2023.03.17.
Bernát vagyis Jancsi:
- Apa, te mért ettél kekszet?
- Mert szeretem.
- Én jól viselkedtem.
- Igen, ez mit jelent?
- Csendben voltunk.
- igen? akkor most mi van?
- Kapunk kekszet! :D
Kis logikai bajnok, nem mintha nem kaphatnának kekszet, ha azt mondja, kér.
Csak sokszor van, hogy valami rosszat
csinálnak és akkor tuti nem jár fincsike. De ha rendesen esznek, mindig kapnak
valamit…
Ma reggeltől estig dolgoztam, nem tudtam sokat gyerekezni, most meg hulla vagyok
és holnap megint meló. Sőt, jó válalkozóként, aki ugye rengeteg pénzt keres,
még vasárnap is dolgoznom kell, és Hétfőn új hét, új nyeremény! Csak ezt ugye a
sok bírka nem látja, hogy kb. se éjjelünk se nappalunk.
Bianka
Nálunk béke volt ma, egyszer zörrentünk össze Julissal, mert
már megit ment a műsor. Van, amikor rendesen alszanak, de most ezzel a
betegséggel olyan szinten kavarodott el minden, hogy az döbbenet. Később
kelnek, keveset esznek, mennek az ágyba, ha kell, ha nem, aztán mikor aludni
kellene, akkor meg forgolódnak.
Ma is keveset ebédeltek, nem is erőltettem, betegen nem lehet úgy enni, meg nem
is kell, épp a gyógyszerek miatt egyenek valamit, de egyébként nincs nagy
elvárásom, Julis alvásidő felénél már kérdezgetni kezdte, mikor lehet kijönni,
mondtam, hogy még nem. Egy elég fontos telefonom is volt közben, szóval nem is
nagyon akartam, hogy belekotyogjon. Mikor letettem, kitalálta, hogy kakilni
kell. (Nem, nem ilyenkor szokott kelleni neki szóval már akkor tudtam, hogy ez
is most egy oscar jelölést hozó alakítás.) De ugye az esély mindig megvan arra,
hogy hátha mégis most kell neki, meg hát azért ennyire ne korlátozzam már be…
hát menjen. Természetesen nem kakilt és én borzasztóan dühös lettem, persze nem
azért, mert nem kakilt, hanem már megint a hazugság miatt, ogy nem is tudom,
mit csináltam volna vele legszívesebben. Csalódott is voltam, meg dühös is,
nagyon haragudtam rá is, de magamra is, hogy már megint ilyenen cseszem fel
magam. De ebben a helyzetbe is ott van, hogy persze, engedjem el, hogy ne
foglalkozzam vele, de alapvetően meg ne taktikázzon, alvás van, akkor alvás
van, mit húzza itt az időt?
És a másik, hogy persze, ne hasonlítsuk össze őket… de ha Jancsi hamarabb
ébred, mondom neki, hogy még nincs felkelés, még pihi van, Ő keresztbe teszi a
lábát, feje mögött összekulcsolja a karjait, ahogy a réten szokás pihizni, épp
csak egy fűszál hiányzik a szájából, és olyan simán elnézelődik, hogy csak na.
Julis neeeem.... az addig forog, rúgdos valamit, hogy tuti az ember felcseszi
magát és ráadásul mindenkit fel is kelt.
Aztán végül csak letelt a pihi idő, elkezdtek játszani, eg
uzsiztunk is, aztán volt egy kis mese is, jól eltelt a délután, a kis puncsgép
addig óvakodott ide mellém, hogy teljesen idefúrta magát, addig addig
tekergett, hogy valahogy beletekergett a karjaimba. Néztem rá, még mindig
megbántva éreztem magam, mondtam neki, hogy igen….? Most mi van? – csak nézett,
vigyorgott… - mondom, neki: igen….? És akkor ezzel rendben is van minden? –
erre nagy széles vigyorral mondja,: IGEN :D Mondtam neki, hogy jó nagy puncsgép
vagy, azt tudod? :)
Nagyon tetszett neki ez a helyzet, én meg nem tudtam rá haragudni. :)
A napokban, mikor vásárolni voltunk, a boltban rávágta a
polcon lévő ládára, hogy uborka! Mondtam Julisnak, hogy nagyon ügyes vagy,
tényleg olya, mint az uborka, de nem uborka, hanem cukkini! Nagyon tetszett
neki, azt mondta, nem ettek még, (vagy nem tud róla) én meg vettem egy közepes
darabot, hogy akkor elkészítem a napokban. Ma volt az a nap, hogy mikor Bernát
hazaért, Neki csirkemellet, magunknak meg a cukkinit daraboltam fel , és
készítettem el rántva.. Tetszett a gyerekeknek a rántott cukkini, szóval hajrá
nyár, alig várom, hogy saját cukkinink legyen megint!
Egészségügyileg voltunk már jobban is, a köhögés makacsul
megvan, a vérnymásom most alacsony rekordot döntött, 100/63…. lassan elfogy… és
a nappali gyógyszert ma sem vettem be. Hát nem vagyok egy idegbajos típus. Reméljük,
hamarosan rendeződik minden.