2023.02.10.
Bernát:
üdv innen a felleg várból…
Ma is itt van Karika mama és vigyáz a gyerekekre, addig én a
ház körül dolgozom egy kicsit. Bianka lement az ebédet befejezni, és addig kihasználom
az alkalmat és írok egy kicsit.
Fura ráeszméléseim vannak… ülök a vécén, gondolkodom, lenézek, szennyesek a
földön, semmi extra, de ott egy gyerek zokni, és fura, de meglepődök, bár
ezerszer dobtam már a gépbe, mégis meglepődök. Ez eddig nem volt itt, ez most
került ide, és persze az agyam jelzi, hogy öt hónapja van gyerek zokni a
házban, mégis hirtelen idegennek tűnt. Mondhatni, hogy még nem szoktam meg.
Negyven évesen az ember sokmindent megtapasztal, nagyon okos lesz! És jön egy
kis változás, és beindul az agya, máskép látja a villágot, más szemszögből értékeli
az életét.
Amióta felnőt vagyok készülök a gyerekeimre, benne volt a szóbeszédben, ha majd
jön a gyerek és egyéb. Megvolt, hogy hogy lesz a gyerek szoba, és hogy hol
lesz, mit rakunk bele, és mégis, mikor megjött ez a két kölök, lett minden,
ahogy lett, és minden felkészülés, rákészülés ellenére megváltozott az életünk
és egy csomó dolog vele változott. És ezt érzelmi, és gondolati szinten is
értem.
Ma szembe jött velem egy kiscsaj videója a szülészeti erőszakról, fogalmam
sincs, mi az, de az agyam kapcsolt és léptem tovább, engem ez nem érint, mi
ezen már képletesen túl vagyunk, minket ez már nem érint.
Másik videó, a megerőszakolt rendőrnő, akit állítólag a rendőrtársai megerőszakoltak.
Hát meg volt róla a véleményem, egy: normális ember nem megy rendőrnek. Kettő:
egy nő, három pasi éjszaka egy kocsiban, hát láttam én már ilyen filmet. Én kimondom,
nem is érdekelt az ő bénasága, hogy mibe keveredet. DE! De ez a lány egy Cigány
lány! Az én lányom is Cigány!!! (tudom, barom vagyok!) Megnéztem a videót, látom
a lányt, aki az én lányom lehetne, és elmeséli, hogy bolondok házába akarják
zárni, és hogy az ügyészség nem adja ki neki a bizonyítékokat…. és elkezdett
érdekelni, és most már (bár az is befolyásolt, hogy a lány elmondta, mi
történt) másképp látom, megváltozott a gondolkodásom, és ez nem a „végre
megjött az eszem” mert az most sincs.
Cigány emberek videó sorozata, ahol elmondja, hogy ez, meg az a szakmájuk és
itt, meg ott dolgoznak és, hogy ők tisztességes emberek, és ők Cigányok. És bár
sok normális Cigány ismerősöm van, ismerem a szarházi putris oldalt is, de ezt
fehér emberekben is ismerem! Most azt látom, hogy hajrá törjétek az utat az
elfogadásba, mert a Cigány gyerekeimnek így talán könnyebb lesz.
Másik videó, egy tacsi fekszik az ágyban és…. (tudom sok videót nézek)
Bianka
Nekem olyankor vannak hasonló meglepődéseim, mint Bernátnak
ez a zoknis dolog, mikor késő éjjel kint a konyhában, vagy étkezőben, vagy
esetleg az asztalomnál úgy rendesen bele tudok feledkezni valamibe. Akkor
valahogy érzelmileg visszarepülök abba az időbe, amikor csak ketten voltunk
itt, majd dolgom végeztével befelé indulok, vagy megfordulok és: baszki itt van
két kiságy! azta… vannak gyerekeink... No meg az is, hogy ugye nyaranta voltak
ilyenek, hogy eljött hozzánk Timi és Tomi egy hétre, de aztán hazamentek, de
olyankor, mikor rádöbbenek, hogy vannak gyerekeink, akkor jön vele az is, hogy „és
ezek nem mennek haza”.
A cigányos videókat én kifejezetten szeretem Tiktokon is,
nyilván azok tetszenek, ahol érdekes, / értékes dolgot adnak, receptet
mutatnak. Azt gondolom, büszkék lehetnek magukra azok a cigányok, akik a
jelenlegi helyzetben megállják a helyüket, tanulnak, becsületesen dolgoznak és
eredményeket érnek el. A jővő generációja számára nagyon fontosak Ők, mert
rendkívül fontos a gyerekeknek látni azt, hogy ezek a dolgok, célok, eredmények
nem irreálisak, és hogy érdemes küzdeni, megdolgozni értük.
Bernát:
Fent vagyok, de azért hallom én, hogy odalent megy a feszkó,
általában Julis kavarja a szart, erre a mama így-úgy válaszol, és néha Bianka
is válaszol. Aztán jön mikor a három hisztis egymással kiabál, mint a Cigányok!
:) (Bianka – mert ebből kettőben van cigányvér… Többségbe kerültünk, kiscsávó
:D )
Ezen az intenzív héten Karika mama is kapott rendesen a hülyeségből is, hogy
igenis a gyerekek idegesítőek is tudnak lenni, és igen nehéz néha velük.
Még egy hónap és ovi, ma reggelre senki nem pisilt be, bár Jancsi öt órakor felriadt
és sírni kezdett. Én oda ugrottam és megkérdeztem hogy mi a baj, meg simogattam
a fenekét és száraz volt. Akkor mi a baj? Rosszat álmodott, gyorsan megvígasztaltam
és addig simogattam, míg vissza nem aludt.
Nagyon ritka, hogy sírnak, de sajnos sose derül ki, hogy miért.
Bianka
Nem sokkal a civakodás után, - ami egyébként nem volt
jelentős, - megebédeltek gyorsan a gyerekek, majd mi is, és a banda
szerteoszlott. A gyerekek aludtak, vagy legalábbis próbáltak, én felmentem
dolgozni a Fellegvárba, de majdnem lefejeltem a gépet, annyira beütött a
kajakóma. Anya is bele-bele horkantott a nagyvilágba, szóval nyugalom szállta
meg a házat egy időre.
Julis szenvedett egy darabig, majd már jóval az alvásidő
fele után aludt el, és kicsit rossz néven vette, hogy 3-kor ébresztettem. De
azt nem látom célravezetőnek, hogy elhülyéskedi az alvásidőt, majd akkor
alszik, mikor már aktívkodni kellene, és este aztán megint hiszti van az alvás
miatt.
Karika mama viszonylag korán hazaindult, vásároltunk egyet,
majd beugrottam a dédimamáékhoz, vittem egy kis finomságot nekik, és
beszélgettünk kicsit.
Hazaérve jó volt a hangulat, vacsi, fürdés, majd Mátyás
királyos mese, aminek a zenéje nagyon megfogta a gyerekeket, szóval meg kell
majd tanulnunk.
Minimális vita árán tértek nyugovóra, amit megint a
fáradtságnak tudok be, így próbáltam magam nem felhúzni ezen.
Bernát:
Lassan itt a tavasz…
Egy csomó munkám van, ami kintre vonatkozik, van két kerti öntöző rendszer
kiépítés, van egy nagy diófa metszés, amit még a hidegbe kell megcsinálni. És
szintén van pár császárfa, amit meg kéne metszenem a melegek előtt. És akkor
még nem is beszéltem az itthoni dolgokról! Öntözés, favágás, rotátorozás,
vetés, fű feljavítása, gyepszellőztető javítása. Szóval ezer a terv, csak még
hideg van, bár már egyre többet süt a nap!
Ez is fura, ha nincs munkám, akkor izgulok, hogy jön-e, és persze, hogy jön. De
ha meg van munkám, akkor meg azon izgulok, hogy jaj, csak nehogy
feltorlódjanak, mert akkor majd meg fogok szakadni.
Mindig van egy kis izgalom, de nem izgatom magam, több szakmával biztos mindig
lesz meló meg pénz.
Bianka
A tavasz tényleg készülődik… a hóvirágaink kinyíltak, majd
jól el is fagytak… Igaz, még mindig ott fehérlenek, elfeküdve a földön, de
elhiszem, hogy ebben a reggeli -6, -9 fokban nem nagyon van kedvük álldogálni.
Viszont ma ebéd után, mikor felmentem, kinyitottam az
ablakot abban a reményben, hogy a friss levegő ad némi felüdülést és bár fel
nem ébredtem, azért az határozottan jó volt, hogy az ablakot közel egy órán át
nyitva tudtam hagyni, hallgatni a madárcsicsergést és nézni, hogy nap már nem
olyan homályosan, fáradtan süt, hanem kifejezetten nyáriasan, fényesen terítette
be a mogyoróbokrunk ezernyi barkáját :)
Bernát:
Gondolkoztam, hogy írok egy listát, hogy miket eszünk, és
írok egy listát, hogy milyen desszerteket eszünk, és aztán rájöttem, hogy írni
kéne egy csavargós listát is, hogy mikor merre megyünk, csavarogni üdülni. Meg
kell tervezni az évet.
Bianka
Én meg két dolgon gondolkodtam. Az egyik, hogy nem rég
beszéltük, hogy Julis érdekében érdemes lenne a két gyereket többször külön
választani, mert most úgy látszik, jól elvannak, de Julis nagyon támaszkodik Jancsira,
szinte semmit nem mer magától megcsinálni és szinte mindenben Jancsit utánozza,
önálló ötletei alig vannak.
Viszont egyik nap felvettem pár videót róluk, mert Jancsi
zene nélkül elkezdett táncikálni és megint a Lord of the dance mozdulatait
véltem felfedezni, így kapcsoltam nekik zenét – most csak a zenét, nem videót –
és buzdítottam őket, hogy táncikáljanak bátran. Készültek a videók, amiket ma
visszanéztem és döbbenten láttam, hogy Julis egyszerűen leuralja Jancsit.
Jancsi nagyon jól megfigyelte az előadást és volt sok mozdulat, ami
egyértelműen felfedezhető volt az előadásból. Ugrált, lábait tette, dobogott, csípőjét
forgatta, kezeit rakosgatta – már amikor tehette, mert Julis egyéb ötlet híján
elkezdett körbe körbe menni, más teret nem is hagyva Jancsinak, és ezek után
csak mentek körbe-körbe… Jancsi még a kezével próbálkozott, de Julis mondta
neki, hogy ne úgy tegye a kezét, hanem csípőre. Jancsi meg ugye a kicsi,
méretileg és korban is. Még nem önálló, még nem áll ki magáért, Ő jelenleg még
követő, szóval ha Julis megmondja, hogy csípőre tett kézzel körbe körbe
megyünk, akkor Jancsi ezt teszi és ezzel kb le is nyomtunk minden próbálkozást.
Én néhányszor közbeszóltam, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy szeretne és
hagyják egymást kibontakozni, meg adtam ötleteket is, hogy a nénik, bácsik
miket csináltak még, de egyértelműen Julis ötlettelensége dominált és Jancsi
próbálkozásai csírájában lettek elfojtva.
Azt gondolom, ez nem csak a táncban lehet így, csak ez most így nekem a
videókat visszanézve kifejezetten szembetűnő volt. De most már úgy látom, hogy
Jancsi érdekében is muszáj őket szétválasztani.
A másik, hogy nem véletlenül néztün ma Mátyás királyos
meséket. Valahogy az igazságosságot is be kellene hozni a szótárunkba. Az
igazságos és az igazságtalan fogalmakat, mert szerintem Julisban van valami
tüske egy korábbi eseménnyel kapcsolatban.
Pár hete volt már, hogy Julis majdnem kiverte Jancsi szemét és én akkor nagyon
leszidtam, egyrészt, mert az is azért volt, hogy úgy megy mindig, mint egy tank…
Meg azért is, mert az égvilágon semmi megbánás nem látszott rajta. És akkor a
szidás mellé elmagyaráztam neki, hogy ez nagyon komoly dolog, és ha baleset éri
a szemét valakinek, az nagyon veszélyes. És elővettem akkor egy harisnyát és
azzal eltakartam a szemét, és mondtam neki, hogy ha nem lát valaki, az pont
ilyen. És mikor nem tetszett neki, akkor levettem és mondtam neki, hogy mi most
megtehetjük, hogy ezt most levesszük és akkor újra lát, de ha kiveri valakinek
a szemét, akkor ezt már nem tehetjük meg.
Vélhetően a szidás mart be neki jobban, mert azóta
egy-két-három naponta előjön egy olyan „sérelemmel”, amit Jancsi okozott neki.
Rendszerint valami nyávogás van, és ötből négyszer az, hogy Kancsi kiverte a
szemét. Teljesen azt érzem, hogy arra utazik, hogy Jancsit ugyanúgy megszidjam,
mint őt, ami egyébként meg is történne, ha kb ugyanazok a paraméterek állnának
fenn. De azon kívül, hogy Jancsi a saját lábában is elesik, ezáltal maximum
Tangó kutyánknak okoz gondot, mert ráesik, Julisnak ebből nem nagyon eshet
bántódása, hacsak az esés útjába nem vetődik szándékosan, de ennyire nem ügyes…
Jancsi egyébként sokkal figyelmesebb és óvatosabb is, szóval elég kizártnak
tartom, hogy hasonló dolog előforduljon. És ráadásul ugye nem rég volt az a
kulcslyukba pénzt dugdosós sztori, amikor Jancsit legalább annyira
összeszidtam, mint korábban Julist a szemkiverős eset miatt, de Julisnak ez
nyilvánvalóan nem elégtette ki az igényeit és azt gondolom, hogy azt hiányolja,
hogy az Ő védelmében álljak fel úgy, mint Jancsi védelmében.
Szeretném ezt vele megbeszélni, esetleg kitudakolni, miért akar ennyire egy
ugyanlyan szituációt generálni, de tartok attól, hogy ezt megbeszélni még nem
nagyon lehetséges, mert nincs tisztában ezeknek az alapjaival, sem érzelmileg,
sem a kifejezéseket illetően, így bármit is érez, megfogalmazni sem nagyon
tudná, de azért majd megpróbálkozom.
A bepisilést sem tudja elmondani, amiben lehet, hogy van az
is, hogy nem akarja, de az a nagyobb oka, hogy nem tudja kifejezni. Egyik nap
végre mondott magától egy olyan szót, amit nem adtunk még eddig a szájába, de
jól kifejezte, amit mondani akart. A kérdésre, hogy miért pisilt be, mikor
érezte, hogy pisilni kell? érezte-e egyáltalán? És ha igen, miért nem ment ki?
Volt-e akadálya? Mi kellett volna ahhoz, hogy kimenjen? – ilyeneket próbáltam
kérdezni, és akkor mondott egy ilyet, hogy lekéste. Ebből totál azt vettem ki,
hogy becsurrant, és vagy az elején felébredt, de nem tudta visszatartani, vagy
már a nagyja bement, és arra ébredt fel. De ez legalább az Ő szava volt és
szerintem nagyon jól kifejezte, azt, ami történt. Szeretnék valami ilyet ezzel
a Jancsit leszidós dologgal is. Most egyelőre a testbeszédéból tudok jobban
kiindulni.
És kutyák… Amikor az öröbefogadás útján indultunk, olvastam
cikkeket, könyveket és azokban sajnos volt olyan is, hogy a gyerek a
figyelemfelhívás miatt, vagy féltékenységből a család állatát bántotta. Ez
nekem az egyik legnagyobb félelmem lett. Rettegtem attól, hogy mi lesz, ha az
állataimat bántják. És mikor még a barátkozás ideje alatt voltunk és mutattam a
kutyáimról, meg a macskáimról videót, csak az volt, hogy fúj, meg nem szeretem,
meg az a nagyob lányka ott a nevelőszülőknél állandóan azt hajtogatta, hogy „hát
megcsikár….” Na… gondoltam, ilyen alapokkal jó lesz itt beilleszkedni.
Azóta ebben egész jól haladunk, azon kívül, hogy a kutyák a legkisebb feszkót
is nehezen viselik, így mikor harmadjára kell szólnm valamiért, és azt picit
hangosabban teszem, azt a kutyák mér nem szeretik. Az öreg ordasom már be sem
jön, csak ha a trollok alszanak, Tangó kutyánknak nem sok aljszőre van, így ő
inkább bevállalja a plusz ősz szőrszálakat, a tacsi meg rendszeresn Bernát
fenekében köt ki, ha anyuci morci… De ők legaláb bent vannak, a vita után ki
tudom pket oldani, és megy minden tovább, de azzal kapcsolatban nehezen térek
napirendre, hogy az öreg ordasom inkább elhúzódik. A kutyák sem élnek örökké,
ha legjobban tartaná magát, akkor is még pár éve van, de félek, hogy Nála az
ízületi koások miatt nem lesz ez túl sok. És jó lenne, ha a minél többet a
közelemben lehetne, és nehezen viselem, hogy ez nincs így. Amikor meg végre
bejön, lepihen és ráesnek…. na akkor tombolnék. Nagyon sokat agyalok azon, hogy
ezt a tenyérnyi helyet hogy tudnánk úgy osztani, hogy legyen a kutyáknak egy
olyan rész ami védett.
Bernát:
a 22-es csapdája!!!
Egész nap tart az aréna, megy a gladiátor harc, és az esti
altatás, szinte megváltás.
Amikor lemegy a nap, sötét odvaikból előbújnak a rémek.
Vagyis ha végre lefekszenek a gyerekek, kinyílik a világ, ekkor állunk neki
filmet nézni, sütögetni, eszegetni, irogatunk, beszélgetünk. A lényeg: eltelik
az idő, gyakran éjfélkor fekszünk, és ugye hétkor ébresztő, és a gyerekek is kelnek.
Ilyenkor Biankát keltem, aki hozza a zombi, a halott, és a kómás beteg
állapotát, és csak egy korty kávé hozza vissza az élők sorába. Sajnos a külön
idő ami kell, az az alvásból kopik, és ha nincs elég alvás, kevesebb a türelem,
a jó kedv, és minden. Minél több időt töltünk szórakozással és ki
kapcsolódással, annál fáradtabbak vagyunk másnap, és másnap, és ebből nehéz kilábalni.
Mert pihenni kell, de a gyerekekkel is lenni kell, meg együtt lenni is kell.