2023.03.24.
Bianka
Na mondom a híreket!
Bejelentkeztem pszichológushoz. Magam miatt elsősorban, de
párhuzamban Julis miatt is. Márminthogy a kettő összefügg, aki rendszeresen
olvassa a blogot, tudja, hogy kezdetek óta
Julis az, aki miatt rendszeresen áll a bál, tízből kilencszer miatta /
vele van konfliktus(om). Főleg ez az anya-lánya kapcsolat kényes, és ebben
vélhetően az is benne van, hogy Ő sem egy egyszerű eresztés, de biztos vagyok
abban, hogy nálam is vannak olyan dolgok, amik nehezítik ezt az egyébként sem
könnyű folyamatot.
Remélem, hogy az óvoda is jótékony hatással lesz ránk. Most
ez volt az első hét, még nem rázódtam bele annyira, meg hát ez a fél nap még
nem az igazi, de már ez is hatalmas segítség. Ha egész napra mennek majd és
alvás után mehetünk majd értük, akkor lesz szerintem még könnyebb.
Ha csak konfliktus szinten nézem a dolgokat, akkor kiesik ugye a reggeli, a
délelőtti hülyeségek, az ebéd, az alvás, ahol azért napi szinten nagyon sok konfliktus
lehetőségünk van, de ezt az ovi átvállalja és csak a délutáni időszak marad,
így ha az egész napi energiaszintünket nézem, vagy a konfliktus-tűrő
képességeinket, akkor azért komoly esélyt látok arra, hogy nagyobb békében
lehetünk majd. Azt a pár órát az ovi végétól a fektetésig csak kibíruk már
komolyabb vita nélkül, nem? (Borítékolom,
hogy nem, de majd látjuk) :D
Ma VÉGRE Bernát nem ment dolgozni, én sem mentem sehova.
Kicsit különleges is számunkra ez a nap, szóval leadtam a gyerekeket, és
beugrottam sütiért a közeli cukrászdába.
Bernát
Lábadozom asszonyi parancsra, és az ügyfelek legnagyobb
bajára. Itthon feküdtem egész nap és húsz fokban pullóverben voltam egész nap,
tehát valami még nincs rendben.
Egy régebbi szülinapi epe probléma és az esti hányás kisgatyában a januári
hidegben, össze hozott nekem egy meg fázást és szerintem egy tüdő gyulladást
is, amit lábon kihordtam de azóta is érzem, hogy nem jó a hátam, és bár
mindenhol melegem van, kell egy mellény. Szóval még nincs minden rendben, de
gyógyulok, és ha holnap esik az eső, akkor még két nap fogok pihenni és
leszarom a munkát.
Ma reggel zenés, mesés ébresztő, kis kávéval, nagy kávéval
és utána anya elvitte a gyerekeket oviba és jött haza hozzám. Néztünk egy nem
túl gyerekbarát filmet, és sütiztünk, meg pihentünk. Délutánra meg jöttek a
gyerekek és velük voltam, felügyeltem őket kint az udvaron, én kapucnis pullóver,
hosszú nadrág, ők egy szál pulcsiban voltak. Az egész délután jól ment, nem
volt semmi gond, mindenki játszott valamit.
Bianka
Az egész délután jól ment margójára..
Az oviban is szeretem a rendet, nem igazán buli számomra, hogy még fél órát a
folyosón töltsünk Tudom, hogy minden érdekes, de haladnunk is kell. Amikor
érkezem és összetalálkozunk, akkor hatalmas az öröm, ölelés, meg minden, ahogy
a nagykönyvben, ma még mondtam is Julisnak, hogy milyen büszke vagyok rá, mert
az óvónéni mondta, hogy még nem jött ki, mert Ő most a napos, és segít
elpakolni. És nagyon megölelgettem, hogy milyen ügyes!
Aztán mikor tizedjére kellett szólnom, hogy haladjunk a cipővel, az már nem
annyira tetszett, szóval mikor rákezdték, hogy hoztam-e gumicukrot, vagy
valamit, akkor azt mondtam, hogy addig semmiről nem tárgyalok velük, amíg a
cipőt fel nem húzták….
Mire a kocsihoz értünk, - bár semmit nem mondtam – már ment a nyávogás, meg a
követelődzés, hogy miért nem mentem a boltba, és miért nem vettem nekik
gumicukrot…, ami elég rosszul esett, és ezért nem is adtam oda nekik, amit
vittem itthonról. Kicsitgonosznak éreztem magam, de alapvetően meg
belegondolva, azért a tízszer szólás nekem nem a szótfogadás kategória, meg
aztán még ez a követelődzés, meg nyávogás is… Hazaérve mondtam, hogy irány a wc
és egy hang nélkül lehet az ágyba menni.
Bernáttal relaxáltunk addig a padon, míg a kölkök aludtak.
Délután háromkor szóltam nekik, hogy lehet öltözni, ruhákat átcserélni, cipő,
aztán irány az udvar. Brutál meleg volt, nem kellett kabát,ajtó, ablak tárva
nyitva, Julis a kitárt ajtóban öltözik, érezheti, hogy meleg van, de mondja,
hogy kell kabát is. Mondom neki, hogy nem kell, nagyon meleg van, nyugodtan
menjen így. De kell kabát! - mondja… Próbálkozom
újra, szépen, hogy meleg van, nézze meg, hát érzi is, milyen meleg van… De
egyre csak okoskodik, hogy kell. Oké, mondom, akkor tudod, mit? Kell kabát…
Felvetettem vele a téi,szőrmés kabátját, cipzárat felhúzattam vele, sapkát
ráadtam, modom, akkor menjél… Majd ha már lerohad rlad a kabát, olyan meleged
van, akkor szóljál… Sajnos Bernát hamarabb megkönyörült rajta, pedig szerettem
volna, ha kicsit bemelegszik. Mire kimentem, nem volt rajta, csak a sapka.
Modtam neki, hogy azt is vegye le, mert nem kell, és hozzátettem, hogy igazán
örülnék, ha nem okoskodna ennyit.
Nem tudom, hogy hányszor szívatták meg, nem tudom, hogy miért van ez a hatalmas
bizalmatlansága a felnőttek felé, biztosan van egy kis dac is ebben,
próbálgatja a szárnyait, a döntési jogait, de amellett, hogy ezt az oldalt
sajnálom, átélni nem igazán jó, hogy tudom, hogy jót akarok, tudom, hogy nem
csapnám be, és nem, nem hisz nekem, ő jobban tudja. Nem jó, hogy nem bízik
bennem, és mikor még okoskodik is hozzá, az kifejezetten idegesít.
Szóval ebben a hangulatban indut az én délutánom, szóval nem
is nagyon csatlakoztam hozzájuk, mert nem láttam értelmét, hogy ott morogjak
össze-vissza. Inkább bent maradtam és csinéltam a dolgom, annak legalább volt
értelme.
Bernát
A mi részünk kint jól ment, majd egyszercsak a Gumikerék
homokozóban ülő Julis a kislapáttal megdobta a tőle kétméterre szaladgáló
Jancsit, szerencséjére pont a tarkóját. Jancsi oda kapott, mondta, hogy au, de nem
sírt, Julis meg, mintha semmi nem történt volna, felvett egy másik lapátot és
lapátolt tovább. De pechjére én mindent tisztán láttam, odasétáltam a lányhoz
és én is rákoppintottam a fejére, majd visszasétáltam a hintára, mintha misem
történ volna. Julis egy ideig gondolkodott, hogy mi történt, aztán elindult be
és kezdte a sírást, én visszahívtam a padhoz és kérdőre vontam, hogy ez mi
volt, és mért kapta, és minden, de mindenféle baromságot mondott, hogy ő a
hintára akart menni, ami pont a másik irányban van, és Jancsi a közelébe sem
volt… És megbeszéltük, hogy ha ő megüti Jancsit, én is odakoppintok neki és
ennyire egyszerű az élet. Majd be is vonult és előadta anyának a hatyú halálát,
aki szintén ki kérdezte, hogy mi volt, de normális válaszokat nem kapott.
Igazából a későbiekben minden rendben ment, a lefekvésig, ott volt némi
fennakadás de azt is lerendeztük és mindenki boldogan feküdt le egy órával hamarabb
a kelleténél.
Bianka
Hát igen…. megint az okoskodás.
Megvacsoráztak, lerendeztünk mindent, Jancsi odajött, mesélt dolgokat az
oviról, majd bekérdezte, hogy nézhetnek-e mesét? Mondtam, hogy majd lesz esti
mese, de még korán van, játszanak még. De Julis megint rákezdte a hülyeséget,
hogy most akar mesét. Elmagyaráztam nekik, hogy nem lesz órákig mese, rövid
mesékből pl a Vizipókból hármat szoktunk engedni, és mondtam, hogy utána
viszont már azonnal fekvés van… De ahhoz meg még kicsit korán van. De Ő már
álmos, meg most akar mesét, Ő nem akar már játszani, konkrétan sírt, hogy nem
akar játszani. Jó, - mondom, még rengeteg idő lenne játszani, de akkor legyen
így, három mese, aztán húzás aludni, de aztán nem lesz balettozás, meg
tekergés, meg minden baromság bajom van, hanem alvás… Hát így történt, hogy
7-kor kb aludtak… Persze volt előtte kis nyihelődzés, meg balettozás, amikor
megemlítettem, hogy erről beszéltem… Még mindig játszhatnának, ha hallgatott
volna rám, de neki okoskodnia kell, hát akkor tessék a szemét behúnyni, aztán
alvás van…
Bernát
Ma kipihenten volt időm a gyerekekre és megint volt közös
sütizés és hintázás, mint a nagykönyvben.
Biankával az emlékeinkről beszéltünk, hogy nekem pl. kapásból 20-30 rossz
emlékem van Apámról, de jó emlékem, lehet, hogy 5 sem! De ez nem azért volt,
mert Apám egy alkoholista agreszív állat volt, aki mindig vert, volt ilyen eset
is, de alapvetően nem ezek voltak a mindennapok, de egy csomó jó emlék, ami jó
emlék lehetett volna, valahogy félrement. Ott volt az óriás sárkány, amit meg
ragasztott, de soha nem repült, és nem is reptettünk sárkáyt közösen, évekkel
később vettek egy egy sárkányt és egy délutánt játszottunk az öcsémmel, de abban
a buliban Apám sehol nem volt. Mért van, hogy a rosszra ennyire pontosan
emlékszem és a jóra meg szinte egyáltalán nem??? Az öcsémmel való civakodások,
veszekedések, persze, világ életünkben egy szobában éltünk, ami négy év
korkülömbséggel okozott némi konfliktust! De tuti voltak jó emlékeink is, csak
valahogy nem emlékszem, és ez nagyon, de nagyon gáz!!! És mi lesz, ha a
gyerekeim csak arra fognak emlékezni hogy apa üvölt, mint egy barom, pedig ő nem
csinált semmit, vagy épp elfenekeli, de arra már nem emlékszik, miért!!!
Apámról azért vannak nevetős emlékeim, mert sikerült neki gyökeresen
megváltozni, lerakta a piát, amitől már kb, állandó kómában volt, és elkezdte
imádni az unokáját és játszani vele, és őszíntén tisztaszívből imádni. És
ezeket jó volt látni, de gyerekkoromból nagyon nem emlékszek ilyennre.
Tudom, ha nem lettek volna boldog pillanataim, akkor egy besavanyodott fasz
lennék, AKI NEM VAGYOK!!! De akkor mért csak sok agyalás után jutnak eszembe
elvétve emlékek?
Jancsi is változik, elveszíti örök vigyorgását, ez szerintem az élet rendje
sajnos. Eddig szinte mindig vigyorgot, még ha rosszat csinált akkor is. Most
meg jön a szipogós, krokodilkönnyes, sírvafakadós rész. Felveszi egyedűl a
cipőjét, kimegy azudvarra és játszik. Két perc múlva áll, néz rám, potyognak a
könnyei és sír, mint akit most agyon fognak verni, mert megölte a testvérét.
Kérdem tőle, hogy mi van??????? Ki oldzódot a tépőzár a cipőjén!!! Mondom neki,
csukd vissza, mint amikor felvetted, egyedül az előbb, négy fület nyitottál ki
és csuktál be, most azt az egyet csukd vissza és mehetsz játszani. ÉÉÉÉÉs nem
értem ez mi? Ez hogy? Tudom kicsi, erre még nem volt megoldó képlete, még nem
ment külön ez a rész feladat. De akkor sem értem… Oké, érzékeny, de soha nem
bántjuk ilyenekért, én úgy gondolom, nem lenne oka ilyen miatt sírni, de hát
ezek szerint mégis van.
Éjszakai pisi… Hallom, szipog kérdem, mi van??? Pisilni kell.
Akkor kapcsold fel a lámpád és irány a wc! Felkapcsolja, kimegy a folyosóra,
felmászik a padra, felkapcsolja a villanyt, be a fürdőbe, lecsukja a wcfedőt,
feláll és ott is felkapcsolja, leül pisil, lehúzza és vissza minden, le a lámpa
be az ágyba, be takarózik és alszik is. De akkor mért nem megy ez automatikusan?
Ezerszer elmondtuk, hogy még ha büntibe is van, wc-re bármikor ki lehet menni,
nem kell kikéretszkedni, és mehet hajrá. És az Istenért se kel fel, mindig
végigcsinálja ezt a műsort… De nem is szól, csak szipog, sír.Nem ébreszti
egyikünket sem, nem szól semmit csak a szipogásra ébredünk… De miért???? , pedig saját kapcsolós lámpája van és ha kéne,
bármit átalakítok neki, hogy megoldja, de valahogy ez még nem megy neki. Julis
már van, hogy önállóan megoldja ezt egyedül.
Bianka
Az biztos, hogy Tankarankához képest Jancsi sokkal
finomabban van hangolva, sokkal érzékenyebb, mint Julis. Itt jegyzem meg, hogy
volt, hogy említettünk egy-egy esetnél Juliskának ilyet, hogy ne legyél már
ekkora tank, figyelj már kicsit jobban, de alapvetően soha nem hívjuk
Tankarankának.
Na visszatérve Jancsira, nagyon érzékeny. És legtöbbször képes saját magát
begerjeszteni dolgokon. Ma már az öltözés kb minden gond nélkül megy, de volt,
mikor meggyűlt a baja egy alsónadrággal, hogy hogy is kell felvenni. És nem
mindig akartam helyette megoldani, mert akárhányszor mutatta, vagy csináltuk
együtt, az nem maradt meg neki, mindg az volt a hatékonyabb, amire Ő maga jött
rá. Szóval sokszor csak próbáltam rávezetni, hogy itt fogja, ott fogja, keresse
meg ezt a részt, azt a részt, stb, de volt, hogy csak állt és nézett engem.
Kérdeztem, hogy érted, amit mondok? Igen. Tudod, hogy melyik rész az? Igen… És
akkor? Mi a gond? És csak nézett, és állt. És nem voltam mérges, nyugidtan beszéltem,
de saját magát totál be tudta gerjeszteni ilyenekkel.
Erre a pisire meg ötletem sincs, mert nálunk lett
szobatiszta teljesen, szóval arra pl esély sincs, hogy Lilláék esetleg
leszidták volna ilyen miatt, mert náluk még természetes volt, hogy nappal is
pelenka volt rajta. Mi meg már itthon mindenne örültünk, lelkesedtünk,
dicsértük, jutalmaztuk, meglett a lámpája is, és ha véletlen valami baleset
volt, akkor sem volt még egy rossz szó sem. Szóval nem értem, hogy ez az esti
pisi dolog is miért így megy.
Majd erre is rákérdezek a pszichológusnál :)