2023.03.09.
Bernát
Küzdelmeink magunkkal és a világgal…
Igazából ma voltak a gyerekek elsőnek oviba, de arról nem
tudok semmit, mert Bianka volt velük, de próbáltam valami hangzatos címet írni
hogy ezt is olvassátok. :)
Ma sikeres napunk volt, én megvettem végre a tetőlemezt és
ha elállna az eső, tudnám is építeni a tetőt. Bianka küzd az égészségével, és
elvitte közben a gyerekeket oviba, ahol arról volt szó, hogy kedves anyuka, nem
kéne itt maradni! Hagyja itt a gyerekeket és majd találkozunk! Közben meg
meglepetésére b invitálták a csoportba és nézte őket vagy egy órát :D
Bianka
Akkor In medias res, bele is vágok a közepébe!
Már tegnap délután hallgattam, hogy nem köhécselnek a
gyerekek, nem folyik már az orruk, szóval semmi akadálya, hogy húzzanak az
oviba! Reggel telefonáltam az oviba, mondták, hogy szeretettel várnak minket,
szóval szép ruha, hajfonás, és irány az ovi fél 10-re!
Úgy volt, hogy otthagyom őket, mint a szél, bár bevallom, ez nekem is fura lett
volna, hogy szeva, itt vannak a gyerekek, én meg léptem, csá!
De nem, az óvónő beinvitált és megnéztem egy jó részt a délelőtti benti
foglalkozásból, ami nagyon érdekes volt! Ezek után az udvarra mentek.
Mindketten elég gyorsan vegyültek a többiekkel, az elején, még bent, nagyon
pillantgattam rám, keresték a megerősítést. És érdekes volt az is, hogy Juliska
sokszor pillantott rám, Jancsi meg olyan 70%-ban rám, de 30%-ban Juliskát
leste, hogy a feladatoknál mit és hogy csinál.
Az elején még vissza is jöttek hozzám, bújtak oda, de az óvó
néni elég jól bevonta őket, ez rendesen elvitte a figyelmüket. Kint az udvaron
Jancsi kinézett magának egy rugós játékot, arra próbált felülni, Julis meg
csúszdázni ment a lányokkal, ügyet sem vetettek rám onnantól. Én minden
köszönés nélkül felszívódtam, és fél 12-re mentem vissza értük. Ezt tartottam
előnyösebbnek, de otthon fontosnak tartottam megbeszélni velük, hogy most elmegyünk
az oviba, ott játszanak a gyerekekkel, én egy kis időre elmegyek, mert el kell
intéznem valamit és utána sietek vissza értük az oviba, és jövünk haza.
Ez így is lett. Nagyon jól érezték magukat, örültek, hogy
megérkeztem, bár Jancsi annyira belelendült ott a körforgásba, hogy menni akart
a többi gyerekkel be.
Kicsit érdekesen reagáltak Karika mamára, aki ott várt
minket az ovi környékén. A fontos megbeszélés a közeli cukrászdában zajlott
Karika mamával, egy-egy finom kávé (nekem koffeinmentes, természetesen) és
egy-egy finom süti (nekem cukor-, és gluténmentes, természetesen) társaságába
zajlott, és igazából az élménybeszámolóm volt a téma :)
Mire kiértünk, érződött, hogy azért ez elég nagy inger volt, főleg Julisnak.
Csak engem akart, csak velem akart játszani, nem akarta Karika mamát ott tudni,
ezt Jancsi is zengte, bár szerintem Ő inkább csak Julist utánozta.
Először furcsán néztünk, de utána kapcsoltam, hogy ez egy
természetes folyamat része, az új környezet, az, hogy egy időre nem voltam ott,
hirtelen nagyon becsatornázta Julist hozzám, és mire hazaértünk, addigra már a
kocsinál is ment a sírós-nyávogós téma, de most érezhető volt, hogy ez most
azért mélyebbről jön. Hagytam is egy kicsit, hogy ebben elmerülhessen, és bár
rendeződni látszott a dolog, ez a hangulat rányomta a bélyegét az egész
délutánra, Julis mindig, mindenért nyafogott.
Abból a szempontból ez most nem jött jókor, hogy este én elkezdtem elég csúnyán
köhögni. Láz is volt, meg minden, fél éjszakát nem aludtam. Vélhetően a vérnyomás
csökkentő is teszi a dolgát, Bernát mondta is, hogy ne lepődjek meg, ha
fáradtabb vagyok. Szóval ezek kombinációja azt eredményezte, hogy az életerőm
nulla, mindenem fáj, lázam átlag 38, ami épp arra jó, hogy olyan semmi nem
érdekel hangulatba vagyok. Ez viszont pont kapóra jött Julis nyávogására, mert
amikor rákezdte, simán otthagytam.
Biztosan lesz ennek még utóhatása, fognak itt még lecsengeni
dolgok, meg kijönni érdekességek, majd megoldjuk. Kicsit fura tudomásul venni,
hogy ovis gyerekeink vannak, és a napirendünk eléggé jól megváltozott.
AZ oviban egyébként mindenki odáig volt értük, mindenki azt mondta,
hogy gyönyörűek és tündériek :) És boldog voltam, hogy én is így láttam ezt!
Az óvó nénink nagyon nagyon kedves, de igazán szigorú, a
rend az rend, és mindenki betartja! Aminek szívből örülök! :)
Délutánra Karika mama akaratlanul is megcsinálta nekem a
feladatot, a barátnőmék a piacon gyümölcsöket árulnak és tegnap is, ma is
hazahozott egy szép adag, kicsit hibás almát, aminek nagyon örültem, mert
mostanában nagyon toljuk a smoothie-kat, mindenféle kombinációban. Viszont amíg
aludtam, meg is pucolta nagy részét, amit nem akartam, hogy tönkre menjen, így
Bernát elég hatékony asszisztálásával (Ő odahordott mindent az asztalhoz, én
meg ülve megcsináltam mindent, ami kellett elvitte, szóval fantasztikusan
hatékony kuktám volt!) Cserébe egy nagyon finom almásat kapott, ami a kedvenc
sütije :)
Bernát
Én ma mérges voltam, sok faszságon felbasztam magam, és
inkább kerültem a kölköket, mert nem volt türelmem velük lenni. De mivel
anyósom itt volt, ő elvolt a kölkökkel. Én aludtam egy jót és vártam, hogy
hátha elállna az eső, hogy kimenjek dolgozni az udvarra. De esett.
Estére megvolt a program, levest kellett főzni, kalácsot
sütni, és pakolni a konyhában. Addig, hogy nyugtunk legyen a kölköktől, a tévé
elé raktuk őket. (Bianka: #szarszülők)
Elsőnek egy Óceános természetfilmet néztek, majd jött dam dam DÁÁÁÁÁMMMM A CÁPA!
Mindig ez a téma, cápa így, cápa úgy, mit eszik, mit harap? Szóval most csönd
van, és ámulva nézik a a véres marcangolást, este bepisi várható! :) (Bianka:
ezt azért osszuk kettővel)