2023.03.25.

Bianka

Ma megint gy kis vegyes bejegyzés lesz, mert a napunk összességében eléggé zökkenőmentes volt, egy-két hülyeségtől eltekintve.

A reggelünk is békésen indult, még a banda aludt, mikor Bernát elszaladt kenyérért, meg lángosért, majd reggeli után a kölkök az udvarra orientálódtak. Azon kívül, hogy mindenért beronagálnak és az utolsó hangyáról, meg fűszálról is tudósítanak és ez, mikor dolgoznék, vagy épp odafigyelnék valamire, eléggé zavaró tud lenni, de ezen kívül semmi extra nem volt.

Ebédre elkészítettem életem első krumpligombóc levesét, ami annyira brutál finomra sikerült, hogy vacsorára is azt ettünk :D Sokszor ettem már, szeretem is, de nekem ezzel a krumpligombóccal való vacakolás annyira macera, hogy számomra ez nem egy gyorsan kivitelezhető leves, annak ellenére, hogy baromi egyszerű. Másodiknak palacsíntát kért az én drága egy szem férjem, amitól meg ma megint én lettem a vilg legjobb anyukája, csak azt rontottam el, hogy pl nem engedtem, hogy tele szájjal beszéljenek, meg ilyenek, szóval ott vesztettem az értékelő skálán pár pontot.

Délután ismét udvar, szerencsére szeretnek kint lenni, ott volt az uzsi is, 2-2 palacsinta, szóval a mai napunk igencsak böjtös, húsmetesre sikeredett, ami szerintem senkit nem zavart.

Estére néztünk „vezeti a medve” mesét (Balu kapitány), aztán húzás aludni.

Még előtte megölelgetem őket, és ma Julissal többször is volt ilyenünk. Mentem kifelé, és ahogy ült a padon, elmentem mellette, megsimította a derekam, én meg megfogtam a kezét és ahogy haladtam, szépen végigsimítottam a kézfejét, tenyerét, ujjait, miközben összemosolyogtunk :) aranyos pillanat volt :)

Utána persze Jancsinak is meg kellett fognom a kezét, de Ő nem értette ennek a lényegét, de az nem számított. :D

Este meg Bernát mondta, hogy előző éjjel Jancsi egyedül ment ki wc-re, nem suttogott, nem szipogtt, hanem kapcsolta a lámpáját és önállóan kiment. És nagyon nagyon megdicsértem érte, nagyon megölelgettem, hogy milyen fantasztikusan szuper dolog volt ez! Amire meg Julis jelentkezett be, hogy ugye őt is megölelem, mert Ő is ügyes? Hát mondom, ezen ne múljon, persze, hogy megölelem, bár azt, hogy az utóbbi időben pisi ügyben mennyire ügyes, azt hagyjuk…. nem is téma már, csak némán veszem a pelenkákat… De mindegy, nem modtam erre semmit, csak simán megöleltem, nem is akartam szét trollkodni a pillanatot, meg egyébként is olyan kedves volt ez az egész így, minek rontottam volna el?

Sikerült dolgoznom, aminek kifejezetten örültem, közben pedig Vekerdy-t hallgattam. Hát volt benne pár dolog, amit fel is írtam, és megint sikerült olyat is mondania, amit kicsit megváltásnak éltem meg. Mint egy felszabadítást. Vekerdy olyan természetesen beszél a gyerekekről, az anya-gyerek kapcsolatról, hogy az számomra nagyon könnyen befogadható. És ma, amikor azt mondta, hogy ez, hogy a mai világban egy egyedülálló anya egyedül küzd az egy, kettő, három gyerekével, ilyen a világon nincs és soha nem is volt. És persze, én nem vagyok egyedülálló anya, de a többi vonatkozott rám, és mikor kimondta, hogy a gyerekek idegesítőek és lerágják a húsunkat csontig, és kell, hogy megszabaduljunk tőlük időnként, akkor azt éreztem, mintha levett volna a vállamról egy hatalmas terhet. És persze, ettől nem lettem most kevesebbet a gyerekekkel, nem lettek kevésbé idegesítőek, csak kicsit felmentést kaptam, hogy nem vagyok egy földönkívüli, hogy néha merek ingerült lenni. Ami meg persze nem jó, ezért kell megoldást találni rá, de nem érzem magam annyira hibásnak.

A gyerekek jól eljátszottak ma, egész délután azt játszották, hogy ők valaki mások az oviból. Még nem tudom, ki kicsoda, de egy nevet már tudok, mert egész délután azt a kisfiút emlegették, akinek az óvónéni a teljes nevét mondja és úgy instruálja, állj ide, menj oda, menj a sarokba, stb, szóval gyanítom, hogy az a kisfiú nem a legnagyobb angyal a csoportban.
Aztán kiderült az is, ogy Jancsi mindig labdázni akar és van egy csapat fiú, a „Focilabdások”, akik meg nem adak neki labdát, pedig van 5 ladba (a gyerekek elmondása szerint) És mondtam Jancsinak egyik nap, hogy amikor ott játszanak és szeretne labdát, akkor mondja meg a focilabdásoknak, hogy nem kell mind az öt labdával játszani, adjanak egyet belőle. Ha pedig minden kötél szakad, kérjen segítséget az óvónénitől.
Na következő nap úgy jött, hogy lett labdája, mert adtak neki a fiúk, majd egy elejtett mondatból az is kiderült számomra, hogy ezek a focilabdások nem is az Ő csoportjába tartoznak, hanem a nagycsoportba.
Na mondom, szép… a kis szaros azért az első héten jól bekóstolja a nagyokat, nem egy ijedős fajta :D

Azt hiszem, jól zártuk a mai napot, még séfes műsort is tudtunk nézni Bernáttal, miután a gyerkőcök elaludtak.

Bernát ma nem akar írni, megyünk is pihenni, Jó hétvégét mindekinek :)