2023.02.11
Bianka
Imádom!!!!!
Szombat reggel, ébredek, halk neszeket hallok, Bernát kint
motoszkál, Julis is kint van, suttognak. Bernát csitítja, hogy csend legyen. Az
ágyamból csak Julis ágyára látok rá jól, Jancsi ágya pont annyira van
takarásban, hogy a rácstól úgy belesimul az ágyba, mikor alszik, hogy olyan mintha csak egy takarókupac lenne.
Szóval kint suttognak, Bernát meghallja, hogy ébredezek,
hozza a tálcán a gondosan összeválogatott szendvics-svédasztalt, egy szelet
kenyér elvágva kb 5x5 cm-es darabokra, mindegyiken más a feltét.
És ekkor meghallom kint Jancsi hangját. Kérdezem Bernátot
suttogva: Bernát…. miért suttogunk? Ki alszik még? – A lelked… - válaszolja
suttogva. – Imádlak – mondom neki, és a lelkem odáig meg vissza van ettől a
figyelmességtől! (Bernát: Boccs má :) )
Bernát
Már napok óta beszéljük, hogy bár itt volt Karika mama, de
azért több, mint egy hete jórészt csak itt vannak a házban a kölkök, olyan fagy
volt kint, hogy nem nagyon lehetett sokáig kint maradni, de ma végre süt a nap,
úgyhogy irány a játszó!
Bianka
… amit már tegnap este beszéltünk, hogy most már menjünk
valamerre, mindegy merre, csak el innen. És akkor a ma reggeli punnyadás
alkalmával Bernát azt mondja, hogy akár maradhatnánk is, és főzőcskézhetnénk…
Meg az eszed tokja – gondoltam magamban… Mondtam Neki, hogy az sem rossz, de
annyira szépen süt a nap, hogy szerintem bánná utólag, ha most nem mennénk.
Bernát
Van egy régi, de viszonylag jó fényképezőm, és bekapcsoltam, hogy működik-e
még, és a gyerekek kérdezték, hogy mi az? Mondom Jancsinak, hogy puska, de erre
ő vigyorgva, hogy nem, ez fénykép.
Mondom ez fényképező, és megyek vele fényképezni, persze egyből a két szurikáta,
hogy jöhetnek velem? Mondom nem, nincs rajtatok gatya, bugyi, nadrág, póló
kabát, meg sapka, bakancs! A két gyerek másodpercek alatt levetkőzőtt és
győzködött, hogy de ők jönnek.
ÁÁÁ, mondom… nem… hát Jancsi nem is akar jönni, erre kórusban, hogy DEEEE!
De mondom nincs hely a kocsiban, nem fértek be! :D erre, hogy a fekete kocsiba
van hely, jönnek!!
Gyors öltözködés és kimentem pakolni a kocsiba, két kis biciklit, labdákat,
puskákat.
El indultunk, szép idő volt, a gyerekek előbb hintáztak, majd mikor elővettük a
bicikliket, akkor a foci pályán tekertek egy nagyot. Majd jött a labda, Jancsi
oda vissza szaladta végig az ÓÓÓÓriási kispályát.
Ügyesen rúgja a labdát, egészen jól eltalálja és kb. arra is megy, amerre
szeretné! Rühellem a labdarúgást, de ha a fiam szeret focizni, akkor legyen,
focizzunk!
Bianka kisajátította a fényképezőt, ezért én egy képet se lőttem, de azért lett
pár jó kép. (Bianka: de azért…? – köszi :D )
Én finoman terelgettem a gyerekeket, segédkeztem a fotóknál, és pakoltam a
játékokat.
A játszótér a mama háza mellett van, és így beszaladtunk egy pisire, legalább
beszéltünk pár szót.
Siettünk haza, mert hallottuk a a harangszót: Bianka és Julis kb 5 méter
távolságba egymástól de kórusba!: Sietni kell haza ebédelni, mert dél van! (Bianka:
Hiába, rend a lelke mindennek :D )
És egy másik, a gyerekek mindkettönket anyucinak és apucinak, illetve,
Bernátnak és Biankának is, hívnak, random mikor mi jut eszükbe, de már nem ez a
lényeg, nem ettől leszünk a szüleik, hogy hogy neveznek, ez már lényegtelen,
temészetesen szólítanak minket, mikor mi jut eszükbe.
És egy fura: Jancsi szinte sose beszél Lilláról, csakis Károj apu így vagy úgy…
Juliska is szintén, sőt, a volt nevelt tesókat se emlegetik egyáltalán, lassan
felejtenek, bár tudom, hogy még visszatérnek!
Most mindenki alszik, elfáradtak, kicsit hideg is volt, sokat szaladgáltak,
félő is volt, hogy elalszanak a rövid úton hazáig, de végül kibírták, pedig
Jancsi már a mamánál ült volna bárhova, csak pihenhessen, lehet, hogy lesz egy
kis izom láz, de már adagolom is a C vitamint a kulacsukba.
Bianka
Mikor tegnap megbeszéltük, hogy menni kellene, igazából nem
nagyon kívánkoztam ki ebben a hidegben, de azt tudtam, hogy a gyerekeknek nagy
szükségük van rá, de valójában nekünk is, családként is szükségünk van az ilyen
közös kimozdulásokra, így fel sem merült bennem, hogy ne menjünk. És végül
olyan jó képeket sikerült ma is készíteni, és olyan jó volt nézni, ahogy
örömködnek és játszanak, hogy ezt kár lett volna kihagyni.
És a másik, hogy én nem annyira bántam, hogy a gép az én kezemben volt, mert
bár ennek okán úgy tűnik, mintha csak apuci lenne a gyerekekkel, de ma én úgy
indultam el, hogy örültem ennek a hidegnek, mert úgy jótékonyan a fejemre
húzhattam a melegítőfelsőm kapucniját és nem kellett a hajammal szórakoznom,
így viszont kb úgy néztem ki, mint egy megtermett hóember… Szóval neeeeem volt
olyan nagy gond, hogy Bernát kezébe ma nem került fényképezésre alkalmas
eszköz. :D
Azt viszont nagyon jó volt látnom, ahogy apuci tanítja a gyereket biciklizni,
meg ahogy ültek a nyakában, és a hátán a mászókánál. Ezek most nem olyan nagy
és magasztos pillanatok, de később azok lesznek. Jó volt, hogy részese lettem
ezeknek a mosolyoknak és pillanatoknak.
Ami pedig az érzelmeimet illeti, már sokkal jobban tudtam
motiválni a gyerekeket, van egy közös hang, vannak vicceink, és vannak
mosolyok, amikkel minket ajándékoznak meg és jó volt, hogy ezeket is sikerült
lencsevégre kapnom. Ma sokkal közelebb éreztem magamhoz Julist is.
És összességében ma szerintem egy egész jó, békés, vidám napunk volt, minimális
hülyeséggel fűszerezve, de valahogy azokat meg sikerült könnyebben elengednem,
úgyhogy most nem is panaszkodom egy percet sem :)
Bernát:
nagy apai pillanatok…
Igen ma megvolt egy csomó nagy apai pillanat, amikor a gyereket lökdösöm a
biciklin, hogy folyamatosan tekerje, és ne visszafelé, és mikor hatodjára kezdi
visszafele tekerni, akkor diszkréten kiszaladt egy anyád picsája, amit még a
tér másik végén is hallottak.
És Julis is kérte a mászókán, hogy segítsek, mert a nagyoknak kialakított
részen nem tud átmászni, és apa már ment is, bakot tartott, és már cipelte a
husi picsát.
Bianka
Igen, mikor Jancsi huszadjára is hátrafelé tekerte a bicikli
pedálját, ott nekem is ment fel a pumpa, hogy nem igaz, hogy nem érti. Aztán
Bernát rá is hagyta, én is próbálkoztam egyet, mert mi itthon már ezt még
egy-két hónapja, mikor még jobb idő volt, lejátszottuk, hogy előre teker, egyik
láb, másik láb. Aztán én is ráhagytam, de addig tekerészett, hogy azért
lassan-lassan csak belejött. De szerintem ez a része csak legenda lesz, meg itt
a blogban ami megmarad, de a fénykép azt örökítette meg, hogy APA tanítja a
FIÁT! És amikor majd a FIA nagy lesz, és majd APA lesz Ő is, akkor lesz mire
emlékezni, hogy Őt tanította Apuci tekerni.
Bernát
Jó nap volt!
Délután kicsit be indultunk, a gyerekek felkeltek, elkezdtem almát pucolni,
csináltunk közösen (kompjutot) kompótot, meg bedobtunk egy csülköt a sütőbe,
amit drága mesterszakács feleségem két órán keresztűl lámpázott,
szoláriumozott, vigyázva, hogy véletlen se égjen oda a hús, de, hogy meg se
barnuljon, vagyis meg se melegedjen, mert a sütőt világításra kapcsolta csak!
Bianka
Valami gyanús volt, hogy miért nincs illat, meg amikor csak
benéztem a sütöbe, az alufólia úgy simult a húsra, mintha bent nem túlnyomás,
hanem vákuum keletkezett volna… Az, hogy a sütő hideg levegőt fúj, Bernátnak
tűnt csak fel, de Ő sem kérdezte, én sem tartottam olyan fontosnak… Hanem mikor
8 után benéztem a husira és a tepsi olyan hideg volt, mint mikor betettem,
majdnem elsírtam magam. Na mindegy, már
most sínen van a dolog.
Bernát
23:00 a husi még sül, közben egy csirke leves is elindult a
puhulás útján, mostunk, mosogattunk, tehát pörgött az élet, és még egy kirakós
is ki rakódott. (Bianka – bizony ám, nem is akármekkora! 100 db-os!! Ezt még
együtt kellett kiraknunk, de szerintem következőleg egyedül is menni fog
Julisnak :) )
Volt egy két órás szenvedésem a képek szerkesztésével, amit
hangos szentségelés követett, persze Bianka két kattintással egy perc alatt megcsinálta,
amire én nem kicsit szentségeltem!
Szép színes képek lettek, jó ez a gép, élvezet hallgatni, ahogy kattog.
Már mindenki alszik, még írtam ide egy kicsit, az asszony fürödik, és ha végzett
velem, akkor feltölti a mait is. :D
Holnap vállalkozós, jó munkás nap lesz, el kell mennem anyámhoz, és a zuhany
tálcát kb. fél óra alatt berakni és bekötni. Viszem magammal jólbevált segédemet
is, Jancsit, addig anyuci viszi Julist a bótba.
Muszáj holnap kicsit dolgoznom, mert hétfőn a burkolók kezdik a burkolást és
addigra be kell rakni azt a vackot. De aztán vasárnap még anyámnak se
dolgozok!!!