2023.02.02

 Bianka

Egy korábbi írásomban meséltem, hogy Juliska kb mindent hoz, amit szívből utálok. A hisztit, a nyávogást, a hazugságot, a felesleges köröket… de egy valamit nem mondtam, ez pedig a szag.
Na nem úgy, ahogy a közelmúltban írtunk a szagokról, mert úgy egyik gyerekkel sincs semmi bajom és nem is volt. Viszont az állandó bepisiléssel küzdünk. Mivel még csak négy éves, nem futottunk hatalmas köröket ezzel, nem mentünk dokihoz, meg pszichológushoz, mert ha mtatják, ha nem, elég nagy trauma volt ez nekik, szóval ha innen nézzük, simán belefér, hogy bepisilnak, de ettől még ez nem kellemes.
Már ígértünk mindent, volt már kis jutalom, nagy jutalom beígérve, de nem jutottunk el addig, hogy ezt Julis megkapja. Viszont érdekes ez az éjszakai pisilés. Amikor Eszti mamánál vannak, nem pisilnak be, aztán még hazaérve egy-két éjszakát nem, de utána megint. Az is igaz, hogy Eszti mamánál kicsit eltolódnak az esti programok, a lefekvés, 10-11 órára csúszik, és logikusan ha akkor még kimennek wc-re,akkor jó eséllyel kibírhatják reggelig egy hajnali wc-körrel. Nálunk most van az óvodai időszámításra való átállás, ami azt jelenti, hogy este 8-kor irány az ágy. Még tanulnnk kell ezt a rendszert, ki kell dolgoznunk a ritmust, hogy hogyan tudjuk elkerülni a baleseteket.

Na de a lényeg…. dél előtt nem sokkal még a két ablak tárva nyitva volt, mert az egész szobában penetráns húgyszag terjengett. Na ez az még, amit annyira nem szeretek, hogy amikor a nagymamámat látogattuk az otthonban, kifejezetten örültem annak, hogy a covid miatt saaaaajnos nem lehetett az épületbe bemenni,hanem saaaajnos csak a szabad levegőn lehettünk. Bent az épüketben ugyanis oltári büdös van szinte mindenhol. Az épület legnagyobb részén a pisiszag, kakiszag, keveredve a tisztítószerek, hypó szagával, fűszerezve a gyógyszerszaggal. A konyha tájékán erősebb a tipikus menza szag… Szóval nem bántam, hogy kint vagyunk.

Na és akkor ma reggelre ez az ordenáré húgyszag… pfúúú…
Ugyanis most a hétvégén két napot Eszti mamánál voltak a gyerekek, egyik éjjel sem pisiltak be, de még csak pelenkát sem használtak és hazaérve mindkettő kijelentette, hogy mától nem kell pelenka. Ennek örültünk is nagyon, és Jancsi tartja is azóta ezt. Kapcsolja a lámpáját és ha kell, rohan a wc-re. Ezzel szemben Julis hol bepisil, hol nem. Az ágyán gumilepedő van, de ettől még a matrac is átveszi a szagot, vagy átszivárog? Nem tudom.
A reggelt izgi volt úgy kezdeni, hogy folyamatosan logisztikáztam a dolgokat. Bernát dolgozni indult, kellett neki reggeli, a gázon elindítottam a tükörtojást és a bacont, Juliskát meg a fürdőszobába indítottam a nagy lavór mellé, hogy gyúrja ki szépen a hugyos dolgait: a lepedőt, a gumislepedőt, a takarót, a plüss macit, a párnahuzatot…. Mire végzett, a kaja is kész volt, de Julist fürdetni kellett, mert egész éjjel a pisiben ázott a feneke, combja, nem akartuk, hogy kicsapja a pisi, meg aztán azt sem, hogy büdös legyen egész nap, így fürdeni is kellett.

Szerencsére a reggeli illata belengte annyira az étkezőt, konyhát, hogy ott a bacon és a füstölt szalonna illata uralkodott, míg a szobában a gyerekek a jó kis húgyszagban reggelisztek. Jancsit sajnáltam emiatt, de őt meg ez nem érdekli, kb fel sem fogja ezeket, Julist meg remélem, zavarta legalább egy kicsit.

Az egészben az a gáz, hogy Julist ez az egész nem is annyira zavarja. Szóval mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyerekmunkával próbálkozunk, a cél igazából az, hogy kicsit ne annyira legyen komfortos az, hogy bepisilunk. 99,9%-ban biztosak vagyunk abban, hogy Juliska teljesen tudatosan pisil be, ébren van, mikor bepisil. Felébred, kimehete, van lámpája is, de úgy dönt, hogy az ágyban marad és bepisil. A következményekkel azomban nem nagyon kellett eddig számolnia, mert nem nagyon volt, max annyi, hogy nem kapott nyalókát. Most egy kicsit több következmény van: kellemetlen is, nyalóka sincs és még dolgozni is kell.

Ettől eltekinve egészen nyugodt napunk volt, ami nem azt jelenti, ogy egyszer sem csináltak idegesítő dolgot, csak most sikerült nem felvennem és nem szétidegelni magam rajta.
Rittyentettem egy finom ebédet és nagyon boldog voltam, hogy épp letettem a gyerekeket, mikor Bernát felhívott, hogy ha van ebéd, akkor Ő hazajönne ebédelni. Nagyon boldog voltam és igazán jó háziassznynak és igazán jó feleségnek éreztem magam, hogy 12:50-kor már aludtaka gyerekek és azt tudtam mondani a férjemnek, hogy gyere haza ebédelni :) #büszke

Ebédnél Juliska megint emlékeztetett arra, miért nem eszünk mostanában egy asztalnál. A falatnyi rántott húst kivette kézzel a krumplipüréből, megmártotta a tartásmártásban, majd bekapta, és – bár nem volt már annyira meleg – jó alkalom volt a nyávogásra, hogy meleeeeeeeeg… és azzal kivette a szájából, majd újra be, majd újra ki…. A bundás, nyálas, tartáros rántotthús falat extra undorítóan nézett ki, ahogy ki-be csúszott a szájából. Tartár és krumplipüré volt az arcán és a homlokán is, és csak 5-ször kérdezte meg, mit eszünk. Amire megint lehet azt mondani, hogy ááá, rá kell hagyni… hát gyerek… csak kapcsolatot keres. De erre meg azt mondom, hogy a kapcsolatkeresésnek ezer formája van, amiből van olyan, ami mindkettőnk számára tud jó lenni, és van olyan, ami nekem nagyon idegesítő. És ha egy mód van rá, akkor nem ezt az irányt szeretném erősíteni. Tudunk az asztalnál nagyon so dologról beszélgetni, ha egyébként esznek normálisan és a beszélgetés nem csak arra kell, hogy feleslegesen időt húzzanak, tekeregjenek. De ez, hogy ugyanazt kérdezi meg ennyiszer, ennek nem sok értelmét látom. Szóval a hatodiknál az asztalra csaptam és visszakérdeztem, hogy mi az ebéd. Elsorolta. Így megkértem, hogy akkor most, hogy így már tudja, ne kérdezze meg még egyszer. Végül másról beszélgettünk, és érdekes módon volt más témánk is.

Épp azt a részt írtam, hogy egész nyugodt napunk volt, mikor Juliska ismét ráhuppant a függönyére, rendesen továbbszakítva azt… ennyit arról, hogy vigyázunk a dolgainkra. Szóval guggolás következett, melyben elismételtük párszor, hogy vigyázok a függönyömre… És miközben Julissal tárgyalgattam, hogy hogyan vigyázunk a függönyünkre, közben Jancsi nem tudom, hanyadszorra közbe dumált. Ez a hazahozataluk idejn még nagyon nagyon durva volt, belebeszéltek mindenbe, nem lehetett telefonálni sem tőlük és bárkivel beszéltünk élőben, akkor sem lehetett három mondatot beszélni, mert mindig körülöttük forgott a világ. Ezt azóta rendeztük, de még mindig szólni kell, ha plBernát hazaér, beszélnénk pár szót, akkor elküldjük őket.
Így, hogy még morci is voltam kicsit, különösen rosszul esett, hogy beledumál abba, ahogy beszélek, így Ő is elkezdett guggolni és azt mondogatta, hogy nem dumálok bele, ha más beszél.
Ez a guggolás nem biztos, hogy mindenkinek szimpi, de amit szem előtt tartok, az az, hogy a fenekelés, pofon, stb, nem opció. Nem is fenyegetek ezzel, mert nem akarok ilyet csinálni. És ez a guggolgatás (vagy ahogy ma megtudtam, nem teljesen guggolás a jó, hanem csak félig kell leereszkedni) ez kellően gyors reakció, majdnem olyan gyors, mintha odamennék és nyakonvágnám, de lényegesen több és jobb alkalom a kommunikációra, mintha ordítanék, mint a sakál.
És amit mellesleg észrevettem, hogy pár alkalom után Juliska egyensőly érzéke lényegesen jobb lett. Az első alkalommal esett-kelt. Hol előre bukott, hol a fenekére ült. egyszerűen nem tudott kapaszkodás nélkül leguggolni és felállni. Mára kapaszkodás nélkül csinálja.
És, hogy mennyire nagy bünti ez? Nap közben megkérdezték, hogy guggolhatnak-e? Mondtam, hogy ha jól esik, akkor miért ne? És ezt játszották, hogy egymást guggoltatták és nagyokat nevettek… :D

Bernár:

És én eközben dolgozm és dolgozom, nem panaszkodás, de reggel elmentem, kettőre haza ebédelni, mert pont útba esett, és utána tovább, majd este hétre haza, vacsi fürdetés és alvás..
Szóval hosszú nehéz napom volt, és mikor jöttem hazafelé és láttam menyi az idő, rosszul éreztem magam, tudtam, hogy Bianka jó esetben ma egy percet nem tudott érdemben dolgozni. És, hogy ideges lesz, az is lett, és meg értem. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy volna meló, de haza kell érnem, mert az asszny is dolgozna. Még egy hónap és végre ovi, kavarodik egy nagyot az életünk, de legalább lesz egy ki szabadidőnk a gyerekektől. Most nagy melóba fogok, egy hétig, vagy pár napig a fő feladat az lesz, hogy anyám fürdőjét vésem szét és újítom fel. Ez jó pár nap elfoglaltság lesz, aztán van még pár rám váró munka, ilyen egy két hetes, lakás villanyszerelés, öntöző kialakítás, két kertben is. Van egy üzlet is, ahol gyakran vannak most feladatok. De próbálok Biankának is fenntartani pár napot, hogy ő is haladhasson a sürgős munkákkal. És ugye itt van még az a fránya előtető, amihez még vennem kellene a lemezt. Szóval munka van elég, csak időm nem sok van.
Ma láttam egy videót, hogy az apák erősek, meg, hogy ők csak magukba vívják a csatáikat, és   nem kérnek segítséget, és egyéb baromság. Mi hála az égnek Biankával szinte mindent megbeszélünk, gyerek és más témát is, és nem érzem, hogy egyedül lennék. Bár igaz, ami igaz, hogy kevés férfi társam van, akivel ezeket a témákat érdemben meg tudom beszélni, jó lenne néha egy apaklub, ahhol kicsit átbeszélnénk a hogyanokat meg a miérteket.

Bernát:

pisi

Most azon vagyunk, hogy kicsit diszkonfortossá tegyük a bepisilést Julisnak. Azt gondoljuk, hogy kényelemből nem megy ki wc-re, könnyebb a jó kis pelusba pisilni. Ezért nincs több pelus, se bili a házban. Jancsi már lassan egy honapja (Bianka: nem lassan, hanem konkrétan egy hónapja, mert az új évben már nem volt ágyban pisi Nála) nem igényli, akkor az egy évvel idősebb tesójának se kell.
Most pár napig teszteljük, és kicsit próbáljuk afelé irányítani a lányt, hogy nem kell bepisilni, és várjuk, hogy változik-e valami. A kedveskedés, és az ajándékozás nem vált be. Ma este gofrit ettünk, vanilia pudinggal és tejszíhabbal. És előtte Julisnak elmagyaráztam, hogy csak, az kap, aki megérdemli, erre ő rávágta, hogy ő megérdemli. Én meg emlékeztettem rá, hogy nem igazán jár a gofri, ha valaki bepisil, és igazából most be kéne zavarnom a szobába, amíg megesszük. De azért ennyire nem vagyok geci egy kislánnyal… Hajnaltól feküdt a pisijében, csak a nadrágját vette le, kb egy órán át simán aludt a meleg pisiben, mire gondolom kihűlt és kezdett kényelmetlen lenni. Egy órával később arra ébredtem, hogy ébresztget, apuci, apuci, megkérdeztem, mi az? - vizes az ágyam. Mondom, tudom, mert össze pisiltad, feküdj csak benne. De mivel pisilnom kellett kimentem a fürdőbe és visszafelé hoztam egy törölközőt, hogy alá terítsem, ez keveset fel szív, de tud aludni, segítettem, de el is mondtam, hogy legközelebb nem lesz törcsi, reggelig lehet a tócsában aludni.
Lehet, hogy könyörtelen, de nincs egy fokkal se több elvárásom mint az öccse felé, aki már egy hónapja nem pisilt be! Akkor ez már neki is menni kéne, és esküszöm nem zavarna, hogyha néha becsurran a bugyiba este, mert van az úgy, megesik. De ez, hogy minden nap befolyik ez már azért vicc.
És meg tudja tartani, mert ugye a mamánál kicsit idegenebb helyen nem csurog be neki.
Remélem pár nap, és ki derül, hogy jól gondoltuk-e.

Bianka

Ez így, ahogy Bernát leírta, elég kegyetlenül hangzik. Meg az is fura, hogy elvárásaink vannak, mikor mindenki mindenhonnan azt zengi, hogy ez még normális, még belefér, hogy ne aggódjunk, meg a trauma, meg minden. És azért írok még most ehhez, mert hatalmas különbség van abban, hogy éjjel, álmában, öntudatlan állapotban bepisil és nem ébred fel rá, vagyis ha akarna, sem tudna kimenni, és aközött, hogy felébred, hogy pisilni kell, van lámpája is, szólhatna is nekünk és soha nem is volt gond abból, hogy kikísérjük, ha szeretné… de ehelyett ő úgy dönt – és ez fontos, tudatosan dönti ezt el – hogy inkább maga alá pisil. És így, ennek fényében már úgy gondolom, nem akkora gond, ha kellemetlenül érzi kicsit magát.

Hála Istennek a reggeli pisi szagot a frissen mosott ruhák és a gofri vaníliáscukros illata vette át, és újabb ígéretet kaptunk arra Julistól, hogy nem fog bepisilni éjjel.
Hát kíváncsi leszek, nekem már nem sok reményem van ebben.

Viszont most 23:45 van, lépek aludni, és előtte kiviszem a kis HP-t PISILNI….