2023.02.27.

Bianka

Na érdekes a helyzet :)

A hétvége bulikkal telt, szombaton és vasárnap is ünnepelni voltunk, összegyűlt a kis család, mama, dédik, unokatesók.
Szombaton nekem még volt erőm írni a buli után, amit fel is tettem, de Bernát abba nem írt bele, de még csak el sem olvasta, amit írtam, és mivel nem tudta, hogy írtam, megírta Ő is a szombatról is a memoárját :D

No… hát van egyezés :D Imádom, mikor ennyire egyféleképpen gondolkodunk!

Bernát

Pár bulis nap
A hétvége két szülinapi buliról szólt, egy mama és egy tata ünnepelt.
A gyerekek viszonylag jól viselkedtek, a legnagyobb probléma a papucs felvétel volt.
Viszont látszik hogy az egyik dédimama már nem olyan friss, valami összekuszálódott a fejében, a gyerekek bármit kértek, ő ugrott és adta neki. Tudom, ez egy mama fegyvere, a kedvesség, de arra vigyázni kell, hogy a gyerekek mivel gyerekek, kérnek vad dolgokat is. Wc-re kellett menni az egyiknek, így mindkettőnek, a mama pattant is, hogy intézi, mi meg elvoltunk a beszélgetéssel. Majd jön ki a mama és meséli, hogy Jancsi követelte a bilit, hogy ő abba kakil, Julis meg követelte, hogy majd ő borítja ki a wc-be a dolgokat, Mama elvileg nem engedte, de a vizes padló maradványokból következtetve: DE!
A másik, hogy volt egy csomó süti, és Julis nagyon beles, megeszik ő mindent, a tejszínhabot az uborkával is, és nézte a sok sütit kért is egyet, félre vonult és szépen eszegetett. Kíváncsian vártuk, hogy mit kér még, mit választ a kánaánból, de persze drága mama ugrott és vitt ki még neki abból a sütiből. És tudom, ez csak hiszti, meg nekem semmi se jó, de ez szimpla agyatlan zabáltatás, hordjuk a moslékot a disznónak, hadd hízzon.

Bianka: 

ezt én sem értem soha egyébként. Én magam elég nagy termet vagyok, és néha megkapom ettől a mamától, hogy egészségesebb lenne, ha kevesebb kiló lennék. De akárhányszor megyek, azért mindig az van, hogy egyé még... És nem értem, hogy itt ez a kislány, aki nem kövér, inkább olyan kis zsurmónak, kis tokás, olyan husisnak mondanám, Van mit fogni rajta, de ez még messze nem kövérség... és elhiszem, hogy amikor az ember készít valamit, akkor az a legnagyobb elismerés, ha a többiek eszik a főztjét, de biztos, hogy egy jócskán zabás, hízásra szemmel láthatóan is hajlamos,  kisgyereket állandóan sütivel kell tömni? Biztos az a jó irány, ha ebből az egy-két + kilóból tizet-huszat csinálunk? Biztos, hogy kell, hogy még kövér is legyen, ami miatt mások céltáblája lehet, nem lesz elég elfogadni és helyén kezelni azt, hogy roma, és örökbefogadott? 
Nem mondom, hogy ez napi szintű ügy nálunk, de azért minden nap megjelenik, hogy olyat és annyit igyekszünk adni neki, ami elég, de még nem sok. Nem tömjük édességgel, nem adunk neki dupla adag kaját, de közben próbálunk úgy lavírozni, hogy ez Őfelé ne úgy jöjjön le, hogy mi éheztetjük. Épp a napokban szörnyülködtem el, hogy egy nyamvadt fej jégsaláta akár 1200 Ft is lehet, de már ott tartok, hogy nem érdekel, megveszem, ha párszor a vacsorát megoldhatjuk egy adag salival, akkor már aznap jobbak voltunk. 

Bernát

Sztori folyt... 
Jancsi hívja a mamát, hogy gyere csak ide, persze mama ugrik, (83) és megy a konyhaszekrényhez, Jancsi sajnos a jól megszokott helyre mutogat, és a mama már nyúlna is, de apa kegyetlenül rájuk kiabált és leszidta őket. Ugyanis a nyolcféle süti helyett Jancsi kockacukrot kunyerált, s a másik, hogy a mama nem egy kocka cukrot ad a gyereknek, hanem egyből kettőt, és annyiszor kettőt, ahányszor kér. Mondom a mamának, hogy ilyen nincs, te vagy a felnőtt, neked van eszed, és lehet azt mondani, hogy nem.

A gyerekek játék közben felfedezték a titkos ajtót, ami egy szinte sose használt, hideg, fűtetlen, kincsekkel teli tiszta szoba, ahol tudom, én is sokat játszottam, és nagyon vigyázni kellett mert, tele van törékeny nippekkel. Kérdezik is, hogy ez milyen ajtó pokróccal letakarva? Mondom nekik, hogy oda nem szabad bemenni, (mert sok a veszélyes vacak, meg egész télen nem volt fűtve, és kb három fok van bent. No két perc múlva a tiltás ellenére a mama bevitte őket, és igaz, hogy csak egy percre, de a tiltásunk ellenére, ami meg nagyon nem jó.

A népeknek meg kell tanulnia, hogy mi vagyunk a szülők és ha mi azt mondjuk arra a kurva napra hogy hold, akkor hold és max félre húzódva, halkan jegyezhetik meg, hogy az a nap. De semmiféleképpen NEM A GYEREK ELŐTT!!!  Nem romboljuk a szülők képét, elég azt tízen-huszon évesen megtapasztalni hogy a szülők nem Istenek. (Bianka: Nálunk egyébként is esélyes egy „nem is vagy az apm/anyám” korszak majd kamasz korban, vagy később, ami minden háttértudás ellenére elég gáz lesz nekünk majd akkor… nem kell ezt már most elkezdeni leépíteni)

És akkor ami történt: egy sima papucs elhagyásos cserbenhagyás. Julis jött ki a szőnyeges szobából, és persze nem vett fel papucsot, mire én vissza küldtem, hogy PAPUCS!  Erre a mama: nem kell, gyorsan szaladj ki, - Mondom: PAPUCSOT VEDD FEL!,  a gyerek már megy vissza a szobába, erre az egyik kotnyeles nagynéni: nem kell papucs, mennyél a wc-re és a gyerek csak néz, hogy most mi a fasz van??? No, Apa tud hangos lenni ha kel:  A KURVA ÉLETBE, HA ÉN AZT MONDOM, HOGY PAPUCS, AKKOR SENKI NEM POFÁZIK BELE! HA MI, A SZÜLEI MONDUNK VALAMIT, AKKOR NEM KELL BELE UGATNI!!! No erre csönd lett, és végre papucsba ment a gyerek a wc-re.  Ezek kis harcok, de itt dől el, hogy ki a főnök, és ki parancsol, és meg kell tanulni az ő korosztályuknak, hogy ők már nem a szülői korcsoport, és nekik már nem kell nevelni gyereket. Tudom, ez nehéz, de volt jó esetben majdnem húsz évük, eddig nevelhettek, most már más feladatuk van, tanácsolatnak, megbeszélünk Velük dolgokat, ami nagyon hasznos, de ők már ne fegyelmezzék a gyerekeket a mi jelenlétünkben, mert az nem az Ő feladatuk, és ne tanítsanak nekik baromságokat, amiket aztán hosszú napokig magyarázunk, hogy mit jelent, és hogy igazából ez nem így van, csak rosszul mondta ez meg az!
A mamák, dédik dolga, hogy türelmesen szeretgesse az unokáit, és persze ha rosszat csinál, szóljon rá, de nem kell több órás neveléseket tartani.

Bianka

A vasárnap nekem lelkileg nagyon nyugisan telt, a gyerekekre is jól hatott, hogy előző nap is együtt voltak. Igaz, a nap közepén még nagyon nem akartam egymásra találni, a legóból épített szerkezetet is bevédték a nagyok, hogy abba nem nagyon kell már beleépítgetni… Hiába ecsetelte apukájuk, hogy csak játszani akarnak vele. (Hozzáteszem egyébként, hogy nekem ugyan nem volt tesóm, de fiatalabb unokatesóm igen, és borzasztóan rühelltem, hogy annak a kis békának mindig az kellett, ami nekem, szóval azért értettem, hogy itt is a nagyon miért nem akarnak annyira vegyülni.)
Én örülnék neki, nem csak azért, mert jól elvolnának, hanem mert a két csaj szerintem tök jól cicomázkodna, a fiúk meg építhetnének. De majd rájönnek.
Nap végére viszont nagyon jót mókáztak, már kellően fáradtak és oldottak voltak és egy kis plusz nevetéssel én is rásegítettem, ami nagyon tetszett nekik! Először emelgették egymást, ami kicsit félelmetes volt :D de nagyon élvezték, de utána meg „Kicsi a rakás” volt, és másztak egymásra, utána borult a négy gyerek mindenfelé! A nagyok nagyon jól instruálták a kicsiket, azok meg szépen követték az utasításokat így nyávogásnak nyoma sem volt! És ahogy a kutyasuliban tanultuk: a csúcson kell abbahagyni! Hát ez a gyerekek esetében is így volt és nagyon bízom abban, hogy az maradt meg bennük, milyen jót mókáztak :)
A mieink hazafelé többször is kérdezték, hogy Timi és Tomi erre jöttek hazafelé? Hazaértek már? Alszanak már?
A legjobb tudásom szerint ez jót jelent, mert ezek szerint még sokáig benne voltak a gondolataikban.

Ma meg Apukám volt itthon Németországból! Nagyon vártuk már ezt az alkalmat, régóta készültünk már a nagy találkozásra, csak közben a felesége ugye beteg lett és vártuk a gyógyulást, ami sajnos nem jött el. Azt nagyon sajnálom, hogy így kellett találkoznunk, hogy igazából intézkedni jött haza, de ugyanakkor reménykedem abban is, hogy a gyerekeink kellőképpen kimozdították egy kicsit a gödörből, és a sok nevetés, a mosolyuk feltöltötte Apukám lelkét. Nagyon tetszett Ő a gyerekeknek, és Apának is a gyerekek.
Felvetette, hogy tippeljük meg, kiből mi lesz…
Jancsira én azt mondtam, hogy valami ügyes vállalkozónak el tudom képzelni. Talpraesett, gyors, nagyon jól feltalálja magát, gyorsan észrevesz dolgokat, jó megfigyelő, és gyorsan reagál – épphogy kimondunk egy feladatot, mire Julis felfogja, hogy szólt valaki, Jancsi már meg is csinálta. Nem lusta, jól meg tudja fogni a munka végét, pl ha pakolni kell. Tiszta apja, mert Bernát pont ilyen.
Julist nehezebb megtippelnem, mert Őrajta még sok álréteg van. Ő még nem bontakozott kis teljesen és megtippelni is nehéz, hogy ha 5 hónapalatt ekorát változott, akkor mi lesz még az elkövetkezendő időüszakban. Most jön majd még az óvoda, ami megintcsak sokat nyit majd rajta.
Ha megnézem, hogy honnan indultunk, és hol állunk most, akkor megtippelni sem tudom, hol van ennek a vége és milyen kincsek rejlenek még Julisban, amik csak arra várnak, hogy a felszínre hozzuk őket!
Ha csak a kirakózást, az éneklést, vagy a koncentráció idejét, a figyelem összpontosítását nézem, az első héthez képest ég és föld a különbség. Szóval szerintem nehezebb megmondani, hogy Julis mi lenne, de ami biztos, szeret szervezkedni, elég céltudatos, kedves, de közben rafinált is, nem szereti megfogni a munka végét, mestere annak, hogy kell a konkrét munka alól valami kerülő úton kibújni.
Apám azt mondta, hogy rendőr, vagy katonai vonalon valami vezetőnek tudja elképzelni. Én most bármit mondanék, az csak egy beletippelés a nagyvilágba, de a fentiek alapján valami középvezetőnek el tudom képzelni, akkor gardírozza a dolgozókat, osztja az észt, szervezkedik, mindenhol ott van, de ő maga nem végez nehéz munkát. Aztán majd ez is lehet, hogy alakul :)