2023.02.19.

 

Bianka

A gyerekek és a társadalmi élet

Úgy jött ki, hogy a héten csütörtökön, pénteken, és szombaton is buliban voltak a gyerekek. Mindhárom buliban új embereket, új arcokat ismertek meg és nagyon értékesnek éltemmeg ezeket. Jó volt visszajelzéseket kapni Rájuk is és ránk is családként. Jó volt végre olyan cuccokban vinni őket bulizni, amiket már teljesen én vettem Nekik, most már ez lesz az irány, hogy a régi ruháik most már inkább játszósak lesznek, és az újakban fognak itt-ott megjelenni. Ez szerintem mindannyiunknak egy újabb lezárás, mert nem tudom, ki hogy van vele, és mennyire tudatosak az emlékek, de azt gondolom, hogy ezekhez a ruhákhoz is kötődnek esetleg régi emlékek, és ez most egy újabb lépés, amikor eltehetünk a múltból egy részt a helyére.

A tegnapi buli a Házas Hétvégés kiscsoportunkkal volt, ahol öt házaspár nyolc gyereke volt együtt egy kis pótszilveszteri buli alkalmával. Volt, aki a társaságból még nem is találkozott a gyerekeinkkel és ez megint új élmény volt mindannyiunknak :)

Azt gondolom, a kötődésünkkel semmi gond nincs!

Bár a helyszín nem volt már ismeretlen Nekik és a fogadó családdal is találkoztak már, az első negyed órában ott álltak mellettem és nem tágítottak. Épp a kezemet nem fogták, de nekem támaszkodva álltak, szóval a legnagyobb testfelülettel hozzám kellett érniük. Én támogattam őket ebben, rájuk tettem a kezem, hogy véletlenül se érezzék elveszettnek magukat. De aztán szépen elkezdtek nyílni, és persze a sok játék felcsábította őket az emeletre. Hálás voltam a nagylányoknak, hogy vigyáznak rájuk és tudunk kicsit felnőttekkel is beszélgetni.

Volt olyan része a bulinak, amikor együtt volt az egsz társaság, de akkor is ment a bolondozás, Jancsi elég sokszor vitte a showt, ahogy beszélt, meg a kezével gesztikulált, ezeken mindannyian jót nevettünk.

Vettem neki egy Avengers logo-s nadrágot, ami ugye a Bosszúállók sorozat logoja. Bernát mondta is, hogy úgy sem tudja, hogy kik ezek… Mondtam, nem baj, a felnőttek tudják :D
És volt a nadrágon egy címke, ahol több bosszúálló szereplő is jelen volt, így elkezdte kérdezgetni, hogy ki kicsoda. Ezek után ez lett az est témája is, Jancsi Amerika kapitány lett, az egyik apuka pedig felcsapott Vasembernek, és az este folyamán többször is jót nevettünk az ebből adódó poénokon :)

Jancsinak először gondot okozott az Amerika kapitány kimondása is, és a sok próbálkozás közt született Erika Kapitány, Marika kapitány, és mikor sikerült elsőre kimondania, hogy Amerika kapitány, akkor olyan ováció volt, mikor gólt lő a csapatod :D

Bernát

A tegnapi baráti találkozó már többszörösen elmaradt és ez egy pót karácsonyi - pót szilveszteri buli, ami már kb. előfarsangi buli is volt. Vicces pillanat, mikor barátaik kérdezik, hogy hogy is hívják a gyerekeket, mert ők a blogból Jancsinak és Juliskának ismerik. :D

A gyerekek gyorsan feloldódtak, és jókat játszotak a gyerekekkel, és Vasemberrel is nagyot játszottak! Julis játszott egy kis gitáron, oda mentek és játszottak vele, szerintem mindenkinek kisgyerek hiánya van, mert a legkisebb gyerek is már 7 éves lesz idén, szóval most a mieink a legkisebbek a csapaban.

A kölkök nagyon elfáradtak mivel fél tízre értünk haza, Jancsi nagyon jól elvolt, de Julis már kezdte a hisztit, meg a sírást, hogy ő fáradt, bármi nem tetszet neki, egyből sírni kezdett. Hozzáteszem, mi is elfáradtunk, ritkán bulizunk mostanában.

Bernát
Néha annyira kedvrombolók a gyerekek, reggel felébredtem, a tegnapi buli elcsúszott, és így reggel senki nem kukorékolt hét órakor, csak fél kilenc felé mocorogtak.
Szóval felkeltem, indítottam a kávét, utána visszajöttem és indítottam egy lágy zenét ébresztőnek, jól is sikerűlt, mindenki egyszerre kelt. Tele voltam energiával, csinálok reggelit, aztán valami sütit is, bulizunk itthon is egy jót, jó idő van, ki is mehetünk egy kis tavaszi játékra, pakolásra.

Bianka

Igen, eddig nekem is megvannak az emlékek, az ébresztő zene nagyon jól sikerült és szerintem mindannyian kialudtuk magunkat, és is úgy keltem fel, hogy most nem akaro keresztbe lenyelni senkit. Juliska most így, hogy visszaálltunk pelenkára két napja, most két napja nem pisilt be… Na erre varrjál gombot. Szóval jött az, hogy üres a pelenka ma is, szóval ment az örömködés, a dicséret, Bernát hozta nekik is a kávét. Jól kezdődött minden.

Bernát

Aztán kezdődött a nyávogás, a veszekedés.
Öt perc alatt a kézben tartott gatya három lukjából nem lett meg, ahol be kell bújni.
Az esti levetett zokni nem lett meg az ágyban, ezért tisztát kellett elő venni a szekrényből, aminek a fiókja nem akart vissza csúszni és még …..
És mire meg kaptama reggelim, az élet kedvem is elment, a kávémat kishíján kiborítottam, mert mérgesen minek igyam, bazdmeg!!!!

Bianka

Néha beszéljük anyámmal, hogy ezt az öltözés dolgot van, hogy el kell engedni. Na ez volt a két nap alatt a két buli előtt. Ki a tusolóból, megtöröl, még Julist is öltöztettem, csak haladjunk… de hát mikor tanuljuk meg azt nyamvadt nadrágot normálisan felvenni, ha nem szombat reggel, mikor más dolgunk sincs. Szerencsére csak kicsit kezdtem felcseszni magam, de azt is azon, hogy Jancsinak már egy rakatszor elmondtam, hogy a bugyit, nadrágot, pullóvert hogy kell felvenni, már megnéztük a gumikat, a varrást, a cimkét, a mintát, a kötőt, a formát…. és rendszeresen úgy adom oda a ruhát, ahogy majd fel kell venni, de addig idétlenkedik, meg persze a nadrágot is úgy kell venni, hogy közben a sarokban nézi a pókot… szóval persze, hogy elbaromkodja…
Szóval nehezen, de eljutottunk végre addig, hogy ,eg tudtam dicsérni, hogy megtalálta azt a lyukat a bugyin, ahol bele kell bújni… de addigra Julis is hozta a formáját.

Julisnak beállt a nyaka. Este Bernát is kérdezte, hogy hol fáj. Az volt a valószínűbb, hogy a torka fáj és mikor Bernát a torkát érintve kérdezte, hogy itt fáj-e, akkor mondta, hogy igen. Én még kétszer rákérdeztem, hogy mutassa meg pontosan, de mindkét alkalommal a torkát mutatta, szóval kapott torokra szirupot. Persze reggelre kiderült, hogy tényleg rosszul mozdulhatott és a nyaka állt be, bár a mozgásán ez nem látszott…
És annyira gáz, hogy ott nyávogott nekem én meg azt néztem, hogy vajon ez is csak egy újabb kísérlet arra, hogy foglalkozzunk vele, vagy tényleg van gond? Végül Bernát megmasszírozta és bekente, én meg a wc-n ülve azon agyaltam, hogy amikor Bernát van ilyen helyzetben nemhogy elnézegetem, ahogy szenved, hanem azonnal én is masszírozom, bekenem, segítek neki… De Juliska annyit nyávogott már, annyit szimulált, annyi mindent kitalál, ami nem igaz, hogy már immunis vagyok a hülyeségeire, és akkor, mikor tényleg lehet, hogy baj van, már nem hiszek neki, kb mint a fiú, aki farkast kiált – mesében…

Mire a reggelit készítettem, ott tartottam, hogy még 10 óra sincs, de már annyira lefárasztott, hogy elég, csak fogja be a száját és ne szólaljon meg, egy A betűt se mondjon, akkor legaláb biztosan nem beszél hülyeséget.
Ez a kezdés után a délelőtt azért egész jól telt, bár a nyávogások akkor is megvoltak, de most iszonyatosan elfáradtam benne. Megváltás volt a déli alvás, amikor Bernát javaslatára indítottunk egy filmet. Megint azt éreztem, hogy nem tudom, maga a film tetszett, vagy pusztán az, hogy mi ketten filmet nézünk és nem Bing nyuszit, meg Bogyó és Babócát…

Délután is voltak nézeteltérések, de mindkettővel, állandó civakodások, hol az egyiket küldtem be az ágyra gondolkodni, hol a másikat… de három perc múlva megint volt valami. Jancsi is elkezdte a nyávogósdit, próbálkozik, hogy pozíciója legyen… Játszanak, és amíg a játék jól alakul, meg vicces, addig nem baj, hogy ütik, verik, húzzák-vonják egymást, de aztán egyszercsak fordul a kocka és hirtelen nyávogni kezd valamelyik, hogy megnyomta itt, meg meghúzta ott… Ilyenkor van az, hogy na hagyjál békén a baromsággal… Egy perccel ezelőtt még te kérted, hogy ilyet játszatok, most meg már baj?

Telt a délután, én elterveztem, hogy rendezkedek kicsit a konyhában majd sütök palacsintát. Miközben mosogattam, a gyerekek a VUK-ot énekelték és feltűnt, hogy Jancsi bizonyos sorokat nagyon nem jól énekel, ezért megkértem, hogy csak Ő énekelje már el. Persze Julis jött, hogy de ő is.. Mondtam, hogy nem, mert Jancsi nem jól mond részeket és ezeket meg kellene beszélni. Nem tetszett neki, de nem nagyon érdekelt. Végigvettük az egészet, megbeszéltük, a tartalmát, hogy mikor miről van benne szó, illetve az olyan szavakat, mint „surranó” szintn átbeszéltünk… Na így, hogy végig vettük a VUK-ot, mondtam,  hogy akkor lehet újra együtt énekelni, erre Julis elkezdte, hogy de ő is akarta… és ahogy beszéltem hozzá, indult el a fürdőszoba felé… Áááácsi – mondom… - Álljál már meg, ha hozzád beszélek… - erre visszajön s legörbülő szájjal kérdi, hogy már nem szeretsz?
Mivaaaaaaaaaaaaaaan???? Ezt meg honnan dobta a rendszer??????? Néztem bután…
Mondtam neki, hogy dehogynem! Eddig is szerettelek, most is szeretlek és nem is lesz lyan, hogy én nem szeretlek! Azt gondoltad, hogy nem szeretlek? – Igen… - És miért gondoltál ilyet?  - Azért, mert nem engedted, hogy énekeljem a VUK-ot… - és már zokogott is…
Na… jött az új tudomány, a péntek esti előadás… kapcsolódó nevelés, jelen vagyok, meghallgatom, nem oldom meg a problémát, nem vígasztalok, befogom a számat, csak meghallgatok, és SZEMKONTAKTUS!
És valóban… Néztem a szemébe, közben az egyik kezemmel öleltem, a másikkal az arcát simogattam, közben bevillant, hogy most épülnek az új idegpályák, jelen vagyok, itt vagyok, kussolok… és a sírás pár másodperc alatt tényleg abbamaradt és nyöszörgésbe ment át. És arra már nem emlékszem, hogy ez belefér-e, de mikor megnyugodott, akkor megbeszéltük, hogy Ő csodálatosan, tisztán, szépen beszél, jól tudja a legtöbb dalt, de Jancsi nem mindet tudja, amit tud, azt sem monda feltétlenül jól még akkor sem, ha tudná. És ahhoz, hogy ég szebben tudjanak együtt énekelni, át kellett nézni Jancsival ezt a dalt. De ez nem azt jelenti, hogy Ő soha többet nem énekelheti, és pláne nem jelenti azt, hogy én Őt ne szeretném.

Na ezzel viszont elindítottam egy lavinát, és a kapcsolódó neveléses előadásból kiindulva lehet itt gond rendesen (mondjuk ez nem is volt kérdés, hogy van / lesz) mert ott azt mondták, hogy ha olyanon is bepöccen a gyerek, hogy ő a piros bögréből akar valamit, de most csak a kék bögre van, akkor ott nagyobb gond lehet a mélyben. Hát nálunk nem piros, meg kék bögre volt a gond, hanem az, hogy mikor Jancsi kifelé jött a szobából, megkértem, hogy kapcsolja fel a lámpát…. és, hogy ezt Julis akarta… És akkor ebből már megint jött az, hogy Anya, nem szeretsz?
És basszus, nem voltam felkészülve, így este állnak össze a helyzetek… Ott, a palacsintasütés, meg pudingfőzés közepettenem jutott eszembe, hogy ez is egy kiváló alkalom lenne, hogy „Meghallgassam” a sírását, a bánatát, hogy hátha kijönne még valami… ehelyett bepöccentem, hogy francért kérdezi meg két perc múlva ugyanazt, és, hogy már megint kezdi az újabb műsort, ami tökmindegy, mi, csak lehessen nyávogni valamin… Pedig lehet, hogy csak meg kellett volna hallgatni.

Ettől függetlenül hiába csak négy éves, meg hiába csak gyerek, meg hiába engedjem el, brutálisan, rémesen idegesítő, és nem tudom elmondani, hogy ma hányszor akartam a Napba (később a Holdba) dobni… Délután már ott tartottam, hogy bekötöm a száját, hogy hallgasson már el…

Bernát elaludt, szólt a zene, és gondoskodtam arról, hogy az folyamatosan szóljon is, a gyerekeknek meg mondtam, hogy Apa elaludt, figyeljünk oda, ne keltsük fel. Persze ment a hangs beszéd, a székhúzogatás, a lehető legnagyobb méretű, 10x10 cm-es, vastag kirakó darabkék szélre, majd a földre dobálása, hangos civakodás, majd csúcspontként a székről való leesés, amire persze, hogy Bernát felébredt…  És az ilyenek annyira dühítőek nekem, hogy elpnti az agyam a minden… És akkor jobb, ha csendben maradok.

Bernát

És bár a nap eltelt, s estére lett palacsinta, de el nem mondhatom, hogy ez a picsa hányszor állt neki hisztizni, hányszor esett le a székről és ült fel újra háttal, hogy újra leessen. Táncoltak, de ő mindig úgy táncolt, hogy Jancsira rátolasson, rálépjen, ellökje. Bianka közéjük tette a székeket, akkor azért nyávogott. A palacsintánál is ment a huzavona, ott harcolt a negyedik palacsintáért, miközben már szemmel láthatóan tele volt. Jancsi csinált valamit, amit Bianka megdicsért, és kicsit nevetett is, majd Julis elkezdte követelni hogy vele is vicceljen! És folyamatosan csak a hiszti, a nyávogás ment.

Bianka

Nem tudunk már több felé szakadni, Juliska meg nem érti meg (nem is tudom, hogy négy évesen ezzel tud-e, kell-e tudnia foglalkozni,) hogy nem csak ő létezik a világon, és bizony Jancsit is szeretni kell, Vele is foglalkozni kell, Neki is kell feladat, és ha nézünk valamit, Jancsi is szeretné látni, és ha beszélek velük, akkor Jancsit is szeretném látni. És Jancsi vagy a jelleméből, vagy a korából kifolyólag nem csinál ilyeneket. Nem túrja el Julist, nem áll közénk, nem tesz neki szándékosan keresztbe, nem is követel dolgokat, csak örül, ha valami jó történik, így Jancsit szinte soha nem kell arrébb küldenem, kevesebbszer kell leállítanom, mert egyszerűen Jancsi nem csinál ilyeneket. Juliska meg rendszeresen, a nap 24 órájában jön, durakszik, furakszik, irigykedik, követel, de ugye nem tudok, nem is lehet ezeknek mindig eleget tenni, és így Julis azt tapasztalja, hogy gyakran félre van állítva, meg van fékezve, Jancsi meg nem…. és elhiszem, hogy ez rossz érzés, de ez van. Ha olyan a helyzet, elmagyarázom Julisnak, hogy mi van, de azt gondolom, egy négyéves ezt nem nagyon érti még.

És ha már profi lennék kapcsolódó nevelésből, akkor már nem jelentene ez problémát, de még nagyon az elején vagyok, szóval ez egyelőre probléma nekem.

Bernát

Nekem óránként egyszer törlődik a memóriám és próbálok kedveskedni nekik, és abban a pillanatban kezdődik a balhé elölről! Pedig azt gondolná az ember, hogy elég volt a Csütörtöki palacsinta találkozó, a pénteki játék csoport, a szombati Eszti mamázás, majd a délutáni, estig tartó zabálós buli!!!!! És nem, felpörögtek, és bár végig, mindenhol jól viselkedtek, meglepően jól, most minden hisztit és rosszaságott kiadnak magukból. És ez nagyon kiábrándító! :(

Bianka

Még két dolog.

Az, amit Bernát írt az előző bekezdésben, az egy szakember szemében szerintem nem probléma. Mert szerintem mindenre megvan a magyarázat, csak mi nem tudjuk még ezeket hova tenni. Még nem tudunk annyira gyerekül, mint kutyául… Ezért nem értjük. Erre be kell fektetni. Időt, energiát, és pénzt, (köyv, tanfolyam, pszichológus) ha szükséges.

És a másik… Julis nehezebben állt át Biankáról anyucira, egy darabig felesben tolta… Aztán többnyire anyuci lettem, majd ezen a héten hirtelen ANYA. De éjszaka felébredve is Anyát mond. Ezt kb ennek a hétnek ez elejére tesszük. Mára már egyáltalán nem voltam Bianka neki, csak Anya. És gondolunk egy olyanra is, hogy ennek valami belső változás is lehet az oka, aminek kifelé meg kijönnek a hullámai és ezért ilyen HP, meg ennyire érzékeny.

Na mára befejeztem, holnap pszichológus!!! :)

 

 

 

Bernát azért nem csak játék és mese az élet…
Sajnos Bianka Németországban élő Apukája felesége meghalt. Elég távol éltünk, és csak Após által volt rokon, mégis jó kapcsolatban voltunk, és bár ritkán találkoztunk, azért ha együtt voltunk, mindig jókat buliztunk. Kaptunk is tőle két hatalmas bögrét, mert tudta, hogy szeretünk kávézni, és szinte ragaszkodott, hogy vehessen nekünk valami szuper bögrét. Persze az élet nagy játékmester, és ma reggelre a szekrényben nem úgy voltak rendezve a bögrék, nagy része még a mosogatógépben várta a kipakolást, így annyira adta magát, hogy ezeket a nagy bögréket veszem elő. Nem is nagyon gondoltam bele, megcsináltam a reggeli kávét, és bevittem Biankának és egymásra néztünk, és akkor esett le, hogy ezeket Ő vette nekünk. Persze ment a pityergés, és a gyerekek csak néztek, hogy mi van? De én tereltem, hogy ez nevetés, Bianka meg régi szép emlékekre hivatkozott, hogy meghatódott.
Régen találkoztunk, ezért emlékeinkbe mindig az a vidám, mosolygós csaj marad, és mivel messze lakott lassan fog feltűnni a hiánya. A gyerekeket sajnos csak képeken láthatta, de legalább látta őket.

Bianka

Sírós reggel volt igen. Nagyon kedves, életvidám, csupaszív ember ment most el, aki Apukámnak is nagyon gondoskodó, szerető párja volt, és hiába a távolság, és hiába a hosszú betegsége, azért nagyon rosszul érintett a hír. Tegnap többször is eszembe jutott a két bögre, amit legutóbb, mikor Náluk voltunk Németországban, akkor kaptunk. A városban sétáltunk, betértünk egy kis ajándékboltba, mindenféle dolog mellett rengeteg bögre volt ott, és Ő azt mondta, hogy nagyon nagyon szeretne nekünk valamivel kedveskedni :) Bernáttal nekünk egy fontos kapcsolódási pont a kávézás, melyben rendszerint a minden más körítés fontosabb, mint maga a kávé :D A helyszín, a mennyiség, a tej, a hab, az öntet, a kis szórókák…. de épp kávét majdhogynem egyikünk sem iszik, visot a bögre is fontos, ez valahogy a kávézós életérzésnek alapvető eleme. Szóval kiválasztottunk két bögrét, amit azóta is nagy becsben tartunk, nincs is lent a többi közt, hanem egy polccal feljebb, hogy elérhető legyen, de azért ne lehessen könnyen leverni. És mikor Bernát ma reggel behozta ezekben a kávét… hát elöntöttek az emlékek és rendesen potyogtak a könnyeim. A gyerekek persze érdeklődtek és ezzel kb azonnal szét is trollodták a helyzetet. Hazudni én nem akarok nekik, így azt mondtam, hogy ez a bögre nagyon kedves nekem, mert egy nagyon kedves valaki jut eszembe róla, és Ő már nincs velünk, és meghatódtam.