2023.04.15.

Börnát

120% os nap

Kora reggel hatkor keltem, mert valamelyik k. kölök elkezdett rúgkapálni az ágybanm mert rosszul állt a takarója, de mire rászóltam, ő már aludt is, én meg már nem is.
Felkeltem és csináltam Biankának egy forró neocitránt, mert kicsit rosszul nézett ki. A kölköknek csináltam mézes teát, hogy mindenki gyógyuljon. Ja… Este Jancsi felébredt, hogy fáj a füle, közép fül gyulladás. Este egy kis kezelés, és lehet aludni, Julis meg ugye csipás, az asszony meg el van dugulva, már mint az orra.
No szóval gyógytea, magamnak kávé, reggelit előkészítettem. Raktam be egy gyors mosást, egy mosogatást, pakoltam, rendezkedtem.
Hála égnek, nem esett az eső, csak kicsit vizes volt még a fű, meg kicsit fújt a szél. Én kimentem dolgozni, átraktam az asszony zenkertjéből a homokozós traktor gumit, amin kicsit beszartam mert tele volt homokkal és le is volt tapadva, de hát többet ésszel, mint anélkül. Adj egy stabil pontott és ki fordítom sarkából a világot… no megoldottam.

Építettem a libáknak egy nagy eu komform ketrecet, hogy legyen elég hely mászkálni, de közben az életük is védve legyen.
Elpakoltam az udvarról a tető szerkezet kimaradt fáit, arréb raktam a gyerek játékokat, és lenyírtam a füvet. Hátra mentem a hátsó kertbe, ott is le nyírtam a füvet, közben déli alvás volt. Csendben a ház előtt meg kicseréltem az autó repedt benzin csövét, és a légszűrőjét.

Mire felkeltek, sütöttem egy kis baracklekváros fornettit, vittem is be az asszonynak kistányéron, meg persze egy bögre kávét a jó ébredéshez.
A gyerekeknek csináltam szörpöt, és felöltöztettem őket, hogy irány kifelé a jó melegbe és lehet játszani. Kint a padon kapták meg a barackos sütit. Kicsit csilezgettünk négyesben a padon, aztán indult a favágás, le kellett vágnom pár ágat, ami hozzáért a tetőhöz, az eperfa ágait, és a fenyőfa ágait. Ezeket felpakoltam a futóra és átvittem öcsémhez, majd ledarálja és lesz belőle mulcs.
Ott össze daraboltam egy kis fát, hogy ne legyen útban, és irány haza, lesöpörtem a térkövet az udvaron.
Este hatig dolgozgattam, etettem a libákat, simogattam a gerlémet, és zavarásztam a tacsit, aki mind meg akarta enni. Most vacsizok, fürdök és ma már nem vagyok hajlandó semmit se csinálni! (csak még be kell hoznom a libákat, meg le kell takarnom a fa anyagot, hogy meg ne ázzon.

Bianka

Na ilyenkor szoktam kérdezni, hogy mit szívtál? Adjál nekem is.

Én ezzel szemben rosszul keltem, mert ezzel a megfázással be van dagadva a garatom, és lépten nyomon arra ébredek, hogy megfulladok. Egyszerűen nincs olyan póz, amiben ha ellazulok, kapok levegőt. Egyedül az ülő helyzet jó, de hát úgy meg ki tud aludni? Szóval így keltem…
Én nem tudom ilyen tételesen felsorolni, mit csináltam, abban az egyben biztos vagyok, hogy a fő célom ma a dolgozás volt, miután Julis szeme offolta a péntekemet… Szóval kb mindent ennek rendeltem alá, bármit is csináltam, csak gyorsan túl akartam lenni rajta, hogy haladjak a dolgommal, ami így sikerült is.
Nagyon egyszerű ebédet ettünk, mindig van a fagyasztóban mirelit cucc, így ma azt dobtam be, ebéd után a kölkök aludni mentek, én nekiálltam dolgozni, de odakészítettem egy neocitránt, mert nagyon nem éreztem 100%-osnak magam. Amint megittam, totál kiütött, kishíján lefejeltem az asztalt, így követve a gyerekek példáját, arrább dúrtam az ágyon a hatalmas adag hajtogatnivalót és melléfeküdtem…

Mikor kezdődött a délutáni kör, nem bántam meg, hogy aludtam egyet. Nagyon kellett. A csillezgetés után újult erővel vetettem bele magam a munkába, amit persze a gyerekek egyfolytában szabotáltak. Kb két percenként ugrottam fel valamiért. Julis bejön, inni szeretne. Jó, igyál. Hol a kulacsom? Ahol hagytad. Nincs benne. Akkor töltsél bele. Nem tudom kinyitni. Kezembe adja, majdnem féiig van. De addigra már nyolcszor zökkentett ki. Visszaadom neki, hogy tessé meginni, ami benne van, nem öntögetjük ki… Pláne, hogy sokszor Bernát a teába, szörpbe beleteszi a vitaminokat. Nyilván nem azért, hogy a lefolyóban landoljon.
Jó, ivós kör letudva, nem telik el két perc jön Jancsi, kakilni kell. És ott áll, mintha nekem engedélyezni kellene… Jó, mondom, kabátodat vegyed le, irány a wc. Még be sem fejezi, jön a másik, neki is kell kakilni. Jancsi kész, megyek, kitörlöm a fenekét, tépek papírt Julisnak is, már akkor mondom neki, hogy itt a papír, kész vagy, törölheted ki a feneked, ha kell még, szólj. Oké… Visszaülök, dolgozom, eltelik egy két perc. Kakiltaaaam!!! Kész vagyoook! Anya gyereeeee! Direkt azért tettem oda azt a kicseszett papírt, hogy ne kelljen fél percenként rohangálni, mert ha ott állok, biztos, hogy 10 percig ott kotlik, de ha visszamegyek az asztalomhoz, amint leülök, ordít, hogy kész.

Jó, végre kimennek, dolgozhatok… Bernát akkor ment át a másik kertbe, hallom, nagy a csend. Nézem, nem tán magával vitte a gyerekeket? Ilyenkor nem rohanok ki azonnal, henm az ablakból nézek rájuk, mert ha kimegyek, hallják esetleg, hogy jövök, akkor azonnal abbahagyják, ha valami gebaszt csinálnak. Az ablakból látom, hogy Julis sapkája ott piroslik a libáknál, Jancsi is ott van, nézik őket. Nézem, hogy közben mit csinálnak, hát Jancsi egy nagy bottal verdesi a ketrecet, meg a lyukon nyomkodja a botot befelé. Na kimentem… És mire odaérek, bot eldobva, nyoma sincs, Jancsi elöl jön és árulkodik, kezdi, hogy Juliska…. Na mondom, neeem… Veled van tárgyalnivalóm. Kicsit elbeszélgettem vele, mert épp ma délelőtt is, meg tegnap is megbeszéltük, hogy bottal nem nyúlkálunk oda, mert megijednek, vagy megsérülhetnek. Borzasztóan dühös voltam. Megint ott volt, hogy mi van ha megsérül bárki… legyen az ember, vagy állat… csak felesleges fájdalom, felesleges körök. Aztán ott volt a düh, hogy mi a francért nem lehet szót fogadni?

Na kb így telt a délután, hogy mindig volt valami, ami miatt ki kellett zökkennem a munkából.
El sem tudom képzelni, milyen idegőrlő lehetett home office-ban dolgozni kisgyerekek mellett hónapokon keresztül úgy, hogy sokan még a terekre, utcára sem tudtak kimenni a panelokból…

Ettől eltekintve azért nem akartam megölni ma senkit, csak akkor méltatlankodtam ezeken, amikor történtek. Estére mégis jó lett a kedvünk. Mire a banda elkezdett beszállíngózni, addigra a vacsi is majdnem kész volt, időben megvacsoráztunk, majd Bernát behozta a libasereget. Még nem alszanak kint. És ahogy hozta őket, mondtam, hogy adjon már egyet közülük :D Dédelgettem kicsit, aztán meg behoztuk őket a szobába és a kissé kopott laminált padlón egyre halkabban csiporogtak, a gyerekek melléjük ültek, simogatták őket, nevetgéltek, ahogy a kislibák megcsipkedték az ujjukat. Tacsikát is szocializáltuk kicsit a libuskákra. Szóval együtt volt az egész banda :D Nagyon bírom ezeket a kis totyogósokat, ahogy mondják a magukét, ahogy érdeklődnek a dolgok iránt, meg ahogy a kis kusza szárnyaikat igazgatják :D Olyan kis idétlenek, de irtó cukkerek :D

Gerlegyerek meg magától eszik, iszik, tollászodik, szóval irányban van már rendesen, de még nem engedjük el, mert olyan kis kölök még, olyan szinten csodálkozik rá mindenre, hogy Kessy macskám úgy kapná el, hogy mire észbe kapna már nem is élne. Szóval galambosodjon még kicsit, aztán mehet a dolgára :D

Összességében egyébként azt vettem észre, hogy dühös vagyok.Mondanám, hogy a gyerekekre, (többnyire rájuk, de valahogy átalánosan is. És nem tudom, hogy ez most egy mélyebbről fakadó valami okán van, vagy szimplán azért mert nem vagyok még mindig rájuk hangolódva, nem értem őket, nem tudok azonosulni egy csomó dolgukkal, nem tudok együtt gondolkodni velük és felmérgelnek a sok apró kis hülyeségeikkel és ez az egész egy kupaccá áll össze, ami bennem most a düh. És egyfolytában azon kell dolgoznom, hogy ne vegyek mindent komolyan, de idegesítsenek a szimpla gyerekes dolgok, ne húzza fel magam azon, ha kiesik a tányérból egy evőkanálnyi cucc, meg hogy már megint rám köhög, már megint megfogja azt az ételt, ami a közös, már megint ott van, ahol nem kéne, már megint nincs rajta a papucs, már megint okoskodik, nem csukja be az ajtót, már megint nyávog valamiért… És nem tudom, hogy ezek összessége az oka a dühömnek, vagy valami más de nem jó ez. És ennek ellenére képes vagyok szeretni őket, képes vagyok magamtól (!!!) megölelni, érdekesnek találni, amiket mondanak, mesélnek, komolyan venni a dolgaikat. El tudok vonatkoztatni ezektől, csak azt érzem, hogy nekem is van egy puttonyom, ami épp most nem a szeretetputtony, hanem az energiaszint, és azt gondolom, minden egyes akció, - legyen az jó, vagy rossz – energiát visz el. Csak a jók valamennyit vissza is töltenek, mint az akksiba… a rosszak meg csak viszik. És ebből az energiából egy nap véges mennyiség van… És mikor harmadjára is kell szólnom, és mikor meg kell csinálnom valamit, amit büntiként ígértem, akkor ezek is csak az energiákat viszik el, azt az energiát, ami mehetne ölelésre, buksisimire, vagy bármi más jóra.
Talán fáradtság is van ebben, meg annak a hiánya, hogy a gyerekek előtt nekem nagyon sokszor volt „üresjáratom” a fejemben, tudtam egyedül lenni, gondolkodni, Munka közben zenét hallgatni, vezetés közben intézkedni, telefonálni, egyeztetni, házimunka közben pörgős zenéket hallgatni, vagy kiülni a padra, és csak hagyni, hogy menjenek a gondolataim. Na ezekből ma szinte semmi nincs.
A dolog ott kezdődik, hogy ha olyan idő van, hogy ki tudok menni a padra, az azt is jelenti, hogy a gyerekek is kint vannak, ami számikra azt jelenti, hogy csak és kizárólag miattuk vagyok kint, tehát egyfolytában, megállás nélkül mehet az anyaaa… Jancsi ezt csinálta, Juliska azt csinálta, Jancsi azt mondta, Juliska nem engedi a nemtudommit, és folyamatosan jön és mondja, kérdezi, és nem lehet lelőni. Nem lehet neki szépen megmondani, hogy szükségem lenne csak 5 percre, am-g békén hagyna, mert nem érti. És amikor már sok, akkor meg bunkónak érze magam, hogy azt mondom neki, hogy menj már innen és foglald el kicsit magad. De pont ezek miatt, hogy egész nap megy a duma, a csend lett az egyik legnagyobb kincs… Imádtam a zenét, de nem hallgatok most képtelen vagyok rá, mert egy ricsajnak érzem azt is. Vezetés közben is… indítom az autót, elővesze a telefonom, hogy akkor most tárcsázok valakit, hogy kicsit beszéljünk… aztán azzal a lendülettel teszem is el a telefont és csak élvezem a csendet.

Túl sok összetevő változott meg, amik miatt én az voltam, vagyk, aki…  És persze, a fő larakter megaradt, de érzem, látom, tapasztalaom, hogy ez nem az a Bianka, akivel én békében voltam.

Emésztgetem ezt a pszichológus dolgot.
Aznap, mikor a megbeszélt időpontom lemondásra került, utána éjjel azt álmodtam, hogy egy előadásra mentem, amit egy pszichológus tartott, és aga az előadás is nagyon tetszett, majd a kérdéseknél ott maradtam és ahogy levezette a dolgokat, ahogy személyessé tette azt, amiről beszélt azt éreztem, hogy igen, én Vele szeretnék dolgozni, annak ellenére, hogy egyik alapelvem volt, hogy nem szeretnék férfi pszichológushoz menni, több ok miatt sem. Az álmomban ez a pszichológus egy férfi volt és az elején fel sem merült bennem, hogy dolgoznék vele (dolgoznék = járnék hozzá) De a beszélgetésünk annyira tetszett és annyira értettem, amit mond és Ő is annyira értette, amit én mondok, hogy közben alakult bennem, hogy de jó lenne, ha járhatnék hozzá. És mikor pakolt össze az előadás végén, azt mondta, hogy nagyon szívesen dolgozna velem.
És ebben az álomban semmi férfi-nő viszonylat nem volt, nem emlékszem, milyen volt, de az álmomban tudtam, hogy nem az esetem, és fel sem merült más, mint a munka. És annyira örültem, olyan lelkes voltam és szinte büszke arra, hogy hozzá járhatok.
Azóta gyakran eszembe jut ez az álom, az a része, hogy mennyire egy hullámhosszin voltunk és mennyire vártam, hogy kezdjük. Szeretném élőben is megtapasztalni ezt. Most kicsit azt érzem, hogy lógva hagytak… Ok, a gyerek beteg, és nem tudni, mikor keveredik ki belőle, de nekem ez a majd megbeszéljük a következő időpontot… olyan távoli és semmihez nem köthető. Legutóbb is két hétre tudott csak időpontot adni, ha most megint eltelik egy-két hét a betegséggel, majd egit két hétre ad időpontot, az már olyan sok idő… Türelmetlen vagyok, mert alapvetően lelkes vagyok, essünk neki, csináljuk, és most meg itt állok és tökölök… És ezt nem szeretem. Illetve bizonytalanná tesz az is, hogy ahogy most én látom az ovit, hogy mennek három napot, majd itthn vannak egy hetet… hogy ezekből hogy lesz így rendszeresség? Ezek szerint ha Nála beteg az egyik gyerek, akor Ő az, aki hadba fogható. Ami a gyerek szempontjából tuti jó, az én szempontomból bizonytalan, mert ezek szerint akkor pár hetente számolni kell ezzel, hogy az gyerek offolja a találkozót. Na mindegy, nem agyalm túl, csak ez most nem annyira kerek.

No megyek és összehajtogatom azt a párszáz db ruhát, ami az ágyon vár. A többieknek jó éjt :)