2022.02.28.
Bianka
IRÁNY AZ OVI!
Az oviról nem sokat írtunk még.
Három éves kor felett a gyerekek már óvodakötelesek, ez nem ajánlott, hanem
kötelező dolog. Juliska már a régi helyen járt is oviba, sokat tanult, szerette
is. Jancsi még ugye idén lett három, szóval szeptembertől lehetne oviba íratni,
de szerintem megvadulna, ha azt mondanánk, hogy nem mehet :D
Mi még itt nem járattuk őket, aminek több oka is volt.
Az alap, hogy örökbefogadás esetén a TEGYESZ azt ajánlja, hogy fél évig a gyerek ne menjen
oviba. Ha már nagyon szenved, meg nagyo hiányzik neki a gyerektársaság, akor
próbáljuk meg csaádon belüli gyerekekkel, játszótérrel, játszóházzal betölteni
ezt a hiányt. És időben s ha már nagyon nagyon menne, akkor is legalább 5
hónapig legyen otthon velünk.
Hogy ezidő alatt egy átlag kereső mit csinál, arról fogalmam
sincs, hogy mellette dolgozik-e, ha igen, mit és hogy, vagy csak simán
táppénzen van, arról nem sokta tudok, mi próbáltunk túlélni.
Bevallom őszintén, én már a múlt év végén vágtam a centit,
mert úgy volt, hogy január közepétől már mehetnének, de sajnos az
örökbefogadással járó juttatások nálunk úgy akadtak össze, hogy pont a
legnagyobb összegtől estünk volna el, ha a gyerekeket oviba adjuk, és mivel
most ez sem fért volna bele, ez még egy indok lett az itthonmaradásra.
Nem tudom, mi lett volna, ha elmennek januárban oviba…
Lehet, hogy Julis azóta a doktorijára készülne, Jancsi meg épp a mérnöki
vizgyát tenné le… passz…. de azt látom, hogy minden nehézség ellenére nem
ártott nekünk ez a plusz idő együtt.
A gyerekek ezidő alatt még pár réteget lerántottak magukról –
már ami a védelmi rendszerüket illeti, és néhányszor épp meg is állapítottam,
hogy milyen jó, hogy ami játék közben feljön és meglepődve hallom, azt én
hallom először és nem az egyik óvónéni, mert néha igen nagyokat néztem, mikor
olyan szófordulatok jöttek ki a szájukon, amit tőlünk biztosan nem hallhattak,
mert egész egyszerűen mi nem használunk ilyen szavakat. És mikor kérdeztem,
hogy ki mondott Nektek ilyet, akkor rendszerint Károly apu volt a válasz… Ami
összességében mindegy is, mert a múlt van, az nem fog kiesni teljesen, és aminek
ki kell jönnie, az jöjjön is ki… Shrek is megmondta, jobb kint, mint bent….
Igaz, Ő előtte böfögött egy bődületes nagyot…
Na a lényeg, hogy összességében szerintem jó volt ez így, főleg, hogy Karika
mama személyében azért volt segtségünk rendesen, bár nem tudom, hány
kiakadástól menekültem volna meg, ha nem együtt töltjük ezt az időt, hanem az
ovi már átvállal egy jó részt belőlük.
Bernát furcsálta, de én már nagyon várom az ovit. Azt
mondtam, pezsgőt bontok, ha végre ovisok lesznek, és úgy lesznek szabad óráim,
hogy nem terhel az, hogy épp valakitől szívességet kérek, hogy mentest egy időre.
Ma voltam az oviban megbeszélésen. Hivatalosan ebbe az oviba
tartozunk. A körzetben egyébként négy ovi van és mikor elkezdtem a nézelődést,
akkor mindegyiknak megnéztem a videóját, a bemutatkozását, az óvónőket, és
mérlegre tettem, hogy melyiknek mi az erőssége, gyengesége. Akkor azt
gondoltam, bármelyikbe mehetünk, az csak a mi döntésünk. Végül ezt az ovit
hívtam fel elsőre és a vezető óvónő rendkívül készséges, kedves volt, be is mentem
egy első beszélgetésre, ahol mindkette vázoltuk a tényállást. Abban maradtunk,
hogy még jelentkezem.
Közben én megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a másik két ovival is, ami szimpi
volt valamiért, de az egyik helyen az óvónő annyira seggel állt a dologhoz,
nyávogott össze-vissza, hogy úgy voltam vele, hogy oké, ebbe az oviba semmiképp
nem kell jönnünk. A másik ovinál meg hét alkalommal telefonáltam ire végre el
tudtam kapni az illetékest, mert vagy még nem volt bent, vagy már nem volt bet,
vagy épp altatott, vagy szabo volt…. És mikor tudtam vele beszélni, akkor sem
volt szimpi.
Akkor hívtam vissza az első helyet, ahol a vezető óvónő az első pár szóból
megismerte a hangomat és örömmel fogadta a hívásomat.
Egyetlen hátránynak azt mondta valaki erről az oviról, hogy
a vezető óvónő nagyon szigorú a betegségeket illetően és ha már kicsit köhög a
gyerek, akkor már nem engedi menni. És elhiszem, hogy ez kicsit macera, de
egyébként úgy vagyok vele (most, hogy még előtte állunk) hogy biztos akkora
baj, hogy egy kicsit köhögős gyerek már ott szórogatja a bacit a többinek? Így
is hozzák-viszk a betegséget, itt volt ez a nyamvadás covid is… Én ezt egyelőre
nem érzem akkora gondnak.
Egy szúk keresztmetszet lesz Julis szezációzása, és azt gondolom, hogy amilyen
szimuláns, simán elkezd majd köhécselni, ha megszimmantja, hogy akkor majd nem
kell oviba menni. És azt gondolom, hogy bármilyen lelkesek is most, lesz majd
alkalom, mikor nem lesz kedvü menni, meg majd utálják az ovit, na akkor kell
majd szemfülesnek lenni.
Ma mondtam Bernátnak, hogy a mi ovis beszoktatásunk
szerintem nem lesz olyan nagy tragédia, mint általában lenni szokott, hogy azt
sem tudjuk eldönteni, kinek szakad meg jobban a szíve, a gyereknek, vagy
anyának… Hát… én most egyelőre úgy gondolom, hogy az enyém nem fog megszakadni.
Náluk ugye az sem játszik, hogy anya azon elérzékenyül, hogy Óóóó, a kis
poronyt már ekkora… mert hát ilyen nagy lovak voltak 5 hónapja is. A kötődésünk
meg még nem 100%.
Nekem még mindig sok tudatosság van a dologban. Tény, hogy egyre többször
mosolygok rá, ölelem, vígasztalom, simizem meg az arcát, hátát, de még messze
nem annyiszor, amennyiszer Julis szeretné. Én úgy azért elvlnék nélküle pár
órár, ha csendben tudna lenni.
Emlékszem, mikor kicsi voltam, imádtam az anyai nagyszüleim házában lenni.
Szünetekkor, és hétvégéken is a legnagyobb öröm az volt, ha náluk lehettem. És
nem tudom, ennyi idős koromról maradt ez meg, de a mamám mondta nekem időnként,
mikor már túl sok voltam, hogy „Szűnjél meg!” Na hát én is érzem ezt néha, hogy
úgy szívesen nyomnám meg a némító gombot Julison. Erről jut eszembe, hogy meg akarom
nézni azt az Adam Sandler-es filmet, a Távkapcsot… Láttam már korábban, de
akkor semmilyen formában nem voltam érintett a dologban. Most már igen. Most
sokszor érzem, hogy jó lenne egy ilyen távkapcs, legalább egy némító gombbal…
De persze tudom, hogy nincs, és ha lenne sem lenne az hosszú távon jó… épp
ezért akarom a filmet megnézni.
No szóval… Ovi…
Hétfőtől megyünk! Kezdődik a beszoktatás a Holdacska
csoportba!
Lelki szemeim előtt már láttam, miket tudnék festeni majd ebben a témában :D
A leendő Óvónénink elkezdte sorolni a jeleket: Focilabda…. – Oké, az Jancsinak
jó is lesz! – majd folytatta: Csillag… - Tökéletes lesz Julisnak!!
Hozzáteszem, túl nagy választék azért nem volt, épp kb telt ház van, szóval örülök,
hogy ezek a jelek éppen pont szabadok voltak. Tartottam attól, hogy majd valami
csonka gúla, vagy dezoxiribonukleinsav molekula, vagy esetleg önrakodós platós
IFA rönkszállító rakoncás felépítménnyel jelek közül lehet majd választani,
azzal meg, hogy az óvodai jeleknek mögöttes jelentésük is lehet, és ez akár az
egész életüket befolyásolhatja, nem is volt lehetőségem foglalkozni, mert ezek
a jelek voltak, azt szevasz.
Én elégedett vagyok velük és szerintem lerajzolni sem nehéz… Bááááár…. azért
egy szabályos focilabdát az öt-, meg hatszögekkel… az azért bonyolultabb, mint
egy sima pöttyös … na jó,majd kezelésbe veszem Jancsit :D
Ezen kívül még nagyo sok mindent felírtam, egy rakat dolgot
vennünk, illetve vinnünk kell, Karika mamának is akad majd varrós feladat, és
egyszerűen nem tudok eléggé hálás lenni, hogy a családban mennyi támogatást
kapunk, hogy minden gördülékenyen menjen!
#ölelés
A napokban kétszer is sütöttem kalácsot, egyszer a Déditata
szülinapjára, egyszer pedig mikor Apukám jött hozzánk és mindkettőt csak megkóstolni
tudtuk, így ma sütöttem egyet magunknak
is :)
Julis kérdezte, hogy most ezt kinek adjuk? Mondtam, hogy senkinek, ez most csak
a miénk lesz! – Én is kapok belőle? – kérdezte – Igen, mi négyen mind kapunk
belőle! Te is, Jancsi is, Apa is és én is! – erre elismételte: Amikor megsül a
kalács, és meghűl, felvágjuk és kap belőle Jancsi, meg én, meg apa, és
anya! - és közben nagyon nagyon
koncentrált, kis kezeivel végig mutogattt mindenkit, igaz, pont fordítva, de
annyira figyelt engem, a megerősítésemet várva, hogy teljesen beekavarodott :D
Pechjükre két Mátyás királyos mese után menni kellett aludniuk, de most, hogy a
kalács megsült így 22:45-kor, már én is húzok :D
Jó éjt :)