2023.04.23.

Bianka

Vasárnap délelőtti idill, én bent teszek-veszek, gyerekek kint, Bernát is kint dolgozik… Megy a készülődés, már vettünk két virágot is, ami Bernátnak is, nekem is nagyon tetszett, és abban megegyeztünk, hogy magasra tesszük, hogy a gyerekek el ne érjék.
Ma kitette Bernát az egyiket az eresz vasára…
Julis: Jaaaaaaaaj, de szééééééép viráááááááág…..
Bernát: Azért szép, mert nem éred el… Ha elérnéd, már nem lenne szép….

Bernát

Ma csak egy keverést csináltam, de fel is tudtam addig falazni, amíg lehetet… most keddig pihen a fal, aztán megyen tovább. Ma csak füvet nyírtam délelőtt, mert a helyi face csoportban mindenki azon hisztizett, hogy senki nem tartja be a csendredeletet, és hangoskodik, füvet vág, fát vág, flexel.
Én, miután ezeket a hangokat hallottam, én is beszáltam a buliba, mivel holnap ünnep, nehogy rendőrt hívjanak, ha zörgök. Aztán kevertem egy maltert, 11-re mindent előkészítettem, nem kellett zörögnöm. Mondanom se kell, hogy valami bunkó faszkalap egész nap üvölteti a zenét, még most is, pedig már hét óra!
Nem rég lettem kész mindennel, és a maradék öt percben gyorsan bonsai-oztam egy kicsit, bele raktam a tövére két nagy követ, és szórtam némi dísz kavicsot és kész, tegnap megmetszettem és mohásítottam a tövét, meg a szárát.

Holnap jön anyám, és megváltja a világot, ki kapálja az egész kertet én meg egész nap hallgathatom, hogy ezt mért nem raktam már el, ezt mikor csinálom már meg, ez mért áll így…
Holnapra is volna dolgom, de kiváncsi vagyok hogy mire lesz időm.

Kapar a torkom és kezdek taknyosodni, a gyerekek kb. egy hete vannak benne, és most mi is el kaptuk. Újra.

Bianka

Ma én bent pakolásztam, rendezkedtem, a déli alváskor megvártam, hogy a gyerekek elaludjanak, aztán készítettem két kávét és éppen kifelé tartottam, mikor hallottam kopogni az esőcseppeket a tetőn. Kiléptem az ajtón és Bernátot láttam, úgy ugrott ki a trabulinból, mint ait fenékberúgtak :D Ott pihent egy kicsit :)
Aztán bejöttünk az előtérbe, de majdnem lefejeltem az asztalt, így egy óra különbséggel csatlakoztam a déli pihenőhöz. Úgy ébredtem, hogy nekem is kapart a torkom, szóval vettem egypálinkás poharat és töltöttem egyet a fűszeres-mézes pálinkánkból, az asztalra tettem, hogy kardigánt vegyek, és kimenjek Bernáthoz, és akkor döbbenten láttam, hogy az asztalon egy másik kupica is van…. Nem emlékszem, hogy ebéd előtt ittam volna, szóval kimentem és nekiszegeztem a kérdést Bernátnak, hogy Te ittál????? Ami azért nagy szó, mert Bernát soha nem iszik semmilyen alkoholt…

Egy a lényeg, kapar a torkun, basszameg… Nem hiszem el. Kikeveredünk ebbe az életbe még ebből a szarból? Az egyiket még ki sem heverem, még mindi van az első betegségemből maradvány, pl ne tudok beszélni normálisan, mert pár perc beszéd után olyan köhögési roham jön rám, hogy szinte sírok…. És akkor ez nem elé, még azért újra bele kell mászni ebbe a szarba… Király.

Így most veszek én is egy meleg fürdőt, aztán beverünk Bernáttal egy-egy neocitránt.

Bernát

Ma egész nap elvoltak az udvaron, csak aludni jöttek be. Nem győztem rájuk szólni, míndig valami olyat csinálnak, amit nem kellene!!! Oda guggolnak a leanderhez, elmondja Julis, hogy ezek apa kövei itt a tövében, (hogy ne boruljon fel a virág) és ezt nem piszkáljuk. Erre látom, hogy Jancsi már nyúl is érte és emelné ki, oda kiabálok, hogy ugye nem nyúlsz hozzá, a válasz, hogy csak nézzük.
A labda már szinte a kaput se éri, csak a fűre gurul és megy érte, hogy kihozza.
Körforgóban szaladgálnak, ahol falazok, és az új ajtón és röhögcsélnek, én meg nézem, hogy ahányszor raknám a maltert, valaki alattam van…

Bianka

Én meg már előre készülök minden egyes ajtónyitáskor, hogy na vajon, melyik miért jön nyávogni. Mindig van valami: pisilni kell, kakilni kell, szomjas vagyok, éhes vagyok, orrba vágott, szembe csapott, nem adja ide, elvette, nem adja vissza, odament, nem ment oda, kivette, eldobta, eltörte, leszakította, belerúgott…. Az esetek nagy többségében az jön árulkodni aki a nagyobb vétkes. Ha bármi kétes ügy van – szinte mindig  - behívom mindkettőt, hogy tisztázzuk az ügyet, és szinte mindig Julis az árulkodó, aki valami rosszat tett Jancsinak, aki erre valamit csinál Julis kárára és Julis ezzel jön árulkodni. Szerencsére a Sherlock képességeim nem hagynak cserben, így nem nehéz a dolgok végére járni, s szinte mindig azzal fejezzük be, hogy összegzem a dolgot: Szóval jól értem, hogy Te ellökted Jancsit, mire ő visszarúgott, és Te ezért jöttél be árulkodni? – Igen. – Szabad ellökni a másikat? – Nem – Na tűnés akkor kifelé… Nem lökdössük, nem rúgdossuk egymást!

Egyfolytában ez megy, néha jól elvannak, vásárolnak, tankolnak, aztán meg megy a civakodás valami egetrengető dolgon, pl egy kavicson…

Bernát

Most este fodrászosat játszottak, Julis csatokat rakott Jancsi hajába, mondom nekik, hogy pakolják el a csatos dobozt, mert ez nem játék, a múltkor is kiborult és a kis gumikat nem is szedték össze!
Jó össze szedjük! Pár perc és kiborult az egész az ágyra, földre…mondom, na lehet összeszedni… de ha egy darabot is találok, mérges leszek! Erre fél pillanat múlva Julis mondja, hogy kész, összeszedtük! Odanézek és a fél ágy még vastagon tele, de még a földön is van. Na rájuk kiabáltam, hogy nagyon gyorsan összeszedni, mert ki dobom a kukába és nem lesz több csat!!!

Bianka

Nyilván utánoznak minket és mindent, amit csinálunk. Ebben a fodrászkodásban is benne volt az összes szófordulat, amit én szoktam Julisnak mondani, mikor a haját csinálom. Van pár csat, amit száműztem, mert gondunk volt vele, pl beleakad a hajába, na azok pont jók lesznek arra, hogy fodrászosat játszanak.

Ma este viszont azt hittem, rosszul hallok. Brutál dühösek lettünk Bernáttal hirtelen.
Julis vásárolni ment. Szoktak ilyet. Amikor tél volt és nagyon hideg, többet voltak bent, akkor állandóan vásároltak, most ezek szinte csak reggelre és estére korlátozodónak.Julis mindig mekérdi, mit hozzon nekem, én rendszerint valami zöldséget, vagy gyümölcsöt kérek. Erre ma megkérdezi, hogy anya, lophatok neked nyalókát? Mondom, Miiiii???? Hogy mondod? – Lophatok neked nyalókát? A boltból!
Tudom, hogy csak játék, de olyan dühös lettem. Mi soha semmit nem lopunk, senkitől, sehonnan és alap, hogy ezt tanítjuk a gyerekekkel. Már elég nagyok, nincs szükség arra sem, hogy a boltban bontogassunk ki valamit, és egyenek, igyanak, a boltban is azt mondom nekik, hogy nem babráljuk addig, amíg ki nem fizettük, mert addig az nem a miénk…
Kb egyszerre keltünk ki magunkból, hogy mégis ezt hogy képzeled? Hányszor elmondtuk már, hogy nem lopunk?
Aztán Bernát fogalmazta meg jól: mi nem lopunk, mert van pénzünk, hogy megvegyük a dolgokat és ezért mi nagyon sokat dolgozunk! 
És igen, ebben kb minden benne volt, ami az én fejemben is kavargott. 
Döbbenet…
És az a durva, hogy örökbefogadós csoportban mindig szidják az örökbefogadókat, hogy mi mindig a nevelőszülőkre mutogatunk, pedig sokszor a fennálló probéma az vagy már a gyerek sajátossága, vagy a mi nevelési hibánk. Na akkor erre mondjon valaki valamit. Mi a 7 hónap alatt soha nem mondtunk ilyet. Nagyon ügyelünk erre, hogy ha kell, szó szerint beléjük verjük, hogy lopni soha, semmilyen körülmények közt nem szabad! Lesz nekik így is elég gondjuk, fogják őket így is rágalmazni ilyenekkel, és pont ezért különösen fontos, hogy soha még csak a gondolata se merüljön fel ennek, mert akkor tud teljes biztonsággal kiállni, hogy Ő nem tett és nem is tesz ilyet. De ha ilyeneket mond, vagy csak egyszer is megtörténik lopás, akkor vége ennek a makulátlanságnak. Szóval ebben náunk zéró tolerancia van.
És akkor felmerül a kérdés, hogy ha hiszünk a tanfolyamon hallottaknak, ahol a cigány gyerek örökbefogadása kapcsán ugye pont ezek a kérdések merültek fel, hogy egész végig szívedet-lelkedet beleteszed, neveled, jól tartod, stb, aztán felnő és kirabol, meg ellopja a fejed fölül a házadat… ? és erre mondták, hogy nem… nincs ilyen, hogy lopó gén…. Nincs olyan, hogy a cigányokban benne van, hogy lopnak. Azt a környezet teszi, az tanítja meg velük.
Na és akkor ha nincs lopó gén, és tőlünk ilyet nem tanultak, akkor honnan jön ez ilyen természetesen? Azt gondolom, még nem az oviból. De akkor? Nem tudok másra gondolni, minthogy Lilláék nem tartották annyira számon, hogy a nagyobb lányka, aki azrt kapta rendesen a cigány vonaat apucitól kéthetente, hogy mit adott át Juliskának… a mókáré, a chucky, meg hogy a „mácská megcsikár”… Ennyi baromság után simán a lopás is benne volt a dologban.

Az oviból egyébként hozzák haza, nem csak a bacikat, hanem a hülyeséget is. Julis elkezdett sejpíteni.
Már mondtam szerintem, hogy Juis teljesen tisztán beszél, ezért különösen megdöbbentő volt olyat hallani tőle, hogy maadok – a maradok helyett, szeetjek – a szeretlek helyett. És ha szabad,ha nem, én bizony megkértem, hogy mondja ki jól a dolgokat és ne utánozza a hülyeséget. Megbeszéltük, hogy nem mindenki ugyanolyan gyorsan tanul meg kimondani dolgokat, ami nem baj, de ha már ilyen jól alakultak nála a dolgok, hogy ilyen szépen beszél, inkább legyen rá büszke, és ne ő vegye át mástól a sejpítést, hanem inkább legyen példa mások előtt. Egy pár napig még téma volt, hogy plJancsi sejpíthet-e? mondtam nekik, hogy Jancsi még a R hangot nem tudja jól kimondani, ezért Ő még sejpít, de amit már ő is szépen ki tud mondani, azzal már nem kell butáskodni.
Párszor, mikor Julis sejpített, akkor visszakérdeztem, hogy hogyan? Nem értem… És akkor elmondta nagyon szépen artikulálva. Nem mindig értette, mi a gond, de azt tudta, hogy a R hangnál van a bibi, ezért amikor másodjára mondta, a R hangot jól megpörgette mindig, sőt, a szó végére is tett egyet, biztos, ami biztos, így pl született ilyen szó, hogy szeretlekRrrr :D
Egyik reggel, mikor erről beszélgettem vele, akkor kérdezgettem, hogy ki az, akit utánoz? Ki Ő? Mit csinál? Miben különleges? Mi tetszik benne Julisnak? Mi az, amit Ő megkap, amit Julis nem? Játékot? Törődést? Figyelmet? Nem teljesen tudtam kideríteni, de annyit igen, hogy a kisfiút hogy hívják.
Kedden, - ha tudunk menni – akkor úgy is kell beszélnem az óvónénivel a rendősrséges ügy miatt, akkor megkérdezem ezt is, hogy mi az, ami tetszhet Julisnak a kisfiúval kapcsolatban?
Szerencsére, ahogy jött, olyan gyorsan ment is ez az egész sejpítős dolog, mondjuk az is benne van, hogy Julis közben beteg is lett, így kikerült abból a körforgásból.
Gondolom, majd hamarosan jön másik baromság is.

Ma egy jó estét zártunk, békében megvacsiztak a vega gyerekeink, vajas kenyeret ettek, egy rakat uborkával, paradicsommal, majnézzel és mustárral. Kb ugyanezzel a felállással csatlakoztam én is, és csaknem ugyanezt a vega menüt választottam… :D

Aztán este lefekvés előtt Jancsi kapott egy bónusz ölelgetést, mert egyik nap bemart neki, hogy Julis beteg volt és csak Ő ment oviba, és mikor elköszöntünk, akkor utána sírt. Jönni akart volna velem haza, és mg ma is úgy mesélte, mintha most történt volna. Nagyon megsajnáltam. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mindenkinek kell csinálnia a dolgát, és nekünk az a dolgunk, hogy keressük a sok csokipénzt, neki meg az a dolga, hogy menjen az oviba játszani, meg énekelni, táncolni.

No megyek, igyuk azt a neocitránt, mert nem lesz így jó a vége…