2023.02.12

Bernát

hajnali balhé van 5:30…
Reggel Drága Szerelmetes feleségem azzal keltett, hogy nincs fűtés! ÁÁÁÁ! ha nincs fűtés, meghalunk, világ vége, hívjavalaki a Katasztrófa védelmet!!! Helyett egy szál kukiban kisétáltam a kazánhoz, leolvastam a hiba üzenetet, rajta, hogy E10, gyorsan vissza emlékeztem, hogy a kazánfűtői suliban mit tanultunk erről… Az égvilágon semmit, de emlékeztem rá, hogy ez a hibakód, ami kb. évente egyszer előjön, a víz nyomás leesését jelzi, tehát alá guggoltam és brrrr… hideg padlóhoz ért a műszer vége, le kell teríteni egy ruhát! Na letérdeltem, alányúltam, aztán a kazánnak is, és kinyitottam a kis csapot, két csepp víz, és már működött is! Boldogan feküdtem vissza a meleg ágyba, alvás délig!
Egy gyors reggeli és készülődünk, én dolgozni az asszony meg vásárolni, én viszem a kicsit, ő meg a nagyot, elszakítjuk őket egymástól!!!

Bianka

A mi délelőttünk is jól telt, bármerre mentünk, Julis mindenhol egész jól viselkedett, gondot, kárt sehol nem okozott, viszont az még mindig látszik, hogy eddig a négy évében annyira kevés inger érte, hogy bármerre megyünk, mindenre rácsodálkozik, leragad, nézelődik, közben hátbavágja a fotocellás ajtó… Lehetne napokat szánni csak ezekre, hogy elmegyünk a boltba, vagy bármerre és csak nézzük a dolgokat, mert azért a hétköznapokban, mikor szorít az idő, akkor nem tudunk csak úgy ámuldozni, pedig kellene.
Azt azért megállapítottam, hogy bármennyire zseniálisan is vásárolok, azt az életet elfelejthetem, hogy bevásárló lista nélkül megyek vásárolni, mert ha gyerek is van nálam, akkor kizárt, hogy minden eszembe jut. És ez brutál idegesítő.
Egyszer az egyik bolt után, mikor a kocsiba készültünk beszállni, Ő védett oldalon volt, mondtam neki, hogy nyissa az ajtót, szálljon be, erre beszél.. mondom, beszállás, erre még mindig kérdez valamit, de a helyzethez képest jelentéktelen dolgokat magyarázott. Neki biztosan nagyon fontos volt mindaz, de akkor, abban a helyzetben nem engedtem a 220-ból és nem hallgattam meg a szövegelését.
Egyébként is extrán sokat beszél, folyamatosan, egyfolytában jár a szája, képtelen csendben maradni Mikor már kifogy a normális akérdésekből, kezdi elölről, vagy ismételgeti a legutóbbiakat. Ha van más társaság, néha ignorálom, gyakran visszakérdezek, ilyenkor az esetek 90%-ában kiderül, hogy pontosan tudta a választ. Utazásnál, vagy az utcán, vagy a kocsi közelében viszont nagyon fontosnak tartom, hogy minden kérdés és vitatkozás nélkül tegye azt, amit kérek, mert bár most messze nem volt veszélyben, más esetben ez akár az életébe kerülhet, és azt szokja meg, hogy ezek komoly dolgok, majd ha már beszálltunk, jöhetnek a kérdések.
Mikor beszálltunk a kocsiba, akkor is elmondtam neki, hogy ilyenkor nagyon fontos, hogy első szóra azt tegye, amit kérünk, nem kérdez, nem vitatkozik, nem ellenkezik, hanem teszi azt, ami a feladata.

Tegnap este a Sári barátnőmmel megbeszéltem, hogy elugrunk hozzájuk Julissal. Nagy szeretettel és egy jó kávéval vártak, és miután lesokkoltunk minden állatukat, (meg őket is) és megittuk a kávénkat, indultunk is haza, hogy a tegnap esti agyonszoláriumozott husira még rápirítsak kicsit. A két csapat kb egyszerre ért a bázisra. Gyors ebédet rögtönöztem, mert a husi még sehogy nem állt, és irány az ágy. A két gyerek olyan gyorsan aludt el, mint a szél.

Börnát

Gyorsan megcsináltam a zuhany beállítást, és délre haza is értünk, a fiú csapat jól dolgozott, hasznos tagjai voltak a társadalomnak!
Közben a lánycsapat shoppingolt, meg költötte a pénzt és kávézgatott!

Van egy elemes pici ledsor az ágyuk fájára tekerve, Jancsi mindig felmászik és a múltkor leverte, szét is esett az elemtartója. Sírva jött, hogy rosszat csinált, én csúnyán néztem és kérdőre vontam, hogy ha nem szabad oda felmászni, akkor hogy verte le?
Aztán jól megvertem nadrágszíjjal, meg légycsapóval és vizes narancsos törülközővel a kazamatában, hogy ne halja senki keserves ordítását!!! (Bianka – ugye nem kell senkinek sem magyaráznm, hogy ez vicc?????????? – Nincs kazamatánk, szóval a fél utca hallotta….)
Ma megint pörögnek, már beküldtem őket a konyhából, hogy bent tomboljanak és hát ismétlés a tudás anyja, megint leverte és sírva jött elénk. Ez őszinte sírás volt, nem a Julcsa féle szinészkedés! Megint megkérdeztem tőle, hogy minek mászott fel és minek verte le?, persze nem tudja, de azt tudja, hogy nem szabad, most ezért lebontottam a fénydekort, hogy most már akkor nem lesz.
Kicsit elszomorodtak, de mire ezt leírtam, addigra megint birkózva ölik egymást.
Ha külön vannak, a találkozás után megölelik egymást, és most újúlt erővel őrjöngenek.
Jancsi egyszer kérdezte hogy Julis nem kap rudit?, amikor külön voltak, de más emlegetés nem volt.

Bianka

Az egyébként tényleg nagyon cuki volt, mikor összetalálkoztak. Az ölelást én pont nem kaptam el, de ahogy meséltek egymásnak, az nagyon jó volt. Jancsi olyan komolyan adta elő a dolgokat, hogy pingvines mesét nézett, meg evett pudingot, hogy az félelmetes. Viszont az is érdekes, hogy Jancsi a legapróbb részleteket is úgy tudja elmesélni, hogy számára mindennek szenzáció értéke van. Julis volt boltban, utaztunk, másik boltban is voltunk, segített nekem, számolta a dolgokat, beszélgetett az eladóval, találkozott a barátnőmékkel, kávézott, kutyázott, macskázott, aztán hátul a kertben még másik 5 kutyával találkozott, kapott gumicukrot… és ebből szinte semmit nem mesélt Jancsinak. Vélhetően neki több idő kell, hogy leessenek az élmények.

Én délutánra az agyamat teljesen kisütöttem, addigra már csak tudatilag voltam jelen és tudtam, ogy az, amit és ahogy csinálnak, teljesen rendben van, de ez, hogy teljes erőbedobással gyerekeztünk mindkét nap, olyan szinten vette ki az energiámat (de inkább a lelkierőmet), hogy magam is meglepődtem. Nem fizikailag vagyok fáradt, hanem csak úgy ülnék és néznék ki a fejemből…

Holnap újult erővel vágunk neki a dolgozós hétnek, és nagyon bízom a legjobbakban, hogy eredményes is lesz!