2023.04.17.

Bianka

Röviden: Ma béke volt. Egész nap. Tényleg.

Lehet, hogy kimerültek az energiatartalékaim és már ezért engedtem el dolgokat, de tényleg nem volt semmi. Reggel elvittük Jancsit oviba, Julis addig a kocsiban volt. Aztán elmentünk egy foxpost automatához felvenni a csomagunkat, majd hazafelé jó fej voltam és az oviba vettem almát, ugyanis az a szokás, hogy havi egy-két alkalommal kell vinni valamennyi gyümölcsöt, vagy zöldséget, és mi még nem vittünk, szóval most jött el az ideje.
Hazafelé Bernát csörgött, hogy indul és ha nekünk úgy jó, akkor vesz nekünk is lángost, találkozzunk félúton. Így is lett, még forró lángost reggelizhettünk Julissal a Penny market parkolójában.
Aztán jöttünk haza, Julis még az udvaron, én meg hol kint, hol bent. Ebédünk volt a tegnapi szülinapi buli jóvoltából, amire sajnos nem tudtunk elmenni, de azért finomságokat kaptunk.

Én közben gyorsan összeraktam egy másik kaját, hogy mire Bernát hazaér, legyen főtt étele Neki is. Julis aztán aludt egyet, majd én is csatlakoztam, mert látászavarom volt, ami nálam a migrén előjele, szóval biztosabbnak láttam, ha lepihenek. 40 percet engedélyeztem magamnak, előtte dolgoztam, utána meg kis uzsonna és irány Jancsiért az oviba.

Hazaérve tortáztunk egy kicsit, majd irány az udvar villámgyorsan, mert olyan sötét volt az ég, hogy azt néztem, itt csak az marad meg, aki úszni tud… Hát kb így is lett, egy fél óra nem telt bele, leszakadt az ég, de az idő kellemes volt, így mi hárman és a kutyák az újonnan elkészült előtető alól néztük, ahogy szakad az eső. Köszönjük ezt az élményt Bernátnak :)

Délután belefutottam egy érdekes posztba.

Benne vagyok pár olyan csoportban, ahol a B terves megoldásokról beszélgetnek. Nem vagyok nagy összeesküvés-elmélet fan, de azért ha jól megnézzük a dolgokat, azért ez a mostani helyzet nem mondható stabilnak. A háború a nyakunkon, ami ráadásul kristálytiszta, hogy nem csak két ország viszálya, hanem sokkal nagyobb probléma. Nem tudni, hogy a covid hova fut ki, és milyen társai lapulnak még a laborokban arra várva, hogy meghódítsák a világot, a gazdaság már így is pengeélen táncol, szerintem egy pöccintés elég lenne, és indulna a baj, a mesterséges intelligencia is amennyi haszna van, szerintem annyi kára is lesz. És akkor még nem esett szó arról, hogy a Biblia mit ír ezekről. Egyszóval szerintem nem figyelembe venni ezeket és nem számolni azzal, hogy egy háború, egy gazdasági összeomlás, de akár csak egy három napos áramszünet milyen következményekkel járhat, és lehetnek olyan helyzetek, amikben kell, hogy B terv is legyen, fel kell találni magunkat.
Mi ezeken elméletben gondolkodunk, minimálisan készülünk egy esetleges rossz helyzetre, nem vagyunk olyanok, mint Amerikában az egyik sorozatban, hogy nagy bunkereket építenek, x időre elegendő élelemmel, vízzel, stb. Ennyire nem megyünk a dolgok elébe, bár ha igazán komolyan gondolnánk, kellene.
Na a lényeg, hogy ma a csoportban egy tag feltette a kérdést, hogy a gyerekeket hogy neveljük ebben a témában? Vannak, akik szerint ez a rendszer, ami most van, még ha nem üt be háború, meg egyéb katasztrófák, akkor is gyökeresen megváltozik. Egyik részről egyre több helyről hallani, hogy 2030-ra terveznek egy nagy változást, a nagy reset-et, ami egy globális megújulás lenne, egységes rendszerrel, pénzkivonással, mindennek a digitalizálásával, közös vagyonnal, de ha az a változás nem is jön el, a gazdaság addigra összeomlik, ami szintén azt hozza, hogy megszűnik a pénz, illetve egy csomó ágazat bedől, és muszáj lesz az embereknek önállóan talpra állni. Sokan emiatt tanyákat vesznek, már most az önfenntartó gazdaságot építik, mert szerintük csakis ez a jövő.
És akkor felmerül a kérdés, amikor beszélgetsz a 10 év körüli lányoddal, akinek már van fogalma a világról, már vannak álmai, elképzelései, hogy mi lesz, ha nagy lesz… színésznő, influenszer, stb, és akkor hogy mondod neki azt, hogy drága bogaram, ne álmodozzál, mert mire 18 leszel, addigra majd jó, ha a földeken tolhatod az ekét, meg fejheted a tehenet, mert nem lesz másunk…

Na én erről azt gondolom, hogy megvan a mának a maga baja.
Jelenleg még nincs ez a helyzet, és foglalkozzunk azzal, amivel most kell, hogy almát vigyek az oviba, mert hála Istennek, megtehetem, hogy főzzek Bernátnak kaját, mert hála Istennek megtehetem, hogy megfürdessem a gyerekeket, és utána a netről indítsuk a rókás mesét huszadjára, mert még hála Istennek megtehetjük. Most ezek vannak, ezekkel kell foglalkoznunk, de azért nyilván elgondolkodunk ezeken a lehetséges helyzeteken is.

Nálunk a gyerekek még kicsik. Sokkolni őket bármivel is, felesleges lenne, egyrészről nem is értenék, másrészről meg mit depizzünk? Legyünk boldogok így, amíg lehet, aztán ha majd ez nem lesz, akkor majd igyekszünk a lehetőségeket és a boldogságot akkor is megtalálni.

De! Ettől függetlenül van pár dolog, amit szem előtt tartok, de nem is a B terv miatt, hanem mert ez bármikor, bármilyen helyzetben kellhet.

Szerintem amit legjobban tehetünk, az egyik, hogy feltétlen bizalmat alakítunk ki a gyerekekben, mert ha kicsik és jön valami gebasz, akkor neki nincs még értelme felfogni, mi történik, de az élete múlhat azon, hogy akkor és azt csinálja, amit mondok.

A másik, hogy felkészíteni őket a talpraesettségre, az együttműködésre, a probémamegoldásra, a józan paraszti észre, az bármikor jól jöhet, nem kell ahhoz világösszeomlás, ha minden így marad, akkor sem lesz egyszerű dolguk boldogulni a nagybetűs életben.

Viszont azt is gondolom, hogy ha a mindennapjainkat beárnyékolja egy depresszív, mindenről lemondó, úgyis vége mindennek hangulat, az szerintem senkinek sem jó és azzal pont a vidám gyermekkort vennénk el tőlük. Elég ha mi tudjuk, hogy nem feltétlen fog így maradni minden, és jelenleg még bőven elég az, hogy tudják teljes bizalommal, hogy bármi történik, anya és apa mindent megtesz értük.

A mieink pl még kicsik, de semmi kütyüzés nincs, soha nem lógnak a tévé előtt, nem néznek idióta barom meséket, amiknek semmi értelme. Sokat vannak kint az udvaron, az állatok és növények tiszteletére és együttműködésre neveljük őket. Itt van a szezon, hamarosan kertészkedünk, növényeket ültetnek. Ha jön a jobb idő, megyünk túrázni, tüzet gyújtani, növényeket megismerni. Egyelőre ez az ő szintjük.
Beszédünkben mindig reálisan, józanul beszélünk, a nevén nevezzük a dolgokat, a tehén pl nem bubu, hanem tehén, a kacsa nem hápi, stb. Gyakran főznek velem, tanítjuk velük a dolgok értékét is, ára van mindennek. Ezen a szinten szerintem kb ez az irány. És az, hogy tőlünk mit látnak, az az elsődlegesen fontos, és az pl, hogy apa tud tetőt építeni, az nekik is jó irány, hogy mi ezt házilag megoldjuk, mert apa és anya ügyes :)

Én azt gondolom, hogy ennyi idps gyerekekkel kb ezt lehet tenni. AZ, hogy mi fejben mire készülünk még, az meg legyen a mi dolgunk, idővel beavatjuk őket.

Visszatérve a napunkra, ma kb minden bonyodalom nélkül zajlott a nap. Egy-két kicsi gondolkodós-leülős bünti volt, 4 perc, amikor már minden ötödik másodpercben ment a csérogás, akkor külön szedtem őket, hogy gondolkodjanak, hogy hogy lehet együtt játszani.

Én meg egy hős vagyok, mert igaz, hogy lángossal kezdtem a napot, meg uzsira volt egy vékony szelet torta (hát nehogy megromoljon már… hát nem???)  de utána már nem ettem semmit, hanem csináltam a smoothie készítőben egy almás vizet, (fél alma, fél citrom, 7 dl víz, pici édesítő) meg utána egy málnás vizet (málna, víz, pici édesítő) és a nap végére egy fehérje turmix, amit felturbóztam erdei gyümölcsökkel, csak egy kevéssel. A turmixot fele víz, fele tejjel készítettem és mindennel együtt kb fél liter lett, de most elsőre kellett a mennyiség is :) Jól vagyok, nem vagyok éhes, és annyira büszke vagyok magamra, hogy olyat még!

Holnap elvileg mindkét gyerek oviba megy!!! Végre!!!
Tegye szépen mindenki x-be az ujjait és tessék szorítani nekünk, hogy ez így is legyen :D