2023.04.11.
Bianka
Előző este 11:45
Befejeztünk kb mindent, beszélünk még pár szót Bernáttal. Kérdi:
fingottál??? Eszméletlen büdös van... - mondom, neki, én nem... Akkor lehet,
hogy valamelyik kutya volt...
Jó, megnyugszunk ebbe, hogy valamelyik kutyánk elgázosított minket, van
ez így.
Még kiszaladok mosdóba, jövök vissza, a szobában iszonyat büdös.
Mondom, ez szarszag. Itt szarszag van. - Akkor nézd meg a gyerekeidet! -
hangzik Bernát válasza. Julissal kezdem, mindig ő a problémásabb... Bingó...
Hason fekszik, pelenkáján átüt a barna... király.
Ébresztem, nem akar, fordul egyet, na neeeeem... veszem ki az ágyból,
ülne le... na neeeem.... álsz fel, papucs, irány a fürdőszoba gyorsan. Pelenka
le, nem gyengén telerakta, még szerencse, hogy holnap jön a kukásautó,
bezacskózom a bűzbombát, és kihúzok az utcára egy szál semmiben, kidobni a
cuccot. Fürdés, törölközés, új pizsama, új pelenka, húzás befelé, alvás.
Bernáttal azt beszéljük, hogy ovikezdésnél ez előfordul, bár ez most
sehogy nem köthető semmihez. Én szomorú vagyok, azt reméltem, minket nem érint
ez a bekakálás téma... és nem jó érzés, hogy de, érint. Legutóbb reggel Julis
pelenkája tiszta volt és lelkesen kérdezte, hogy akkor? Befejezzük a
pelenkázást? Elkértem a zacskót, mondtam, nézzük, mennyi van benne? Megszámoltuk,
7 db. Mondtam neki, hogy figyi... ha ez a hét még tiszta marad, akkor befejezhetjük...
Hát azt hiszem, ez még kicsit tolódik.... Nemhogy a pisitől nem tiszta,
hanem még a kaki is befigyel már.
1:15.
Épp a másik oldalamra fordulok, látom, díszkivilágítás van. Hallgatom,
mi történik. Csend. Azt tippelem, hogy Jancsi mókol már megint valamit, de
aztán hallom, hogy mozdul az ágyban... Akkor Julis az.
Kinézek, ül a wc-n. Hát, te mit csinálsz itt teljes
díszkivilágításban?
Kakilnom kellett. Szuper. Megyek, adogatom neki a papírt, mondom neki,
hogy azért máskor szóljál, mert ha most nem ébredek fel, akkor itt ülsz
reggelig? Neeem... - nyávogja, amit borzasztóan nem szeretek.
Jó, kész vagy, lehet menni. - Kakis a pelenkám... (Mi a f*szom van????)
- Azt hogy? Mutatja... megint bekakált, de a wc-ben is van egy adag. Mennyi
szar van ezekben a gyerekekben? Honnan? Hát nem is esznek ennyit! Termelnek még
hozzá? Vagy hogy????
Újabb kör a kinti kukához, ruha le, fürdés, új pelenka....
Még valami?
Aludhatok végre?
Miután az előbbi körből bejöttem, olyan szinten akadtam ki, hogy csak
mérgelődtem magamban. Nem értem az okát, eddig nem volt gond, aztán most meg ez
lesz a program? Azon agyalok, hogy nem figyeltünk oda, hogy nap közben legyen
kaki is, ezek szerint nem lehet ilyet….
Aludnom kellene, de persze, nem tudok. Ha lenne tüzelőnek való fánk és tudnám,
hol a fejsze, legszívesebben kimentem volna fát aprítani. Szétvernék valamit.
Nem volt jó a napom, kiakaszt ez a picsa, anyámmal is összeveszek, végigbőgtem
az estét, és ha ez nem lenne elég, még kifürdetem a lényt kétszer a szarból.
Bernát vígasztal kicsit, menjek, bújjak oda kicsit. Engem az agyam nem hagy, Ő
már elszunnyad, eljövök onnan, hagyom… Játszom a telefonon, elfoglalom magam,
majd nagy nehezen elnyugszom. Nem tudok hanyatt aludni, mert horkolok és
felébredek saját horkantásaimra. De arra jó, hogy elszunnyadjak, így is lesz.
Már egész jól ellazulok, fordulok meg, hogy akkor alszom…, és mire
ébredek??????
3:37
Ég a villany már megint és mit csinál? Jancsi kint szipog. Hát,
Te? – mondom – Mit csinálsz itt? – Pisis a papucsom.
Óóóó, hogyaza…. ez azt jeenti, hogy nyilván nem csak a papucsa pisis, hanem kb
minden. Kihugyozott a wc-ből, mert nem
lehet normálisan beirányítani a kukacát... neeeeem, az túl egyszerű lenne, ki
kell hugyozni a wc-ből, lehugyozni a papucsot, a nadrágot, mindent, és amikor
megvan a balhé, és érzékeljük, hogy áll a pisa a papucsunkba, mit csinálunk?
Állunk a wc mellett és sírunk. FASZOM!!!!!
Így éjjel nem akartam csesztetni, de reggel első dolgom lesz
megbeszélni vele, hogy odaáll és állva hugyozik jó darabig.
Kíváncsi vagyok, 4 és 5 közt melyik mit talál ki, most már kivárom, addig
nem fekszem le.
Megint játszottam egy darabig, azon gondolkodtam, hogy így lassan 4
órakor a cukrészok, pékek már munkában vannak, lassan én is kelhetek.
4:47-kor tudtam az agyam annyira másfelé terelni, hogy tudtam aludni, ami
persze nem ment annyira gyorsan, szóval mondhatjuk, hogy nem sokat pihentem
éjjel.
Azon kívül, hogy fáradt, csalódott és kedvetlen vagyok, nagy gond nincs, a
gyerekekkel sem volt semmi fennakadás reggel. Julis tényszerűen jelentette ki,
hogy bekakált éjjel… Jancsi meg nyugtázta, hogy Ő bezzeg nem pisilt be… Végülis…
innen is nézhetjük a dolgot.
Gondolkodtam ezen a tegnapi napon is még egy sort. Azon agyaltam, miért
reagáltam így? Nagyon mélyre ment ez a virág dolog, rendkívül érzékenyen érint,
annyira, hogy most, ahogy írom, most is könnybe lábad a szemem. Itt nyilván nem
csak a virágokról van szó. Tippem van csak, hogy mi lehet, aztán ha esetleg a
pszichológussal is átbeszéljökm majd okosabb leszek.
Valamiért számomra ez az előkert nagyon kedves. Szép és rendezett volt.
Ketten csináltuk Bernáttal. A nyugalom szigete volt. Sok szép, kedves emlék
kapcsolódik ide, sok világmegváltó beszélgetésnek adott helyszínt. Ez a kert
jelképezi a gyerekek előtti nyugalmat, békét, amikor napok, hetek teltek el
békében, egyetlen hangos szó, vagy ingerültség nélkül. Röviden: Ez az előkert a
gyerekek előtti életünket jelképezi. És vérzik a szívem, hogy ez egészet most
így látom, leamortizálva. Jelenleg még nem éledt fel teljesen a téli álomból. A
sziklakert még nem az igazi, még nem indultak be a növények, a pampafű sem hajt
még, de ezek a tavaszi virágok voltak azok, amik még a gyerekek előtti időhöz
köthetők, és ezt nem akartam nekik adni.
Bernát
Volt egy kialakult életünk, és most ebben két gyerek teret
foglalt magának!
Ki harcolják magunknak a teret, területet, és ez így van rendjén!
De amikor azt látod, hogy minden is kell nekik, akkor azért megálljt paracsolsz,
főleg, hogy ez a két behatoló nem tisztelve semmit, minden nap tönkre tesz
valamit, és ez fáj az embernek, mert hát nem ezért dolgozott. És ami még
rosszabb, hiába szidod le őket, hiába magyarázod, hogy ez így szép, vigyázunk
rá, ez drága, vigyázni kell rá. Nem érdekli őket semmi, mert nem értik még
ezeket! És ez hiába így van rendjén, átélni nagyon bosszantó!
Még nem tökéletes a kötődésünk. Tudom, ehhez sok idő kell, és nem lehet
siettetni.
Nagyon szeretem a gyerekeket, de sajnos szinte sose mondom! Mindig a keresztnevükön
szólítjuk őket. Pedig mondogatni kéne nekik, hogy kislányom, kis fiam, édes
fiam és mindent. Ölelgetni kéne őket simogatni, megzabálni, de ez nagyon nehéz,
tudatosan kell mondogatni. Tudatosan kell tenni érte, erőltetni kell, és akkor
még közelebb juthatnánk egymáshoz. Ezek már nagyon pici lépések, nagyon pici
változások, nagyon várom, hogy tökéletesedjen a kapcsolatunk.
Ma egész nap itthon voltam és dolgoztam, jelentem, kész a tető szerkezete és
holnap rakom fel a lemezt, aztán jön a mester és segít berakni az ablakokat,
még egy kis símítás és kész is az előtér. Na jó, még egy kéményt fel kell falaznom
és a hátsó fal se áll még kellő magaságig. De kb. pont egy hónapom van puccba
vágni az egészet, mert akkorra jönnek a vendégek hozzánk.
Váratlan vendég…ek…
No, mivel országosan vészhelyzet van, ezért én is bevezettem a családi létszám
stopot, elegen vagyunk már! Ide nem hiányzik, se hangya, se egér, se egy macska,
vagy kutya, de gyerekből is van elég! De néha van, hogy az ember nem dönthet!
No mesélem mi tötént
Bernát, a hős, már reggel nekiállt dolgozni, bár még csak tíz fok volt, ő már
félmeztelen dolgozott és izmos testével egyedül cipelgette a nehéz tető
gerendákat. Dagadtak az erek és egyszercsak meghallom, hogy a fal mellett, az
új ablakok tövében valami motoszkál, na mondom rohadt pocok, de ahogy közelebb
mentem BÁTRAN! akkor látom, hogy egy galamb jógázik épp és próbálja a lábait a
szárnya fölé emelni, valami fura pozícióba. Gondoltam, segítek, és pakoltam
neki egy kis helyet és ki vettem egy balkáni gerle fiókát… idén tavaszi lehet,
van már tolla, de még kicsit pihés, gondolom, kezdett repülni tanulni. És hát
nézem a szárnyát, véres, a far tolla is hiányos és kicsit csócsált, ezt bizony
a macskák kicsit megkóstolták.
Na szóltam az asszonynak, akinek épp semi dolga nem akadt,
arra kértem, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat…
elmentem hát kalitkáért ő meg leste mit csinálok,
de kalit az udvaron ma biztos nem taláálok.
Ígyhát kerestem két ládát és oda a gerlét beraktuk,
és arra gondoltunk, hogy ennek a gerlének kéne egy kis ennivaló
hogy felépüljön, Bianka hozott neki tápot és most pihenget,
a hidegre való tekintettel még egy törcsivel is letakartuk.
ÉS MOST MINDENKI!!!
Mert minél inkább… :)
No de de akkor mire a többesszám a címben??? Dan Dan DÁÁNNN
Hát véletlen vettünk három buta szürke libát, akik most épp a fürdőszobában a
zuhanyban, egy papír dobozban pihegnek, de holnaptól kint legelnek az udvaron.
Szóval kicsit meg szaporodtunk, de remélhetőleg ebből nem lesz gond.
Volt ma egy vendégünk is, akit jól befogtam dolgozni, ritka szép pillanat volt.
Drága apósom jött el hozzánk, gyerek látogatóba, és hozott egy csomó csokit,
amit majd én megvizsgálok közelebbről, hogy nem-e romlott! Segített a tetőfóliázásában,
meg a lécezésében, jól el oóltunk, jól haladtunk, de aztán vacsorára ráhagytuk
a munkát, és már csak pihentünk.