2023.03.01.

Bianka

Ma eddig – igaz, még csak 9:42 van – büszke vagyok magamra.
Egész jó időben keltünk, minden vita nélkül ment az öltözés! Juliska a napokban nem pisilt be, de ma volt egy kicsi a pelenkában, viszont végre megint sajnálta! Végre mondta, hogy nem jó, és, hogy véletlen volt. És meg tudtuk beszélni, hogy nincs semmi gond, a pisikatonák nem jól figyeltek, rájuk kell jobban parancsolni legközelebb.

Viszont villámgyorsan megreggeliztünk a tegap este sütött kalácsból,
már bevitaminoztam őket, olvasztom a husit az ebédhez, és már elkezdtem dolgozni.
És ami a legfontosabb, ma még nem vesztük össze!
(Bernát…Én meg eközben dolgozom, mint egy majon, fent a fán.)

Bernát

Ma hatalmasat dolgoztam, fát vágtam, nem kicsit, egy 25 méterest, és egy 15 méterest.
Nagyon elfáradtam, de kb. hullamód. Le is feküdtem egy kicsit, de persze a gyerekek nem hagytak aludni. Elmentem fürdeni, hogy egy kis erőre kapjak. Hát nem nagyon sikerült. Elmentünk a gyerekekkel fürdeni, aztán krémezés és öltözködés, de mivel még azért korán van, 18:00 ezért most bum bum macit nézünk, azaz Balu kapitányt. Az elmúlt pár napban elég sokat dolgoztam és nem igazán tudtam a gyerekekkel foglalkozni.

Bianka

És hopp, már este is van :D

Igen, nap közben nem nagyon van alkalmam, hogy írogassak, amikor lehet, dolgozom, egyeztetek, közben főzök, mosogatok, gyerekezek.
Ma sokat takarítottam, mert a gyerekek gyurmáztak, aminek az a hátránya, hogy elég sok a földön landol. Ha koszos, netán kutyaszőrös lesz, azt már esélytelen visszatenni a többi közé, a takarítással három legyet ütök egycsapásra: tisztaság van, esélyt kap a gyurma, hogy fel tudjuk szedni és a kutyáim sem laknak jól az elszórt darabokból...
A gyurmához eddig mindig kicsit görcsösen álltam, mert bár hasznosnak tartom, valahogy nem nagyon tudunk kiegyezni vele, mert én vigyáznék rá, ők meg nem, és ebből szinte mindig vita van. De mivel mostanra én is tudomásul vettem, hogy alkalmatlanok még arra, hogy úgy kezeljék a gyurmát, ahogy szerintem kellene, így ezt elengedtem. Ha összekeverik, majd lesz egy fos szín, ha meg kiszárad, akkor meg végre pontot teszünk az ügy végére, ahogy a nap végére sikerült is a maradék gyurmát teljesen offolni. 

MA NEM VESZTÜNK ÖSSZE EGYÁLATLÁN!!!! MA NEM AKADTAM KI EGYSZER SEM!

Ilyen az 5 hónap alatt csak akkor volt, mikor a gyerekek nem nálunk ébredtek és nem nálunk aludtak. Mert ha csak 10 percet is sikerült együtt tölteni, az tuti ziher, hogy valamin kiakadtam, ha csak egy kicsit is. De ma olyan elengedős, kicsit leszarós napom volt, de nem úgy, hogy úgy tojtam bele az egészbe, a gyerekek meg fél zokniban, kócosan, taknyosan hemperegtek a földön, hanem olyan rendben volt minden, a többit meg elengedtem.
Egy-két alkalommal kellett a hangomat felemelni, de az nem volt vészes, és pár perc alatt sikerült normál hőfokra hűteni az agyamat, és sikerült magamat kicsit kivenni szándékosan is, és véletlenül is, bizonyos helyzetekből, ami kifejezetten ütközőpont. Pl a déli alváskor jött egy fontos telefonom, így pont letettem őket és mire a telefonak vége volt, már szépen aludt mindkettő.

És akkor eszembe jut a pszichológus szövege az első gyerekezős megbeszélésünkről, hogy azt mondta, nem kell dumálni, csak a jelenlét a fontos, hogy pl odaülök melléjük a fotelba és olvasok egy könyvet, vagy makramézok, vagy bánom is én, de a lényeg, hogy ott legyek. De ebből, hogy ott vagyok, sokszor az van, hogy felcseszem magam, mert olyan szépen kezdem, olyan kedves vagyok, ahogy a nagykönyvben, de addig-addig jön, és tekereg, és mondja, hogy a vége sokszor az, hogy most már elég legyen…. és nem hiszem el, hogy ezt a gyerek nem veszi le, hogy ilyenkor már ingerült vagyok, és fordított helyzetben én baromira utálnék így elaludni.
És akkor felmerül bennem a kérdés, hogy melyik a fontosabb, hogy jelen legyek, de nem feltétlenül nyugodtan, vagy a közelben, de kicsit távolabb, és nyugodtan, békében, csendben.

Szóval ma elengedtem nagyon sok mindent.
Pl mikor Julis azt ecsetelte, hogy Ő még enni akar, mert ő nagy hasat akar, ő csúnya kövér akar lenni. - mondja ezt velem szemben ülve, én meg nézek értelmesen, és elegedem ezt a butaságot a fülem mellett, mintha én magam nem lennék rendesen 100+-os és nem tudnám minden nehézségét a túlsúlynak... 
Vagy mikor ebéd után a wc-n ülve kérdezi, hogy majd ihat-e, és mondom, hogy igen, akkor mondja, hogy sokat akar inni, mert be akar pisilni... 
Le sem reagáltam ezeket. De ami a megepőbb volt, hogy nem is vettem fel belül sem... 

Összességében egy elég sikeres napnak mondanám a mait.

Zeneileg én elég széles skálán mozgom, szeretem a komoly zenét, a retro zenéket, az instrumentális aláfestő zenéket, a dicsőítő zenéket, a mai mainstream vackokat, a keményebb zenéket is, és mikor milye a hangulat, olyan zene szól. Ma olyan Neotonos volt a hangulat, én festettem, a gyerekek gyurmáztak és közben a Youtube-ról a Neoton régi slágerei szóltak, amiken kb én is felnőttem.
Bizonyos csatornák nálam tiltólistán vannak, egész egyszerűen azért, mert a fülem nem bírja, ayira borzalmasak. Szóval nálam ilyen „felmászott a pici pók a ház tetejére” biztosan nem lesz, ahogy az „Egy almafa, kettő katica” sem….  És igen, amikor az oviból majd ballagnak, akkor az egybe fog esni azza, hogy a doktorijukat  csinálják meg, az angol, német, orosz és kínai felsőfokú nyelvvizsgájukkal együtt.
Na de viccet félretéve, a gyerekek mai legújabb kedvenc zenéje a Neoton-tól A tigris :D
Én is szeretem ezt az zenét, és ők is gyakran kérték ma. Nagyon izgatja őket, hogy a zenében elkapja a bácsi (őket?) a valakiket:
„Táncoljatok, körbe táncoljatok,
szédüljön el valaki már!
Táncoljatok, mindig éhes vagyok,
és elkapom, aki megáll, aki megáll!”

„A mindig éhes vagyok” résznél mondtam, hogy ez Julis dala… nem értette :D
És ha épp nem szól a zene, akkor kórusban éneklik, hogy „aki megáll, azt elkapom” „Éhes vagyok” :D