2023.02.15.

Bianka

Teljes tanácstalanság

Este 10 óra, Julis hangosan, érthetően Apát hívja, Apa már alszik, én még ébren vagyok, mondom neki, hogy „Juliska, Apa alszik, mit szeretnél?” – „Pisilni kell!”
Óóóhh, gondoltam magamban, mekkora büszkeség, szól, hogy pisilni kell menni, végre!
Mondom neki, ügyes vagy, lámpát kapcsold gyorsan és futás pisilni! Így is tesz, kapcsolja a lámpáját, megy kifelé, pisil, lehúzza a wc-t, jön vissza, látom, gyanúsan áll a nadrágja, és ahogy emeli a függönyt, mintha foltot látnék az ágyon. Kérdezem, bepisiltél? – Igen – mondja. És azzal a mozdulattal maga alá húzta a takaróját… Nem volt akkora folt és úgy voltam vele, hogy nem ártana, ha egy kicsit kellemetlenül érezné magát, így hagytam, bár nem jó szívvel.

Éjszaka egyszer felkeltem, mentem mosdóba. A szobába visszaérve megint brutál húgyszag, annyira, hogy ablakot kellett nyitnom. Mivel nem akartam sokáig hagyni, hogy ne hűljön ki a szoba, meg a kis HP nehogy megfázzon, így az ágy szélén a telefonomat nyomkodva vártam a szellőzést. Egyszercsak hallom, hogy alig hallhatóan (ami azt jelenti, hogy annyira halkan suttogva, mintha csak a száját nyitogatná,) motyog valamit. Nézem, mozdulatlan, szoktak álmodni, nyüszögni, ha gond van, ébresztjük őket, de most úgy látszott, nincs gond. Hagytam. Eltelik kb egy perc, felnézek újra, látom, a lámpája világít, Julis a párnáján ül… Juliska, Te mit csinálsz ott? Miért ülsz a párnán? – Pisilni kell!!!! – mondja ingerülten. Hát néztem nagyot megint… nem tudom, mi kellene még, milyen tevékenység, gyakorlás, beszélgetés, vagy mennyi idő ahhoz, hogy az éjszakai pisiléseknél ha felébred, azonnal menjen, és ha különösebb gond nincs, akkor ne szólongasson, ne kérjen engedélyt egyik sem, hanem kell, akkor menjen. Jancsi is ül az ágyon és sírva, elhaló hangon, de alig hallhatóan mondogatja, hogy pisilni kell. Ő pedig nem fél a sütétben sem, simán mehetne és mikor mondjuk, hogy oké, lámpát kapcsoljad, futás, akkor mint akit ágyúgolyóként lőttek ki, lámpát kapcsol, felmászik a padra, felkapcsolja a másikat, kimegy a wc-re és intéz mindent. Csak az engedély kell neki, de miért????? Nem értem.

Na visszatérve Julisra, kiment wc-re meg is dicsértem, hogy ügyes volt. Aztán reggel ébredünk, látom, atomvizes a nadrágja, aminek már lassan inkább meg kellett volna száradnia, ágya csurom pisi… Kérdezem, megint bepisiltél? – Igen!  végja rá büszkén… Hát… - mondom- erre azért nem kéne büszkének lenni. Takaróidat, macidat viheted ki a mosógépbe, pisis cuccaidat ott vesd le, azt is tedd a gépbe.
Viszi kifelé, és az ajtóból vigyorogva visszanéz és vígan, boldogan mondja, „viszem ki a takarómat, mert tiszta pisi!”- majd indul, de megint visszanéz ugyanazzal a lelkesedéssel – „És a lepedőmet is, mert azt is összepisiltam!”
Háromszor fordult így vissza. Én meg csak néztem, hogy lassan ott tartunk, hogy jutalmat vár majd érte? Nemhogy megbánásnak nem volt jele, de még büszke is volt rá. Legalábbis teljesen így viselkedik. Ha ez is színészet, akkor írtózatosan brutálisan tehetséges – sajnos… És azért sajnos, mert akkor viszont kétségbeejtő, hogy mennyire megtanulta ezeket az álarcokat viselni, kezelni.
Visszatérve elmndtuk neki, hogy ez nem jó, hogy bepisilt. Ha ezt megtudja Eszti mama, vagy Karika mama, nagyon szoorúak lesznek, egyáltalán nem lesznek büszkék. És a dédik… jajj, hát arról ne is beszéljünk. Szegény dédik mennyire elszomorodnak majd. – Minderre kb semmi reakció.
Akkor Bernát behozta Jancsinak a kávét, Julisnak ugyebár nem, mert ez a nempisilőseknek volt jutalom, ez sem nagyon hatotta meg.
Kérdezgetni próbáltam. Aki ismer, tudja, hogy elég jól kommunikálok, egy dolgot elég sokféleképpen el tudok mondani, szóval itt is bevetettem magam, mindenhogy kérdeztem, próbáltam kiszedni belőle valami értékelhető magyarázatot, legalább azt, hogy mire emlékszik? mit érzett? Mikor az alvásból felébredet, mit tapasztalt? Mire ébredt fel? És volt egy válasz, amiből esetleg arra lehetett következtetni, hogy álmában szaladt be a pisi, de az összes többi válasz mind az volt, hogy azért pisilt be, mert be akart, és hogy neki ez jó. És mikor kérdeztem, hogy mennyire jó, akkor azt mondta, hogy nagyon. Megkértem, hogy a kezével mutassa meg, hogy mennyire. És mutattam neki a lehetőségeket, kb 1 cm, kb 10 cm, 30 cm, 60 cm, 1 méter. Mutasd meg, hogy mennyire jó? És az egy métert mutatta. Kérdeztem, hogy ha megeszel a finom csokit, az mennyire jó? És mutatott kb 10 cm-t, és bepisilni? Ismét a nagyot mutatta. És emlékszel valamire, ami legalább ennyire jó volt az elműlt időszakban? Talán gondolkodott rajta, de nem mondott semmit. Segítettem neki: milyen helyeken voltunk, milyen ajándékokat kapott, kikkel találkoztunk, de semmi. Próbáltam a rossz irányban is, hogy volt-e valami, ami ennyire rossz volt, de arra sem mondott semmit.
Eszem ágában sem volt büntetni emiatt. Viszont azt mondta, szeretne guggolni… Hát … a szemöldököm a fenekemig szaladt… Hát – mondom – guggolj… Elkezdi a guggolást, és kérdi, mit mondjak közben? – meg sem várja a válaszom, mondja magától, hogy „nem pisilok be”. Egy darabig lelkesen vigyorgott közben, de mikor elkezdett lihegni, akkor mondtam, hogy jó, akkor váltsunk mondatot, különösen, hogy több helyen olvastam, hallottam, hogy az agyunk nem kezeli a „nem” szót, így a tagadást is állításként kezeli, szóval mantrázni nem igazán jó tagadásokat, pl, hogy nem pi, hogy „nem leszek beteg”, hanem állítást kell tudatosítani, hogy „egészséges leszek”… Ezért is jobb ötletnek tűnt, hogy: Bepisilni butaság.
Mikor ezzel is végeztünk, én kimentem reggelit készíteni, Ő meg közben lelkesen felvette az egyik játéktelefont, és mondta, hogy jó, akkor felhívom Katit, és elmondom neki, hogy bepisiltam. Na… Bernátnak több sem kellett, felhívta tényleg Katit. „Ráérsz?” – „Persze, mond” – „A lányom szeretne mondani Neked valamit” és azzal elkezdődött a lelkes sztorizás, amire persze Kati nyilván nem örömködött annyira. Még vele is próbáltunk agyalni, hogy mit lehetne, de mindig oda kanyarodok, kanyarodunk vissza, hogy ettől az egésztől miért lelkes Juliska? Azt kellene megfejteni, hogy mi az, amit ad neki ez az egész, ami miatt megéri ennyi hajcihő minden alkalommal.

Hétfőn pszichológushoz megyek, rákérdezek, mizu van… Hátha mond valami okosat, legalább azt, hogy hogyan húzzam ki a lányból a mögöttes dolgokat.
És mindettől függetlenül van egy tippem, hogy erre is azt mondja, hogy a biztonságérzet növekedésével megoldódik ez a gond is. Remélem, nem ezért fogok fizetni 13.000 Ft-ot :D

Börnát:

Van egy tippem, behugyozik és szög ellentétét csinálom, amit eddig, szó nélkül azonal cserélem a lepedőjét még este, aztán a pelusát, (Bianka: Pelusát?????) és reggel megkérdezem, hogy na ki nem pisilt be? ha azt mondja, hogy ő nem, akkor kap kávét. Ezzel hátha ki lehetne zökkenteni, ebből a témából. Szerintem mint ahogy a rossz reklám is reklám, neki a problémákból adódó haragos, mérges, törődés is törődés. Csak azt nem értem, hogy ha nem pisil be akkor is van törődés, kap nyalókát, kakaót, csokit, valami kedveskedést…  Tehát nem kéne ezzel a pisivel próbálkoznia.

Bianka

Én ezt a törődős dolgot csak azért nem értem, mert külösen nagyon figyelünk arra, hogy a nempisilős napot nagyobb törődést kapjon. Sokkal nagyobb az érzelmi nagyság szerintem, az örömködés, a büszkeség, a jutalom, az ajándék, hogy aztán még többször is felkerül ez szóba, dicsekedhet vele, mindenki más megdicséri, szóval szerintem a törődést bőven megkapja, mikor nem pisil be, emiatt nem kellene bepisilnia.

Bi

Még míndig nem érzem azt, hogy ez valami lázadás lenne ellenünk, nincs jele vágyakozásnak, vagy nem is merülnek fel a régiek. Lilla szinte sose volt téma, Károly aput azért főleg Jancsi szokta emlegetni, de pl. a tesókat soha. Csak a szülők saját nagylányát, aki gondolom sokat játszott velük.

Bernát:

Ma csináltam meg életem első tiramisuját! Taps, virág!
És erre napok óta készülök, és még tegnap este beszéltük, hogy majd én ma, mivel úgyis itthon vagyok, megcsinálom. Persze a reggeli bepisilés nem volt betervezve, de elmondtam Julisnak, hogy ma nem kap csokit, kávét, vagy tiramisut se!
(Bianka – és ez a délelőtt folyamán többször előkerült, hha valamit nem kapott, hogy még mindig büszke-e arra, hogy bepisilt? Még mindig jó ötletnek tartja-e? És ahogy haladtunk az időben, egyre kevésbé volt vicces neki ez.)
Jött az ebéd, meg is ettük, és Jancsinak kiszedtük a sütit, és odaadtuk, persze Julis rögtön kifakadt, hogy ő nem kapott, pontosabban, hogy Ő kért @&#@&#;;;,,?? Na persze Bianka újra letárgyalta a bepisilés dolgot, de persze a lány nem látta hogy már szedi neki is a sütit.
(Bianka – igen, újra letárgyaltuk, hogy biztos jó-e úgy dönteni, hogy bepisil? Még mindig büszke-e rá?  És amióta ezt beszéltük, most láttam rajta először azt, hogy sajnálja. Bár nyilvánvalóan ez inkább a tiramisunak szólt, de végre egy őszinte reakciót kaptam reggel óta először)

Bernát

Bevittem neki és elmondtam hogy nagyon nem szeretném…. ha még egszer…. bepisilna!!!
Persze látva a könnyes szemét, ahogy tartja a kezében a tányért, és kb, reménytelve mosolyog, hát elcsuklott a hangom, no mentem is vissza enni a tiramisut, erre ez a mindelébekanál Biankám megsimogatja a lábam és megkérdi, hogy jól vagyok-e?
PERSZE, pont most akarok erről beszélni, és még megkérdi, hogy jól érezte-e? Mondom, nem akarok erről beszélni, IGEN JÓL ÉREZTED, HOGY EGY GYENGE KIS PÖCS VAGYOK, és mind a ketten tudtuk hogy nem fogjuk kibírni hogy ne adjunk neki finomat. Mert bár ő két perc múlva nevetgél, de mi megrokkanunk a szigor alatt.

Bianka

– és ilyenkor el is gondolkodom rendesen, hogy mennyire vagyunk lúzerek, mikor megígérünk valami büntetést, és ugyanúgy nem tartjuk be, mint sok más lúzer, akik szintén nem tartották be, amit ígértek…. Tudom, hogy ilyenkor itt a világvége a gyereknek, mert nem tud hosszabb idősávban gondolkodni, és az, hogy reggel azt mondjuk, hogy ma egész nap nem lesz édesség, azt még akkor nem tudja értelmezni, mert fel sem tudja fogni, mi az, hogy egész nap… Csak sorra szembesül az elutasítással, csak sorban koppan, és ez egyre rosszabbul esik neki. Szóval ha nem akarjuk ebben a rossz érzésben tartani, akkor nem kell ilyet mondani, hogy egész nap nincs ez, meg az… Nekik az itt és most van, ebben tudnak csak gondolkodni.

Bernát:

És a világ másik felén, kicsit arrébb ugye, sokan örülnének, ha a gyerekük még bepisilna, mert még élne. Én meg itt baszakszok egy ilyen kis dolgon. 
Node van egy aranyos, szép, jó gyerekünk is, (akivel egyre több a baj, de ez most lényegtelen)
Jancsi reggel megkérdi hogy mit csinálunk ma? Mondom dolgozok. Megyek el kocsival? Mondom nem, itthon dolgozok, egy férfinek is kell mosni, mosogatni, kaját főzni, meg fürdőt takarítani, - bár ha azt jól csinálod, akkor azt csak egyszer kell! - És egy nagyot nevettem, amit persze nem értettek, csak az asszony nevetett talán egy kicsit. (Pár éve kitakarítottam a fürdőszobát, egy perc alatt úgy, hogy felrobbant, és vitt ajtót, ablakot, falat, mindent! Hehe :) Azóta nem kell fürdőt takarítani!
Valaki nem tudja, hogy kell felrobbantani egy mosogatógépet? :)

Bianka

Apropó, Jancsi!

Jancsi egy csomó minden hangot, betűt már szépen ki tud mondani, de még megvannak a régi dolgok, és mivel mi már mindent értünk, valahogy egy darabig nem is volt igény arra, hogy pl a „moat” az „most” legyen, az „éni megyek” az „én is megyek” és ezeket szoktuk mondani, hogy nagyon szépen mondja az S hangot, akkor tudja ezt is mondani.
Az L és a R hanggokkal van még gondja Jancsinak, és próbákozik ezerrel, néha idegesíti is, hogy nem tudja kimondani, és Juliska is mutogatja neki, hogy mit hogy kellene. És valami alakul :D
Ma, mikor huszadjára kérdezte, hogy mikor megyünk a buliba (ami holnap lesz), megelégeltem és mondtam neki, hogy mondja utánam: HOLNAP megyünk a buliba. Elmondja… Visszakérdezem: tehát akkor mikor megyünk a buliba? Válasz: mmmmmm….. később?
Pfúúúú… bmeg… na kezdjed ismételni, hogy HOLNAP MEGYÜNK A BULIBA!
Hoanap megyünk a buiba! Hoanap megyünk a buiba! Hoanap megyünk a buiba!
Hoalnap megyünk a bualiba! Hoalnap megyünk a bualiba! Hoalnap megyünk a bualiba!
Holnap megyünk a buliba! Holnap megyünk a buliba! Holnap megyünk a buliba!
Jancsi! Te kimondtad a L betűt!!! Mondd még egyszer, hogy buliba! – Buliba! – Szupeeeer! :D

És az R is alakul :)

Bernát

Esti idil

Kicsit túlléptünk a reggeli harcokon, és átálltunk a családi idilre, volt egy jó kis vacsora, bundás kenyeret sütöttünk. A gyerekek segítettek a tojatokat felverni, meg bekeverni, és utána messziről megnézték, hogy sül a kenyér. Jó hangulatban megettük és utána nekiláttunk a mese nézésnek, „Vizipaók” volt a mese, közbe anya hajtogatta a frissen mosott ruhákat.

Bianka

A vacsi készítés, és a vacsi tényleg jó hangulatban telt, a gyerekek odafigyeltek, semmi fennakadás nem volt. Juliska igazán segítőkész és gondoskodó volt, mikor mutattam, hogy miért nem szabad közel menni a forró olajhoz, mert csapkod, akkor meg tudtam mutatni a kb egy hetes foltomat, amit pont forró olajjal csaptam le… Juliska óvatosan megsimogatta, majd a vállamat is.

A vacsinál nagyon jót nevettem, mert a bundáskenyérhez nekem most nagyon kellett egy kis zöldség, volt is itthon paradicsom, meg sörretek, ezekből vágtam fel. A gyerekek még nem ettek sörretket, ezért egy kis darabot odaadtam nekik, hogy kóstolják meg. Tetszett is nekik, ezért pár szeletet kaptak és a paradicsomból is vágtam fel nekik. Telik az idő, halad a vacsi, odanézek, hát mindkettő megette a zöldséget már,a kenyérből egy-egy falat fogyott, erre megszólaltam: tessék a bundáskenyeret is enni, nem csak a zöldségeket! És ahogy ezt kimondtam, egyből le is esett, hogy rendszerint ez pont fordítva van, alig lehet a gyerekbe belediktálni egy kis zöldséget, gyümölcsöt, náluk meg az fogyott el elsőnek :D Jót nevettem ezen, Bernát meg folytatta, hogy Gyerekek! Tessék a csokit is megenni, nem csak a zöldséget!! :D

Estére megállapítottam, hogy a gyerekeink napjában egyszer, de akr többször is valami agymosáson esnek át. Vaaaaaagy… tényleg jönnek az ufók és azok szedik ki az infót a fejükből. Mert mondja már meg nekem valaki, hogy amikor már legalább két hónapja tud egyedül öltözni, pulcsit venni, stb… akkor hogy adja ki neki a rendszer, hogy egyszercsak elveszti a fonalat és nem megy? Hogy azok a mozdulatok, amik már szinte rutinszerűen mennek, egyszer csak megakadnak, azt csá… forgatja magán a pulcsit és nem tudja sehogy se felvenni… Ezt miért?

Mindegy, megoldottuk, semmi gond nem lett belőle, de akkor sem értem.

Julis ma is megígérte, hogy nem pisil be, most még forgolódik, 20:41 van, de 22:30-kor olyan simán felkeltem, mint a szél.

Bernát

Holnap egy kis nyugtató meló lesz, délutáni bulival. Paliscsat-buliba megyünk (Palacsinta)
Meghívtak minket, és azt még meglátjuk, hogy mindannyian megyünk-e, vagy csak mi megyünk ketten Jancsival. Ez nagyban függ a ma éjszakától.

Jah… és kommunikáció. Biankával rendszeresen írunk a messengeren, ami egy elég jó, gyors és védett csatornának bizonyul a gyerekekkel szemben. Még akár beszélgetések, vagy viták alatt is tudunk egyeztetni, ami sokszor jól jön!