2023.02.04.

Bianka

A reggeli készülődésünk heves érzelmekkel kísért volt. Pedig jó reggelit készítettem és egészen addig rendben volt minden, amíg Julis megint nem kezdte játszani a süketet. Azt, hogy a világ nem körülötte forog, és attól, hogy elfingja magát, még nem fog ugrani mindenki, azt azért adagoljuk neki, de ma reggel kifejezetten feldühített. Nem rohantunk, de azért kellett tempózni, Bernát pakolt, én a reggelit intéztem. Épp ráöntöttem a tojást a dinsztelt hagyma és a füstölt szalonna keverékére, mikor Julis kérte, hogy tekerjem ki a kulacsa tetejét. Mondtam neki, hogy mindjárt, most épp a reggelit csinálom, azt nem hagyhatom itt. Erre Ő: de tekerd ki, mert szomjas vagyoooook! – Mindjárt, most nem érek rá tekerészni. – De szomjas vagyooook!! - és már nyávog, már indul a hiszti.
Ennek ellenére a reggeli még viszonylag jól telt, majd én a gyerekeket, meg a ruhás táskát intéztem, Bernát meg a kocsit.
Onnantól külön váltak útjaink, én maradtam itthon dolgozni, Bernát meg ment Eszti mamához a gyerekekkel, ahol Eszti mama a gyerekekkel foglalkozott, Bernát meg a fürdőszobával.

És azt gondoltam, hogy ma nem kell írnom semmit, mert nem lesz gyerekes téma.
Ehelyett az a kérdés motoszkál bennem, vajon mekkora a szülői rend hatótávolsága?

Bernát:

Nem a mama vigyázott rájuk, hanem én, mert a mamának dolga volt!
Bianka kb. két napja nagyon elkeseredett, hogy nem halad a munkája és napról napra marad le, ezt nekem kell megoldanom! El is vittem tegnap a mamához őket, ezzel kicsit mentve a menthetőt. Tegnap levéstem a fürdőből az összes csempét, és el is vittük a szemét telepre, tehát nagyon hasznos napunk volt. A pisi részt gondolom, tegnap Bianka megírta, nem tudom mert annyira fáradt voltam, hogy bealudtam.
Ma meg kellett csinálnom a fürdőben a szennyvizet, és utána lebetonozni.
Viszonylag gyorsan ment minden, öcsémmel ketten váltottuk meg a világot. Én a 22 fokos szobában dolgoztam, ő meg kint a szeles, oldalra eső, jeges, havas, szibériai nyárban.
Azért a mama is otthon volt egy órát, addig ő vigyázott a gyerekekre, majd elment dolgára, és én vettem át a betonozás mellé a pisiltetést, és a gyerek felvigyázást.
A fenti szoba most kicsit raktár, ott van pár szék, kicsit háló, ott van egy nagy ágy, és gyerek szoba, mert ott van az összes játék. Itt játszottak a gyerekek, nehezítő körülmény, hogy a szobaablak és két asztal tele van virágokkal, amik nagyon érzékenyek, és egy teljes polc mini Szűz Mária szobrokkal felsorakoztatva mint a katonák, egy Máriás sereg. El is mondtam, hogy aki ezekhez nyúl, azt agyoncsapom, felkoncolom, és ami a legrosszabb, hogy még csokit se kap.
Persze könyvelhető volt a történet, igen mindenki sejtheti, hogy hogy jártak a szobrok és a virágok. Épen maradtak, egy hajuk szála se görbült! Hihetetlen, nem volt elég egyedül töltött idejük, hogy valami kárt tegyenek.
Az utolsó símításokra ért haza anyám, ekkor levitte a gyerekeket, akkor ebédeltek, és utána alvá…. Ja nem…. a mamánál fekvés és mesenézés van, persze egy szemet se aludtak. Ami nem túl jó, de végül is nap végéig nem nagyon volt belőle probléma.
A munka kora délelőtt készen lett, öcsém haza is ment a családjához. Megjegyzem, Timi nem igazán szereti a gyerekeket, aminek nem örülök, mert azt hittem, hogy majd jókat bandázunk együtt, de sajnos ez elcsúszni látszik. (Bianka – szerintem ez nem egy végleges dolog, csak most ez a korkülönbség még pont az, amikor a mieink mg nagyon kicsik, Timi és Tomi meg már nagyon nagylány és nagyon nagyfiú… vagyis, ha még nem is annyira, de ők már nagyok akarnak lenni. Eltelik pár év és ennyi korkülönbség meg sem kottyan majd, csak addig bírjuk ki :D )

Bernát

A NAGYON NAGY POFÁRA ESÉS!!!!!!!

Délután anyámmal közösen vigyáztunk a gyerekekre, én próbáltam kicsit pihenni is, telefonoztam, hogy kicsit zsibbasszam az agyam…. a telefonozásból csak a hangzavarra néztem fel, és szóltam apait erélyesen. ÍGY SZÓLOTTAM!
Elsőbb csak Jancsi agyatlan hisztijére lettem figyelmes, ami azért volt, mert a kétszáz játékból, aminek fele új, vagyis újdonság, Julis pont azt az egyet vette el, ami neki kell!!!!
Erre ő eszement nyavajgásba kezdett, hihetetlen hangosan, hisztisen!
Persze rászóltam, csend lett!
Uzsonnánál fél szelet vajas-parizeres kenyér, majd valami finomság. Anyámról azt kell tudni, hogy tele a polc zacskószám cukorral, csokival, és minden fincsiséggel, gyümölcs, banán, alma, narancs!
Jancsi előbb elkezdett futkosni oda-vissza a konyha és szoba közt, majd mikor ez gyanús lett, akkor figyeltem, hogy anyám mondogatja neki , hogy ne szaladgáljon, egye a kenyeret, nem kéri, akkor mehet be a szobába. Erre Jancsi elkezd hisztizni, hogy ő nem kér kenyeret, nem szereti, neki alma kell!
Na kimentem határozottan és csak a szigorú nézésemmel… leült a seggére, és elkezdte enni a kenyeret! Igaz, csak negyed szeletet evett meg, de igazából uzsonnára nincsenek mennyiségi kikötéseim, de addig nincs csoki, amíg meg nincs éve az uzsi. Julis szépen evett, nagy zabás!
Később mesenézés, birkózás és futkosás, a tv előtt állva Jancsi bambulta a tévét, anyám rászólt, hogy hátra az ágyra, kicsit hátrébb is tessékelte, erre Jancsi: Csúnya vagy, rossz vagy, mit csináltál, tűnés innen! Mindez a mamának (ÁÁÁÁMULÓÓÓÓS emoji) A mama rászólt és elmagyarázta, amit minden gyerek tud, hogy nem nézzük közelről a tévét!
Utána nagy futkosás, estek keltek, a mama már kétszer is rászólt Jancsira, hogy most már álljon le, de semmi hatás. Anyám elkapta és az ölébe vette, Jancsi birkózni kezdett és kimászott, és újra szaladgálni kezdett, és valami csúnyát is mondott… Na anyám elkapta a grabancát és a seggére hapcizott egyet.
Utána már ült szipogva az ölébe, leizzadva, lihegve.
Az én kurva kölköm nagyon csúnyán beszélt, és nagyon csúnyán viselkedett, és nagyon égett a pofámról a bőr, ami negyven év alatt nem sűrűn volt.

Bianka:

Azt hiszem, már érthető, amit az elején írtam. Vajon meddig terjed anyuci – apuci hatótávolsága?
Egyrészt azt gondolom, hogy a rendszernek mindenhol működnie kellene, ha van egy rendes gyerekem, aki köszön, kér, szót fogad nekem, akkor másnak, máshol is kellene működnie, de épp a múltkor beszéltük Katival, (Bernát unokatesójával), mikor Náluk voltunk, hogy ott is pl Jancsi a leves után felpattant az asztaltól, ami nálunk nem szokás, és akkor került ez szóba, hogy az otthoni szabályok még nekünk sem feltétlenül működnek más helyen. És a gyerekek összességében nem így működnek, ezt már más alkalommal is megtudtuk. Ahány ház, annyi szokás, ugye, és a gyerekek piszkosul gyorsan tanulnak, brutál rafináltak és fantasztikusan jól alkalmazkodnak. A mi esetünkben 4-5 féle rendszerhez alkalmazkodtak már.
A másik része, hogy a gyerek határokat feszeget folyamatosan, ezt azt hiszem, nem is kell ecsetelnem senkinek. Tehát a szabály, az szabály és be kell tartani, mert a gyerek szerint a szabály arra való, hogy áthágjuk. Ez egy folyamatos küzdelem. És mindenki maga eldönti, hogy mit enged, mit nem, de azt tudni kell, hogy mindennek következménye van.
Eddig már jöttek haza mamától úgy, hogy alif ettek, jöttek haza úgy, hogy alig aludtak, jöttek haza déditől úgy, hogy citromot pacsáltak szét és levest öntögettek a gáztűzhelyre.
Mi mindenkire úgy bízzuk őket, hogy elmondjuk a szabályokat az alvásról, az édességről, és én azt gondolom, ha valaki nem akar szívni velük, betartja őket, de én mindenkinél azt mondom, hogy az Ő háza, az Ő szabálya, és ha Neki úgy jó, akkor nekem is.
Nálam ma reggel Julis, miután megtudta, hogy Eszti mamához mennek, elindult wc-re és vitte az alvós maciját, ami pont elég kicsi ahhoz, hogy akár a wc-ben is megfürödjön. Mondtam, hogy ne vigye be a wc-be, nem kell a pisiléshez a maci… De az Eszti mama megengedte,és az Eszti mamánál a sarokba kellett tenni addig a macit… Na mondom, jól mondod, az az Eszti mamánál volt, és ha az Eszti mama megengedi, engem nem érdekel, ha az egész játékarzenált kiviszed a wc-re, de itt ez eddig sem volt divat, és ezután sem lesz az. (arról már ne is beszéljünk, hogy nem akartam ötleteket adni, hogy a maci hány helyen tudna landolni, ami után a mosógépben kellene kicsit szédelegnie)

Bernát:

Az est hátralévő része egész jól telt, amíg haza nem értünk!
Igazából nyugodt kocsiutunk volt, csak egy ku..a rendőr jött egy ideig utánam, beszélgettünk, a gyerekek nézték a város fényeit.
De sajnos hazaértünk!
Julis az utolsó kilométeren mondta, hogy pisilnia kell, hát mondom, egy perc és otthon vagyunk, addig kibírod. Be küldtem őket előre, hogy én még a futót a helyére rakom, és mikor beérek, Julis, aki legalább százszor ért már haza és tudja a rendet, ott áll és még rajta a kabát a csizma és mondogatja, hogy pisilni kell neki, na ezen úgy felbasztam magam, hogy ekkora balfasz már három perce bejött és se nem vetkőzik, se nem vécézik. Egy rohadt paradicsom szárat fogdosott a kezében, mondom vetkőzzön, de csak az asztalon pakolgatja a paradicsomszárat, NA PUFFFF eldurrant az agyam, leráncigáltam róla a ruhát és irányba állítottam a fürdő felé, hogy takarodás van nagyon gyorsan, mert ha ide pisil a mi konyhánkba is, akkor tuti morcos leszek…
Erre Bianka mondja, hogy akkor most én menjek be a szobába és pihenjek, innentől átveszi.  Na ezzel még ő is felbaszott! Mondom neki, hogy eddig semmi baj nem volt, de tényleg.
Julis szinte egész nap jó volt, rosszalkodott, dumált, de ugye gyerek, és engedd el!
Apropó….
KEDVES JÓBARÁTOK, MOST SZÓLOK, AKI GYEREKNEVELÉSBEN MÉG EGYSZER AZT MONDJA, HOGY ENGEDD EL, AZT POFÁN VÁGOM, ÉS ÉN IS EZT MONDOM NEKI, HOGY ENGEDD EL!
Nem lehet mindent elengedni!!!!
Anyám, aki felnevelt két hülyét, most mindent elfelejtve hagyja, hogy a gyerekek a fejére szarjanak, és a gyerekek ezt meg is teszik. El vagyok képedve, hogy mit meg nem engednek maguknak a gyerekeim ott, mert itthon esküszöm jól, vagy jobban viselkednek.

Bianka

Én már többször találkoztam azzal, hogy sokat várok el a gyerekektől, túl szigorú vagyok. Igen, valószínű. De az a helyzet, hogy én olyan dolgokban vagyok szigorú és olyan dolgokat várok el, amik vagy idegesítőek, ha nem jól mennek, vagy nagyobb szívás van, ha nem tartjuk be a szabályt.

Szerintem idegesítő egy ész nélkül sivalkodó gyerek, akitől nem lehet három szót elmondani.
Idegesítő az is, hogy közbe dumál, míg fontos dolgot beszélünk, vagy fontos ügyben telefonálunk. Idegesítő, hogy elszaladgál az asztaltól, és azt sem tudod, most eszik? nem eszik? kér még? Befejezte?
Idegesítő, hogy gondosan elkészíted az ebédet, direkt olyat, amit szeret és nekiáll hisztizni, hogy ő pudingot kér.
Szerintem dühítő, hogy megkéred, hagyjon abba valamit, és nem hagyja abba. Jöjjön oda, de nem jön.
Ezek idegesítő dolgok, főleg, ha egész nap halmozódnak, és lehet itt alkalmazni azt, hogy a gyerek együttműködő legyen, ez szerintem is állat jó, ha lelkes, - és egyébként a mieink azok! Szeretnek enni, fürödni, udvarra menni, segíteni. Mindent szeretnek. És tök jó, hogy lelkesek. De pl az alvásnál mindig elhangazank a kérdések. Miért kell aludnunk? És mindig elmondom, kedves, mesés hangon, hogy azért jó aludni, hogy nagyra nőjetek, meg, hogy kipihenjétek magatokat és legyen energiátok délután / holnap is nagyot játszani…. De az igazság az, hogy ha nem alszol, Te kis HP, akkor egy elviselhetetlen rinyagép leszel délutánra, és ha nem akarod, hogy anyából estére kijöjjön a Hulk, most jobban teszed, ha aluszkálsz egyet…. Meg azért is, mert EZ A KURVA SZABÁLY!
Vannak szabályok, amiket be kell tartani és kész. Az élet tele van szabályokkal, én speciel többnyire szeretem őket, de sokan nem. De akkor is vannak, ezektől tud működni egy rendszer. És amikor szabály van, pl, hogy a kaja közben az asztalnál ülünk és csak akkor állunk fel, ha befejeztük az evést, akkor nem igazán érdekel, hogy mit gondol a gyerek. Ha szabály az, hogy nem szaladunk el a kocsitól, akkor szintén nem érdekel, mit szeretne, ott marad, mert azt mondtam.
Ha van rá lehetőség, érdekli, kíváncsi rá, akkor elmondom a miérteket, és bármikor kérdezik, hogy miért kell ezt, vagy azt csinálni, szerintem kb 30-ból egyszer mondom azt, hogy azért, mert megkértelek rá. Szinte mindig megindoklom, elmondom, elmagyarázom nekik.
De a lényeg, hogy ezeket be kell tartani, meg kell csinálni és kész. Mert ha nem tartuk be őket, abból lesz az, hogy a gyerek csúnyán viselkedik, nem fogad szót, és megy a hiszti, attól megy anyuci morci lesz…
Szóval mindenki jobban jár, ha betartjuk a szabályokat :)

Bernát:

Jancsi és a tegezés…
Mostanába Jancsi rászokott, hogy a megszólításnál csak a keresztnevet mondja, nem Eszti Mama, nem Karika Mama, csak simán Eszti, és…
És ezért már sokszor rászóltunk, és a mamáknak is mondtuk, hogy ez így nem jó! Oké tegeződjenek, és minket is van, hogy Bernátnak (basszus majdnem az igazi nevemet írtam ki J) meg Biankának szólítanak, de a mamákat, dédiket, tiszteljük már meg a koránál fogva ki járó titulussal. Nekem is nehéz anyámról mamaként beszélni, de ez az élet rendje, hála az égnek megélhette, hogy részemről is nagymama legyen. Sajnos Apám nem volt ilyen szerencsés…
Akkor tegyük hozzá azt a kurva MAMÁT!!! Nem kurva! csak Mama.
Na máról asszem ennyi, holnap egész nap itthon és egész nap én felügyelem a dolgokat, mert anya ezerrel dolgozik!!!
Holnap szuper apa leszek!
Ma is az voltam! Hisz nem öltem meg senkit, még élnek! :)