2023.03.03.
Bernát
A mai nap lassan indult, sietnem kellett volna a munkába, de
Bianka nem volt a toppon.
Csináltam egy kávét, kérdezgettem, hogy jól van-e és bírja-e a napot a
kölkökkel. Síron túli, fáradt gyenge hangon mondta, hogy igen, hát nem volt
meggyőző. Azért elmentem dolgozni, de mondtam, ha bármi baj van, akkor hívjon,
és megyek haza…
Bianka
Őőő… az éjszakánk kicsit zűrös volt. Mikor este még megírtam
a blogot, nem gondoltam, hogy a java még csak most kezdődik. A lázam közel 40
fokra emelkedett, rázott a hideg és egész testem befeszült, hiába próbáltam
ellazítani magam, egyszerűen nem ment, és egy idő után már nagyon elfáradtam
ettől.
Viszont egy döbbenetes élményem volt… Lázasan feküdtem,
akkor már nem görcsöltem. Bevettem egy flectort, és vártam a hatást. És
brutális volt, ahogy mozdulatlanul feküdtem, hogy éreztem, hogy a lábaim
elkezdenek hűlni… majd a fejem is. Éreztem, ahogy a lángolás elkezd szűnni és a
szoba levegője egyre hűvösebbnek hat az arcomon. Hát… imáimba foglaltam a
felctor kifejlesztőit, és hálát adtam, hogy a mai korban élek és van
lehetőségem ilyen gyógyszerekhez hozzájutni.
Éjjel 1-2 óra körül rendeződött minden, addig Bernát
hősiesen helytállt, jött, hozott mindent, kereste a gyógyszert, masszírozott,
mert mindenem fájt.
Na és akkor egy ilyen éjjel után keltem kicsit lázasan, alig voltam magamnál,
de minden erőmet összeszedtem, hogy el tudjon menni dolgozni. Mindent
előkészített, nekem tényleg nem sok dolgom volt, csak túlélni.
Két alkalommal volt olyan, hogy a gyerekek kicsit jobban felpörögtek, ami
vélhetően azért volt, mert máskor ezt már hamarabb leállítjuk, de most örültem
hogy élek, szóval nem nagyon érdekelt, mit csinálnak, csak ne öljék meg
egymást...
Mikor 11 körül, felültem az ágyban,azt hittem,sokkot kapok. Egy atombomba
becsapódása kutyafüle ahhoz képest, ahogy a szoba állt. Inne szép nyerni,
gondoltam, így mondtam, hogy még kb fél óra játék, aztán pakolás… Hát a fél óra
játéknál már nagyon néztem a másodperceket, mert minden egyes eltelt perc után
azt éreztem, hogy egy katastrófa film közepén vagyok. Közben fülemben csengtek
Vekerdy szavai, hogy az egészséges gyerekek hangosak…. Hát akkor ezek agyon
egészségesek! Mindenesetre megnyugtató érzés volt a pakolást elkezdeni.
Kb hasonló helyzet volt, mielőtt Bernát hazaért. Mikor hívott, hogy már úton
van hazafelé, mondtam is Neki, hogy ideje, mert ezek szétszedik a házat.
Egyébként cukik voltak, csak 17-szer kérdezték meg, hogy mi
fáj és hol, és időnként rákérdeztek, miközben félkómásan feküdtem az ágyban,
hogy anya, meggyógyultál már?
Mindenáron meg akartak gyógyítani, főleg Juliska! Jött, simogatott, mikor
gyógyszert vettem be, ott asszisztált, hogy jól van, vegyed be a gyógyszert, igyál
még. Mikor kimentem wc-re, jöttek velem, elkísértek, nyittták az ajtót, majd
becsukták mögöttem, és utána bevezettek a szobába, betakargattak :D Nagyon kis
édesek voltak :)
Bernát
Napközben beszéltünk, telefonon én meg dolgoztam. Mikor hazaértem,
nem fogadott szép látvány: az előszobában a játékok szanaszét dobálva, papír
szemetek jobbra-balra. Na kiadtam a parancsot, hogy lehet gyorsan összeszedni
mindent! Szépen lassan össze pakoltak, kellet némi ösztönző is, de azért
megoldották. Kezdtem felvenni a fonalat, vittem egy joghurtott Biankának az
ágyba, majd a gyerekek is kaptak, szépen meg is ették. Ahogy szedem össze a
flakonokat meg a szemeteket, arra leszek figyelmes, hogy Julis bőszen hajtogat,
vagy is gyűröget egy színes lapot. Nagyon dühös lettem, mert ezzel már megint
tönkretett egy játékot. (Bianka: Tényleg dühítő. Igyekszem mindjobban elegedni
ezeket is, de van, amit nem akarok, pl a könyvek, azokat nem engedem, hogy
tépkedjék, rongálják. De egy darabig valahogy figyelnek, aztán újra
átkellismételni a szabályokat és az már rendszerint valamelyikünk dühösségével
jár. Nem értem, hogy miért csak az a jó játék, hogy mindent szétszed, lerombol,
szétver, lekapar, szétszakít, eltör… )
Na megbeszéltük, hogy többet nem gyűröget! Lehetett a sarokba állni. Majd
pakolászok a konyhába és látom, hogy tele a mosogató a mosatlan mellet egy
csomó madársálátával. Kérdem is az asszonyt, hogy ez hogy, vagy mi, meséli,
hogy félkómában látta, hogy a gyerekek ettek salátát, de mivel az nem gond, nem
is foglakozott vele, de arról nem tudott, hogy a maradék hogyan borult a
mosogatóba.
Na megint lehetett a sarokba gondolkodni az élet nagy igasságain. És azon is,
hogy a konyhába alapvetően tilos engedély nélkül bemenni, forró sütő, kések, és
minden más miatt, és ezt valahogy elfelejtették!
Most készülünk a vacsira ami a viselkedésük alapján kenyér és víz lesz, vagy
esetleg spenótos tészta.
Bianka
Na igen… ez a kajapazarlás az egyik legdühítöbb dolog
Julisnál (sok más mellett) Lilláéknál teljesen más rendszer volt. Elhiszem,
hogy ott a nevelt gyerekek miatt számlára kell venni dolgokat, és volt is rá
keret, de ott egyszerűen irreális mennyiségek mentek napi szinten veszendőbe,
jobb esetben a kutyának. Lilla minden egyes alkalommal akkora kondérokkal
főzött, mintha az egész utcát etette volna, de ezeket másnapra már nem tették
el… Az, hogy egy rakat oldalast lesüt például és másnap az egészet a kutya eszi
meg, ez szerintem borszasztó. És ha Juliska ebben szocializálódott, akkor van
mit tanulnia még nálunk. Persze ebben az esetben nem 4 évet kell behoznunk,
hanem mondjuk 1 -1,5 évet, de az épp elég. Nagyon sokszor vágja rá valamire, hogy
nem baj, majd kidobjuk. - Meg az anyád p*csáját… És ilyenkor tényleg
legszívesebben csak sima kenyeret adnék neki, hátha az éles kontraszt rávilágít
arra, hogy értékeljen dolgokat, de persze jön az, hogy még kicsi, meg, hogy
gyerek, meg még nem érti. Az is igaz. Én most próbálom a „nem érdekel”
kategóriába tenni ezeket. A mai nap a betegségem miatt más volt, nem tudtam úgy
figyelni, de egyébként esélyt sem adok arra, hogy ilyenek történjenek. Szóval
nem…. nem kenyeret kaptak vacsorára, de mikor tartottam a tányért, mondtam
Julisnak, hogy nagyon szomorú vagyok a madársaláta miatt… És megérdemelnéd,
hogy – és folytatta – igen, megérdemelném, hogy csak kenyeret kapjak! De
szeretsz és ezért kaphatok fiom tésztát!
Végre ezt már kezd belemenni a fejébe :)
Bernát
Közben a fél család beteg, Anyámat műtötték, a kereszt fiam a
küzd a nagy barna macival, vannak, akiket a dögvész kapott el és világukat nem
tudják, na veszek is be bérescseppet!
Vettünk bérescseppet, mert Hétfőtől!!! mennek a gyerekek oviba, igaz csak két
órát beszoktatásul. Szóval megkezdtük a vitaminos előkészítést mivel ugye úgy
megy az ügy menet, hogy két nap ovi, egy hét táppénz, és jó lenne ezt az arányt
megfordítani.
Csinálok is ezeknek az áldott jó gyerekeknek egy alma-répa-narancs trutymixot,
köll a vitamin!