2023.03.11-12.
Bernát
Az biztos, hogy ma szombat van, és tegnap sikeresen lepasszoltuk
a gyerekeket anyámnak.
És ma egész nap azt csinálunk, amit akarunk!!!
Bianka zombimód csoszog a lakásban, szédül, gyenge, vagy a vérnyomáscsökkentőtől, vagy a betegség
miatt. És néha még köhög egyet, de az tart fél percig, meg ugye lázas már vagy
három napja.
Én egész nap az ágyban voltam és túléltem, este nem sokat aludtam, nagyon fájós,
tüdőszaggató köhögésem van. Van egy pici lázam, és nagyon nyomott vagyok, ami
lehet a szél miatt is.
Mondanám, hogy hál Istennek a gyerekek nincsenek itt, és nem kell közösen
szenvedni, de szegény anyám.
Jancsi már tegnap kicsit fájlalta a torkát, estére be is lázasodott, (Anyámnál
mindig be szokott) és este még hányt is, az ágyban egy kis slejmet.
Julis jól van ő csak szimplán tele pisilta az ágyat hajnalban, és mi nagyeszűek
nem vittünk pelenkát anyámhoz…
Szóval fekszünk, szenvedünk és próbálunk holnapra észhez térni.
Bianka
Hát… még a péntek délutánra és a szombatra kifejezetten
kellett volna a két gyerek…. #szarkazmus
Nem tudom, mi az oka, még én sem tudom, de napok óta gyenge
vagyok. Szerintem esélyes, hogy ez a betegség tett le ennyire, de nem
elhanyagolható az alacsonyabb vérnyomás hatása sem. Ha kijövök a betegségből,
erre jobban rá tudunk majd nézni, de addig sajnos ez kérdés marad.
Nagyon jó volt a gyerekek nélkül lenni, konkrtétan tényleg
csak a túlélésre játszottunk mindketten, majdnem, mint két éve a covidnál.
Felállok, elindulok és megállok lihegni egy darabig. Mozogni csak lassan,
bármilyen erőltető dolgot csinálok (pl hűtőbe pakolok be és tartani kell az
edény – igen, most ez is megerőltető) után meg kell állnom letámaszkodni valahol,
vagy leülni és úgy lihegek, mintha egy maratont futottam volna le.
Minden alkalommal, mikor ki kell mennünk valami miatt, pl mosdó, összegyűjtünk
mindent, amit ki kell vinni, vagy majd be kell hozni, mert arra nincs erőnk,
hogy kétszer forduljunk.
Így telt a szombat.
Vasárnap
Bianka
Még kihasználjuk az utolsó egy-két órát, mert utána jönnek a
gyerekek… Jajj…. Utolsó erőmmel mosogatok egy-két dolgot, ki- és bepakolok a
msogatógépből, és próbálom összeszedni minden erőmet s minden türelmemet, mert
nem tudom, így betegen, mire hogyan fogok reagálni.
Bernát
A tegnapi szenvedések után, köhögés, láz, fejfájás, magas
vérnyomás, erőtlenség.
Mára kicsivel jobban vagyok.
Bianka
Ahogy a 40 az új 30, vagy ahogy Geszti összegezte az egyik
dalában: „A maszk az új arc, a tél az új nyár, a segg az új fej, a még az új
már”, nálunk a gyógyszer az új cukorka, a gyógytea az új üdítő, a neocitrán az
új kávé, és lett egy új közös hobbink a fedettpályás rövidtávú láz-, és
vérnyomásmérés. Egymásnak adjuk az eszközöket és az új szívességforma amásik felé,
hogy lerázzuk egymásnak a hőmérőt, és akinek kevésbé forró a homloka, az
hűtögeti a másikét. Jó buli.
Gyerekekkel megfűszerezve még jobb.
Hála Istennek, a délelőtt gond nélkül telt, Bernát
pihenhetett még, én átkapcsoltam megoldó üzemmódba, intézem a gyerekeket.
Megértették, hogy nem csünghetnek most a nyakamon, de jó is ez a kiccsi
távolság most. Nagyon cukik, jöttek volna gyógyítani, simogatni megint, de most
határozottan a hátam közepére sem kellett volna, nagyon nem szeretném őket
lefertőzni.
A délutáni programunk egyébként Házas Hétvégés kiscsoport
lett volna, ha meg nem betegszem, aztán Bernát is le nem betegszik… Úgy volt,
hogy Karika mama jön délutánra gyerekezni, de így most nem kell, de nem is
tudott volna jönni, ugyanis Őt is lefertőztem…. :( Übergáz… :(
A gyerekek még jól vannak, de nagyon labilisnak érzem ezt a
jólétet. Múlt hét közepén már nem volt gond, ezért mehettek oviba. Most meg
hétvégére láz, hányás… Egyelőre ezt házilag meg tudtuk oldani, úgy néz ki, most
nincs is gond. Holnap reggelre kiderül, mi a helyzet.
Most délutáni pihenő van, én is megyek, kihasználom az
alkalmat.
Bernát
Én most keltem, vicces kedvemben vagyok, hasmenésem van és
erősen köhögök… Vicces nem!?
Pucoltam egy kis narancsot, meg almát a kölköknek, ha felébrednek uzsira kelleni
fog a vitamin, de lehet, hogy pucolok még egy kört és csinálok Biankának is.
Meg persze magamnak is, csak általában azt el felejtem. Van, hogy kimegyek a
konyhába inni, mert szomjas vagyok, de akkor hozok Biankának is egy pohár vizet,
mert sose iszik eleget, majd töltök a gyerekek kulacsába vizet, hogy legyen, és
bejövök, mint aki jól végezte dolgát. Két perc múlva meg megint szomjas vagyok.
Na lassan kelnek a csimoták, indul a hangzavar, fáj a fejem,
remélem, lesz hozzájuk türelmem!!!
Azt nézem, hogy aki beteg az még alszik, mármint Bianka 24 ből 24 et tudna
aludni, mert hulla, de Jancsi se moccan egyet se, pedig már fél órája letelt az
alvás idő, Julis persze fent van és kezdi a műsort, szokása ébredés után
nyafogni, nyüszögni, mint akinek baja van, de igazából semmi baja, csak erre pl.
mi ugrunk fel, hogy mi a baj? Aztán persze felkel és motoszkál, tíz perc alatt
csuszogva felveszi a papucsot, majd két perc alatt ténferegve eljut az ajtóig
és néz rám. Mondom, na mi van? pisilni kell, akkor ne itt álljál, hanem
haladjál kifelé…
Akkor most visszafeszik és tíz percen keresztül rúgkapál, mozgolódik, forgatja
a takarót, meg minden, hátha felébred rá valaki, és ha ez sem hat, akkor jönnek
az átkok, suttogva, alig halhatóan, sorolja a neveket, akkor mondogatja, hogy
pisi pisi pisilni kell, mennyél ki. De Jancsi még alszik, ő meg már volt.
És akkor véletlen Jancsi felébred és mit akit seggbe rúgtak, fel ül az ágyon,
és már kérdez is, hogy Anya, vagy Apa, a cápa megharapja lábam?
Bianka néha felköhög, de Julis azonnal kontráz, hogy ő is tud, de hallom, hogy
csak erőlteti, neki már nem kell köhögni, csak kell a műsor.
Na indítok egy szép zenét, mert lassan egy órával többet alszanak, este meg nem
fognak.
Bianka
Na mindjárt délután 6 óra, nyugi van, csak Julis pörög,
lepakol, felpakol, szervezkedik… nehéz lehet neki így, hogy mindenki punnyad,
mindenki zombi, csak ő van egyedül talpon a vidéken. Jancsi lázas, fáradt,
szerencsére nem szenved, csak kicsit be van lassulva. Ebben nagyon nagy
szerecsénk van, ezt – bármit is csináltak – nagyon jól csinálták Lilláék, hogy
a gyerekek nagyon együttműködőek, mindenféle vitamint, gyógyszert bevesznek,
megisznak, használják az orrszívót, nagyon ügyesek, és természetesen kezelnek
mindent.
Lassan telik a nap, energiám semmihez nincs, túlélési
üzemmódban vagyunk mindketten. Nem nagyon pörgöm túl most a gyereknevelést,
meglepő, de nem vagyok türelmetlen, inkább az az elengedős fajta, kb olyan, amilyennek
a hétköznapokban lenni kellene.
Hogy a két gyerek energiaszintjét kicsit összehozzam, indítottam egy mesét.
Bízom egy kis csendben és így, hogy betegek is vagyunk, kb hullára nem érdekel,
hogy a nevelési nagyokosok szerint ez a legalja, hogy azért indítasz mesét,
hogy legyen egy kis csend. Elviekben tudom, és nem is szoktam a tv-szitter elé
ültetni őket, sőt… gyakorlatilag nálunk szinte soha nem megy a tv… De most más
a helyzet, és ez van. „Így szólottam” /Mandalorian – Kuiil/
Bernát
Fáj a fejem, 182 a vérnyomásom, ömlik az orromból a vér, és
közben köhögök.
Szóval minden fasza, Jancsi meg be van lassulva, ami nagyon gyanús mert eddig
soha nem tette le ennyire betegség.
Persze Julis nyomja a szokásost, ő most nagyon fázik, ezért betakarózik, persze
se láza se semmi csak most megint fontoskodik….
Bianka:
…ennek előzménye, hogy Jancsi mondta, hogy nagyon hideg van,
ült az ágy szélén és pulcsiban, melegítőben megrázkódott… Tettem rá egy polár
takarót… persze, a láz dolgozik, kapott gyógyszert rá. Rövidesen mondta, is,
hogy már jobb, nem kell a takaró.
Erre persze Julisnak is nagyon fázhatnékja lett, mondtam, hogy akkor bújjon az
ágyba, és takarózzon be ő is gyorsan… Persze… rajta is pulcsi, mellény, és még
be is takarózott, kb fél perc múlva lett melege… Megy a műsor. És az a baj
egyébként, hogy ezeket a nem látható dolgokat már nem hiszem el neki, még akkor
sem, ha igaz. Annyit kamuzott már, neki mindig van valami baja, hogy ezeket már
nem veszem be, főleg, ha valami olyan tünetről van szó, ami előtte Jancsinál is
megjelent. Akkor 10000000%, hogy kamu az egész.
Bernát
Nagyon remélem, hogy holnap már tudok menni dolgozni, mert
volna munka bőven..
Azért szerencsénk van, hogy anyám pont most vitte el a gyerekeket és a
legnehezebb részen már talán túl vagyunk. Bele sem merek gondolni, hogy ha mind
a ketten rottyon lennénk, akkor a gyerekekkel mi lenne. Persze ugrasztanánk a
mamákat, de ők se tudnak bármikor jönni.
Most itt ülök a gépnél mert már az is fáj ha fekszem, kicsit mozognom kell mert
lassan megdöglök.
Bianka
„Bele sem merek gondolni,
hogy ha mind a ketten rottyon lennénk, akkor a gyerekekkel mi lenne.”
Hát az, kérlek, ami a múlt héten, mikor én beteg voltam, Te
meg dolgoztál egész nap. Én feküdtem, a gyerekek meg pörögtek és volt pillanat,
amikor azt néztem, hogy most fogják alapjaira szétkapni a házat. Részükről ment
ezerrel a pörgés, a hülyeség, az agyatlankodás, aztán meg, mikor pakolni
kellett össze a romokat, akkor meg a nyávogás, meg addigra persze mindenük fájt.
Az sem egy lehetetlen küldetés, de azért na… gyógyulni tény, hogy úgy a jobb,
ha tényleg tud pihenni az ember, és az pedig nem az, hogy fél füllel, szemmel,
aggyal ott vagyok, hogy senki ne gyilkolja le a másikat. Pihenni, gyógyulni úgy
nem lehet. És ha még Ők is betegek, az a bónusz kör… remélem, ilyen nem lesz.
Én most megint az utolsó erőmet összeszedve elkészítettem
egy gombás mártást a tésztához, én ezt vacsiztam. Bernát nem szereti a gombát,
én nagyon, így ritkán készül, de pl most jó volt, mert Bernát nem nagyon evett,
nekem meg pont jól jött. Büszke vagyok magamra, hogy amiket a héten vettem
zöldségeket, még minden a legjobb helyre került: a hasamba… :D
Én odavagyok ezért a tejfölös-gombás-paprikás cuccért, a maga egyszerűsége
miatt imádom, a gyerekek meg nem… Hála! Több marad :D
Így most mindenki azt evett, amit szeretett volna, Bernát kompótot, a gyerekek
szendvicset, én gombás cuccot…
És élőben tapasztalom, amit Vekerdy mesél, hogy az
egészséges gyerek hangos, koszos, büdös, és mindig valamit csinál. Most ezek
meg csendben vannak,egy hang nélkül ettek, első szóra vettek pizsit, mentek
aludni és minden vita nélkül már rég alszanak. El tudnék képzelni hasonlóan
nyugis estéket, csak betegség nélkül. De azt hiszem, ez lehetetlen küldetés.
Megyek piheni, mindenkinek a legjobbakat!