2023.03.21
Bianka
Amit megmondtam, megmondtam!
Azt ígértem, hogy ha a gyerekek elmennek oviba, pezsgőt
bontok! Erre Bernát azt mondta, hogy de köcsög vagyok… pedig nem. A 0/24-es
gyerekügyeletes funkció úgy érzem, telesen elveszi a szülő-gyerek kapcsolat
varázsát.
A Tiktokon van pár anya, aki rendszeresen készít videót ebben a témában, és az
egyiket betámadták egy olyan videója miatt, amikor bulizott, hogy elmentek a
gyerekei oviba… És erre reagálva mondta el, hogy imád anya lenni, imádja a
gyerekeit, meghalna értük, és a legobb érzés, mikor jönnek haza oviból és tárt
karokkal, mosolyogva, összeszedetten, kipihenve (mármint agyilag) köszöntheti
őket, de ahhoz, hogy ez így legyen, ahhoz kell az a pár óra szünet, kell, hogy
kicsit csend legyen, kell, hogy kicsit felnőttes dolgokkal is tudjon
foglalkozni, netán dolgozni, és esetleg néha meginni melegen a kávéját… És bár
még csak 6 hónapja kapom az ívet, de totál egyetértek vele, és én is pont így
gondolom.
A napokban vettem egy kis üveges pink tonicot, és azt már
arra tartogattam, hogy pezsgő helyett ezzel fogok ünnepelni!!!! És ma ez
megtörtént! Igaz, még csak 9-re mentünk, mert bizonytalan voltam abban, hogy
kapunk-e reggelit, vagy sem, de ebédre már be voltak írva, így negyed 1-re
kellett értük mennem! Holnap meg már 8-re megyünk!
Hát nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt egy szabad délelőtt úgy, hogy nem
volt az az érzésem, hogy ezzel feladatot teszek valaki vállára!
Csak simán leadtam őket és mentem a dolgomra! Nem kellett kitalálni, mi legyen
az ebéd! Nem kellett összeszerveznem mindent délelőtt, hogy biztosan tudjanak
délben ebédelni, hogy ne csússzon az alvás! Micsoda szabadság!
Szóval ma ünneplek :D Bizony, hogy megiszom a pink
gin-tonicomat! Mert amit megmodtam, megmondtam! :D
Az oviból hazafelé két kis apró szösszenetünk volt.
Jancsinak extrán tetszik az ovi, gyorsan oldódott, és nagyon nem akaródzott
neki hazajönni. Mikor már harmadjára kellett szólnom, hogy vegye át a cipőt és
húzzuk a pulcsit, akkor komolyabban odamorogtam neki, amiből vette, hogy most
már nem húzhatja az agyam tovább. Julis meg a kocsinál kezdett okoskodni, hogy
ki hol száll be, meg mit hogy… Szóval mikor bekötni behaoltam hozzájuk, akkor
azért elég határozottan elmodtam nekik, hogy ezt a baromságot most elfelejtjük.
Az, hogy ovibe mentek, még nem jelenti azt, hogyminden szabályt áthághatunk, és
a kocsi az egyik ilyen, ahol totál nem
érdekel, hogy mi az ő terve, meg, hogy egyezik-e az enyémmel, mert ott két
dolog lányeges, a biztonság és a gyorsaság, szóval ott szállunk be, aholén
modom, és akkor, amikor én mondom és ebből nem nyitunk vitát.
Ők ezt nyilván nem tudják, és nem is kell nekik ezzel
foglalkozni, de alapvetően igyekszem elég jól meghallagti őket és az Ő
igényeiket is figyelembe venni, a programoknál, az öltözködésnél a játékoknál,
meséknél, de van amiben nem kérem a véleményüket, mert nem releváns.
És most volt egy momentum, ami nagyon jó volt!
Én bent gyorsan készítettem egy virslis levelestésztás kis
finomságot, apa még épp úton volt hazafelé, a gyerekek meg kint átszogattak az
udvaron. 5 óra felé már azért kezdett hűvös lenni, de még simán kint lehettek,
de azért kinéztem, hogy mi a pálya… Kimegyek, látom, hogy Julis terpeszben ül a
földön (!!!) és nagy vödrökből homokozik… Mondom neki, hogy Te miért itt
homokozol? És miért ülsz a földön?????????????????????????????
Erre feláll és a feneke alól kivesz egy darab hungarocellt, hogy „hungerocelen
ülök”!!
Annyira, de annyira büszke voltam rá, hogy azt el sem tudom mondani!!!!! Nagyon
megdicsértem, hogy ilyen kis okos, hogy ezt egyedül így kitalálta! (Azért apa
párszór el mondta nekik hogyhidegben nemülünk a földön mert fel fáznak, tessék hugarocelre
ülni. De azért ügyes!)
Ezzel a virslis falatkával ma megint intéztem magamnak egy
kis büszkeséget, jó érzés volt, hogy mindenki úgy falta egymás után a
falatokat, hogy konkrétan 10 perc alatt el is fogyott mind :)
#jóháziasszony
Bernát
Sajnos az elmúlt pár napban vagy épp halálomon voltam, vagy
épp annyit dolgoztam, hogy szinte nem is találkoztam a családdal.
Ma sikerült időben haza érnem és így volt öt közös szép percem a gyerekekkel a
hintán, közösen össze bújva hintáztunk, és hála az égnek nem rontotta el senki
a hangulatot. És akkor még anya ki adta az ablakon a fincsi sütit, és közösen
eszegettünk. Jó volt velük lenni egy kicsit. Sajnos, vagy nem, most sok a
munkám, és pont olyan a munkamenet, hogy amíg nincs kész, addig nem lehet ráhagyni.
De Bianka megérti, tudja, hogy nem a jókedvemért maradok este hétig az
ügyfélnél. Ez a sok meló nem tesz jót az egészségemnek, de most ezt muszáj befejeznem,
és Bianka is rám parancsolt, hogy fogjam vissza a munkát, pihennem kell! És nem
is engedi, hogy dolgozzam.
Nagyon rosz érzés, hogy nem tudok se a gyerekekkel elég időt tölteni, se
Biankával, de ez a kutyát nem érdekli ez a válalkozók sorsa…
Bianka
Nem szoktam Bernátak parancsolgatni, mi mindent
megbeszélünk, mindig közösen döntünk, de van az a pont, amikor muszáj a
sarkamra állnom. És ez most olyan.
Bernát már tegnap is úgy ment dolgozni, hogy hulla volt, Nincs még jól, de ezt
a munkát már lebeszélte, az ügyfél szabadságot vett ki, amit neki is nehéz vlt
intéznie. Kellemetlen helyzet, nem akarta cserben hagyni, így elindult. Nem
volt jól. Egész nap szenvedett és ahelyett, hogy időben hazaérve pihent volna,
nem hagyhatta ott a munkát félben, majdnem este 8 volt, mire hazaért. Szinte
szaladva, az utolsó energiáival megfürdött, evett pár falatot és irány az ágy,
de még egy óra múlva is kapkodta a agy levegőket, zihált a mellkasa és minden
szónál köhögnie kellett… És akkor még jött a mai nap. Szóval mondtam neki, hogy
nem érdekel senki, egy egészsége és egy élete van, nem érdekel, kinek mit
ígért, nem mehet sehova. És akkor sorolta, hogy de ez is, meg az is, meg a
kert, meg a minden. Mondtam, nem érdekel, ezt a betegséget ki kell pihenni és
elveszem a telefonját is, ajd én beszélek az ügyfelekkel, lerázok mindenkit,
mert ha meg majd ebből baj lesz, azt majd valami visszamarad, a kürházi ágy
mellett egyik ügyfél sem fog ott állni, hogy bocsika, én miattam történt ez.
És a másik, hogy mindenkinek első sorban magának kell saját magára figyelnie,
mert senkitől nem várhatuk el, hogy tekintettel legyen ránk, ha mi magunk sem
vagyunk tekintettel sakát magunkra.
Szóval én most rendesen tekintettel vagyok Bernátra, mert sajnos Őt viszi a
kötelességtudat, ami egy nagyon erényes és szép dolog, csak nem akkor, ha a
saját kárára csinál mindent.
Szóval mérgesen ugyan, de holnap még elengedem megcsinálni ennek a munkának a
végét, aztán hazajön és szigorú fekvés, különben szétrúgom a s*ggét :D