2023.02.20
Bianka
Mondhatni szokásos reggel.
Jól indult, kb 3 percig. Juliska nem tud csendben maradni
neki ki-be rohangálni kell az ágyba, nem fekszik vissza, nem takarózik be, de
fel sem öltözik és nem érti, hogy megfázik így. Miután én is, Bernát is nem
egyszer szóltunk, és nem jut el odáig, hogy a kivett ruhákat felvegye, így egy
pillanat alatt felöltöztettem – mert hát ne veszekedjünk, ugye. Ezt persze
zokon vette, mert Ő akart felöltözni…. De ez a része már nem érdekelt.
Jancsi az öltözésben akadt meg már megint, mert a mackófelsőjét
nem tudta kifordítani. Elvileg tudja, számtalanszor megcsinálta már, ezért hagytam,
hogy hátha addig tekerészi a dolgokat, míg valamit csinál, de nem. Végül Bernát
segítségével sikerült, én meg lettem a troll, és újra kifordítottam, neki, hogy
gyakorolja. Aztán még háromszor…. A végére egész gyorsan ment és ott
vigyorgott, hogy milyen ügyes :D
Bernát
Én meg a szokásos körtúrára indultam: reggeli, mosás,
szárítás, szekrény javítás, és itthoni munkák. Aztán lehet, megyek költeni a
pénzt, ja nem… azt az asszony fogja, mitteszerész, meg psziho mókus, meg óvodai
egyeztetés, és bevásárlás.
A reggel túl messze van, addig elunom magam…
Végre, több nap után úgy aludtam, mint a bunda, fel se
ébredtem szinte semmire.
Reggel az ébresztőm csörgött, arra azért felébredtem de mivel úgy tudtam, hogy
ma gyerekes vagyok, ezért visszafeküdtem és aludtam tovább. Bianka csinálta a
kávét, én a reggelit, melegszedvics volt.
Majd egyszer csak csörög a telefon, és Bianka mondja, hogy ki kell menni
anyósért a buszra…
Aha, szóval ma anyós jön gyerekezni… hát ezt nem így terveztem, de nem baj, van
nekem elég dolgom, igazából amit meséltem, hogy néha félek, hogy nem lesz elég
melóm, most meg egy hét alatt annyi van, hogy nem győzök hova kapni.
Csak a dátumosan felírt munkák betöltik a napokat, és még van egy két apró
segítség kérés, és egyéb. Anyámnál is ott a kiburkolt fürdő, menni kéne
festeni.
De vannak rám váró favágások, metszések, öntöző rendszer javítás.
No, ma sorban csináltam mindent (Majd írom, ha vége!) : raktam be egy mosást,
kivittem az üvegeket, megjavítottam a szekrény fiókot, benyeleztem öcsém
baltáját, aztán le is olajoztam neki, pedig tudom, hogy utálja, de ez van, ezt
muszáj... Meg hegesztettem egy vaslábat egy szivattyúhoz, mert a tulaj megkért,
hogy csináljam már meg neki, meg fessem is le… Szóval pörög a meló, csak érjem
magam utol.
Most megyek ki, előkészíteni a láncfűrészeket, meg a rotátort is beindítom
próba üzemből.
Vége!! :)
Bianka
Én meg egy gyors reggeli és Karika mama elhozása után szinte
kb indultamis az első körre. Igyekeztem a gyerekekkel is jóban maradni, és
igazán örültem, hogy ez sikerült, szóval jó hangulatban indulhattam el.
Majdnem fél kettőre értem haza, és furcsán jó hangulatban tettem ezt, bár a
gyerekek még nem aludtak, de magam is meglepődtem, hogy milyen lazán kezeltem a
dolgot. Bementem a szobába, piszéztünk egyet, majd kedvesen monndtam, hogy
aludni kell, de a kemény szavakat most hagytam és ki is mentem a szobából, mert
tudtam, hogy ha én maradok ott és nekem kell újra rájuk szólni, az senkinek nem
lesz jó. Karika mama intézte a dolgot és nem is kellett sok idő, el is aludtak.
Kicsit fájt a fejem, így ebéd után én is ledőltem, és kb indulhattam is a
következő körre, a pszichológushoz.
Bár ez a pisi-dolog, ami miatt elsőre menni akartam, úgy néz
ki, megoldódni látszik. Egyszerűen elengedtük, mert mindketten azt láttuk, hogy
nincs benne ennyi, hogy ennyit kellene ezen tornázni. Csak felesleges
feszültségforrás. Így megegyeztünk, hogy kb nem veszünk tudmást róla, és bár a
jutalom csoki megmarad, a reggeli „kávét” nem kötjük ehhez.
Számomra az első alkalom volt sokkoló, mert bár Julis többször is bepisilt
akkor éjjel, mi ugye nem feszegettük a témát, és Julis telje mellszélességgel
mondta, hogy nem pisilt be, megérdemel mindent. Néztünk nagyot, de rá is
hagytuk… Ezek után visszaálltunk a pelenkára, mert nincs kedvem minden nap
ágyneműt húzogatni… ennek három napja… És három napja üres a pelenka!!!!!!!! Na
erre varrjál gombot!
Ettől függetlenül a pszichológus mondott még jókat, mesélt a
pisi-katonákról, akiknek az a feladata, hogy őrizzék a kaput, amin kijöhet a
pisi, és az a szabály, hogy a pisit csak akkor engedhetik ki, ha a szemünk
nyitva van és állunk (a fiúk), vagy ülünk a wc-n. És amikor lefekszünk, akkor
meg kell parancsolni a pisikatonáknak, hogy amíg alszunk, ők vigyázzák a kaput!
Ha reggelre száraz az ágy / pelenka, akkor lehet mondani, hogy ez a gyerek érdeme,
ügyesen parancsolt a pisikatonálnak. Ha pedig véletlenül becsurran, akkor meg a
terhet nem a gyerekre tesszük, hanem a pisikatonákat lehet okolni, hogy nem
figyeltek oda rendesen.
Bernát
Annyira bosszantó, hogy ha hagyod kontrollálatlan játszani
őket a szobában, egy két perc múlva sírás van! Biankával beszéltem telefonon,
mikor Julis felkiáltott fájósan. Bemegyek, kérdem, mi történt?
Jancsi megharapta a karját váll alatt… nézek nagyokat, mondom pullóverben van,
azt azért nehéz átharapni. És mivel Julis szinte állandóan hazudik, mondtam,
hogy mutassa meg… Felhúzta a pullóvert és négy véraláfutás volt a karján.
Jancsival nyugodtan leültem és elmagyaráztam, hogy nem harapjuk meg a nővérét,
mert az fáj neki és nyoma marad! Ejnye bejnye! Most áll a sarokba nem szoktuk
sokat ott állítani max öt perc, vagy lehet hogy kevesebb, de az biztos hogy most
ez több lesz! Annyi idő alatt biztos eszébe jut, hogy szabad-e harapdálni. Na
most kiderül, hogy egy négyévesnél a véraláfutás hány nap alatt gyógyul meg.
Bianka
Jövök haza, az udvaron botorkálok befelé, tele tervekkel,
hogy mit és hogy mesélek majd, és mit fogok majd bevetni, kipróbálni… És akkor
hallom a nyöszörgést… Hm… Jancsi a sarokban.
Mikor elmesélték, áá, mondom, tuti nem komoly… Aztán Julis mutatta a karját.
Hát baszki…. Átmérőben nem nagy a seb, de nem sok kellett volna hogy rendesen
kiharapja. Borzasztóan szomorú és csalódott voltam, nem is tudtam hirtelen mit
mondjak erre. Azon gondolkodtam, mi válthatott ki Jancsiból ilyen feszültséget,
mit csinált Julis, amivel ennyire felmérgelte? Mi történt Jancsiban, hogy
ekkora feszkó jön ki rajta?
Tuti megy bennük a változás, Julis nem véletlenül hív anyának, nem véletlenül
sír, és nem véletlenül kezdte kérdezgetni, hogy szeretem-e. Végre eljutottunk
ide is! Ki mer mondani ilyeneket!
Jancsi is megkérdezte, hogy akkor most nem szeretem? Neki is elmondtam, hogy nagyon
szeretem, viszont most szomorú és csalódott vagyok, hogy ezt tette. Próbáltam
kicsit beszélgetni is vele, érdekelt, hogy emlékszik-e, mi történt, hogy
történt, de csak azt hajtogatta, hogy azért harapta meg, mert meg akarta.
Sajnos megkérdeztem, hogy mérges volt-e, amire rá is csimpaszkodott, és lehet,
hogy így van, de nem biztos. Viszont rákezdte, hogy rossz bácsi volt… A rossz
bácsit akarja mindig a Lord of the dance-ből, de mindig, mindenhol a
rosszbácsik érdeklik. Ha bármelyik mesében felmerül valaki, hogy rosszabb, mint
a többiek, vagy sütétebb a ruhája, Jancsit tuti az érdekli. Ma kapott Karika
mamától egy jelmezt, ami tetőtől talpig fekete és olyan betétek vannak rajta,
mintha izmos lenne. Nagyon tetszett neki és egyből rossz bácsi szerepben volt.
És most este, mikor mondta, hogy rossz bácsi volt, akkor mondtam neki, hogy ha
ilyen gonoszságokat csinál, akkor nem veheti fel a jelmezt sem.
Ennek is utána kell nézni, hogy mi ennek az oka, mert a
mesékben is felmerülnek rosszabb szereplők, és hamarosan oviba mennek, ott
aztán a hülyeségtenger egy pillanat alatt fog rájuk ömleni, szóval nem fogjuk
tudni kiküszöbölni, hogy a rosszaság, a gonoszság teljesen kikerülje őket. Ez
viszont nyilván nem pálya, hogy bármilyen sérülést okozunk a másiknak. Juliska
ellenben örülhetett, végre az ő védelmében volt Jancsi büntiben…
Bernát
Jancsi hosszas sarokba állás után boldogan játszik a szobában,
pedig Bianka se dicsérte meg, mikor hazaért. A büntit pedig végig zokogta
(Bianka – aminek nagy része a műsor volt) De ő már túl van rajta!!! Én meg itt
örjöngök, dühös vagyok, és annyira mérges, ölni tudnék!!!!
Kedves JÁNOS fiam, apád lelkibeteg lesz miattad, remélem, ha felnősz (mert én
nem vertelek agyon) hozol nekem egy kólát az öregek otthonába, és megköszönöd!!!
Bianka
Julissal viszont nagyon kellemesen elcseverésztünk.
Sajnáltam a karja miatt, nagyon együtt éreztem vele, amit mondtam is neki.
Utána elmesélte, hogy mit dolgoztak apával délután, ezt én végtelen nagy
lelkesedéssel és érdeklődéssel hallgattam, majd végignéztük a kulcsaimat, hogy
melyik hova való.. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, majd ruhát hajtogattunk
együtt. Igazán szép idill volt.
Este még futottunk egy kört Eszti mamával is, akivel mindig úgy jön ki a
beszélgetés, hogy vagy én, vagy Bernát, vagy mindketten a plafonon vagyunk, így
teljesen az a kép alakul ki rólunk, hogy mi egész nap csak üvöltözünk a gyerekekkel,
és mindig feszkó van, pedig ez nagyon nincs így. Persze tudom, hogy ezt hallani
sem jó, de az van, hogy Julis különösen, de mindketten feszegetik a határokat,
ami ha tetszik, ha nem, egy olyan játék, hogy van a határ, amit a gyerek
próbálgat, majd hiába a kedves szavak, meg az idejében figyelmeztetés, az ugye
még nem a határ vége, azon még akkor lehet feszíteni. És neki el kell jutni addig
a pontig, ahol nincs tovább, amit az jelez, hogy felemelem a hagom. És kivárja,
kiprovokálja, utána meg nyávog. Csak reménykedem abban, hogy kialakul ez a
rendszer is, hogy megtanulja a határokat, hogy kicsit jobban megszokja a
nyugalmat és nem lesz szükség arra, hogy feszkóban legyen.
De ma délután is volt egy jelenet, Karika mama látta is…
Indultunk, minden ráon meg akart ölelni, kimászott a trambulinból és jött át… a
fákon, a leterített fólián… Mondom neki, hogy ne menjen a fóliára,ezt már
megbeszéltük, apa is múltkor mérges volt emiatt… Állt és nézett rám, és
vigyorgott. Határozottabban szóltam, hogy jöjjön már le a fóliáról… lejött.
Erre: De ő meg akart ölelni! – Tudom, gyere, akkor öleljél, de gyorsan, mert
sietünk… Megölelt, mondom, oké, futás vissza játszani… erre megy a fóliára…
Megfogtam a karját (nem durván) és szépen leirányítottam, hogy most mondtam el,
hogy nem megyünk a fóliára… erre elkezdett sírni… És ezekről beszélek, hogy
neki kell a balhé. Lehet, hogy 50%-ban nem figyel, de a másik 50% azért
rendesen csak játék a határokkal. Majdcsak egyszer megtanulja.
Szóval letettük a telefont Eszti mamával, megkezdtük az
öltözéses rituálét. és a műsor kellős közepén elkezdtem videózni, az egészet,
hogy hogyan is megy ez. Hogy nem kezdem magas C-n, nem üvöltök azonnal, elég
sokáig igazán kedves és türelmes vagyok, de van a pont, amikor kezdek ingerült
lenni… Ma este négy és fél perc kellett ahhoz, hogy felmérgeljen, hogy a
pisikatonákat elengedjem, mert egyszerűen addigra nem volt lelkesedésem nagy
szemekkel izgalmasan mesélni az ügyes kis pisikatonákról… Addigra az sem
érdekelt, hogy reggelre bepisil-e…
Kiábrándító az ilyen alkalom, mert nem így terveztem. Kedves akartam lenni, mesélni,
mosolyogni, de nem ment. Nekem is kellene valami pisikatona-féle valami, akit
ilyenkor tudok hibáztatni, mert vagy az van, hogy egy szemétláda, türelmetlen
balfasznak gondolom magam, vagy mérges vagyok egy négyévesre, ami igazán szép
teljesítmény egy felnőtt nőtől… Jó lenne valami agymanó, akit ilyenkor jól le
tudnék ugatni, hogy mi a picsáért nem végzi a dolgát rendesen???????? De
egyelőre csak magamat hibáztatom, ami elég rossz érzés.
Azt hiszem, ma este lesz min gondolkodnom, míg el nem
alszom.