2023.02.21.
Bianka
Két dolog miatt nyitok egy bejegyzést már délelőtt.
Az egyik egy cuki eset. Szerintem sok minden kombinációja
lett ez.
Karika mama ma is itt van, vigyáz a gyerekekre, én még gyorsan elkészítem az
ebédet, aztán húzok fel dolgozni.
Jancsi kicsit megmakkant a tegnapi esettől. Szerintem nem fogja fel a dolgok
súlyát, hogy mekkora gond, ha ilyen sebet ejt a másikon, de tegnap büszkén
mondta, hogy ő rosszbácsi volt… És mondtam neki, hogy ha ilyeneket csinál,
miközben rosszbácsisat játszik, akkor nem nézünk rosszbácsis zenét, de még a
rosszbácsis jelmezt is visszaadom Karika mamának.
Elképzelhető, hogy emiatt nem volt akkora barátságban Karika mamával, de még az
sem tetszett neki, hogy Karika mama mellette ült a padon.
Így mikor a Tacsika felment a padra reggeli közben, és Karika mama lefelé
irányította, (nem lelökte, csak úgy elindította irányba), akkor Jancsi
kifakadt, hogy „nem bántod Tacsikát! Ő a mi állatunk! Nem szabad bántani!
Anyuci kutyája, nem a Tied!”
Csak néztünk, hogy na!! 1, hogy beért végre a sok duma, végre beégett talán az
agyába, hogy a kutyákra, macskákra vigyázunk.
Egyrészt megbeszéltük vele, hogy ez nem bántás volt, csak reggeli közben nincs
keresnivalója a padon, de azrt viszont nagyon megdicsértem, hogy ügyesen
megjegyezte, hogy nem szabad az állatokat bántani. Nagyon büszke voltam rá.
A gyerekek egyébként egyre jobban ráéreznek az állatokra,
most is pl bejött Tangó, nyüszített össze-vissza, és Julis azonnal rávágta,
hogy jön a postás. És igen, Tangó ez a fajta nyüszítése tényleg ennek szól!
Karika mama volt a gyerekekkel délelőtt, És ezzel kapcsolatos a másik, ami miatt
akartam írni, hogy belefutottam reggel egy posztba, ahol arról panaszkodik egy
anyuka, hogy nincs segítséges és úgy borzasztó nehéz. És több, mint 100 komment
volt, nem is olvastam végig, de a legtöbb az volt, hogy hasonlóan vannak,
segítség nélkül. És én meg annyira nagy hálát éreztem, hogy nekünk van
segítségünk! Hogy a mamákra, a dédikre, rokonainkra is rá lehet bízni a
gyerekeket, ami persze nem azt jelenti, hogy lepasszoljuk őket egyfeszt, és mi
meg megyünk a fürdőbe… :D (olyan alkalom is volt már egyszer) de, hogy itt
vannak, ez mennyire jó! És még így sem könnyú, mert nap végére csak nem minden
nap megszenvedünk velük, de ha ezek a segítségek nem lennének, nem is tudom,
mit csinálnánk.
Ma egyébként Karika mama mondta, hogy többször összevesztek Jancsival, és, hogy
nem tudni, mi történik, de Jancsi nem olyan, mint eddig volt. Látom én is, hogy
máshogy reagál dolgokra, jobban kinyitja a száját és eszembe jut, hogy a
tanfolyamon ennek örültek, mert ez azt jelenti, hogy megint egyel nagyobb lett
a biztonságérzete, egyel beljebb kerültünk a bizalmi körben, ezért meg meri ezt
tenni.
A pszichológus tegnap azt mondta, hogy régi népi bölcsesség:
a sebek gyógyulásához vagy hat hét, vagy hat hónap szükséges… és a munkája
során is ezt tapasztalja. Mi most járunk 5 hónapnál… Szóval az is lehet, hogy
gyógyul valami lelki seb.
Szóval a tünetek nem jók, Julisnak pl azért elég durva seb lett a karján, de a
fejlődés meg jó, szóval most újabb feladat elé nézünk.
A másik elméletem, ami estére állt össze, hogy Jancsi eddig
követő volt. Juliska és közte egy év két hónap van. Jancsi normál méret, Julis
azonban a felső 3%-ba tartozik, és egy elég tank típus, szóval Ő megy és
csinálja, amit tervezett, ráadásul elég rafináltan tudja előadni magát, hogy
Jancsit vagy utasítja, vagy kéri, vagy megvesztegeti, vagy csak simán
megmondja, hogy mit és hogy kell csinálni, Jancsi meg eddig csinálta, amit
Julis mondott, szinte mindig. Mint egy kis robot…
Jancsi eddig is ügyes, lelkes és érdeklődő volt, és maximálisan együttműködő,
tette, ami a feladat volt. Az utóbbi hetekben lehetett észrevenni, hogy egyre
több saját ötlete van, egyre aktívabb a játékokban is. Ráadásul január óta nem
pisil be, és a pszichológus azt mondta, hogy ez erősen összefügg az önbecsüléssel,
önértékeléssel, hiúsággal, és akkor ezek szerint Jancsi ebben is lépked előre.
Ha nem is a hiúságban, de az előbbi kettőben tuti. Szóval szerintem ezekkel a
fejlődésekkel párhuzamban lehet, hogy egyre nehezebb elviselnie Julis
vezetését, nem komfortos már neki, hogy soha nincs az, amit Ő akar. És ez
feszültséget szül, amiből meg agresszió következik. Lehet, hogy rossz az
elméletem, de erre gondolok, hogy a harapás is emiatt lehetett.
Szóval ma este mindkét gyerekkel elbeszélgettem.
Jancsit hívtam magamhoz először. Elmondtam neki, hogy lehet,
hogy néha mérges lesz azért, mert nem teheti azt, amit szeretne. És dühösnek,
mérgesnek lenni szabad, ez teljesen rendben van. És ha ezt érzi, hogy mérges,
akkor szóljon, hogy „mérges vagyok”, és akkor kitalálunk valamit. Akkor adok flakont,
és megpüföljük az asztal lábát, de egymást bántani semmiképp nem szabad. (Ezzel
kapcsolatos, hogy nekem meg gyűjteni kell olyan játékokat, feladatokat, ami
segítenek abban, hogy jobban felismerje és egyre jobban kontrollálja magát,
illetve, hogy legyenek feladatai és lehetősége bizonyos dolgokban irányítani.
Illetve szintén feladat, hogy ezeket az érzéseket tanuljuk meg azonosítani, és
legyen rá szókincs és eszköz, hogy ki tudja fejezni magát. Nyilván ez nem két
napos projekt, de új célok, mert szükség van rá)
Julist meg a pisikatonák miatt hívtam oda, elmeséltem neki,
kik ezek és mit csinálnak és megparancsoltuk nekik, hogy nagyon jól őrizzék a
kaput, amig Julis alszik!
Majd miután minden rutin dolog megvolt, ettek, ittak, senki
nem fázik, senkinek nincs melege, mindenki megölelt, megpuszilt mindenkit és az
alvós biz-baszok is megvannak, és pisilni is volt mindenki, megkértem őket,
hogy helyezkedjenek el kényelmesen, csukják be a szemüket és képzeljék el a
mesét, amit mondok. Megvártam, míg nem mozgolódnak, nem sutyorognak, és azt is
mondtam nekik, hogy ha a mese végén azt mondom, hogy itt a vége, fuss el véle,
akkor már nem beszélünk, nem kérdezünk, hanem alszunk.
El is kezdtem a mesét, szépen lassan olvastam, hogy el
tudják képezlni, majd vége lett, itt a vége, fuss el véle… és Julis felpattan,
és mondja, és szövegel…. és pisilni kell……
Így öt hónap után kezdem feladni azt a képet, ahogy az amerikai filmekben anya
mesél és vagy elalszanak a mese végére, vagy még egy puszi, azt minden
nyavajgás nélkül kihúz a szobából és a gyerek meg békésen alszik…
És akkor Jancsi is ment persze… szóval ennyit erről….
Julis délután bepisilt. Karika mama gyorsan lehúzta a
lepedőt, meg a takarót és bedobta kimosni. Estére meg is száradt, viszont a
műanyag lepedőn maradt egy folt, néztem, nem vizes, de határozottan látszik,
hogy az egy nagy pisifolt… Rátettem ugyan a lepedőt, de Julist zavarja, hogy
ott a pisi… VÉGRE! Eljutottunk eddig, hogy nem komfortos neki a pisis lepedő!!
Bernát
Elfáradtam, nagyot csalódtam a gyerekekben, elfogyott az
energiám.
Úgy látom, csődöt mondott minden próbákozásom, ha jutalmazom orrba-szájba,
semmit nem ér. Ha szidom őket, semmit nem ér. Ha figyelmen kívül hagyom a
baromságokat, akkor még nagyobb baromságot csinál!!!
Nem látok a fejükbe, nem találom a kulcsot, hogy mivel lehet
őket nevelni.
Nagy kudarc ez nekem. Nem értem, hogy a mamák hogy nem látják, hogy csak megy a
műsor és szivatják őket. A gyerekek egyre csúnyábban beszélnek, vissza dumálnak,
Jancsi egyre agresszívabb.
Bianka
Szomorú ezeket olvasni, de valahol meg az a jó az egészben,
hogy most meg én vagyok lelkes, és igyekszem mentesíteni Bernátot, amiben csak
lehet. Tanulnunk kell, az nem vitás, meg kell ismernünk módszereket, illetve
összességében a gyerekek működését, és kialakítanunk úgy a rendszerünket ezek
segítségével. Az már biztos, hogy ők nem egyszerű automaták, amik
kiszámíthatóan teszik a dolgukat, ha bedobunk egy százast… Hanem kicsit
bonyolultabb automaták, akiknek meg kell ismernünk a működési elvét. Az
számomra biztos, és jelenleg ez ad erőt, lelkesedést és kitartást, hogy ésszel
tudom, hogy a gyerekek bármit is csinálnak, és bármennyire is idegesítő ez
nekünk, nem akarattal ilyen kis szemétláda trollok, hanem ezeknek megvan egy
oka, csak mi nem ismerjük ezeket a folyamatokat. De rajta vagyok az ügyön, és
remélem, hogy a Sherlock énem és a tudásvágyam kombinációja megsegít ebben is.