2023.03.26.

Bernát

Péntek óta nem dolgozom, gyógyulok, de a kedves ügyfelek tesznek róla, hogy jól felbasszam magam. Külföldi számról felhív, mivel nem ismerem, nem veszem fel. De már harmadjára hív, na nézzük, a kedves hölgyemény, akinek ásom a kertjét, hív telefonon, hogy szombaton mért nem megyek dolgozni? Mondom, mert esik az eső. Erre a kedves picsa, hogy ne hazudjak, „nála nem esik”.
Akkora egy városban élek, hogy az egyik végén esik az eső, a másik végén meg nem.  Mondtam neki, hogy zárjuk rövidre, beteg vagyok, ma nem megyek. Majd kedden!!!! Erre hív a másik vasárnap, hogy hallja egy szarkavaró közvetítőtől, hogy holnap akarok hozzá menni, mondom, még véletlen se akarok menni, más dolgom van, majd kedden megyek. De, hogy a mesterúr, aki december óta most ért ide, rám vár, és addig nem tud dolgozni. Jó, bazdmeg, akkor hétfő délután megyek.
Anyira felbasztak, hogy tiszta idegbe vagyok.
Az se tesz túl jót, hogy a kedvenc szomszédom vasárnap délben nyírja a füvet, tudom szegény, csak vasárnap ér rá.
Mondtam Biankának, hogy tartsa távol tőlem a gyerekeket, mert olyan agreszió van bennem, hogy esélyes, hogy kijön belőlem a HULK!!!

Mondanám, hogy fáradt vagyok, de napok óta csak fekszem.
Rengeteg bosszantó dolgot művelnek ezek a trollok. Julis, mivel rohadtul nem foglakoztak vele az arénában, megtanulta, hogy úgy kell feltenni a kérdéseket, hogy azt a választ kapja, amit szeretne. El jutottunk már most arra a szintre, hogy kezd kijátszani minket egymás ellen! És tudom, hogy a gyerekeknél eljön ez az idő, de Julis a nap 24 órájából, amit ébren tölt, az ezzel telik, hogy mit hazudjon, mivel kavarja a szart, és egyéb. Kíváncsi lennék, hogy ezt a két gyereket miért is kellett együtt örökbe fogadni??? Azért, mert Julist félre nevelték és annyira borzalmas a természete, hogy ember nncs aki ezt eltűri???!!! Jancsi meg cuki őt meg kb. bárki elfogadná!
Csak ha tudják, hogy félre van nevelve a gyerek, akkor mért adnak nekik még gyereket? Tudom, mert van ennél roszabb hely is, de kurva mérges vagyok erre a buta picsára, és a lányra is, mert folyamatosan hallom azokat a mondatokat, amit az arénából hozott magával! Folyamatosan azt nézem, hogy ebből a lányból ha nem sikerűl átnevelni akár az élete árán is, ebből a picsából egy kétszinű mocskos szarkavaró dög lesz, és minden cégtől kiutálják majd. És egyébként nem értem, oké abban a buzi arénában küzdeni kellett minden csepp szeretetért és törődésért, de nálunk, mi folyamatosan kedveskedünk nekik, odafigyelünk, hogy mind a ketten ugyananyit kapjanak mindenből. Ha az egyiket dícsérem, a másik hiába volt barom, őt is dicsérem valamiért, hogy ne érezze magát szarul. Mindenből egyformán kapnak, étel, jutalom, foglalkozás, ölelés, csoki, bármi. Akkor mi szükség ezekre a kavarásokra? Az öccsét folyamatosan fenyegeti, lenyomja, azt mondja neki, hogy nem fog kapni reggelit, vagy nem jöhet velünk a boltba, és sorolhatnám. Miközben ő a szutyok, ő nem érdemelné meg, hogy velünk jöhessen, de mégis visszük.
Csinál valami baromságot, de én két perc múlva igyekszem túllépni, és ha úgy jön ki, adom neki is a szörpöt, viszem neki is a kekszet…
Na ez egy boldog nyugodt poszt lett…

Bianka

Nem akartam Bernát gondolatmenetét megszakítani, szerintem a dolog nem olyan egyszerű.

Az való igaz, hogy a gyerekek aktájában konkrétan benne volt, hogy Jancsit és Juliskát együtt aánlják örökbe adni. Már a TEGYESZ-nél is mondták, hogy Juliska a szűk keresztmetszet, róla volt több vélemény, nála voltak hosszabb bejegyzések a pszichológiai elemzésnél. Az ottani kolléga is mondta, hogy Juliska nem egyszerű eset, és azt is hozzátette, hogy Lilláék sok mindent nem csinálnak jól, de alapvetően ők még mindig a jobbak közé tartoznak azért, mert a gyerekek környezete legalább jó, ők legalább szeretik őket. Utólag azért belegondolva, amikor hallgattunk a tanfolyamon olyan rémtörténeteket, hogy a gyerekek nőnek, mint a paré, és igazából nem énekelnek, nem mondókáznak velük, annál azért magasabb szinten voltak Lilláék, de nem sokkal. Az aréna hangulatot nagyon jól fogalmazta meg Bernát, az tényleg az volt. Én mindig káosznak modom. De még ezzel együtt is az van, hogy mióta megszűntek a gyermekotthonok, a nevelőintézetek, azóta ugrásszerűen megnőtt a nevelőszülők száma, és ahhoz képest, hogy addig egy elég kemény képzés, és vizsga előzte meg és komoly szűrés volt, tehát nem mindenki volt alkalmas nevelőszülőnek, az otthonok megszűnése után konkrétan bárki lehet nevelőszülő, szinte mindegy, milyen ellátást, körülményt, foglalkoztatást, érzelmi hátteret biztosít, mert annyira kevés a nevelőszülő, és olyan sok a gyerek a rendszerben, az alkalmatlanabb nevelőszülőknél is van 3-4-5 gyerek.
Nyilván pénz is van ebben. Én soha nem vájkáltam, konkrétumokat nem tudok, de az biztos, hogy a nevelőszülők fizetést kapnak azért, mert nevelőszülők, és ezen felül van keret a gyerekek ruházatára, ellátására, viszont szinte minden költséget megúsznak a nevelésbe vett gyerekek miatt. Kapacitás nem nagyon van arra, hogy ellenőrizzék az állapotokat, meg ha valami olyat látnak, ami nem igazán oké, akkor sem nagyon tudnak mit tenni.
Lilláék pl már nyugdíjasok. Hivatalosan nem kaphatnának kisbabát, vagy 1-2 éves gyerekeket, mert ott is megvan egy max korkülönbség. Lilla viszot már viszoylag régi motorosnak számít, és kijelentette, hogy neki vagy kisgyereket, csecsemőt adnak, vagy felejtsék el őt. És mivel szükség van rájuk is, így adnak nekik csecsemőt is. Ennyit a szabályokról.
Szóval az, hogy félrenevelik? … Hát… nem a legfontosabb része a dolognak. Fázik? Nem. Kap enni? Igen. Van ruhája? Van. Bántják? Nem. Sőt, szeretik! Akkor ennyi. Nincs is több kérdés. Senki nem foglalkozik tovább a részletekkel.

Az biztos, hogy mindenkinek van egy alap temperamentuma, egy alap természete, amikor születik. Most abba ne nagyon menjünk bele, hogy a vérszerinti anyuci a tizennegyedik, és tizenötödik gyerekét mennyire várta, mennyire volt az a gyerek teher, vagy épp haszon… Ezt nem tudjuk, de az biztos, hogy Julis életét Lilláék alapozták meg, és igen, nekem is nyílik a bicska a zsebemben, hogy mennyi mindenben lehetne Juliska is több, jobb, más, ha nem ilyen arénában tölti az első pár évét.
És persze ott van Vekerdy tudománya, a pszichológus amit mondott, hogy az érzelmi biztonság, stb. Bízunk abban, hogy a mi – remélhetőleg – kiszámítható rendszerünk, az, hogy egyre nagyobb az összhang, a közelség, segít neki abban, hogy mire felnő, addigra ne egy szarkavaró picsa legyen. Mert most tényleg az. Fura ezt egy négyévesre mondani, de mikor hallom a beszélgetéseket, nyitva a szobaablak, hallom, mit mond, kérdez apától, aztán mit kérdez tőlem, aztán visszamegy apához, hogy de anya azt mondta… és épp csak a lényeget nem mondja el, ellenben amit mond, az értelmezésben szög ellentéte annak, amit beszéltük,…. az azért durva. És az a megdöbbentő, hogy csomószor vagyunk olyan helyzetben, hogy milliószor modtunk el valamit, elvileg tudja, érti, és mégis áll és néz, mint egy birka, az ilyeneknél, mikor az ő érdekében az áll, hogy neki igaza legyen, akkor meg olyan gyorsan vág az esze, mint a villám. És akkor mikor meg ebből indulok ki, és elvárok egy szintet, koppanok, és kapom a választ: de hát még gyerek, még csak négy éves… És akkor legyek okos.

Persze a teljes képhez az is hozzá tatozik, hogy azért a sima, egészséges gyerekek sem egyszerű eresztések, szóval ha leszámítunk mindent, ami a mi gyerekeinket pluszban érte, az arénát, a félrenevelést, az örökbefogadás traumáját, és csak nettóban nézünk két egészséges gyereket, akkor is – Vekerdy szerint – a gyerekek, idegesítőek, hangosak, büdösek, és lerágják a húsunkat csontig…. Szóval én bízom azért abban, hogy Juliska hülyeségei, amiken mi rendszeresen kiakadunk, azok sima gyerekes harcok, érdekérvényesítések, önbizalomnövelések, szárnypróbálgatások és semmi köze a félreneveléshez, és majd idővel ezek átalakulnak.

És persze néha meg-meg állunk bosszankodni, és sajnáljuk magunkat, de alapvetően mindketten tudjuk, és tudtuk is már a kezdetek kezdetén, hogy hozott anyagból dolgozunk, szóval itt már nem kérdés az, hogy Lilláék mit rontottak el, hanem az a lényeg, hogy mi ebből mit hozunk ki. És én erre azt modom, hogy ha egy Kocsis Krisztián, aki a legalja putriban nevelkedett és csak lopni tanították, semmije nem volt, verték, 5-6 éves koráig, de az örökbefogadása után jó alapokat kapva végül summa cum laude végzett, neurobiológus lett és jelenleg 35 évesen, agykutatóként dolgozik, ehhez képest a mi gyerekeink már a kezdetekkor is a csúcson voltak, és semmim sem lehetetlen.

Ma egyébként nem volt egyszerű napunk, Bernát fáradt volt, én pedig nem is tudom, szerintem é is fáradt voltam, de egyáltalán nem voltam a gyerekekre hangolódva. Kimentünk az udvarra, sokat voltunk együtt, igyekeztem ott lenni, jelen lenni, reagálni, de belül nem egészen élveztem most ezt a helyzetet, nem voltunk most annyira egységben.
De azért a nap viszonylag jól zajlott, finomat ebédeltünk, jót aludtak, sokat voltunk az udvaron, aztán még madártej is volt… szóval leszámítva a külső tényezőket, amik szintén kimozdítottak minket a komfortzónánkból, azért jó nap volt.

Bernát

Nagyon nehéz jó szülőnek lenni, nagyon küzdünk, hogy jól neveljük őket, hála az égnek, kapunk néha dícséretet, hogy de jó, hogy ilyen szigorúan fogjuk őket. De ettől még nem biztos, hogy jól csináljuk, csak próbáljuk. Eddig is volt, hogy a munka feszültsége kicsit elnyomott, de most ez sajnos a hangulatommal megy a gyerekekre, és ez nem jó. Amikor érzem, hogy nem vagyok jó hangulatban, akkor nem tudok boldogan játszadozni a gyerekekkel. Hosszú idő után most épp van egy hisztis p… ügyfelem, akit még nem döntöttem el, hogy ott hagyom a picsába és többet nem nyitom rá a kaput.
Vagy jól ki osztom, de a munkát elvégzem. Magánválalkozóként amíg tele a naptáram, addig úgy gondolom, el dönthetem, hogy akarok-e valakinek dolgozni, vagy nem. Ők konkrétan nem érdemlik meg, hogy neki dolgozzam, de kapnak egy esélyt még.

Bianka

Igen, ez sokszor foglalkoztat engem is, hogy valahogy ki kellene kapcsolni a gyerekezős időre a minden mást. Mert ezek az idők, amiket a gyerekekkel tölthetünk, ezek most vannak, és ami elmúlik, nem jön vissza. És amellett, hogy tudjuk, hogy bármikor lehet javítani, azért én mindig érzem az elvesztefetett idő súlyát.

Volt egy mondat tegnap, amire nem emlékszem pontosan de valami ilyen volt, hogy amikor nem vagy ráhangolódva a gyerekre, idegesítenek, és semmi kedved semmihez, akkor képzeld azt, hogy már nem élsz itt a földön és csak erre a mai napra visszajöhettél.

A lényeg, hogy próbálkozunk, miden egyes nap újra.

Holnap nem mennek oviba, mert szemészetre megyünk, kíváncsi leszek, hogy mi lesz, hogy lesz!