2023.05.01.
Börnát
nadon taknos
vadok 😕 Fáj a fejem és ahogy vártam anyám már kérdezget, hogy mit csinálok ma? Én meg
épp a túlélésért küzdök.
Bianka
Bernát ebéd után elég furcsán viselkedett.
Bement a szobába, és mondja, tacsi bent, a nagykutyák bent és a szürke macska
is bent. És egy kézmozdulattal nyugtázta a dolgot… Mondom, akkor minden oké,
akkor a libák biztonságban vannak!
Erre Bernát: Nem, nincsenek biztonságban. Senki nincs biztonságban! – kérdőn nézek
rá…. nem értem. De hát a macskák is bent vannak… - Igen, de van vércsénk… vagy
valami ragadozó madarunk… - Atyaég…! Akkor becsuktad őket? – már nem kell… - Mi
van???? – egy mínusz… - B.meg….
Vérzik a szívem. Nincs szerencsénk ezekkel a libákkal sehogy…
Már most olyan szépen kialakult a rend, ők hárman is összeszoktak, a kicsi
szépen beilleszkedett, a kutyákkal is rendben voltak, a tacsi sem érdekldött
már irántuk annyira. És akkor jön ez a buzi vadászmadár. A napokban én is
láttam, feketerigók üldözték a fészküktől… Akkor is az a gondolat futott át az
agyamon, hogy nem örülök, hogy ide költözik a közelbe, mert akkor a kis
énekesmadaraknak annyi. Vagy elkapja őket, vagy ha módjuk lesz rá, elmenekülnek
innen. Nagyon szomorú vagyok…
Most csak ketten maradtak a nagyok… nem hozok többet. Ők
ketten már elég nagyok, talán nincsenek veszélyben már senkitől.
Mai napunk
Ma itt volt Eszti mama, a kertet rendezte, a gyerekek meg „segítettek”
neki. Gondolom, mekkora segítség volt ez Eszti mamának, de nekem legalább annál
nagyobb,mert addig sem hozzám rohangáltak be. Így egész békés napunk volt.
Persze voltak mini összecsapások, mert pl a gyerekek Eszti mama jelelétében
hirteen elfelejtettek minden szabályt, amit eddig tudtak, így Bernátnak azért
egy-két alkalommal fel kellett emelnie a hangját, ami meg Eszti mamának nem
tetszett, hogy mit kell ennyit ordibálni. Lehet, hogy a hangerőn lehetne
visszább venni, de azt gondolom, az sem lenne jobb, ha odamennék és lekevrnék
egyet valamelyiknek, mert akkor meg az lenne a baj. Szóval nem adtam igazat
Eszti mamának, kimentem a gyerekekhez és megkérdeztem tőlük, mi a szabály a
kerttel kapcsolatosan? Egyből fújta mindkettő.. Szóval megerősítettem őket
abban, hogy ugye, akkor betartjuk a szabályokat és nem kell újra kijönnöm
emiatt?
Egyébként minden oké volt a gyerekekkel.
Bernát sajnos dögrováson van megint. Én is kicsit, de Bernát
most rosszabbul van, aludt is egy nagyot délután, a mai munkát inkább csak
távolról ünnepelte. Nem is hajtottam, mert szerintem akik jönnek hozzánk, már a
háznak ebben az állapotában is tudnák magukat jól érezni, arról meg nem is
beszélve, hogy ha htvégén jó idő lesz, úgy is kint leszünk. Minden esetre
próbálunk minél előbbre jutni, ma én is emiatt takarítgattam, rendezkedtem,
hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodni. Bízom a legjobbakban, hogy a
betegségünk nem lesz ennél rosszabb és ez nem jelent majd akadályt a hétvégére
nézve.
Ma azért az kicsit látszott, hogy mennyire más Eszti mamával
a nevelési módszerünk, amit eddig is tudtam, ahogy azt is, hogy a fő
csapásirány egyezik, de az árnyaltabb dolgok nem. Eszti mama nagyon szeret tutujgatni,
kiszolgálgatni a gyereket. A mieinket már jó ideje nem kell etetni, nagyon
ritkán, mikor meg a színház, meg a nyávogás, akkor szotam kézbe venni a kanalat
és betenni a szájában a falatot, hogy nézd, így kell…. ahelyett, hogy 2mm-es
darabokat harapdál le egy falatról… És ma is nyűglődtek, ami Eszti mamának
felhívás volt keringőre, hogy haladjunk, mindenáron segíteni akart Jancsinak
összekaparni az utolsó falatot, ami egyébként aranyos pillanat volt, mert
Jancsi nem kérte a segítséget, majd Eszti mama megint kérdezte, hogy segítsen a
mama? És Jancsi elhúzta a tányérját, hogy nem kell, Ő egyedül megoldja, és
hirtelen rám nézett, megerősítést kérve :) én meg nyugtáztam és mondtam Eszti
mamának, hogy nem kell Jancsinak segítség, megoldja, és Jancsinak meg mondtam,
hogy egyed szépen, ügyes vagy :)
A másik aranyos az volt, ahogy engem utánoztak evés közben.
Én ugyanis elég nagydarab vagyk – már aki nem ismer személyesen. Úgy kb
mindenem nagy, és leves evés közben azért elég jó eséllyel cseppenhet rám
leves. Ezért a mellkasomra szoktam tenni a kezem, (mint mikor esküszik valaki
valamire) hogy kicsit lefogjam a felsőmet is, meg, hogy ha a leves
cseppen,akkor a kezemre menjen inkább. És Julis ezt kezdte utánozni, Ő is
ugyanoda tette a kezét :D, Jancsi meg Julist utánozta :D Így a csapat fele úgy
ette a levest, mintha épp megesküdne valamire :D
A mai napot egy jó kis dínós mesével zártuk, és most már a
kölkök durmolnak, én eg megyek ruhát hajtogatni :)