2023.02.08

Bianka

A gyerekek jók, Julis büdös, Bernát meg terhes… (?)

Bernát:

Na tegnap az agresszív anyósnál hagytam abba…
Ma én voltam a gyerekes, de aztán megembereltem magam és abbahagytam.
Na szóval… ma elvittem a gyerekeket a fodrász nénihez, Jancsinak darabolás, zselézés,  Julcsinak pici igazítás, hajvasalás, fonás, olajozás. Nekem nullás, adjad neki, Julis meg is kérdezte, hogy neked miért ilyen kopaszra vágták a hajad?, de mondtam neki, hogy sajnos ez így nő, hogy elöl nem kopasz, csak ritka! És sajnos a fodrász nem képes előre vágni több hajat… :)
No fodrász után irány a dédi mama, ott ebédeltünk, aztán alvás a szerencséseknek, nekem sorozat nézés a mamával. 11.324. epizód, gonosz török bácsi, akit a filmben Jamalnak mondanak, mondom lassan, mert nem érted, szóval Jamalnak hívnak! Így, ahogy írom, így is ejtik, nem dzámál, vagy valami… jamal…. no csúnya bácsi csaját elásták két méter mély gödörbe, koporsóba be is temették, de ő megtalálta, kiásta és az ájult lányra rákiabált, hogy vegyen levegőt, és az vett is!!!
(Ha nem jött volna át, rühellem ezeket az agymosott vackokat, de mamától nem sajnálom, kell neki az izgalom!)
Utána zabálás volt, mármint előbb az ebéd, hús leves, krumpli főzelék, rántott husi, és  palacsinta.
És utána a zabálás, alma, csőrőge fánk, csoki, mézes kalács…
Sokat játszottunk, felváltva ültek az ölembe, incselkedtek játszottak. Jó volt.
Majd átmentünk anyámhoz, ahol szintén ettek egy kis almát, meg ott mesét néztek és ott is játszottunk.
Hazaérve ettünk egy kis virslit, meg palacsintát, és indult a táncest, jól el voltak, és fürdés alvás.
Ennyi.

Bianka

Én meg itthon! Egyedül!!! :D HALLELUJA!
Reggel – emlékeim szerint – normálisan indultunk, annak ellenére, hogy Julis megint bepisilt. Próbálom mindenféle keresztkérdésekkel kideríteni, hogy álmában pisil be, vagy direkt. Mint a jó nyomozók, többször felteszem ugyanazt a kérdést, csak kicsit máshogy. Mert az az igazság, hogy nem lehet a szájába adni a választ, mert akkor tuti mindenre igent mond. Saját szavaival meg nem tudja elmondani, mi hogy történt. Ezért érzésekre, emlékekre próbálok rákérdezni. (majdnem azt írtam: rákeresni… talán úgy egyszerűbb lenne)

Ma, hogy egyedül voltam, tudtam gondolkodni, mert a délelőttöm festéssel telt és olyankor közben az agyam tud szárnyalni… Szóval van egy teóriám Julis bepisilésére.
Azt gndolom, a megoldás abban (is) keresendő, hogy mi a két gyerek közt a különbség.
Ha Jancsinál csak egy kis pisi is becsurran, Jancsi kétségbeesetten felugrik, képes sírni, és őszintén brutál rosszul érzi magát, azért is, mert nedves a ruhája és az kellemetlen, de azért is, merthogy megtörtént… A nedves ruha miatt egyébként szinte undor van az arcán. És amikor becsurrant, és még időben észrevette, száguldott kifelé a wc-re. Volt eset, mikor vicceskedtünk még pelusos korában, és hugyos Józsinak neveztük, mire Ő felháborodottan kikérte magának, hogy Ő nem hugyos Józsi…

Ezzel szemben Julis kb mindenben ennek az ellentéte. Szemmel láthatólag nem zavarja, ha becsurran, sőt, úgy mosolyog, mint aki valami szépet rajzolt, büszkén… Nem zavarja, hogy nedves a ruha a fenekén, simán elvan pisis ruhában, ha úgy jön ki, hogy nem azonnal vesszük észre. Nem zavarja a szaga. Olyan büdös, húgyszag van reggelre, mikor bepisil, hogy arra nincsenek szavak. Nem zavarja. Ha nem mosnám ki az ágyneműjét, az sem zavarná. Csak azért nem teszem meg, mert egy szobában vagyunk és mi megdöglenénk…
Hiába van műanyag réteg a matrac felett, és hiába mosom ki, a matrac is átvette a pisi szagot, és hiába a szellőztetés, hiába visszük ki a matracot is egésu napra az udvarra, van a matracának egy büdös alap szaga. Megszagoltattam vele, neki nem büdös, őt nem zavarja. Amikor beszélünk a bepisilésről, semmi zavar nem látszik rajta, mosolyog büszkén, huncut módon. Mikor mondom, hogy de Cicuka, ez nem jó, hogy bepisilsz, erre nem kellene büszkének lenni, akkor is csak mosolyog. Arra, hogy hamarosan mehetnének oviba, amit egyébként mindketten nagyon várnak, de ugye hozzáteszem neki, hogy az oviban már úgy kellene menni, hogy nem pisilunk be, az sem érdekli, arra is csak mosolyog, és mikor ma azt mondtam, hogy lehet, hogy neki akkor inkább bölcsi kellene, akkor meg egyenesen felcsillant a szeme, hogy melyik bölcsi?
És persze nem akarom lesokkolni teljesen, már mondtuk neki, mikor egy-két hete még pelenka volt rajta éjjelre, hogy ha ezt megtudják a gyerekek az oviban, csúfolni fogják… ezt pl fel sem fogta. Ja… és a hugyos Józsit neki is mondtuk, azt is viccesnek találta, és mondogatta, hogy Ő hugyos Józsi…
Számomra ez nagyon fura. Mondanám, hogy érdekes, de inkább elszomorító, és egyelőre nem tudom, hogy hogyan tudnánk rávezetni arra, hogy alapvetően ez azért baj, hogy bepisil. De nyilván bántani, megszégyeníteni, eltaszítani meg nem akarjuk, szóval marad a nyomozás, és az értetlenkedés a részünkről.

Viszont az van, hogy arra gondolok, hogy Julis rendszeresen pici baba akar lenni. Nekem is gyakran mondja, hogy babusgassam, ringassam. És mikor ilyen alkalom van, akkor rendszeresen felmerül, hogy Károly apuéknél volt nekik cumisüvegük. Szóval az a babusgatás olyankor célt ér, mert egyből visszarepíti őt egy korábbi időbe, amikor még pici volt. És van egy olyan gyanúm, hogy a pisilése is köthető ehhez. Sőt, még az is, hogy szándékosan nem jól és nem mindig törli meg magát pisilás után. Ezt azrt gondolom, mert tegnap a fürdés után Ő jött be hozzám előbb s mondta, hogy Bernát mondta, hogy kenjük be e lábát. (van rajta egy piros folt) És ahogy kentem a vádliját, egyből hanyatt dobta magát, lábát széttárta, és kijelentette, hogy kenjem be a nunciját… Mondtam neki, hogy nem kell bekenni a nunciját, nincs vele semmi gond, és azzal indultam a pizsamáért a fiókhoz, mikor mellém lépett és mondta, hogy nem baj, majd Bernát bekeni… Mondtam neki, hogy nem keni be Bernát sem, mert a nuncit meg kell jól törölni pisilés után, meg fürdéskor meg kell mosni és egy egészséges, tiszta nuncit nem kell mindennel kenegetni…
Viszont szerintem ez az igénye is még ennek a picibaba-létnek a maradványa lehet, ugye ott a pelenkázás, törölgetés, krémezés, stb…
Éééééééés – ez még csak elmélet – amiatt, hogy ennyire picibabát akar magából csinálni, meg amiatt is, hogy az örökbefogadós kapcsolatokból meg tudjuk, hogy a örökbefogadott gyerekeknél ez a picibabás dolog gyakori, és van, hogy 6-8 éves gyerekeket is, kisbabaként kell néha ringatni, mert arravan szüksége a gyereknek… szóval ezek miatt az merült fel bennem, hogy mi van akkor, ha teret engedünk ennek a picibabázásnak? De akkor úgy rendesen. Hogy akkor játékból  be is pelenkázzuk – mondjuk egy törölközővel – (ezt egyébként rendszeresen játszák Jancsival, és Julis kéri rendszeresen Jancsitól, hogy pelenkázza be) szóval hogy akkor ezt játszuk, be is belenkázzuk, veszünk egy (vagy kettő) nagyobb, cumisüveget, de azt is kifejezetten csak ehhez a játékhoz. És akkor játékból legyen pici baba úgy istenigazán… Viszont akkor a játékon kívül meg nem.
Nem tudom, hogy ez működhet-e.
Lehetséges, hogy ezt a kérdést azért megkonzultálnám a pszichológussal, mielőtt valami olyan irányba indulunk el, ami több gondot okoz, mint amennyit használ. Mert ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy kell-e ebbe többet tenni, mint amennyit ők gyerekként beletesznek? Ha Julis azon kérésére Jancsi felé, hogy pelenkázzál be! – elég annyi, hogy Jancsi kavillál Julis felett kettőt, és azzal sitty-sutty, be lett pelenkázva, akkor kell-e ebbe a játékba behozni plusz eszközöket? Cumisüveget, pelenkát – még ha az egy törülköző is…?  

A másik része ennek a körnek, hogy a kapcsoltunk ugyan alakul, de még mindig azt érzem, hogy Julis egy kis pióca, aki a szeretet és gondoskodás tartalékaimnak az utolsó morzsáját is kiszívja, ha alkalma van valahogy kapcsolódni. Bár már most az ölelés kérdést szerintem többé-kevésbé rendbe tettük, mindig vannak olyan dolgai, amiket egyszerűen kierőszakol.
Én keresek és megragadok egy csomó alkalmat arra, hogy random megdicsérjem, random megöleljem, hogy amikor csak olyan kis cuki kislány, minden színészkedés nélkül, akkor, abban a pillanatban, helyzetben simizzem meg a buksiját, adjak neki egy puszit, vagy öleljem meg.  Vagy pl mikor minden nyávogás nélkül megcsinál valamit, akkor is szoktam ilyet, csak úgy. De eztán Ő persze ezeket is túltolja, mert neki az, amit én adni tudok magamból akkor, abban a helyzetben, az lehet, hogy épp annyi, amennyit adtam. És mennyire szép, nyugodt és mosolyogós lenne a nap, ha ez így is maradna, de nem, mert Julisnak nem elég az a buksisimi, neki nem elég az az ölelés, Ő akkor már rajtam akar lógni, neki akkor már megint minden kell, az összes, amim van. És akkor itt a bibi, hogy én ezeket szeretem őszintén csinálni, - önazonosság, ugye… Vekerdy is megmondta – és nem tudom, mit tennék, ha naponta mondjuk 8-10, vagy 20 alkalommal kellene ringatnom, pelenkáznom, stb. Mi van olyankor, ha én nem tudok ennyiszer ilyen szorosan kapcsolódni? (Mert szerintem ez egy brutálisan szoros kapcsolódás) És nem arról van szó, hogy nem szeretem, vagy nem akarom szeretni, vagy ne akarnék neki jót, csak mikor épp felrúgnám a Holdra, és akkor akarna mondjuk picibabásat játszani? Akkor pelenkástól rúgjam fel a Holdra? Vagy már megint túlbonyolítom?
Napok óta bennem van, hogy tanulnom kell pszichológiát…

Bernát

Na az van, hogy napok óta azt veszem észre, hogy zabálom a narancsot, de szinte nem tudom megállni, ez csak azért fura, mert amióta együtt vagyunk Biankával, (Bianka – 16 éve) én nagyon nem kívánom, sem a narancsot, sem a mandarint, néha eszek egy keveset, pár darabot, már mint gerezdet, de ennyi. Savanyúság is kb. egy csipet évente.
A másik, hogy nagyon bántanak a szagok, már kétszer a kocsiban ülve jött be valami büdös, és le kellett kapcsolnom a ventillátort, pedig hát én már dolgoztam szennyvízaknában, dögtelepen, vagy bánya körülmények közt a mélyben…
Vagy változik a testem, vagy covid utó utó hatás, mivel 15 hónapja voltunk kovidosak, vagy apu testem lesz és ezért az átállás!??

Bianka

Az ember 7 évente változik, úgy tudom, ennyi idő alatt az összes sejtünk kicserélődik. Az ízlésünk is változik. Kíváncsi vagyok, mikor fogunk brokkolis csirkét enni együtt :D

Bernát

Megjött az első meghívásunk családként! (mármint külsős, nem rokonsághoz)
Palacsinta fesztivált tartanak, és mondták, hogy bár engem utálnak, de a kedves feleségem, és a gyerekeimet vigyem nyugodtan! :D

Bianka

Ma esti események.

Az esténk nagyon jól, kellemesen telt, volt tánc, meg meseolvasás, és reménykedtem egy ilyen kellemes elalvásban, de persze Julis már megint alakított. Egyszerűen nem viseli el, ha jó a kedv, ha béke van, neki túl kell tolni mindent. Most is neki még a mese után fel kellett ülnie, még kellett innia… és annak ellenére, hogy mondtuk, hogy ne igyon sokat, vigyorogva csak kortyolta a vizet, mintha arra játszana, hogy bepisiljon.
Akkor mondtam neki, hogy oké, lehet így is, akkor kb másfél óra múlva keltem. (múltkor elaludtak este 7-kor, Bernát hiába vitte kis 8-kor, 10 órára bepisilt… szóval a két óra már sok) mert az van, hogy nem feltétlen akarok minden nap ágyneműt cserélgetni, meg hugyos cuccokat áztatgatni, mosogatni. És akkor mondtam neki, hogy ez nem lesz kellemes, mert majd mikor a legjobb álméból keltem fel, akkor azon nem fog vigyorogni…  
Ez így is történt, és a kis tündérbogár ezt zokon vette. Szépen keltettem fel, de látszott, hogy nincs teljesen magánál, Jancsi farmeját vette a kezébe… Kimentünk wc-re, és a wc-n kezdett jobban magához térni, akkor már görbölt a szája lefelé, és mire visszaért az ágyba, addigra sírt… Hát… gondoltam- ez van….
Eltelt azóta másfél óra, most ébresztettem fel másodjára. Majd hajnali 2 körül is csinálunk egy kört, hátha akkor kibírjuk reggelig pisi nélkül.

És még a reggelhez: mikor ma egyedül maradtam, beszéltem anyával, és annyira jól átbeszéltünk pár dolgot, hogy az olyan király volt :)

Bernát

Holnap újra melós nap, holnap újra jön Karika mama, és holnap Bianka újra a „fellegvárban” fog dolgozni!