(Csak) Bernát
Baljós árnyak…!!!
Ma van az első ovis napunk, lenne, ha a gyerekek nem köhögnének.
Ma reggel úgy keltem, hogy bár rengeteg helyre
kéne mennem dolgozni, leegyeztetve egy sincs, majd megyek valahova. Erre
reggel egy rohadt telefonra kelek…
Még mindenki alszik, tervezgetem a napot.
Juliska ébredezik, köhög, na ebből már nem lesz ovi...
Bianka is kel, megy
fürdeni, mert ő még bízik abban, hogy a gyerekek mehetnek oviba. DE: dan dan
DÁÁÁNNN..... az élet tartogat meglepetéseket, csak ekkor ezt még nem tudtuk…
Szóval ébredeznek a gyerekek, Bianka hívja a dokiját, hogy a múltkori
problémájáról beszéljen, aki mondja neki, hogy ugyan menjen már be, megnézné.
Most ül a korházba mert a háziorvos egyből beküldte.
Most szépen itthon maradtam a gyerekekkel és intézem a napi rutint.
Reggeli vitaminok, gyógyszerek, gyógytea, szendvics, bundás kenyér.
Tízórai répa, citrom, alma, kivi.
Ebéd vírsli, kecsap, mustár. Illetve egy kis asztal lesöprés órdibálás és
aztán!)
aztán alvás….
Olvasom itt Bianka tegnapi írását, beszélgettünk is. Én azt mondom, írja le, amit gondol, Írja le, amit érez! Ezt a blogot azért írjuk, mert ez van velünk, ez
történik velünk.
Ez nem egy Anna Peti Gergő faszság, ez itt a valóság!!!
Igen
rendszeresen eldurran az agyunk és igen mi kiabálunk a gyerekekkel amikor már
harmadjára borítja ki a dobozból a bábukat, és negyedórája arra várok, hogy oda
rakhassam a tiszta asztalra az ételt, mert már rég aludniuk kéne!
És igen ordítva lesöpörtem az összes játékot a földre, vagy amikor például pulóveren keresztűl kiharapja a testvére karját, esetleg amikor
valami kemény játékkal kiveri a tesója szemét. Mert inkább kiadom a mérgem, minthogy pszihomókushoz kelljen járnom, meg gyógyszereket szednem!
Ez ebbe a családba nem
elfogadott, hogy sérüléseket okozunk egymásnak. Ha egy orvos átnézné tetőtől
talpig a gyerekeket, tele vannak kék-zőld foltokkal, karcolásokkal. Jancsinak
két napja egy hatalmas karcolás van az orcimpáján, és azt se tudja és mise
tudjuk, hogy honnan a fenéből kapta.
Egymást püfölik, lökdösik és a harmadik rászólás után simán lelöki a
székről a tesóját, mert most ő akar oda ülni.
Kedves anyák, akik ezt olvassátok, többeteket személyesen is ismerem. Nem vagytok rosz anyák, azért mert néha már el szakad a cérna! Nem vagytok rosszanyák, mert arra gondoltok, hogy most fojtom meg ezt a kurva kölköt.
Hiszen nyugodt pillanatotokban őket látjátok el, nekik főztök finomat, nekik
veszitek a finomságokat, meglepetéseket! Nyugodt pillanatotokban próbáljátok
tanítani őket, meg érteni a buta beszédüket, vagy a gagyarászásukat. Ha sírnak, azonnal keresitek, mi a baj és próbáltok segíteni!
Aki ezeket megteszi, egy mosolyért, esetleg egy köszönömért, az nem lehet rossz
anya!
Aki pszichológushoz jár azért, hogy megfejtse az élete problémáit, hogy ez ne a
gyerekre vetüljön ki, aki oktató videókat néz esténként, hogy hogy lehetne jobb
anya, jobb szülő. AZ NEM LEHET ROSSZ ANYA!
Azon van, hogy tökéletes anyává váljon, de sajnos olyan nincs, ez egy
álom, vagy 30milli xanax!
Ebből látszik, hogy jó anya vagy, hogy mindent megteszel, hogy a gyereknek jobb
legyen. És lehet, hogy nem mersz ezekről a problámákról beszélni, mert félsz, hogy
megítélnek az emberek, de muszáj kiírni, muszáj elmondani, mert ha egy pici
problémával az ember egyedül marad, elhatalmasodik, és felemészt.
ÉN JAVASLOK EGY LEHETŐSÉGET! ITT AZ E-MAIL CÍMÜNK, névtelenül meg írod a te
helyzetedet, és küldd el nekünk.
Ha oda írod, hogy kirakható, akkor kikerűl ide a blogra. Ha nem írod, hogy kirakható, akkor marad titokban.
Mi nem fogunk válaszolni, mi nem fogunk megoldást javasolni, sőt itélkezni se
fogunk! Akkor mi lenne az értelme??? Mi meg hallgatunk, és esetleg másoknak mutatunk
élet helyzeteket, hogy lássák, nem vagyunk egyedűl, és van aki meghallgat!
Én most egyedül maradtam. Tudom, én az asszonyt minden nap itthon hagyom a két gyerekkel. De ez most más, most a feleségemnek szüksége lett volna a támogatásommra, a gyámolításomra, hogy ott legyek vele. És sajnos itthon kellett maradnom a gyerekekre vigyázni, ami nem gond. De a tudat, hogy ő most beteg, lehet hogy bent fogják, és ki tudja mennyire súlyos a betegsége, eléggé rémisztő.
Tudom, mit hisztizek, hiszen ez eddig egy normál hétköznap, etetés, mosás
altatás, semmi extra, mosogatás gyerekjáték!
De egy pillanat alatt felborúl ez a családi idil, Biankát ápolhatm, a gyerekeket
intézhetem, és a munkáról lemondhatok. Most látszik, mennyire borulékony dominó
az élet.
Még nincs itthon az asszony, délután szólt, hogy vigyek be neki töltőt, meg
szedvicset, mert egész nap nem nagyon evett. Én gyorsan puccba vágtam a
gyerekeket és bevittem őket a mamához, ahhol kaptak csokit, meg lekváros
kenyeret. Én gyorsan beszaladtam a kórházba és leadtam a motyeszt. Majd
vissza a gyerekekért, gyorsan haza, beraktam egy mosogatást és gyorsan csináltam
vacsit.
Bianka azt mondta, hogy haza engedik majd, de még vár.
Készítem be a mesét a gyerekek (Maugli) remélhetőleg alszanak, mire haza ér.
És akkor nyugodtan vacsorázhat és átbeszéljük a történteket.
Hát a vacsi elmarad Bianka bent maradt, a korházban! Holnap folyt köv…