor van idő
mindent átbeszélni. Elsőnek persze a reggeli köhögés volt a téma, meg a hogyan
tovább. Majd az építkezés, és végül a világ nagy dolgai. Az utólsó órában már
csak feküdtünk a vízben, szó nélkül, élveztük a vízsugarak masszázsát. Hál’ Istennek
nem keresett senki, nem zavarták meg a pihenést, bár kora reggel volt egy
telefonom, egy ügyféllel volt egy kis félreértés,
de az is rendeződik, de akkor a kedvemnek nem tett jót.
Beszéltük Biankával, hogy most befejeztem két munkát, több
munkám is darabban áll, de a következő hetek lazábbak lesznek, és így egy két
napot be tudok vállalni, amikor én vigyázok a gyerekekre. Majd most hajnalban
néztem, hogy igazából van most két munkám, ami viszonylag sürgős, és már megint
jött egy két meló, lassan oda érek, hogy dolgozhatok még hétvégén is.
Nehéz így bármit is tervezni, mert ha megcsinálok egy szerelést, általába várni
kell a kőművesre, burkolóra, festőre, hogy mindent befejezzenek és majd hónapok
vagy évek múlva szólnak, hogy kész.
De akkor meg azonnal menni kell befejezni, mert használnák. :)
Bernát:
tavaszi tervek…
Már jár az agyunk idén mit kell másképp csinálni, mint
tavaly. A gyerekek némiképp az udvar képét is átszabták, elöl sok a fű, de
hátul vannak még építőanyagok, téglák, fák, vasak. És gondolom, az az izgisebb
vidék, le is zártuk egy jelképes alacsony deszka kerítéssel, ami simán
átléphető, átmászható. Tavaly rengeteg koktél paradicsomunk volt, amit mi is,
meg a gyerekek is nagyon szerettek, és ajándékba is szívesen vittük, szóval idén
ennél is több kel! A gyerekek úgy eszik a savanyú uborkát, a torta mellé is, hogy
idén azt is kell ültetni.
A zöldség, a répa nem jött be, de a bab szépen nőtt, abból se ártna egy nagyobb
adag.
Ősszel lebontottam az öntöző rendszert a házról és a kertből. Amit tavasszal
vissza kell építeni, kicsit más formában, és máshova. Meg persze a kertbe is a
növényekhez kell igazítani a rendszert. Nincs is annál jobb, mikor reggel a
padon a ház előtt iszogatjuk a kávét és közben indul az automata öntözés, és
hallod, látod, ahogy locsolja a füvet, csepeg a víz a balkonládákból, én nagyon
imádom. Na ez indul nemsokára! :)
Eszek egy csokit 3:58. Lehet, mások
hülyét kapnának ettől, hogy nem tudnak aludni, és közeleg a reggel, de hála
égnek, magánválalkozóként, úgy, hogy holnap is csak kilencre megyek, így nem
zavar. Laza napom lesz, és laza hétvégém, mert drága anyám elviszi a kölköket a
hétvégére. Így Bianka is jobban halad a munkával, meg nekem is több időm lesz dolgozgatni
itthon. Megint lámpa-projekt, Jancsi már ugye töbször felkelt este és neki kéne
lámpa, Julisét levettem, hogy átrakjam, de végül nem került fel. Holnap veszek
hozzá anyagot, és akkor mindenkinek lesz lámpája. Utána a szétbontott udvari lámpán
is javítani kéne, meg a padláson is ki kell alakítani valamit, mert Biankának
csak kiépítünk, egy dolgozó asztalt, hogy zavartalanul tdjon dolgozni.
Bianka
Jelentem, a kölkök leadva.
Ma délelőtt összekaptuk magunkat és mentünk mosni Eszti mamához, - mondtuk,
hogy elromlott a mosógépünk? – na szóval felnyaláboltam a szennyest és húztunk
mosni. És Eszti mama azt mondta, hogy már így lesz, akkor haza se vigyem őket,
maradjanak ott. Halleluja!!
Annyira, de annyira hálás vagyok, hogy vannak a mamák! Karika mama és Eszti
mama is! Elmondhatatlanul nagy segítség, mikor elviszik, lefoglalják a
gyerekeket!
Eddig ott voltam Eszti mamánál, kimostam mindent. Míg vártam a gépeket, hogy
lejárjanak, addig a gyerekekkel játszottam. Jó volt a kedv, sokat nevettünk,
nagyon sokat vicceskedtünk, csiklandoztam őket, nagyokat nevettek! Remélem, ez
kicsit töltött a szeretet-puttonyukon!
Ééééés már izomlázam van a sok karban tartástól!!! Leszakadnak a karjaim!! :D
Nehéz a Julis!! :D
Bernát:
Egy szoba, két szoba, három…
-Egy szoba:
Még az elején írtuk, hogy egy szobában lakunk, kicsit szűkös, de a közelség
közelséget hoz, amit az idő is bizonyít. Szerintem jól döntöttünk, szépen
lavírozunk, jó ötlet, hogy együtt
alszunk, mert a gyerekek látják a rendszert, érzik a ritmusunkat, és mi is az
övékét. Egyből észrevesszük a mocorgást, nyüszögést, sírást. Eddig csak Jancsi
sírt este, hogy pisilni kell, de a családváltás miatt egyik sem. Most is Julis
mocorgott, ébren volt, ki is vittem pisilni, bár ez tegnap se jött be. Lefekvés
előtt már csak sima vizet kapnak, azt is csak keveset, lefekvés előtt
mindenkinek irány a vécé. És az este is kétszer kivittem Julist pisilni, mégis
reggelre tele rakta a pelust. A fene a kényelmes kis picsáját, jóféle a pelus
és nem zavarja a pisi.
Jancsival már töbször beszélgettünk, hogy jó lenne, ha nem esne-kelne, ha
odafigyelne és nem botlana meg a saját lábában. Mert amíg így esik-kel, addig
nincs emeleti szoba, a nappal parkettán is elesik, nem hogy este a lépcsőn!
-Két szoba:
Ez pedig a nyári projekt, hogy kiépítjük a szobákat, és felköltözünk.
Van fent két szoba, a mi hálónk, még egy kis részen nincs vakolva, nincs még
lámpa, meg dugaljak felrakva de le van burkólva, fent van a lambéria, az ágyunk
már volt is fent. Tehát az már szinte kész is. A gyerekek részére még kell
szőnyeg vagy laminált padló, szintén lámpa, meg dugaljak. Esetleg még a
lépcsőnél egy korlát, vagyis kapaszkodó ami segíti a felmenetelt.
-Három szoba:
A lenti szobánkba parketta van és eléggé szétkopott, vettünk is járólapot helyette,
csak azok a csúnya burkolók nem jöttek lerakni. Ha fel költözünk, ez lesz
anappali, meg talán a dolgozó, bár az is lehet hogy az asszony ki költözik a
nyári lakba.*
Na pont 4:27 van, visszafekszek, drága diszkréten doromboló cica micámhoz.
Bianka
A három szobából most egyelőre az a legeslegeslegelsődleges
terv, hogy akármi is van fent (ruhák, gyerekjátékok dobozokban, stb, van ott
fent egy asztal, meg szék, szóval kell valami, amire rápakolom a kis elefánt
lábaimat, meg egy lámpa, hogy épp ne vakuljak meg, aztán húzok is délutánonként
fel dolgozni. Mert nagyon frusztráló, hogy én soha nem tudok kicsit sem
elszabadulni a gyerekektől.
Bernát el tud menni dolgozni, de én nem. Ha én dolgozom, akkor is ittho vagyok.
És bármennyire is kérem meg őket, hogy hagyjanak békén, ne jöjjenek oda, ne
engem kérdezzenek, akkor is jönnek és kérdeznek és mondják és meglöknek és az
már pont elég ahhoz, hogy kizökkenjek, hogy amit addig megszámoltam,
elfelejtsem és újra kelljen számolnom. Egy idő után ez is brutál idegesítő.
Szóval vonulk felfelé, már azt sem bánom, ha dobozok tetején kell dolgoznom.
*Nyári lak: az a 20 nm terület amit most építünk, és a
tervek szerint lesz ott egy nagy, beépíthető szekrény ahova tudunk pakolni, meg
ott lesz a karácsonyi nagy asztal, mert csak ott férünk el, meg azon az üres
területen fognak a gyerekek esőben játszani, IS!!! Szóval képlékeny a dolog. :)
Bianka: és anya is ott fog dolgozni, a sok sok ablakon
időnként kitekintve…