2023.03.20.
Bianka
Ma egy menős kis délelőttünk volt, pár helyre el kellett
szaladnunk, a gyerekek orvosi igazolásáért a doktornőhöz, a lézeres kollégámhoz
pár cuccért, meg még volt egy-két kör, majd a végére egy mekit terveztem. Egész
jó időt futottunk mindenhol, időben értünk a mekibe is.
Azt nem mondhatom, hogy nagy gyorskajások lennénk, a gyerekek fél éve vannak
nálunk és azóta egyszer sem voltunk gyorsétteremben. Alapvetően nem is
gondolom, hogy ez lenne étkezésünk fő csapásiránya, egyrészt az egészségesség
miatt sem gondolom, másrészt a gatyánk rámenne, ha rendszeresen ilyen
éttermekben ennénk, de azért néha jól jön, pláne egy ilyen rohanós napon.
Meg aztán jönnek majd a gyerekzsúrok, ahová nem árt úgy menni, hogy azért kb
legyen fogalmuk arról, milyen egy sajtburger, vagy egy nuggets.
Mondhatom, bejött nekik, bár Julis kerek perec kijelentette,
hogy a nuggets nem finom… Hát úgy kb elképzeltem magam, ahogy Besenyő Pista
bácsiként rángatom a kezeimet és megyek fel-alá, és kérdezem: Nooooormális?...
Hát ki vagy Te? És hova tetted az én nagy zabás lányomat, aki a komosztos
vödörből kihalássza a száraz torta morzsát, vagy megeszi az erjedt gránátalmát…????
Hát ki az, aki szerint a nuggets nem finom???? És persze nem azokat kérdezem,
akik eleve gyorskaja ellenesek, hanem azokat, akik azért meg-megfordulnak
Mekiben, Burger Kingben… Na midegy… Igyekeztem változatosan választani,
kóstoljanak meg minél több mindent, és azért alapvetően minden bejött nekik,
Jancsinak szerintem alapból az egész légkör is tetszett, szerette, hogy szól a
zene, többször megkérdezte, hogy most buli van? :D
Julisnak azért ez nem volt szerintem „rendes kaja”, mert bár
elvileg teleették magukat, elfogyott kb minden, betolták a gyümölcspürét is,
megkóstolták a forró almás pitét is… és hazaérve megkérdezte, hogy mit
ebédelünk?
Na egy mostani szituáció:
Van egy rakat Bogyó és Babócás könyvünk, mindegyikben van
két mese. Julis kitaálta, hogy szeretne egy babócás könyvet. Mivel nem
vigyáznak rájuk annyira, mint gondltam, a felső polcra tettem őket úgy, hogy
egyedül ne tudják levenni. Szóval így nincs irrálisan sok könyv levéve, csak
az, amit én odaadok. És akkor Julis mondja, hogy a mézeskalácsos mesét
szeretné. Mondom neki, hogy így a színeikből nem tudom, hogy az melyik,
mutassa, melyiket szeretné, azt veszem ki. Rámutatott egyre, azt kivettem neki,
el is kezdte lapozgatni, nem szólt egy szót sem. Jancsi is mondta, hogy kér egy
könyvet, de Ő egyből rávágta, hogy a fehéret kéri (minden babócás könyv más
színű) Odaadtam Jancsinak a fehéret és az volt a mézeskalácsos.
Egyrészt nem tudom, miért kattant be nekik pont a mézeskalácsos mese, de
mindkettő azt akarta, és tudom, ne hasonlítsuk össze őket, de ez tipikus volt,
hogy Jancsi egyből tudta, mit akar.
Julis meg azóta is nyávog, nem mondta, hogy ez a könyv a baja, de vélhetően az…
Azóta mindent kitalál, hogy Jancsit a könyvtől elválassza valahogy és minden
lehetőséget megragad a nyávogásra… Éhes, szomjas, Ő kolbászt akar, ki akar
menni, be akar jönni, minden baja van, de vélhetően az a baja, hogy nem az övé
lett a mézeskalácsos könyv… Ezek az élet hatalmas dolgai.
Az esténk szépen alakult, egyedül Bernátot sajnáltam, mert
nagyon belehúzott a melóba, kb 6-ra ért haza. Megvacsoráztunk hárman a
gyerekekkel, és gyorsan elvittem pet fürdeni, hajmosás, miegymás, gyakoroltuk a
hajmosást, és azt, hogy nyugi van, próbálják meg élvezni kicsit a vizet, ne
rángatózzanak egyfolytában attól, hogy rámegy a fejükre a víz… Aztán hajat
szárítottunk, Jancsiak lőttem egy vagány tüsi hajat, ezek után este a sütő
ajtaában nézte magát és ott pózolt :D
Apa jó későn, fáradtan, betegen érkezett haza, nagyon sajnáltam, szóval pont jó
időzítés volt, gyerekeknek irány az ágy és tudtam apa lelkével foglalkozni.
Megyek is ápolgatom kicsit, vigyázzatok Ti is magatokra!