2023.03.29.
Bianka
Ma nem írok soat, mert írtó késő van, de nem akarok pár
momentumt kihagyni.
Az egyik, hogy ma megint én voltam sokat a gyerekekkel,
szegény Bernátom rendesen megtolta ezt a mai napot is, amiért nagyonnagyon
sajnáltam. Fél 11 van, este, én most fejeztem be a munkát, és most kezdtem
írni, Bernát már húzza a lóbőrt.
Egy durva esetet leszámítva egy jó napuk volt ma is, de
kezdem az elején. Ami nagyon cuki volt, hogy reggel, mikor mentünk oviba, úgy
értünk oda, hogy pont reggelihez készülődött a banda, a teremből a kicsik
libasorban mentek a mosdóba kezet mosni, mikor az egyik kislány, egy szőke,
derékig érő hajú, kislány odalépett Jancsihoz és megölelte :) Hát annyira cuki
volt az a jelenet, hogy majd megzabáltam őket! Az egyik kissrác meg lepacsizott
vele és onnantól az egész sor lepacsizott Jancsival :D Nagyon cukkerek voltak
:D
Van egy kissrác, aki meg délben, mikor megyek, a wc helyett
kint lüg és néz minket és velünk csacsog, de ez rendszeres. Igazán jó fej Ő is!
Julisnak meg már van barátnője, aki szerintem csak azért a barátnője, mert a
kislány vitt be epres csokit, amit egyébként nem szabad (ezt mondták a
gyerekek) de a kislány adott Julisnak, és azt mondta, ez titok, ezt senkinek
nem mondhatják el, még az óvónőnek sem. És mivel Jancsi meg nem kapott, Ő meg
beárulta a csajokat. A kis vamzer…. :D Hogy mi lett a sztori vége, nem tudom,
mert ők még elég hiányosan mesélnek.
Az oviba érve délre, szembesültem azzal, hogy Bernát a
bekészített 4 db gumicukorból egyet megevett, pedig úgy szántam, hogy 2-2 db-ot
adig a kölköknek… Aztán kiérve az utcára Jancsi odaszaladt egy bordó twingóhoz…
mondom neki, hogy az nem a miénk! Visszaszalad hozzám, majd vissza, és kiszaladt
az úttestre, ahol egyébként szinte csak ovis szülők mennek kocsival, egy nap
kétszer… egy félreeső kis utca ez, nade akkor is. Síkideg lettem, akkor nem
ordítttam le azonnal Jancsi fejét, de az már nem volt kérdés, hogy a 3 db
gumicukrot hogy osszam el Julisnak. Szóval Julis elvolt a gumisukrokkal, én meg
ordítottam a kocsiban Jancsival, hogy mit kell csinálni az úttestnél. Baromira
nem érdekelt, hogy elérhető legyek, vagy, hogy a frontális lebeny ilyenkor
letilt… Ha kell százezerszer ismételtetem el vele, de akkor is megtanulja. Mondtam
Jancsinak, hogy ismételje el, „megállok az úttest előtt”. De aztán egy pillanat
alatt felcsesződtem azon hogy ezt nem tudja egyben kimondani. Akkor csak azt
ismételtettem vele, hogy úttest… úttest…
Aztán mikor már célegyenesbe kanyarodtunk, és egy nyugisabb szakaszra értünk,
kiszálltam a kocsiból, kiszedtem Jancsit is, és megbeszéltük, hogy mi az úttest
és meddig megyünk. Ezt elgyakoroltattam vele ott helyben párszor. Annyira
mérges, ingerült, dühös, kétségbeesett voltam, hogy arra nincsenek szavak. Nem
történ baj… de ha jön egy autó???? Bele sem merek gondolni.
Hazaérve így nem nagyon volt gond a vetkőzéssel sem, érdekes
módon, mikor morci vagyok, nagyn tudják, mi a rend. Egy perc alatt megvolt a
pisi és a következő percben már aludtak is.
A délután viszont zökkenőmentesen ment, nagyon sokat
játszottak, csacsogtak, dolgozták fel a napi eseményeket. Julis a babájával
játszotta el, hogy a baba megy a sarokba, mert rossz volt, kiszaladt az útra…
:D ó volt ezeket hallgatni.
Én még dolgozni is tudtam, közben a Neoton szólt, ó kis
délután volt :)