2023.03.28.
Bianka
Mai napon nem sok közös időm volt a gyerekekkel, mert egy
igencsak rohanós napot szervezett nekem már a legutóbbi betegségünk. Több
programot is le kellett mondanom, illetve áthelyezni és ezek nagy része mára
tevődött át. Így indultam korán reggel, a gyerekeket Bernát vitte az oviba…
Vitte volna, ha a kulcs nem marad abban a kocsiban, amivel én mentem.
Szerencsére egy barát kisegített minket és tőlem hazavitte Bernátnak a kulcsot,
így a kölkök időben eljutottak oviba.
Én rohantam haza dolgozni, majd a gyerekekért.
Az oviban most a nagycsoport végzett hamarabb az ebéddel,
mentek a mosdóba, a kicsik még a teremben várakoztak. Szólt a vezető Óvónő,
hogy megérkeztem, így Jancsi és Juliska kirohantak, elkezdtek öltözni. Majd
Jancsi szinte felsikított, hogy neki pisilni kell, mondtam, hogy menjen, mire
azt mondta, hogy nem megy, mert ott vannak a focilabdások… Na mondom, menjél
csak… De nem, mert nem engedik be. Jó, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, ott
egy szabad wc, senki sem használja, húzás oda és hajrá, és ha valaki nem enged
be, majd odamegyek. Közben az óvónéni s odaért, átsegítette Jancsit a nagyobb
gyerekek kavalkádján. Végzett, kijött a wc-ből, még épp a kabátot rendeztem
rajta, mikor elindult a nagycsoport kifelé és Jancsi húzódott mögém. Mondta,
hogy melyik fiú lökte el. Kérdezem, melyik volt? Mondta, hogy a kék pulcsis.
Jancsi még nem tud ösztönösen hazudni. Olyat már csinál, hogy pl beszalad a
hírrel, hogy összeszakított egy bogarat és mikor döbbenten ránézek, hogy mi a
franc van, akkor hirtelen vált és azt mondja, nem, nem bántottam bogarat, nem
bántjuk a bogarakat… Szóval ilyet már csinál, de így nem rágalmazna csak úgy
valakit.
A nagy forgatagban nem láttam hirtelen kék pulcsis gyereket, de szerencsére
odaültették őket a folyosóra. Elindultunk az ajtó felé, két oldalon a gyerekek,
és Jancsi eléggé ódzkodott köztük elmenni. Fogtam a kezét, mondom gyere bátran!
Közben kérdeztem, ki lökött el? Ki bántott? Megint mondta, hogy a kék pulcsis…
Végignézte, a bandán, egy kék pulcsis gyerek volt, pont a legszélén ült, és
ahogy közeledtünk feléjük, hangosan nevettek. Juliska kiment az ajtón, szaladt
a homokozóhoz, én meg visszahúztam Jancsit, megfordítottam, és megkérdeztem a
két gyerek felé fordítva, melyik bántott?
És rájuk néztem, mindketten zavartan tagadták, mi nem bántottuk… Nem
fenyegetőn, de nyomatékosan visszanéztem, hogy nem is szeretnék ilyet hallani…
Nyilván nekik is kell tanulni, hogy hogy kell közösségben
viselkedni. Juliska járt oviba, de a faluban, ahol nevelkedtek, egy ovi volt,
kb 8 gyerekkel, ebből hárman nevelt tesók voltak… Juliska sem sokszor volt
ekkora társaságban még. Volt már egy-két családi buli, meg múltkor egy-két
alkalom, ahol voltak gyerekek, de ennyi időt még soha nem töltöttek ennyi
gyerekkel. Jancsi meg pláne nem. Szóval tanulniuk kell, hogy kell közösségben
viselkedni, meg kell tanulniuk alkalmazkodni, beilleszkedni. Próbáljuk ebben is
úgy nevelni őket, hogy legyenek egyéniségek, találjanak mindjobban önmagukra,
de a szabályokat be kell tartani és kell alkalmazkodni. A durvákat, bunkókat,
irigyeket, hazudósokat senki nem szereti, és ha meg nem állnak a sarkukra simán
felfalják őket.
És pont azt beszéltük ma, hogy ezt már ilyenkor érdemes megalapozni,
elkezdeni. Tegnap Jancsi elmondta, hogy van egy csoporttársa, a Nono, (gondolom,
Noémi lehet), aki ellökte. Mondtam Jancsinak, hogy ha még egyszer ezt csinálja,
tegye csípőre a kezét, nézzen szigorúan és mondja határozottan: Nono, ez nagy
butaság volt!!
Ezt gyakoroltuk is, a végére egész jól belejött, csípőre tette a kezét, majd
dobbantott is, és kihúzta magát és mondta: Nono!! Ez… ez!! Ez nagy!! Ez nagyon
butaság!! Volt!!
És minden résznél hadonászott egyet a kezével, vagy dobbantott! A végére egész
jól ment a dolog :D
Most kell megtanulniuk kiállni magukért, mert sajnos a társadalmunk bármennyire
is fejlődik, nincs felkészülve a cigányok elfogadására. Nekik nagyon sok
előítélettel kell szembenézniük és ráadásul a mi gyerkőceink tetézik a bajt még
az örökbefogadással is, ami plusz támadási felület, amit szerencsére ők még nem
tudnak, de előbb utóbb lesz olyan helyzet, ami akár kellemetlen is lehet.
Alapvetően pl a cigány kérdés még csak nagyon érintőlegesen merült fel. Mi nem
toltuk az arcukba, hogy „Ti cigányok vagytok” nem is nagyon beszélünk ilyen
témákról, de alapvetően majd erről is kell beszélnünk, amikor nyitottak erre,
mert azért szerintem az is ciki, hogy majd a suliban mondják, hogy Te cigány
vagy, mire rávágja, hogy nem is… pedig hát na… azért rajtuk látszik a vonóhúzás.
És akkor még ne beszéljünk az Ő személyes dolgaikról… Jancsit is biztos elő
tudják majd venni valamiért, ha akarják, de Juliska meg szeret házhoz menni a
pofonért, korához képest meglehetősen nagy, és azon kívül, hogy a csillogós, a
lányos színek tetszenek neki és odavan a csecsebecsékért, egyelőre a nőies
mozdulatoknak híján van még, emellett ugye egy kis tank sokszor, ráadásul vaksi
is, olyan kis elefánt a porcelánboltban, szóval ezzel ezért úgy eléggé adja a
lehetőséget, hogy kapja majd az ívet, szóval mindenképp fontos, hogy az
önértékelését, az önbizalmát tudja, tudjuk növelni.
Rajta vagyunk az ügyön :)
Rohanós napom befejezésekét csináltam egy közepes
bevásárlást, a szél olyan nagy volt, hogy kis híján a két literes kólát is
kiszedte a kezemből. Azt hittem, soha nem érek haza!
Bernát viszont egy nagyon extra meglepivel készült, eredeti olasz kajákat
vásárolt, sajtokat, sonkát, szalámit, olivabogyót, amihez tett szőlőt,
mogyorót, aranymazsolát, kaliforniai paprikát és kevertünk hozzá egy
fokhagymás, pikáns túrókrémet. Mennyiségre nem ettem sokat, de nem győztem
betelni az ízkavalkáddal! A gyerekek mindent ettek, Jancsinak egyedül az
olivabogyó nem jött be,de Julis mindent evett mindennel. Ezt nagyon szeretem,
hogy tudunk ilyen alkalmakat csinálni együtt, négyen :)