2023.03.16.

Bernát

Ma se kedvem, se energiám nem volt elmenni dolgozni, de volt egy sajnálatos sürgős munka, amit délelőt megcsináltam, aztán tipli haza.

Bianka

Az én délelőttöm kicsit zavarosan indult. Abban a tudatban,hogy maradunk itthon a s*ggünkön, szépen nyugiban tengek lengek, miközben Bernát kijelenti, hogy nekünk aztán lehetne menni oviba… Mondom, mi vaaaan? Ránéztem a gyerekekre, nem tűntek félholtnak, hát – mondom-… akár… Gyorsan főztem egy-egy virslit, aztán készítettem a ruhákat… de valahgy ez az egész olyan béna volt. Semmi átmenet, ráadásul nem negyed óra alatt kellene mindent lerendezni.
Ahogy ezdtek aktívkodni, úgy indult meg a köhögés és az orruk, szóval nagyon hirtelen irányt váltottam, felhívtam a dokinénit, hogy ez még nem az a szint, amikor mehetünk oviba.

Viszont útra kellett kelnük, mert bármennyire is nem akartam menni sehova, kellett gyógyszer Bernátnak, köhögéscsillapító nekünk, pelenka Julisnak és persze kenyér… Szóval kapptam a két gyereket, akik lelkesedtek azért, hogy mehetnek, és mondhatom, kb minden gond és vita nélkül vettük ezt a kört. Egyszer volt, hogy Jancsi elindult másik irányba a boltban, figyeltem, hogy mi lesz a végkifejlet, és mikor a sor végén bizonytalanul állt, hogy anyaaaa!, akkor szóltam neki. Kicsit megdorgáltam, hogy a kutya mindenit, mikor azt modom, hgy jöjjenek, akkor jöjjenek… De ettől eltekintve fantasztikusak, ügyesek,szófogadók voltak, nagyon büszke voltam rájuk!

A gyógyszertárban megint otthagytam 15 ezret, igaz, ebben Bernát gyógyszerei és Julis pelenkája is benne volt, de összességében azt modom, nem jó befektetés betegnek lenni.

Hazafelé elmajszoltak egy fánkot, ami kb ebédnek is beillett, így nem volt csoda, hogy Jancsi az ágyat választotta ebéd helyett… Nem is bántam, most is vannak ugyan szabályok, de azért nem olyan törvények ezek most, mint a szürke hétköznapokban.

Bernát

A gyerekek már déli alvásban voltak, mire hazaértem, én is befeküdtem egy gyors szunyára, de a szomszéd nőcske máskép gondolta, és felcsengetett.
Délután még egy kicsit pakoltam az udvaron, és készültem holnapra. Ez a rossz, mikor az embernek több féle szakmája is van, mert eddig villanyt szereltem, holnap meg vizet fogok szerelni, és ki kell pakolnom a cuccokat, és be a másikat. Kicsit macerás.

Bianka

Szokásos kómás, köhögős délután, semmi értellmeset nem tudtam csinálni azon kívül, hogy a mosott ruhákat összehajtogattam és megértem Bernátot, hogy kapcsolja be a sütőt, amibe már délben bekészítettem egy adag fornettit.

Bernát

Aszongya az asszony hogy : ! hozzam be a fehér zacskóból a molnárkábol a hatszögletű vajas háromszöget vagy mi. No ezt nem igazán értettem. :)

Bianka

Igen, a kenyeres szatyorban, abban a zacskóban, amiben vannak a molnárkák, abban van 3 db vajas hatszög… Abból egyet :D

Na mi viszont kezdün gyógyulni, bár még oltári rondán és erősen köhögünk, a gyerekek lefeküdtek, gyorsan el is aludtak, mi meg nekiálltunk séfet nézni… És mi lett belőle? Persze, hogy evés. Hozzáteszem, egész nap mindenféle vackot eszünk, mert semmi normálisat nem kívánunk, de azért most egy kis hambi azért lecsúszott, nekem speciel ma az elsp normális kaja volt, de szerintem Bernátnak is. Irány a gyógyulás!